Helena Silence: Enigma


Azok a csúf előítéletek...

Helena Silence: Enigma

A blogturnéról




Lena sokáig nem tudja, hogy érző. Egyetlen érintésével láthatja a múltat, a jelent és a jövőt. Szülei tragikus halála után sosem látott nagybátyjához kerül, ahol megismeri Alexet, a fiút, aki folyton felkavarja, feldühíti, máskor meg olyan kedves hozzá. Lenának a szerelemen túl súlyos fenyegetésekkel is szembe kell néznie…

A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Enigmát, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.




Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 358

ISBN: 9789632454634
Sorozat: Enigma 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link

Megrendelési link
A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Az első mondat:


"Hátamat szorosan a falnak vetve álltam a repülőtér mosdójában."

Véleményem


Amikor még nem is olvastam a könyvet, de már tudtam, hogy retró turnézni fogunk vele, rögtön körvonalazódott bennem, hogyan fogom indítani az értékelésemet. De tudjátok mit, most, hogy befejeztem a regényt, rájöttem, hogy valójában a hosszú halasztgatás okainál sokkal fontosabb az előítélet. 

Sok-sok könyv van már a hátam mögött, olyan is, amit más nyomott a kezembe, olyan is, aminek az olvasásába teljesen vakon ugrottam bele, akár még a fülszöveget sem olvasva. Olvastam már szép borítós könyvet, rettenetes borítós könyvet, puhát és keményet, nekem tetszőt és nem tetszőt... És hajlamos vagyok azt gondolni, hogy öreg rókaként engem már nem befolyásol olyan előítélet. Hiszen nem egyet legyőztem már - egykor például rettegtem a magyar szerzőjű könyvektől (köszönöm, kötelező irodalom!), mára pedig... 

Az Enigma volt az én szégyenletes foltom - az előítéletem élő megtestesülése. Ha azt mondom, hogy ennek a könyvnek az olvasását már a megjelenése óta halasztgatom, akkor azt olyanannyira komolyan gondolom, hogy konkrétan a könyvbemutató napja óta a polcomon csücsül a könyv. Számtalanszor a kezembe akadt, ezerszer átrendeztem azóta a polcomat, sok jó véleményt hallottam már róla, már vagy ezerszer találkoztam azóta Helenával, ó, és igen, a második könyvbemutatóján is ott voltam már azóta, és bizony, az Enigma második részét is beszereztem, annyira győzködtek blogturnés barátaim. Odacsücsült hát az is az Enigma mellé, hogy olykor-olykor gonoszan kiáltsa utánam: Még mindig nem olvastál! Miért nem olvastál? 

Azon a bizonyos könyvbemutatón

És hogy miért? A kulcsszó: első benyomások. (Remélem, a Jane Austen rajongók már felfedezték, hogy miközben épp a Büszkeség és balítélet fut a háttérben, csak elhelyeztem néhány utalást előítélettel küzdő hősnőnkre, Elizabeth Bennetre utalván.) Szóval első benyomások. Amikor Helena Silence könyve megjelent, túl sok mindent nem tudtam róla, így a puszta személye még nem csábított olvasásra, ráadásul könyves blogger sem voltam még akkoriban. (Ó, a vegyes témájú blogom ideje...) De ez még nem lett volna visszatartó erő. Azonban úgy alakult, hogy az Enigma borítója nem csupán nem tetszett, egyszerűen taszított. Leírtam. Reméltem, ha már elolvastam, értelmet nyer és máshogy nézek majd rá, de jelentem nem: még mindig utálom ezt a borítót, és ezen valószínűleg már semmi nem segít. Maga a cím sem vonzott különösöbben - Enigma. Oké, cím, de nem csábított olvasásra. Csupán ennyitől azonban még valószínűleg elolvastam volna a könyvet, nem sokkal azután, hogy elolvastam Kemese Fanni és Zakály Viki könyvét is, amik ugyanakkor jelentek meg. Ám a könyvbemutaton volt egy felolvasás... És hadd súgjam meg, egy rossz felolvasás, ha nem is egy életre, de jó hosszú időre elveheti az ember kedvét az olvasástól. Azt hittem, nem fogom felismerni a részletet, hiszen idestova két évvel ezelőtt hallottam csupán egyszer, de jelentem, amint odajutottam a könyvben, rögtön beugrott. Szépen megírt jelenet, a regényen belül semmi gond nincs is vele - viszont konkrétan hamis benyomást keltett a könyvről. Teljesen más volt a hangulata, sokkal vadabb és brutálisabb, akkori énemnek indokolatlanul erőszakos volt. Ráadásul maga a felolvasás is pocsék volt. (Mielőtt félreértés esne: nem Helena olvasta fel, fogalmam sincs, ki volt, de nem szeretném újra felolvasását hallani, de komolyan.)

A felvezetőm már így is hosszúra nyúlt, mindenesetre kiírtam a vétkem, felvállalom a bűnöm: a bűnöm, hogy két és fél évig hagytam ezt a csodálatos könyvet a polcomon magányosan porosodni.


Lena elveszíti szüleit, nagybátyja gyámsága alá kerül, akivel még sohasem találkozott, csak annyit tud róla, hogy egy korábbi konfliktus miatt teljesen megszakadt a kapcsolat édesapja és testvére között. Ha nem lenne elég a gyász, Lenának még valamivel meg kell közdenie: egy különleges képességgel, melynek köszönhetően egyetlen érintéssel belelát mások fejébe és érzéseibe. Mindez együtt olyan terhet ró rá, hogy folyamatos pánikrohamok gyötrik. Ám amint megérzik a varázslatos Coloradóba, az élete meglepően jól alakul: új barátnőt talál, a nagybátyját is szereti, ott a kedves szakácsnő is, és egy fiú... aki nem annyira kedves, de a kémia határozottan tombol. 

Nem is tudom, hogyan írjam le, mennyire tetszett a történet. Általában nem szeretem a hosszú leírásokat, de komolyan mondom, a családi birtok egyszerűen elvarázsolt. Néha szinte én is úgy éreztem, hogy kint vagyok a nyílt mezőkön, mellettem pedig lovak vágtáznak. Apropó, lovak! A lovaknak is nagy szerep jut a történetben, hiszen mint a "nem túl kedves fiú", Alex, mint a nagybácsi lovakkal foglalkozik. És úristen, minden lovas jelenetet imádtam! Én nagyon vagyok lórajongó, tulajdonképpen még lovagolni sem voltam soha (ha nem számítjuk, amikor 4 éves koromban ráültettek egy pónira), de szinte vágyam támadt elindulni egy istálló felé. 

A cselekmény nem túlságosan bonyolult. Lena mindennapjait követhetjük végig, ahogy beilleszkedik új életébe, és próbálja megtanulni, hogyan tudja kordában tartani a képességeit. Ez kiegészül egy szerelmi szállal, a legnagyobb izgalmat viszont tulajdonképpen a múlt rejti magában. Vajon mi történt, ami miatt a két testvér ennyire összeveszett? Nem árulok zsákbamacskát, ki fog derülni, és nagyon jó lesz! Mindezeket itt-ott rövidebb kis bűnügyi szálak nehezítik, egy nagyobb fontos szerepet is kap, mindegyik Lena képességéhez kapcsolódóan jön be a képbe. 
Nem mindig volt különösebben izgalmas, de végig lekötött, a történet minden pontján azt éreztem, olvasnom kell tovább. Hol ezért, hol azért. 


De leginkább a szereplők miatt. Magát Lenát is nagyon szerettem. Picit magába forduló szereplő ő, de egyre jobban megnyílik. Nem hisztizik, nem idegesítő, nem játsza az áldozatot, még akkor sem, amikor oka is lenne rá. Tényleg megkedveltem, ami főleg YA regényeknél nem mindig van így. Nála is jobban szerettem azonban a mellékszereplőket. Alexet nyilván, hiszen Lenával együtt nekünk is kicsit bele kell zúgnunk, a közös jeleneteiket mindig rettenetesen jól szórakoztam, azok a szócsaták! Ezenkívül ott van még a legjobb barátnő, aki egy Alex húga, Zoe is. Igazán magával ragadó személyiség, nagyon élénk, és tényleg rettentő könnyű megkedvelni. Így nem volt instantbarátság-érzésem, még úgy sem, hogy gyorsan szövődött barátság a szereplők között. 
Ami viszont ennél is nagyobb pirospontot ér: a felnőtt szereplőket is szerettem. Victort, a nagybácsit, Emmát, Zoe és Alex anyukáját és persze a szakácsnőt, Ethelt. Nagyon feldobták a történetet, Victor és Lena kapcsolatának fejlődése zseniális volt, bár már az első percben is szerettem a közös jelenetüket. Ez csak egyre jobb lett. 

És a felnőttekkel kapcsolatban emlegetni kellene a múltat is. De nem fogom, mert nem szeretnék spoilerezni. Legyen elég annyi, hogy kíváncsi voltam és nagyon szurkoltam. Tudni fogjátok a könyv olvasása közben, mire gondolok. :)

Ha valami rosszat is kellene mondanom, akkor az talán a könyv végére vonatkozna. Egyrészt volt egy mellékszál, aminek a lezárását nagyon akartam, és kicsit hoppon maradtam. (Milyen szerencse, hogy az elmúlt két és fél évben megjelent már a folytatás, amit be is szereztem. Nem kell túl sokat várnom, remélem, majd ott válaszokat kapok.) Másrészt a nagy finálé még az én romantikus lelkemnek is sok volt egy kicsit. Hajlamos vagyok azonban megbocsátani egy kicsit nyálat, mert hát... szurkoltam, na. 

Szóval ahogyan Lizzie-nek Jane Austen regényében, úgy nekem is meg kellett tanulnom: az előítélet sokszor balítélet, és tulajdonképpen magamnak teszek rosszat vele, ha hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. 

Még egy üzenet innen Helenának: elolvastam a második rész fülszövegét, és első körben mérges vagyok. Gondoltam, elmondom. De nagyon-nagyon remélem, hogy amikor a második könyvet leteszem, már nem ezt fogom érezni. 

NAGYON AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/enigma.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra - Rajongói könyvelőzetes


Az Enigma egyik rajongója még könyvelőzetest is készített a regényhez, ezzel készültem most extraként. Íme:



Nyereményjáték


Az Enigmában fontos szerepet kap Victor és Alex csodás farmja, ahol pompás lovak vannak, akiket Lena nagyon megszeret.

A mostani játék során leírást és képet találtok egy lóról, a feladat pedig megfejteni, hogy milyen fajtájú lóról van szó. A ló fajtáját kéretik beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába :)

A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Melegvérű ló és már a XVI. századtól létezik. Nemcsak hátasként állja meg helyét, de nagyon sokszor fogják be fogatba, ahol szintén kiválóan állja a sarat.




a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


07/23 Media Addict - Borítótervek
07/26 Dreamworld - Interjú az írónővel
07/29 Deszy könyvajánlója - Rajongói könyvelőzetes

4 megjegyzés

Írj megjegyzést
Arany mag
AUTHOR
2015. július 30. 13:08 delete

Deszy,

Szuper a beszámoló, kb én is ezeket éreztem az olvasásnál, bár már elég régen volt. Majd fusd még át a szöveget, (itt ott egy két nem hiányzik, vagy maradt benne kötőszó).

Viszont én már olvastam a másodikat, és a kifejezetten haragszom rá. Nagyon. Nem tetszett az eleje, és e miatt majdnem letettem, bár a közepétől már izgalmas, eléggé megrázott. Röviden írtam róla, mert mindig el vagyok maradva a magyarok értékelésével a blogon, de majd ha elolvastad, itt van pár gondolat. http://moly.hu/ertekelesek/1676844

Jó, hogy leküzdötted az előítéletet, én is így jártam az 1984-el. :-D

Aranymag

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. július 30. 19:17 delete

Szia! Köszi, mindenképpen átolvasom, mert bevallom, tegnap esti hirtelen elfoglaltságom miatt kimaradt az átolvasás. (Már anyum is szólt miatta... :D)

Viszont megleptél, én csupa jót hallottam a második kötetről, kíváncsi vagyok. Kicsit félek, mert ez a mostani lezárás tetszik, de úgysem bírom ki, hogy ne olvassam el. Meg egyébként is... :D

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2015. augusztus 5. 10:47 delete

szia mikor lesz vagy volt már sorsolás??

Reply
avatar
Barni
AUTHOR
2015. augusztus 8. 10:56 delete

Szia! :)

Csak annyi kérdésem lenne, hogy lesz sorsolás? Mert már több, mint 1 hete véget ért ez a turné.:/
A választ előre is köszi :)

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!