Leg, leg, leg... 2014

Sziasztok!

Nagyon-nagyon nehéz volt megírnom ezt a posztot. 304 könyvet olvastam idén, nem számítva azokat, amelyeket már korábban olvastam és most újraolvastam, illetve a befejezetlen és félbehagyott könyveimet. Ez rengeteg, és egy-egy kedvencet kiválasztani ezek közül még kategóriánként is nehéz. Ezért kérlek, bocsássátok meg, ha néhol képtelen voltam dönteni, és nem tartottam be a "szigorúan egyet" elvet. 

Hogy milyen év volt az idei, még kicsit elemezgetem majd egy másik posztban, addig is következzen az idei Leg, leg, leg... lista!

(Két másik bejegyzést is írtam a 2014-es évről. Az egyiket arról, milyen volt az év számomra, ezt ITT OLVASHATJÁTOK. A másikat pedig az oldal évéről, illetve arról, milyen válaszokat kaptam az Évértékelő kérdőívben. Ezt ITT OLVASHATJÁTOK.) 

Legjobb disztópia/posztapokaliptikus

A Myát már azóta vártam, hogy letettem a Pippát, úgyhogy nagy öröm volt, amikor végre megkaparintottam. Ha lehet, még jobban tetszett, mint az első, most meg falat kaparva várok a harmadik részre.

Az emlékek őrét sokáig kerülgettem, de úgy érzem, most volt itt az ideje, hogy olvassam. Az egész sorozatot imádtam. Igazán elgondolkoztató volt.

Legjobb romantikus YA

A Duffot idén angolul és magyarul is olvastam, és egyáltalán nem bántam meg, hogy most már másfél éve csorgattam érte a nyálam. Nagyon megérte, imádtam!

Az Eleanor és Park a második könyv volt, amit Rainbow Rowelltől olvastam. Nagyon kíváncsi voltam rá, de féltem is, mert a 80-as évek engem nem tölt el nosztalgiával, mivel kimaradtam belőle. Ennek ellenére is és ezzel együtt is imádtam, a vége miatt még mindig meg-megtorpanok, és minden pillanatban máshogy érzek vele kapcsolatban.

Legjobb romantikus NA

 A Csak egy nap pillanatok alatt beszippantott, annyi minden volt benne, amit imádhattam, hogy fel sem tudom sorolni, meg talán nem is érdemes, mert a legfontosabb az érzés volt meg az út, amit a főszereplővel bejártam. 

A Cseresznyepiros nyár meglepett, soha nem gondoltam, hogy én ennyire fogok imádni egy német könyvet, ami Németországban játszódik. De minden oldalát imádtam, ide nekem a folytatást!

Legjobb történelmi romantikus

A Levelek Skye szigetéről az év egyik nagy szerelme volt számomra. Csodálatos könyv, gyönyörű levelekkel, élő-lélegző karakterekkel és egy csodás szerelemmel.

Az Outlander olyan kedvenccé vált számomra, hogy azóta is kutatgatok, olvasgatok Skóciáról, és alig várom, hogy nyáron Skóciába menjek!

Legjobb YA fantasy

Amikor elkezdtem olvasni a Stormdancert, bevallom, kissé elbizonytalanodtam, mert nem vonz annyira a japán kultúra, mint sokakat. De olyan szépen felépített a világ és a szereplők kalandjai annyira magával ragadóak, hogy azt a kis bizonytalanságot az elején bőven megérte.

A Crown of Midnight világát már ismerősként üdvözöltem és azt kell mondanom, még mindig imádom! Bár a fő csavart elég hamar kitaláltam, attól még volt meglepetés bőven.

Legjobb realisztikus

Azt, hogy a Más állapotokat olvastam, a véletlen hozta így. De nem véletlen, hogy hiszem, a véletlenek néha nagyon jó dolgokat szülnek. A Más állapotok egy vicces, kissé abszurd, mégis realisztikus történet, némi szerelemmel. Már újra is olvastam.  

Kedvenc angolul olvasott könyv

Nehéz volt választanom a sorozat részei közül, de végül a harmadikra esett a választásom, de épp csak egy hajszállal. A Forbidden Men sorozattal szerelembe estem és esedezem valamelyik kiadónak: adjátok ki magyarul! (Az értékelésem a könyvről hamarosan érkezik.) 

Legtöbbször újraolvasott könyv

Az a helyzet, hogy ezt egy az egyben másoltam tavalyról, talán ezt a két könyvet olvastam újra idén is a legtöbbször. Hiába, nyugikönyvek.

Amin a legtöbbet nevettem

Ezen a könyvön hangosan, sírva, kacagva, visszanyelve, mindenhogyan nevettem, ahogyan csak el tudjátok képzelni. Fetrengtem. Ami azért kínos, mert a munkahelyemen olvastam először, egy nem túl sűrű napon. Vicces volt a szituáció is. Szintén újraolvastam már azóta, és az ismerőseimet is szórakoztattam egy-két hangos részlettel - mindenki olvasni akarja.

Amin a legjobban zokogtam

Az, hogy a Mennyei tűz városán sírni fogok, gyakorlatilag borítékolható volt, már csak az érzelmi töltet miatt is - véget ért a sorozat! De volt egy bizonyos rész, ami megnyitotta a könnycsatornám csapocskáját és úgy száz oldalon keresztül vissza se zárta. 

A Ha maradnék fájt. Tényleg. Nagyon. És az utolsó tőrdöfés a végén jött, az utószóval.  

Kedvenc borító (külföldi)

Idén nagyon sok borító volt, amit imádtam, és rettentően örülök neki, hogy magyarul is ezeket kaptuk. De ez tényleg csak néhány, ami érkezett hozzánk is. A Nyugalom tengere borítóján azóta is szórakozom, ha esetleg lemaradtatok róla, a blogturné extrámban elolvashatjátok, miért.

 

 

 

Kedvenc borító (magyar)

Ez szerintem különösebb magyarázatra nem szorul. Csak nézzétek:

Legkellemesebb meglepetés 

Mind a Tolvajok telének, mint a Fekete madarak árnyékában könyvnek félve álltam neki. Mindkettő háborús téma, az első nem is YA, pasi is írta, pasi szereplőkkel, minden esély megvolt rá, hogy ne szeressem. Az utóbbi pedig valamiféle gót horrorsztorinak tűnt háborús világban, szintén nem az én zsánerem. De hogy milyen jó érzés ilyen pozitívan csalódni! Mindkét könyvet imádtam, és csak hálálkodni tudok, amiért volt lehetőségem elolvasni és őket, és voltam annyira bátor, hogy bevállaltam őket, minden kétkedésem ellenére. 

Legszebben megírt

Az, hogy én azonosulni tudok egy ötvenes francia pasival, meglepő. De sikerült. A könyv pedig olyan gyönyörű volt, hogy legszívesebben majd' minden oldalt kiírtam volna idézetnek. 

Kedvenc LMBT könyv (külföldi)

Ó, hogy én ezt a könyvet mennyire, de mennyire szerettem! Tanár-diák viszonyos könyvet kerestem, és meglepve vettem észre, hogy ez egy LMBT könyv. És talán az volt benne a legjobb, hogy nem csak egy coming outtal foglalkozó könyv, ha fiú-lány páros lenne, a cselekmény ugyanilyen izgalmas és érdekes lenne. A tanár-diák viszony és a korkülönbség nehézségei itt igazán megjelentek, és imádtam a fiatalabb srác otthoni problémáit a beteg apával. Hatalmas ötös ez a könyv. Szintén nagyon szívesen olvasnám magyarul is, mondjuk a KMK Szivárvány sorozatában. 

 

Kedvenc LMBT könyv (magyar)
  

Nem pont azt kaptam a könyvtől, amire számítottam, erről még lesz szó kicsit lejjebb, mindenesetre Patrik és Alex története, leginkább a sztori második felében tetszett. 

 

Kedvenc főszereplő

Cassel és Cath

Sokat gondolkoztam ezen a kategórián, és valószínűleg ezer különböző okból rengeteg szereplőt tudnék említeni, de végül Cassel és Cath mellett döntöttem.

Casselben még mindig imádom, hogy ennyire más, hogy ennyire csavaros a gondolkodása, és úgy férfi főhős, hogy a) nem csak eszköz arra, hogy könnyen tudjunk vele azonosulni (Harry Potter) és b) nem álompasi. 

A Fangirl főhősnője pedig nem maradhatott le a listáról, azt hiszem, ha valaki azt kérdezné, kire hasonlítok a leginkább könyvbeli szereplők közül, ő lenne az egyik.

Kedvenc szerelmespár (felnőtt)

Anna és T.J.

Ha még nem olvastátok a köteléket: olvassátok! Ennek a könyvnek minden sorát imádtam, együtt szomorkodtam és nevettem a szereplőkkel, és nagyon tetszett, ahogy a kapcsolatuk szépen lassan fordult át a szigeten mentor-diák viszonyból barátsággá, mély törődéssé és szerelemmé.

Kedvenc szerelmespár (YA)

Jaj, hát elfogult vagyok, és le is merem írni. Mindenesetre Magnus és Alec kapcsolatába már éveket fektettem, és ezúttal a Mennyei tűzben és a Bane krónikákban is kaptunk belőlük. Nagyon helyes! Bár még ennél többet is szívesen olvasnék róluk. 

Emma és Julian pedig... Ó, tudom, hogy itt még nem szerelmes pár, ráadásul még biztosak sem lehetünk benne, hogy majd a saját sorozatukban összejönnek, de hát én shippelem őket. Nagyon. 

Kedvenc páros (nem szerelmes)

Érdekes, két olyan párost hoztam ezúttal a tavalyi Will-Jem páros után, ahol valójában ember-állat mély kötődéséről és barátságáról van szó. Előbbiben Sean és Corr, utóbbiban pedig Yukiko és Buruu érdemelték ki a címet. Mindkettő megríkatott. 

Kedvenc baráti kör

Imádom az olyan sorozatokat, amelyekben mindegyik könyv önálló történet, de például egy baráti kör tagjai a főszereplők és így újra meg újra visszatérnek egymás történeteiben. Eddig a kedvenceim a Dublin Street és a Marked Men sorozat voltak, de ez a kettő nálam most gyengécskébb évet zárt. Ellenben a Forbidden Men sorozat bandája két könyv alatt is megfogott - maga a baráti kör ugyanis cak a második részben kezd igazán kibontakozni. 

Legjobb pasi

Ezt nem. Kész. Nem tudom. Ez van. Hosszú lenne a lista.
Ha nagyon muszáj, azt mondanám:

Na, abbahagyom, de ennyi duma után úgysem ártott egy kis eye candy... :D

Legjobb világ

 

A Mennyei tűz városának világát szerintem a legtöbben már ismeritek, én meg még elfogult is vagyok, ha Árnyvadászokról van szó. A Stormdancerről pedig néhány szót már írtam, és az értékelésemben el is olvashatjátok, pontosan miért imádtam, ebbe most nem mennék bele. 

A látók viszont még nagyon friss, és nagyon élénken él bennem a csodás húszas évek, amiben elmerülhettem a könyvben. És ezt még sikerült megspékelni rengeteg rejtéllyel, összefutó szálakkal, némi misztikummal és természetfelettivel. Imádtam. 

Legbrutálisabb függővég

 

Megint több könyvet hoztam, de mindegyik bőven kiérdemelte azt, hogy itt legyen. 

A Lucy függővégesége vitatható, de a brutális címet bőven kiérdemelte. 

A másik két könyv pedig tényleg a falkaparós függővég kategória. Mondom: ide nekem a folytatást MOST!

Legnagyobb meglepetés

Amikor már elkönyveltem a könyv elején, hogy tudom, mi lesz a vége, hogy tudom, mi következik, majd valahol a könyv vége felé elégedetten bólogattam és fejet hajtottam cselekménykitaláló nagyságom előtt, jött Sage, és a fejemre borította az asztalt. Tapsvihar.

Legbrutálisabb jelenet

Emlékeztek, mit írtam az előbb a megnyíló könnycsatornákról? Na, arról a jelenetről van szó. Spoiler, spoiler, spoiler... Mindenesetre a Simon szál nagy csavarjára gondolok, illetve a csavar megoldására. Mert ott a sokk enyhe kifejezés. Sírtam és nevettem egyszerre, és a fejemet csóváltam, mert nem akartam elhinni, mit csinált Cassie. Simon bandája előre!

Legjobb kiegészítő történet

Ritkán vagyok rossz, ha a könyv végének elolvasásáról van szó. Folytatás végét elolvasni meg végképp nem szoktam. De a Csak egy nap után nyúltam a Csak egy évhez, hogy elolvassam, annak mi a vége. És hát... nem lettem sokkal nyugodtabb. Aztán láttam, hogy készül a Just One Night, megjelent angolul, elolvastam, aztán azóta magyarul is vagy háromszor. Nagyon kellett. Imádom.

Kedvenc levél

Az egész könyv levelekből áll - nem emelnék ki egyet. Olvassátok az egészet, mert ha van könyv, ami bebizonyítja, milyen csodálatos dolog az igazi, régi, papíros levelezés, az ez.

Kedvenc szerelmi háromszög

Frank - Claire - Jamie

Különösebb magyarázatot szerintem ez sem igényel, aki ismeri a könyvet, a sorozatot, tudja, miért. Persze, kezdetektől fogva tudtam, kinek szurkolok, de azért a szívszorító érzés megmaradt kicsit. Még úgy is, hogy nem igazán kedveltem meg Franket.

Új kedvenc író/nő (magyar)

A Más állapotokról már írtam, nem teszem újból. A Bábel fiai viszont szintén helyet érdemelt a listán, elképesztően különleges olvasmány volt. Az meg már csak hab a tortán, hogy volt szerencsém személyesen is megismerni Moskát Anitát és igazi tündér - még ha íróként brutális is. 

Új kedvenc író/nő (külföldi)

Linda Kage
Gayle Forman
Colleen Hoover

Hm... Végül úgy döntöttem, ide nem hozok képeket, mert mindegyik írótól több könyvet is olvastam. Mindenesetre Linda Kage a Forbidden Men sorozatával, Gayle Forman a Ha maradnék-Hová tűntél kombóval és a Csak egy nap-Csak egy év-Csak egy éjszaka trióval, Colleen Hoover pedig a Reménytelennel és a Slammeddel bőven kiérdemelték, hogy a kedvenc íróim sorában emlegessem őket.

Amiről a legtöbbet beszélgettem

Érthető okokból nem számítva a Cassandra Clare könyveket, kérdés nélkül a Fogadj el! könyv volt az, amiről az idén úgy tűnik, kimeríthetetlenül sokat sikerült beszélgetnem. Végigkövettem a könyv megjelenését, még ha az Aranymosásban nem is voltam teljesen képben, aztán olvasás után volt szerencsém rengeteget beszélgetni róla a szerzővel is, blogger ismerősökkel, családdal... Az nem is nagyon érdekelt, hogy utóbbiak még nem is olvasták a könyvet. Az kétségtelen, hogy a könyv a beszélgetésindító témák kimeríthetetlen forrása.

 

Az év filmadaptációja 

Számomra ez nem is kérdés, vita nélkül a Csillagainkban a hiba volt nekem az év adaptációja. Imádtam minden percét, minden mondatát, minden zenéjét és a szereposztást is. Gyönyörű megoldások voltak benne, és hűségesek maradtak az alapanyaghoz is. Ki merem jelenteni: úgy teljes az élmény, ha a könyv is, a film is megvan. Könnyekkel és filozofálgatással, sokszor-sokszor újraolvasva és nézve.

Legnagyobb csalódás

Nem is olyan régen írtam értékelést erről a könyvről, nem mennék bele újfent, mert már elég sokat szapultam így is ebben az évben - élőben és írásban is. Mindenesetre amit el lehetett rontani egy ilyen alapsztoriban, ami amúgy sem túl különleges, azt sikerült.

Legrosszabb borító 

A mai napig nem sikerült dűlőre jutnom ezen a borítóváltáson. Felfoghatatlan számomra, hogy miért volt szükség erre a... borítóra. Nekem még mindig a jobb minőségű viccmagazinok jutnak róla eszembe, shame on me. De ha gyerekkönyv illusztációnak tekintjük, úgy sem tudom szeretni, mert ennyire nem gyerek a történet. Jó hosszan tudnám elemezgetni, nem akarom. Csalódás, meggyőződésem, hogy ártott a sorozatnak, és az emberek 90%-a nem is sejtené, hogy ez a folytatása az alábbi könyvnek. (Jegyzem meg, amikor legutóbb néztem, még a könyvesboltban sem egymás mellett voltak.)

Az első rész borítója

Legrosszabb könyv (felnőtt)

Magasan a legrosszabb könyv, amit idén olvastam, kérdés nélkül. Még az alant látható legrosszabb YA könyvet is magasan beleelőzte. Annyira rossz, hogy az már jó, vitathatatlanul a Megigézve értékelés írása szerezte nekem a legvidámabb perceket. A sztori is rossz, a karakterek is, de ami a legdurvább: még a regény műfaj követelményeit sem sikerült teljesíteni. 

Legrosszabb könyv (YA)

No more comment. Az előző szerintem elég volt. Ha meg nem, olvassátok el az értékelésemet róla. 

Legidegesítőbb szereplő

Lilla

Ez volt az a díj, amit a leggyorsabban, kérdés nélkül osztottam ki, már a könyv elolvasása után rögtön. Hosszú bekezdést szenteltem Lillának a Szívből, színből, igazán értékelésemben, erősen szükség volt a cenzúrára is, mert Lilla egy *hosszú sípszó*

Legrosszabb filmadaptáció

Jól szórakoztunk a többi bloggerrel, ahogyan próbáltuk összeszedni, hogy az egyes sablonos mondatokat és a fantasyelemeket, a lények kivitelezését, jelmezeket stb. honnan sikerült összelopkodni. Borzalmasan rossz film volt önmagában is. A könyvek közül az elsőt olvastam, azt is elég régen, de még úgy is jobban szerettem, hogy nem volt benne egy YA-korú Ben Barnes, csak egy fiatal fiú.