Limpár Ildikó: Emlékek tava
Egy tündéri mese
Emlékek tava
Kiadó: Pongrác
Oldalszám: 128
Illusztrálta: Lukács-Kalocsai Eszter
ISBN: 9786155131615
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Csillaghalma égboltját bánatfelhők lepik el, és egy kisfiú nyomtalanul eltűnik. A falu népe tehetetlen, ám a tízéves Panna úgy gondolja, nem ülhet tétlenül, amikor barátja bajban van. Megpróbálja kideríteni, ki rabolhatta el Palkót, és nem riad vissza semmi veszélytől: ha kell, felkeresi a rettegett Emlékek Tavát, áthatol a félelmetes Hármas Határon és körülnéz a Sötét Sárkány Birodalmában is. Útja során találkozik tündérekkel, unikornissal, boszorkánnyal – és hatalmasra nőtt, kétfejű sárkányokkal. Nagy kaland ez egy kicsi lánynak – még szerencse, hogy egészen különleges segítői akadnak: emlékek, amelyek arra várnak, hogy valaki szívében végre gazdára leljenek…
Limpár Ildikó meséjét Szlukovényi Katalin versei, valamint Lukács-Kalocsai Eszter festett illusztrációi teszik még varázslatosabbá.
Véleményem
Amikor megérkezett a boríték, benne a könyvvel, már a súlyából éreztem, hogy egy gyönyörű, színes, fényes lapos könyvet találok majd a csomagban, és így is lett. Először csak simogattam, lapozgattam, gyönyörködtem a csodaszép képekben, aztán jól megszaglásztam - bevallom, olvasás közben is többször "vetemedtem" erre, ugyanis igazi, nosztalgiakönyv illata van.
Miután az első benyomásokon túl voltam, következhetett az olvasás. Az Emlékek tava egy olyan mese, amit szerintem kortól függetlenül imádhat mindenki. Gyerekkorom kedvenc meséit juttatta eszembe, és néhány olyasmit is kaptam, amit felnőtt fejjel a fantasykben is imádok.
Ha valaki népmesei elemeket óhajt egy mesébe, örülhet: kapunk itt hármas számból dögivel, aztán kétfejű sárkány, kiállandó próbák, utazás és segítőtársak nélkül sem igazi mese a mese. (A hármas szám gyűjtögetése már-már hobbim, ha ilyen történetekről van szó, szóval ezt különösen imádtam. Meg a rengeteg szimbólumot is: út, tó, uroborosz stb. Vadásszatok rájuk, érdemes!) Viszont egy valamit hadd emeljek ki, amit már a mese elején is imádtam. Az esetek többségében a népmesékben a legkisebb legény kerekedik fel, hogy legyőzze a sárkányt, a gonosz boszorkányt vagy valami más gonoszt. Itt viszont egy erős kislányt kapunk főszereplőnek, mondhatni megcserélődtek a szerepek: Panna indul el megmenteni Palkót és vele együtt a
Pannában pedig még valamit nagyon szerettem. Nem volt szüksége kardra vagy más fegyverre, hogy diadalmaskodjon. Csupa olyasmivel operál, amivel bármelyik kislány rendelkezhet: tiszta szíve van, okos és bátor. Útja során nagyon kemény döntéseket kell hoznia, nagyon nehéz titkokat kell cipelnie, mégis mindennel szembenéz, megy előre, hiszen küldetése van.
És ha már itt tartunk: imádtam Palkó és Panna barátságát, nagyon szívesen olvastam volna róluk még többet. Icipici spoiler a következő mondatban: a történet elején viszonylag hamar elválasztja őket a sötétség - szó szerint -, aztán tényleg csak a történet legvégén találnak újra egymásra.
Szóval a mesebeli lények közül kapunk tündéreket, boszorkányokat, egyszarvút és sárkányokat, és kifejezetten tetszett a világban egy-két újítás. Például hogy a boszorkányok külsejében megmutatkozik, hogy milyenek is, így a jó boszorkányok fiatalok és szépek, a rosszak pedig öregek. Vagy például a kétfejű sárkány, az egymással vitatkozó fejekkel. (Erről egyébként A bűvüs kard mese jutott eszembe, abban van egy ilyen kétfejű, kajla sárkány, kifejezetten viccesek ott is, itt is.)
Van egy mese a mesében is, így aki hercegkisasszonyos mesére vágyik, az sem fog csalódni. A főszereplőink ugyan nagyjából átlagos falusi lakók, a mesében kapunk egy olyan szálat is, ahol a királykisasszonyos sztorinak is örülhetünk - bár szintén fordulnak kicsit a szerepek, már ami a ki kit ment meg kérdést illeti.
De amit a legjobban szerettem a mesében az az, amiről szólt. A tiszta szív fontossága mellett mesél nekünk az emlékekről és az emlékek súlyáról. Nagyon tetszett, ahogyan megjelent, hogy az ember számára milyen fontosak az emlékek, jók és rosszak egyaránt. Az emlékeink nélkül már mi magunk sem vagyunk önmagunk, hiszen a múltban történt dolgok formáltak minket azokká, akik vagyunk. Tanulnunk kell a korábbi tapasztalatokból, akár a sajátjainkból, akár másokéból. Viszont a másik oldalon ott van az is, hogy nem szabad engednünk, hogy a rossz emlékek súlya lehúzzon minket magával. Tudnunk kell, hogyan kamatoztassuk az emlékeinket. A szép emlékek ereje átsegít minket a legnagyobb nehézségeken, ha pedig elég bölcsek vagyunk, a rossz tapasztalatokból tanulhatunk.
Az emlékek mindig is érdekeltek, nem számítottam rá, hogy az ezzel kapcsolatos gondolataim visszaköszönnek majd ebben a mesében, de mégis így lett. Mindezt mesei elemekkel úgy, hogy a gyerekek számára se váljon nehézkessé.
"Tudod [...], mindenféle emléknek megvan a maga jelentősége az életünkben. Nemritkán többet tanulunk a nehézségekből, mind a gondtalanságból."
És végül még egy dolgot kiemelnék, ami nagyon tetszett: a nevek. Odavagyok a bölcsen megválasztott nevekért, így már a történet elején jót mosolyogtam a csillaghalmaiak névadási szokásán, de például ott van Memorinda, akinek a neve szintén mosolyt csalt az arcomra.
Összességében nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a mesét. Gyönyörű a könyv, a kivitelezés és az illusztrációk is, a mese pedig nagyon aranyos, sokszor megmosolyogtatott, és a tanulság sem marad el. Köszönöm a Pongrác Kiadónak és Limpár Ildikónak, hogy olvashattam!
NAGYON AJÁNLOM
Olvassatok bele a képre kattintva!
Nincsenek megjegyzések