Zoe Sugg: Girl Online


A túlhype-olt tinisztori
Girl Online
Kiadó: Penguin
Oldalszám: 352
ISBN: 9780141357270
Sorozat: Girl Online 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,80)
A Youtube személyiség, Zoe Sugg, a Zoellaként is ismert vlogger hihetetlen debütáló regénye.
Van az az álmom, hogy titokban persze, de minden tinédzser lány ugyanazt érzi, mint én. És talán egy nap, amikor rájövünk, hogy mind ugyanazt érezzük, mind abbahagyhatjuk annak tettetését, hogy annak mutassuk magunkat, akik nem vagyunk. De addig a napig ezen a blogon fogom megtartani az igazságot, a való életben pedig megmarad a valótlanság.
Pennynek van egy titka. 
A Girl Online álnév alatt Penny rejtett érzéseiről blogol barátsággal, fiúkkal, gimis drámákkal, őrült családjával és a pánikrohamokkal kapcsolatban, melyek kezdenek eluralkodni életén. Amikor a dolgok rosszról még rosszabbra fordulnak, a családja magával rángatja őt New Yorkba, ahol találkozik Noah-val, a jóképű gitáros amerikaival. Penny hirtelen szerelmes lesz - és ennek minden pillanatát megörökíti a blogján. 
De Noah-nak is van egy titka, ami örökre romba döntheti Penny álcáját - és a legmélyebb barátságát.



Véleményem

Napok óta azon gondolkozom, honnan is kellene indítanom ezt a bejegyzést. És az a legmegdöbbentőbb, hogy valójában a két indítás közül, ami folyamatosan a fejemben járt, egyik sem a könyv milyenségével foglalkozik, hanem inkább a hátterével. De úgy érzem, egyik kérdést sem lehet megkerülni, így azt mondom, kezdjük Zoellával! 

Őszinte leszek, mielőtt a könyv bombaként robbant a világhálón, nem találkoztam Zoella nevével. Amúgy sem követek túl sok vloggert, ráadásul beauty vloggereket egyáltalán nem. Zoella mindenesetre vlogger és blogger, és mint ilyen, kíváncsi voltam a könyvére. Mindig, amikor a kezembe kerül egy könyv, amit blogger írt, valahogy kicsit közelebb érzem magamhoz. Ez a könyv pedig mindennek a tetejében félig-meddig a blogolásról szól, így melegszívvel álltam neki, kíváncsi voltam, vajon mennyire fogok tudni azonosulni a főszereplő bloggerrel. (Erről majd később az értékelésben.)
Ráadásul a könyvet pontosan Zoella internetes személyisége miatt pillanatok alatt felkapták, rekordmennyiségben fogyott a megjelenés után, így a kíváncsiságom egyre csak nőtt. (Az a típus vagyok, aki a hype kíváncsivá tesz, nem pedig taszít. Szeretek saját véleményt alkotni.) 

Aztán elolvastam a könyvet, és jött a következő meglepetés a hátterével kapcsolatban: nem is biztos, hogy Zoella írta. Fogalmam sincs, létezik-e elfogadott magyar kifejezés a ghostwritingra, bár az biztos, hogy nálunk is működik a dolog. Mindenesetre gyorsan vázolom, miről is van szó, ha esetleg valaki nem tudná. (A szellemíró/írás szerintem furcsán hangzik, bármilyen kifejező is.) Ghostwritingnak nagyon röviden azt nevezik, amikor a borítón szereplő író helyett valójában valaki más írta a könyvet. Főleg a celebkönyvek esetében szokott ilyesmi előfordulni, hiszen nagy eséllyel egyik celebből sem lesz egyetlen csettintésre profi író, a könyveik mégis sorban jelennek meg. 
Szóval nem sokkal a megjelenés után jött a botrány: úgy tűnik, Zoella könyvét nem is Zoella írta, hanem valaki más. Ment a huzavona a témában, Zoellától, a feltételezhető szellemírótól és a kiadótól is jött a "sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk". Ment a kamuszöveg a kezdő írók bizonytalanságáról, arról, hogy a "kiadó minden támogatást és segítséget megadott", aztán Zoellától érkezett "az ötlet az enyém" nyilatkozat, ám azt senki sem mondta ki feketén-fehéren, hogy igen, a könyvet Zoella írta. Ez már önmagában elég árulkodó, hiszen ha valóban ő írta volna, nem lett volna szükség rá, hogy kerülgessék a forró kását - szerintem. 
Az igazság persze azóta sem derült ki, bár ahogy mondani szokás: kilóg a lóláb. Zoella a könyv köszönetnyilvánításában megköszönte Amy Alwardnak és a feltételezett szellemírónak, Siobhan Curhamnek, akik "ott voltak vele minden lépésnél". És Curham néhány héttel a nagy bejelentés előtt kiírta a közösségi oldalán, hogy egy könyvön dolgozik, és ez az idő véletlenül pont megegyezett azzal, amennyi ideig állítólag Zoella a könyvet írta...(Egyébként érdekes módon azóta Goodreadsen is megjelent Siobhan Curham neve a könyvnél.)

Na de botrány ide vagy oda, a könyvet kellene értékelni, és az igazi kérdés az: megérdemli-e, hogy ekkora hype van körülötte? Nos, azt kell mondanom, a Girl Online nem volt egy rossz könyv, de azért ha nem állna mögötte egy ismert médiaszemélyiség, bizonyosan nem fogyott volna belőle ennyi. 

Penny Angliában éli a tinilányok teljesen hétköznapi életét. Van egy népszerű barátnője, akivel az utóbbi időben nem jön ki olyan jól. Van egy legjobb barátja, a meleg szomszédja, Elliot. Bele van zúgva a suli egyik legnépszerűbb srácába, és persze mindenféle cikiséget elkövet, amit egy tinilány megtapasztalhat. (Néhol határozottan Bridget Jones érzésem volt a könyv elején.) Szülei esküvőszervezők és egy váratlan megbízás miatt a család New Yorkban tölti a karácsonyt, ami mindent megváltoztat. Penny ugyanis találkozik Noah-val, aki pillanatok alatt elvarázsolja. 

Spoileres lenne, ha mindent leírnék a cselekményről, bár meglehetősen biztos vagyok benne, hogy sokan nagyon hamar rájönnek majd Noah titkára, akár már a fülszöveg alapján is. Mindenesetre ha őszintén vizsgáljuk a sztorit, meglehetősen sablonos. Nem egy ilyen sztorira épülő könyvet olvastam és filmet láttam, szóval az alaptörténet cseppet sem indokolja, hogy ekkora felhajtás legyen körülötte. 

De azért volt, amiért szerettem a könyvet. Ami talán a legjobban szerettem: a blogolás témája. Akár Zoella írta a könyvet, akár nem, az biztos, hogy ez a része a történetnek nagyon jól sikerült. Penny arra használja a blogját, hogy megossza másokkal azokat az érzéseket, amelyeket maximum csak a legeslegjobb barátjával tud, és hogy kiírja magából az idegességét, a félelmeit.
Az, ahogyan kitárulkozik az interneten, félelem nélkül, névtelenül, nagyon tetszett. Ahogyan az is, hogy olvasói véleményeket kap, és sorstársakra talál és valahogy sokkal... nyitottabbá válik az egésztől. A blogolás számomra is pont ilyen, és azt hiszem, pont ebből fakad az, hogy akit egyszer beszippant a blogolás, az nem szabadul. 
Szóval azt gondolom, hogy a blogger-létet szerintem nagyon szépen megjelenítette a könyv, és amúgy is tetszettek Penny bejegyzései. Külön kedvencemmé vált egy kifejezett posztja, mintha csak a saját életemről olvastam volna. Bemásolom nektek:

Nagyobb méretért katt ide!


Szóval a blogolás nekem magasan a legjobb része volt a regénynek, bár nem vagyok benne biztos, hogy a nem blogger olvasókat is ennyire megérinti. De legalább aranyos, és jó kis csavart hoz a történetbe. (Mármint olyan csavart, amire azért számítani lehet, de akkor is csavart.)

Nagyon szerettem még Eliott és Penny barátságát, kifejezetten imádtam azokat a jeleneteket, ahol ők ketten beszélgettek, és szerintem jól sikerült megmutatni, milyen közel állnak egymáshoz. Még saját kommunikációs formájuk is van! Elliott meleg-szála is nagyon tetszett. Ő maga tudja, hogy meleg, de még küzd azért, hogy egyáltalán a szülei elfogadják.

Nagyon szerettem ezenkívül Penny szüleit, imádtam, hogy ilyen nyitottak és bohókásak voltak, szerintem az utóbbi időben olvasott szülőpárosaim közül a kedvenceim. 

Na és akkor ott van Noah és Penny. A történet szerelmi szála cuki volt. Tényleg egészen álomszerű az, ami kettejükkel történik. Ha elképzelünk egy tinilányt és a srácot, akiről álmodozhat és a helyzetet, amiről álmodozni lehet: na, az garantáltam Noah lesz. Most komolyan, melyik lány nem képzeli el legalább egyszer élete során, mondjuk egy nyaralás előtt, hogy elmegy, álomszerűen összetalálkozik a tökéletes pasival, aki figyelmes, aki jóképű, aki egyszerűen csak... tökéletes. Na, Noah ez az álomkép. Gitározik, dalokat ír, kellően összetört szívű, hogy örömmel fogadjuk a kiskutya szemeit, ráadásul olyan figyelmes, hogy az már tényleg a lehetetlenség határait súrolja. Ez igazán rózaszín, az biztos. Ezt persze ellensúlyozták Penny egyéb problémái, meg az, hogy kettejük egy földrészen töltött napjai meg voltak számlálva, de ettől még rózsaszín volt. Mindenesetre ha valaki igazán álomszerű szerelmi sztorit akar, annak azért tényleg cuki: a részletek, a randik nagyon aranyosak, és tényleg szurkoltam nekik. (Egyébként ha már mellékszereplők, Noah húgát is imádtam.)

Viszont ahogy már korábban is említettem, maga a történet elég kiszámítható és sablonos. Elég korán ki lehet találni minden csavart, szóval ha valakinek nem elég az, hogy aranyos randikról olvasson, akkor annak nagy eséllyel nem lesz kielégítő olvasmány, még Elliot és Penny barátságával, előbbi meleg szálával és a blogolással együtt sem. 

Nem bántam meg, hogy olvastam, cuki volt, aki szereti a laza tiniszerelmes könyveket, azoknak ajánlom. Bár valószínűleg nem lett volna ekkora siker, ha nincs Zoella neve.

AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!