Nem is olyan könnyű a pihenés...


Sziasztok!

Mostantól időről-időre tervezek hozni egy kis elmélkedős posztot is az oldalra. Sokszor kapok kérdéseket a blogolással kapcsolatban úgy általánosságban, és néha ezekből a kérdésekből úgy érzem, valaki számára az egész bloggerkedés egy nagy misztérium. Mások számára meg teljesen természetes. Számomra mind a kettő. 
Úgyhogy arra gondoltam, miért is ne írhatnám le időről időre a gondolataimat ezzel kapcsolatban, már persze ha azért halvány köze van a könyves blogomhoz is?

Az első téma pedig adta magát, mert az utóbbi egy-két hétben ezzel küzdök. Olvasói válságokról már sokan, sokszor írtak, némelyik kifejezetten tanulságos és nagyon jó tanácsokat kínál azzal kapcsolatosan, mit érdemes tenni ilyenkor, hogy kilábaljunk belőle. 


Ha engem valaki megkérdez, mit teszek ilyenkor, nemes egyszerűséggel valami olyasmit szoktam felelni, hogy változatosan olvasok. Mert általában számomra tényleg ennyire egyszerű orvosolni az "olvasói válságot". Olvasok egy disztópiát, egy fantasyt, egy YA-t, aztán egy NA-t, egy történelmi romantikust, aztán egy gyerekkönyvet, aztán visszatérek a disztópiákhoz, aztán megint olvasok valami könnyedebbet, és persze hol magyarul, hol angolul. És az esetek többségében ez a módszer remekül működik is. 

De mit csináljon az ember, ha az olvasást és a blogolást akarja kipihenni, ha általában olvasással és blogolással szokott pihenni?

A kérdés elég nevetségesnek hangozhat, de valójában éppen ezzel a problémával küzdök az utóbbi hetekben. Egy blogger számára a karácsonyi időszak meglehetősen hajtós, és az előre kitalált blogturnés listám is pont úgy alakult, hogy karácsony előtt minden egyszerre szakadt a nyakamba. És amikor emiatt panaszkodom, mindig bűntudatom is van, mert hát mi lehetne annál nagyobb jutalom, mint ennyi jó könyvet olvasni? És az esetek nagy többségében szerencsére imádtam is a könyveket, és mosolyogva gondolok vissza a boldog percekre, amelyeket szereztek nekem. Az év vége bővelkedett a jó olvasnivalókban, régi és új kedvencekben, amelyeket blogturnék ide vagy oda, blogos értékelések ide vagy oda, mindenképpen elolvastam volna.


Ám ez nem változtat azon a tényen, hogy ha megvan, melyik napra kell elolvasnom egy könyvet a blogturnék miatt, akkor addigra el kell olvasnom. Ez pedig kicsit megköti a kezem a változatos olvasással kapcsolatban. Nem is beszélve arról, hogy november elsejétől karácsonyig kb. 35 könyvet olvastam és 37 értékelést írtam, nem beszélve a más jellegű posztokról ezen a blogon és a másik blogjaimon is, ráadásul több blogturnéban voltam kampányfőnök is. Emellett Sci-fi napon jártam, könyvbemutatókon, közönségtalálkozón, premier előtti vetítéseken és Lámpagyújtáson, és ez mind nagyon izgalmas és szórakoztató volt - mégis fárasztó. Mivel alapvetően introvertált ember vagyok, általában engem az kapcsol ki és nyugtat meg, ha begubózhatok otthon. És pont erre volt szükségem. 

Pihenésre. Na de vissza az előző kérdéshez: ha a munkáim mellett alapvetően a rengeteg új történet és a blogolás az, amit ki szeretnék pihenni, mégis hogyan pihenjem ki magam, amikor a pihenés számomra azt jelenti, hogy behúzódom egy sarokba egy jó könyvvel vagy a laptopommal? 

Pontosan erre próbálok most rájönni. Ugyanis kiderült, fizikailag képtelen vagyok elszakadni a könyvektől és a blogjaimtól nem hogy napokra, de még néhány órára is. (Egy pszichológus csodás tanulmányokat írhatna a függőségeimről.)

Az elmúlt két hétben legalább tíz régi kedvencemet olvastam újra, régi kívánságlistás könyveket vettem elő és igyekeztem felzárkózni az angol nyelvű olvasmányaimmal a sok magyar könyv után. De még mindig nem az igazi. Talán segítene, ha elolvasnám a rám váró még néhány recenziós könyvet, de úgy érzem, a pihenés kell és kijár. És bármennyire érdekel is, mi történik a Végtelen szerelemben, ami már az első 20 oldal alapján teljesen más, mint az Alex Pettyfer-féle filmverzió, és akármennyire foglalkoztat is, milyen nehéz lehet az Endgame feladványa, ha probléma nélkül felajánlottak a kitalálónak 500.000 dollárt (nem vicc, tényleg!), valahogy még mindig úgy érzem, kell az a pihenés, mielőtt visszatérek a "terepre".

Remélhetőleg már attól is jobb lesz, hogy egyszerűen csak kiírtam magamból. 
Mindenesetre addig is romantikus sztorikkal és régi nyugikönyvekkel ápolgatom a lelkemet. (A nyugikönyvekről még nem kizárt, hogy írok később.)

És hogy visszacsatoljak a bejegyzés elejére: mi a fene volt ebben a blogos téma, amikor végig csak magamról nyavalyogtam? Nos, nagyon egyszerű. Úgy tűnhet, a könyves bloggerek vég nélkül csak olvasnak, és soha nem telítődnek a könyvekből és ha valakiknek, nekik biztosan nincs olvasói válsága. Nos, első tévhit kihúzva: ó, dehogynem! Igazán zsíros kis olvasói válságaink vannak, higgyétek el! Talán senki sem tud jobban nyavalyogni a könyvek hiánya és a könyvek túladagolása miatt, mint egy könyves blogger. Most épp én vagyok az élő bizonyíték. 


Rendeld meg a képre kattintva!