Breaking News

Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis


Kö-te-le-ző!
A viharszívű Mya Mavis

A blogturnéról



Hosszú várakozás után 2014. november 22-én végre megjelenik a Pippa Kenn trilógia második része, melyben megtudhatjuk, hogy mi történik Pippával és Rubennel a Kólonia falain belül.

Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével, hogy megismerhessétek véleményüket Mya Mavisről, valamint megtudhattok sok érdekességet és információt a könyvvel kapcsolatban.
Természetesen a nyereményjáték sem marad el, ahol három szerencsés játékos egy-egy könyvvel lehet gazdagabb!

Szabad és fogoly. Barát és ellenség. Szerelmes és elhagyott. Pippával és Myával most mindezeket Te is átélheted a fal másik oldalán, és hidd el, ilyen izgalmakra és fordulatokra nem is számítottál!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 432
ISBN: 9789633990674
Sorozat: Pippa Kenn trilógia 2.
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte?
Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez? Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.


Véleményem

Ennek az értékelésnek a megírása számomra több szempontból is rendhagyó.

Leginkább azért, mert mindig furcsa érzés olyan könyvről véleményt írni, amelynek ismerem az íróját. Nem mintha ez visszatartana attól, hogy leírjam, ha valami nem tetszik, de ettől függetlenül csak ott motoszkál az ember fejében az a bizonyos ismerős. És ha még értékelés közben ezt meg is tudom kerülni, olvasás közben már kevésbé. Persze ez általában pozitív irányba fordul, hiszen bizonyos részeknél akaratlanul is beugrik egy-egy beszélgetés a szerzővel, ez pedig megmosolyogtat. (Ó, igen, egy bizonyos beszélgetés Fannival nagyon is a fejemben volt olvasás közben.)

Másrészt viszont ezt az értékelést rendhagyó módon nem a szokásos formában kezdem írni. Amikor elolvastam a Myát, rengeteg gondolat kavargott bennem, és ezeket rögtön meg is osztottam Fannival, aki izgatottan és - valószínűleg - idegesen figyelte, hogy a blogturnésok egymás után kezdenek bele a könyve olvasásába. Szóval amikor befejeztem a könyvet, fogtam a kavargó gondolataimat és roppant kusza módon megírtam őket Fanninak. Aztán beszélgetni kezdtünk. Én is kíváncsi voltam bizonyos dolgokra, neki pedig nyilván megvoltak a saját kérdései a könyv bizonyos részeit illetően.

Amióta ez a beszélgetés lezajlott, eltelt egy hónap, egészen pontosan október 15-én beszélgettem először részleteiben a Myáról, azóta pedig még egyszer volt szerencsém hozzá, pont a hétvégi Sci-fi Napon. Ennyi idő alatt bizonyos dolgok leülepedtek bennem, de tulajdonképpen örömmel láttam, hogy a legtöbb gondolat és érzés, amit akkor Fanninak írtam, nem változott bennem.

Ezért ezt az értékelést most rendhagyó módon megtűzdelem az akkor Fanninak írt dolgokból vett részletekkel. Így tehát azok a gondolatok, amelyeket idézőjelben találtok, ennek a bizonyos beszélgetésnek a részei voltak.

És akkor a hosszú bevezető után csapjunk bele!

Az első részt imádtam, de a második rész még jobban elkapott. 

A világ alapjai már ott is megvoltak, az összeomlással, a sápadtakkal, miegymással, de most, hogy a fal mögé kerültünk, sokkal többet megtudunk erről az egészről. "Maga a világ nekem sokkal jobban bejött, sokkal összetettebbnek éreztem, mint az első részben. Kicsit olyan volt, mintha Pippa világa összement volna egy fallal körülvett városra, a miénk meg kitágult volna." 
A fal másik oldalán Pippa mindent egészen más szemszögből láthat, miközben érezhetően nem tud elvonatkoztatni attól sem, amit korábban látott és tanult. Pont ez teszi - többek között - kívülállóvá a falon belül. Olyan tapasztalatokat szerzett a vadonban, amilyeneket a bentiek elképzelni sem tudnak. Ugyanez persze érvényes Rubenre és Gage-re is. És ez ugyan sok mindenben korlátozza őket, valójában a gondolkodásukat sokkal szabadabbá teszi. Két különböző gondolkodásmód áll szemben egymással, és mindkettőben megvan a ráció. De a "barbárok" nehezen tudnak mit kezdeni a benti világ agyonszabályozásával. Egyrészről az, hogy új életet kezdhetnek a falon belül, békét nyújt - még ha csak ideiglenesen is, de nincsenek sápadtak, nem kell minden nap rettegni a túlélésért. Ezzel együtt viszont bizonyos szintű meghasonulást követel ez az újfajta életmód - a közanya programmal, a beosztott idővel, a központi irányítással. 

És ha már szóba került a közanya program, számomra talán ez volt az egyik legfájdalmasabb kérdés a könyvben. Érthető okokból ki kellett találniuk valamit a faj fennmaradása érdekében a falon belüli társadalomban, és ennek nem csak a szaporulat szabályozása, hanem a belterjesség elkerülése is a lényege. A cél: minél egészségesebb, életképesebb egyedek világra hozatala. De hogy mennyire fájdalmas volt erről az érzelem nélküli utódnemzésről olvasni, azt nem is gondoltam volna. A könyvhangulatához nagyon illett, még logikusnak is találtam bizonyos szempontból. Ám ettől nem éreztem kevésbé gyomorforgatónak, ami zajlott. Gyakorlatilag a Mya könyv része lehetne a túlzott születésszabályozás és a genetikai manipuláció elleni kampánynak.

Viszont így érzelmileg kapunk valami nagyon érdekeset. Pippa szinte kívülállóként tekint a társadalomba rendeződött emberekre, és bizony nagyon érdekes gondolatok merülnek fel benne ezzel kapcsolatban. És ez nem csak erre a társadalomra lehet érvényes, hanem összességében bármilyen emberi társadalomra, mert látjuk vagy nem látjuk, a közösségért mindig fizetnünk kell, hol súlyosabb árat, hol kevésbé súlyosat. "Nagyon tetszett ez az egész reménytelen érzés, hogy nincs kiút: a falon túl a sápadt szörnyek, azon belül meg az emberiek. És nem könnyű eldönteni, melyik rosszabb."

A reménytelenséget pedig a másik főszereplő szemén keresztül is megéljük. Myának látomásai vannak, ez az ő átka. Látja a jövőt, de azt nem, hogy mikor következik be, amit éppen lát. Látja előre Pippa megjelenését is, de valami ennél sokkal súlyosabbat is. "A nyomasztó világ mellett végig dolgozott bennem a reménytelenség is, tényleg olyan volt, mintha a végítéletre vártam volna, mert Mya látomásából tudtuk, hogy le fog omlani a fal, de azt nem, hogy mikor és hogyan, és idegőrlő volt tudni, hogy közeledik és nem tehetünk semmit." Illetve még ez sem teljesen igaz, hiszen vártam, vártam Myával az elkerülhetetlent, de azért mégis dolgozott bennem a gondolat, hogy mi van, ha Myának sikerül megakadályoznia?

Már talán ennyiből is látszik, hogy a cselekmény összetettebb nem is nagyon lehetne. Komolyan, felsorolni is nagyon nehéz, hogy mennyi minden történik ebben a könyvben. Egyrészt Pippa felfedezi a fal másik oldalát, és igyekszik beilleszkedni. Aztán ott van a címadó szereplőnk, Mya, aki a látomásaival küzd és azzal a gondolattal, hogy vajon tud-e változtatni a jövőn. A látomásokhoz kapcsolódva pedig ugye a sápadtak betörésétől is tartani kell. Így tehát egyszerre kell megküzdeni a külső és a belső ellenséggel. "Folyamatosan pörögtek az események, mindig történt valami. Nem hiszem, hogy volt olyan pillanat, amikor unatkoztam volna, még szusszanni is alig volt időm, főleg a könyv végén." És akkor ezt még spékeljük meg a szerelmi szálakkal...

"A szerelmi szálak miatt piszkosul szenvedtem." És igen, nem véletlenül írtam így, többes számban. Több szerelmi szálat is kapunk: ott van Pippáék szerelmi háromszöge, Mya és Phil, Hazel és Tommy története, hogy a múltról ne is beszéljünk. (Ó, igen, Pippának egy múltbéli titkot is fel kell fedeznie valahol útközben.) És a legdühítőbb ezekben a kapcsolatokban, hogy tulajdonképp semmi más nem áll a beteljesedésük útjában, csak maguk a szereplők és a döntéseik. És te jó isten, hogy ez mennyire idegesítő! Mind együtt lehetnének, ha nem lennének ennyire... 

És akkor a szerelmi háromszög... Ó, anyám, a szerelmi háromszög rettenetesen idegesítő, és az benne a legrosszabb, hogy én magam hol ide, hol oda hajlottam, és elképzelésem sincs, mi lesz a vége. Nem akarok nagyon spoilerezni, na de nyilván két érintettet belőle már ismerünk: Pippát és Rubent. Pippa szerencsére ugyanolyan jó főszereplőnk, mint az első részben. Persze, lehet, hogy néha hirtelen, meg most a sok érzelmi hatás miatt szenved, de ennek ellenére erős marad. Viszont. Viszont... "Ha Ruben előzőleg jelölt volt az Álompasi szavazáson, most garantáltan minden esélyét eljátszotta." Szintén nem szeretnék spoilerezni, mindenki olvassa el - hú, de nehéz spoilerek nélkül értékelni ezt a könyvet -, de Ruben félelmetesen idegesítő volt a Myában. És ha az idegesítő húzódozása önmagában nem lenne elég, még dühös is voltam, és a legdühítőbb az volt, hogy bármennyire idegesített is, bizonyos szempontból megértettem az okát annak, amit tett. Hülyén kezelte, kétségtelen, de mégis nehéz helyzetbe került ő is. 

Jó hosszan írhatnék még a mellékszereplőkről is. "Imádtam a mellékszereplőket!" Hazel még mindig imádnivalóan lelkes, Philben imádtam, ahogyan teper Mya után, meg azt is, hogy ilyen kis tudóspalánta. Tommy sajnos nem szerepelt annyit, amennyit szerettem volna, de érezhetően nagyon sok rejlik még benne, már a múltja miatt is, remélem, még jó sok mindent megtudunk róla. Ugyanez érvényes Gage-re is, imádtam és nagyon-nagyon szeretnék többet olvasni róla. Igazából ha választhatnék egy szereplőt, akinek a szemszögére nagyon kíváncsi lennék, az ő volna. Volt egy kedvenc pulcsis jelenetem is vele, de megint csak nem akarok spoilerezni. Ha majd olvassátok, talán eszetekbe jut, hogy említettem.

Jupiter Day pedig az egyik olyan szereplő, akivel nem igazán tudok dűlőre jutni. Ahogy Fanninak írtam: "Jupiter Dayjel még mindig küzdök. Számomra alapból egy negatív karakter, de közben mégsem tudom egyszerűen annak elkönyvelni." És ezt még mindig tartom. Mily meglepő, spoileres lenne, ha mélyebben belemennék a karakterébe, mindenesetre tetszett, hogy nem lehet egyértelműen elkönyvelni jó vagy rossz karakternek, mint ahogy igazából egyik szereplőt sem. Bár belegondolva lehet, hogy érdemes lett volna még egy kicsit többet írni róla, még egy kicsit elmélyíteni a karakterét, mert így kicsit háttérbe szorult a sok másik szereplő között. 

És mivel már így is nagyon hosszan írtam, kikapcsolom magam. Rengeteg gondolatom lenne még, de sajnos a legtöbbnek a kibontása spoileres lenne, így most ezektől inkább eltekintek. Csak még egy utolsó gondolat az értékelés végére:

"Te jó isten, hogy lehet ezt így befejezni??? (...) Ne merészeld ezt itt abbahagyni, mert nem tudok mit csinálok! Konkrétan sokkolt, amikor megláttam, hogy nincs tovább"
Igen, gyilkos lesz. Nagyon gyilkos. Szomorú is, dühítő is és amolyan "Ide nekem a következő részt" befejezésről van szó. És tényleg: ide nekem a következőt!  
 
KEDVENC LETT


Blogturné extra - Idézetek


"Azt akartam mondani, hogy senki sem lehet értékes, ha árt egy másik embernek.
– Majdnem lelőttelek téged is – mondtam.
– Na az más. Én nem vagyok nagypofájú idióta.
– Hát nem is tudom…"

"A számat nézte, vágyakozott utánam. A nyakamra csúsztatta kezét. Leheletnyit oldalra döntöttem a fejemet, hüvelykujja már az arcomon simított végig, megcirógatta az ajkamat. A következő pillanatban előrehajolt, hogy megcsókoljon. Szája megállt a szám felett, de nem azért habozott, hogy én tegyem meg az utolsó centiket. Egyszerűen habozott. Nem csókolhatott meg. Nem csókolhattam meg."

"– Fogalmad sincs, milyen szerencsés vagy – mondta halkan. – Fogalmad sincs.
– Már nem vagyok gyerek.
– Néha én is azt gondolom, aztán bebizonyítod az ellenkezőjét."

"– Te gyönyörködtél bennem! – mondta csúfondáros mosollyal.
Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna.
– Mit csinálsz idekint?
– Amit te. Úgy teszek, mintha otthon lennék a vadonban. Remélem, nyáron a levelek eltakarják a falakat. Az emberek idebent észre sem veszik, hogy egész életükben a saját lábnyomaikon járnak."

"– Mindannyiunknak vannak titkai. Megvédenek minket vagy általuk védjük a szeretteinket. Szerinted nincs hozzá jogunk?
Ismertem a titkokat. Változó súlyuk volt, idővel megszívták magukat bűntudattal, mint ruhák a vízzel."

"– Minden forradás egy lecke – mondta Pippa. – Része annak, aki vagyunk."

"Nem érdemlünk meg még egy emberöltőt. Korcsokká lettünk, mint a túltenyésztett kutyák. Megszabták, kivel párosodjunk, korlátok között éltük életünket a régiek maradványain, egy satnyuló városban, amely tyúklépésre van a teljes mérgezéstől. Patkányok voltunk a ketrecben"

"Előttem sápadtak. Mögöttem sápadtak. Kezemben íj, hátamon üres tegez."

Nyereményjáték

Hosszú idő telt el mióta megismertük Pippát.
Vajon emlékeztek még minden apró részletre?
Gyertek, játsszatok velünk, és elevenítsünk fel pár fontos dolgot az előző részből.
Persze nem babra megy a játék, három könyv talál gazdára a helyes megfejtők közt.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.


A ... felmenői életkapszula és génmanipuláció nélküli emberek voltak, akik olyan elszigetelt közösségekben éltek, hogy a vírus nem jutott el hozzájuk. De a Vörös erdı mérgét messzire fújja a szél, és a generációk alatt kifejtette rájuk a hatását. Óriássá nőttek, testük elkorcsosult, genetikai és fejlődési rendellenességeik lettek...



a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

11/16 MFKata gondolatai
11/17 Bibliotheca Fummie
11/18 Deszy könyvajánlója
11/19 Kelly & Lupi olvas
11/20 Media addict
11/21 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések