Breaking News

Lois Lowry: Hírvivő


Végre minden összefut
Hírvivő

Talán a sorozat eddigi legizgalmasabb és legszívettépőbb kötete. 
És végre elkezd összeállni a puzzle!

Eredeti cím: Messenger
Kiadó: Animus
Oldalszám: 168
ISBN: 9789639715509
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Sorozat: Az emlékek őre 3.
Függővég: van
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link (88%)
Goodreads link (3,87)

Matty hat éve, fékezhetetlen, vadóc kölyökként érkezett Faluba, s azóta egy vak férfi neveli, akit különleges képességei miatt Látónak neveznek. Matty immár a felnőtt kor küszöbén áll, s hamarosan megkapja igai nevét, ami reményei szerint a Hírvivő lesz. Ám Faluban, ebben a különös, a boldogság szigetének tűnő kis világban valami baljós változás veszi kezdetét. Az emberek, akik eddig szívesen fogadták a hozzájuk menekülő idegeneket, ellenségesen kezdenek gondolkodni a külső világból, az Erdőn túlról érkezőkre. Mivel Matty az egyetlen, akit a titokzatos Erdő mindig baj nélkül keresztülenged, neki kell elvinnie a hírt az Erdőn túli közösségeknek, hogy Falu határát hamarosan lezárják. De van még egy kötelezettsége is: át kell juttatnia Erdőn Kirát, nevelőapja lányát, ameddig még lehet…


Véleményem

Na, ez a könyv már valami! Rettentően izgalmas volt és végre éreztem, hogy összeállnak a részek egy nagy egésszé. Ezt vártam tőle a leginkább. Arra már fel voltam készülve, hogy máshol folytatódik a történet, más főszereplővel, de most már nagyon akartam, hogy minden elkezdjen összeállni. És megtörtént, és ez valami hihetetlen örömmel töltött el. Bár persze nem jelentette azt, hogy végre minden kérdésemre választ kaptam. Lettek újak és jó néhány régi is megmaradt, de legalább már kaptam válaszokat. Olyan kérdésekre is, amik az első rész után gyötörtek, és olyanokra is, amelyek a második után. 

Az első meglepetésem az volt, hogy Matty lett a főszereplőnk. Örültem neki, hogy visszatért a második rész után, mert én már ott is nagyon szerettem, bár bevallom őszintén, meglepett. A második rész óta eltelt néhány év alatt Matty megférfiasodott, megkomolyodott. De ezt a Mattyt is imádtam. Az ő életét követhetjük Kira vak édesapjával abban a bizonyos faluban, ami ebben a disztópikus világban az utolsó nyugodt szigetnek, az utolsó utópiának tűnik. Ahol megvan a kék szín, ahol béke uralkodik, ahol mindenki teszi a dolgát, ahol befogadják a szerencsétlen menekülteket. Hát, ja, ahogy az várható, a disztópia ide is betör. Hiszen nem lennénk emberek, ha nem így lenne. 

Ezúttal egy furcsa esetet kell felderíteni, ami a cserepiacon zajlik. A cserepiac nagyon is egyszerű dolog, ősidők óta működik. Nekem van valamim, ami neked kell, neked van valamid, ami nekem kell, nosza, cseréljünk! Ám erről a cserepiacról az utóbbi időben az emberek furcsán térnek vissza. Ez az egyik rejtély, aminek Matty a nyomába indul.

A másik maga az Erdő. Falut Erdő veszi körbe, a veszélyesebb fajtából, aminek mintha külön gondolkozása és törvényei lennének. Ha valakit nem akar ki vagy be engedni, nem teszi. Matty már régóta tudja, hogy azok közé tartozik, akiket az erdő szabadon hagy közlekedni, ezért is reménykedik benne, hogy majd megkapja a Hírvivő igazi nevet - hisz már úgyis ő Falu postása. A cserepiac furcsaságaival együtt azonban Erdő is változni kezd. 

És ami még rémisztőbb: Falu is. Felüti fejét az emberi önzés, és ez végzetes lehet mindenkire nézve. 

Ó, amúgy ha már szóba kerültek az igazi nevek: Jonas végre visszatér és Gabe is, még ha nem is pont úgy, ahogyan arra számítana az ember. És persze Kira is, hiszen mégis csak az ő legjobb barátja a főszereplőnk. Így kapunk egy képet arról is, hogy Jonas és Kira milyen változásokat hoztak a maga falujukban. Most pedig Mattyn a sor, hogy változást hozzon. Ugyanis hamar kiderül, hogy őket hármukat összefűzi valami, valami különleges. Ha úgy tetszik, próféták egy tökéletlen világban, és a tehetségüket felhasználva tudják megváltani azt: életüket kockáztatva.

Ebben a regényben sok mindent imádtam! Matty visszatérését már alapból, de nagyon tetszett, ahogyan érezhettük a jellemfejlődését, amin a második és a harmadik rész közötti időszakban esett át, és a jellemfejlődését, amit már élőben követhetünk ebben a kötetben. Megmaradt annak a jószándékű fiúnak, akit megismertünk, de közben már férfi lett, akinek szembe kell néznie a nehézségekkel és küzdenie azért, amiben hisz.

Ebben a küzdelemben pedig kapunk akciójeleneteket is, talán az eddigi részek közül ebben kapjuk meg legtisztábban a küzdelem fájdalmát. És amikor Faluban minden a feje tetejére áll, gyakorlatilag mint valami hajszát követhetjük Matty útját, aki az idővel száll szembe. Nagyon izgalmas azért szorítani,  hogy célba érjen. 

Ami még nagyon tetszett, Falu önzése. Mármint, nyilván nem tetszett a dolog, de annyira kellett ebbe a sorozatba ez is! Az egész sorozat az emberi nem esendőségéről, az állandó hibáinkról szól, megmutatja, mennyire nem vagyunk tökéletesek és nem is lehetünk azok, bármennyire törekszünk is rá. Nem lesz a világ tökéletes akkor sem, ha az érzelmeink kizárásával próbáljuk meggátolni a konfliktusokat és a háborúkat. Nem lesz tökéletes akkor sem, ha megpróbáljuk csak a tökéletesnek látszó csecsemőket életben hagyni. És Falu példája megmutatja azt is, hogy akkor sem lehet minden tökéletes, ha utópiába jutunk. Egy békés, szeretetteljes, tudásközpontú, szabad világba, mert az emberi természet nem ilyen. És ahogy várható, Faluban is elindul az önzés. Elég egyetlen lyuk, néhány apró gyengeség, és már megtörtént a baj. Falu népének reakciója annyira emberi: nekem itt a mézescsupor, miért akarnék osztozkodni másokkal? 

Imádtam, hogy Jonas történetén is tovább indulunk, habár sajnáltam kicsit, hogy nagyjából le kell mondanom arról, hogy lineárisan haladunk a történetével. De még ennyi idő átugrása után is örültem a visszatérésének. És a révbe érésének, nagyon-nagyon szorítottam értük. Aki olvassa, tudja kiket értek ez alatt, spoilerezni nem akarok. 

Ahogyan a sztori végét sem szeretném, de annyit mondok: én teljesen kétségbeestem. Egyrészt reálisnak éreztem a befejezést, másrészt viszont végtelenül szomorúvá tett. 

A könyv viszont szerintem a sorozat eddigi legjobbja, bár azért elég szorosan az elsővel, mert azért az nagyon jól sikerült. 

NAGYON AJÁNLOM

Nincsenek megjegyzések