Monica Murphy: His Reverie



A valódi bárány és oroszlán
His Reverie



Csacska, naiv lányka és börtönjárta párja. Rómeó és Júlia helyett Reverie és Nick, de a történet sajnos... megfeneklik.


Oldalszám: 250
Sorozat: Reverie 1.
Függővég: van
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,48)

Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy ő az igaz, hogy először megláttam. Az egyetlen
Az egyetlen, akit képes lennék szeretni.
Ő a fény.
Én vagyok a sötétség.
Ő ártatlan.
Én már túl sok mindent tettem.
Ő jó.
Én rossz vagyok.
Ő minden álmom.
Én pedig az ő rémálma lehetek.
Különböző világból származunk. Ő... tökéletes. És én...
Nem.
Valamiért mégis akar engem. Úgyhogy abba kapaszkodunk, amibe tudunk. Elérjük, hogy ez a nyár számítson. Ő az én titkom. És én az övé.
Csak az a gond a titkokkal, hogy soha nem maradnak titokban. És amikor rájönnek, hogy együtt vagyunk, mindent meg fognak tenni, hogy szétválasszanak minket.
Csak azt tudom: nem engedem nekik.
Mert Reverie Hale? Ő az enyém. 
lány, akit ebben az életben akarni fogok.


Véleményem


Erre a könyvre azóta kíváncsi voltam, hogy részt vettem a borító leleplezésében. Érdekelt. Szeretem a Rómeó és Júliára hajazó tiltott szerelmeket, Monica Murphyt meg már ismertem is, még jó, hogy érdekelt. Ráadásul a könyvet jól beharangozták, mint az írónő young adult történetét. De tudjátok, hogy erre mit tudok mondani? Ez a könyv baromira nem YA.

A könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, hogy Monica Murphy a fejébe vette, hogy betör a YA piacra is, hogy még több olvasót elérjen, aztán megírta ezt a könyvet, de a saját bőrét nem tudta levetkőzni. Mégis küzdött, hogy ráhúzza a sztorira a YA kereteit. Mert a szereplők érezhetően fiatalabbak, valóban inkább a YA kategóriába lehetne őket sorolni. És nagyon küzdött azzal is, hogy ne írjon le túl részletesen egyetlen erotikus jelenetet sem. De kb. ennyiben sikerült YA-nak maradnia a történetnek, egyébként ez úgy new adult történet, mint a sicc. Hangulatában, a szereplőkben - talán épp csak Reverie bizonyos tulajdonságait leszámítva -, stílusában... Ez egy new adult könyv, bármennyire szeretnék is YA-nak eladni.

Csak hogy egy példát hozzak: a főszereplő srácunk, Nick tizennyolc éves. Bőven beillene egy YA sztoriba. Na de ha megvizsgáljuk, hogy milyen is: fiatal kora ellenére már megcsalták, elárulták, börtönbe került ártatlanul, majd kijött, meghalt az anyja, azóta pedig egyedül él és gondoskodik magáról. Ennek megfelelően a gondolkodása sem egy tipikus végzős gimnazistáé.

De még az erotikus jelenetek is... Az egész sztori a szerelmi szálra, a nagy romantikára és a szexre van felfűzve, de mivel YA-nak szánták, ezt persze nem írhatja le az írónő telibe. Mi történik tehát? Belekezdenek valamibe a szereplők, az ember már kezdene elmerülni a jelenetben, aztán puff, vége szakad. Nincs az, hogy leírja szebben, finomabban a jelenetet, ahol sok YA könyvben teszik, vagy csak nagy vonalakban vázolja, hogy mi történt. Nem, egyszerűen belekezdünk valamibe, úgy, ahogy az jó NA könyvben lenni szokott, és hirtelen ugrunk az időben. Minden mást képzeljen hozzá a kedves olvasó és jöjjön rá a későbbi homályos összekacsintásokból, hogy most akkor mi is történt pontosan. És mindezek mellett valahogy még mindig... túl felnőttnek érződtek ezek a jelenetek a YA könyvekhez mértem.

Azt mondjuk említettem, hogy talán a szereplők közül egyedül Reverie az, aki fel tud mutatni némi young adult hajlandóságot. A fülszövegből ugyan nem derül ki, mindenesetre Reverie egy népszerű amerikai vallásos közösség pásztorának leánya, aki mély istenhitben nevelkedett, a kamerák és híradások, no meg a nyáj kereszttüzében. És mit is várhatunk egy lelkész lányától? Ha csak annyit írok, tisztasággyűrű, azt hiszem, minden elmondtam.
Reverie olyan ártatlan, mint a ma született bárány. És nem csak biológiai értelemben, ilyen naiv és egyszerű hősnőt már jó rég láttam. Tipikusan az a sztori ez, amit rossz romantikus filmekben már ezerszer láttunk: a csaj tartogatja magát, igazán tiszta és szűzies, aztán jön a meglátni és megszeretni. Merthogy Nick és Reverie nem igazán ismerik meg egymást túlságosan, mielőtt a könyv lényegére térünk: mikor jut be végül Nick Rev bugyijába. Jaj, tudom, hogy gonosz vagyok, de tényleg ez megy végig. Tipikus YA téma, ha? Szóval erre vagyunk kihegyezve, aztán - ahogy már leírtam -, amikor a lényeg jönne, jól pofára vagyunk ejtve. 
A nagy ártatlanságát bizonyítja egyébként az ő... hát, nevezzük szemszögének. Reverie gondolatait ugyanis tipikus ártatlan lánykás naplóbejegyzésekből ismerhetjük meg. De azokra a tipikus, pirulós Kedves naplóm! bejegyzésekre gondoljatok!

De azért hogy valami jót is mondjak a sztoriról: nagyon tetszett, ahogyan az egész vallási fanatizmus témát kezelte. Nem volt eltúlozva, de nagyon szépen kijöttek az árnyoldalak: az álszentség, a nyáj megnyirbálása (már ami az értékes gyapjút illeti, ha értitek, mire gondolok), meg ahogyan a vallás tanításait ráerőltetik a gyerekükre. Na, szóval ez a rész jól sikerült. De sajnos nem volt annyira erős, hogy a hátán vigye a sztorit, mert hát nem is ez volt a szerepe. 

Ja, és ha még nem lett volna elég baja az embernek, olyan függővéget kapunk, hogy küldené az ember a fenébe az írónőt.

Szóval összességében sajnos számomra csalódás volt a könyv. Nem mondom, hogy nagyon szenvedtem rajta, de azt sem, hogy élveztem.

EGYNEK ELMEGY

Rendeld meg a képre kattintva!