Breaking News

Jézusom, istenkáromló vagyok?


Sziasztok!

A minap írtam egy bejegyzést a blogon - egészen konkrétan élménybeszámolót a MondoConról, amit ITT olvashattok. A barátaimmal már a helyszínen nagyon jót derültünk rajta, hogy mennyiszer hagyja el a számat nagy rácsodálkozásomban az "Ó, Jézusom" kifejezés, és rögtön meg is fogadtam: ez lesz a bejegyzésem címe.

Meg is írtam a posztot, a címe is ez lett, én meg nyugodtan hátradőltem, és olvastam, blogoltam tovább békességben. Aztán ask.fm-en kaptam egy hozzászólást a poszthoz, ami - bevallom őszintén - meglepett és szíven ütött. Nem akartam rá ott válaszolni, mert amit hozzáfűznék, túllépi az ask.fm kereteit, így született meg végül hosszas gondolkozás után ez a bejegyzés.




Valószínűleg megint kapok majd érte hideget-meleget, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez egy olyan téma, amin a végtelenségig tudnánk vitatkozni anélkül, hogy dűlőre jutnánk. Pusztán azért, mert más a meggyőződésünk.

Mindenesetre hogy ne tartsam tovább homályban a kedves olvasót, ez volt a kérdéses ask.fm komment:

"Habár nem fogod megtenni, kérlek, változasd meg az új bejegyzésed címét, mert ez istenkáromlás. Jézus és Isten nevével csak úgy dobálózni szentségtörés, és sérti a vallásos embereket. Igazán tekintettel lehetnél másokra is. Lehet, hogy te csak köznapi szófordulatként használod, de ez nagyon bántó."

És hogy miért ütött szíven?

1. Mert semmilyen rossz szándékom nem volt vele. 
2. Mert fel sem merült bennem, hogy egy ennyire közszájon forgó, napi szinten több tucatszor használt kifejezés ilyen súlyos vádakra ad okot.

A vallásokkal kapcsolatos álláspontomról már sokszor beszélgettem, általában pont a fent már említett meddő vita kerekedett belőle. Én magam ateista vagyok. Nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy a vallás rossz sőt, úgy gondolom, megvannak a nyilvánvaló előnyei... és hátrányai is. (Történelemkedvelő emberként azért az inkvizícióról és a keresztes hadjáratokról sem hagyok senkit megfeledkezni ezekben a vitákban, mert hát nem szabad ezt sem a szőnyeg alá söpörni. És akkor még csak kapargatom a felszínt...) Hiszem, hogy a hit átsegítheti az embereket életük legnagyobb nehézségein. Hiszek a hitben, és hiszek abban, hogy "Ki tudja?", a vallás intézményeiben viszont már kevésbé.
De annak ellenére, hogy így gondolom, soha senkinek nem vetettem a szemére, ha templomba jár, naponta ötször imádkozik mekka felé vagy sorolhatnám. 
Csak a példa kedvéért a nagymamám is katolikus, az egyik legjobb barátnőm is, és soha nem volt még problémánk egymással. 

És még akkor sem, amikor a számat elhagyja az alábbi kifejezések valamelyike, ami - istenkáromlás vagy nem - bizony rendszeresen megtörténik: istenem, úristen, jézusom, jesszusom, jesszum pepi, te jó ég, egek stb. (És akkor még az olyan szélsőséges eseteket nem is említettem, hogy egy mai átlagos tizenéves minden harmadik szava az "OMG" - kis túlzással.)

Hiszem, hogy ezek a kifejezések olyanannyira beépültek a mindennapi szókészletünkbe, hogy nincs semmi szégyellnivaló abban, ha használom őket - akár szóban, akár írásban. Nem célom bárkit bántani vagy megsérteni vele, és amikor elhagyják a számat vagy a billentyűzetemet, semmilyen rossz és sértő szándék nem munkál bennem. Sőt, bár nem vagyok nyelvész, elég biztos vagyok abban, hogy a közbeszédbe a valóban vallásos emberek szóhasználatán keresztül épült be, akik valamiféle imaként szóltak hasonlóképp, maximum a kifejezések a modern korra némileg lerövidültek. (Például Isten, segíts... Számomra ez kifejezetten pozitív töltetet hordoz, ima, annak elismerése, hogy Isten létezik, és semmi bántó nincs benne.) 

És ha már Jézust emlegetjük, leírom erről is a véleményem. Ateistaként nyilván nem feltétlenül hiszek abban, hogy Jézus Isten fia volt. Viszont készséggel elhiszem, hogy élt és létezett. Azt is könnyedén elfogadom történelmet szerető emberként, hogy nagy ember volt, aki rengeteg emberen segített önzetlenül és aki olyan karizmával rendelkezett, és oly módon tudott szónokolni, hogy követői lettek - nem is kevés. Még azt is hajlamos vagyok elfogadni, hogy okos volt és olyan dolgokat művelt, gyógyított például, amelyek a tudomány akkori állása szerint csodaszámba mentek. Ezt mind elhiszem, Jézust kérdés nélkül elfogadom történelmi személyiségként - viszont innentől kezdve ugyanúgy merem emlegetni, mint ahogyan cézározok, amikor a császár szót használom vagy éppen a Caesar-salátámat eszem. De számomra nem több történelmi személyiségként, aki egy vallás fontos alakja. Valaki hisz benne, én még éppen nem.

Már megtanultam, hogy nem tudok mindig mindenben mindenkinek megfelelni, ez az egyik fontos lecke, amit a bloggerkedésem során (is) magamávé kellett tennem. Leginkább lelkiismereti okból döntök, és vannak esetek, amikor ez kifejezetten nehéz, mert hát minden nézőpont kérdése. Imádok templomba járni, és ha így teszek, megtisztelem a szent helyet például azzal, hogy nem veszek fel miniszoknyát és eltakarom a vállam. 

De számomra az ilyetén kifejezések használatának kerülése indokolatlan bilincs, és hosszas gondolkozás után sem éreztem úgy, hogy bármi rosszat tettem volna. 

Végül arra jutottam - hiszen könyves blogger vagyok -, hogy miért is ne fordulhatnék az irodalomhoz segítségért? Így elkezdtem kutatni, hogy híres - és általam kedvelt vagy épp nem annyira kedvelt - szerzők hogyan álltak, állnak a kérdéshez. Használták, használják vajon ezeket a kifejezéseket? 

A válasz: igen! Probléma nélkül hangzik el a Jézusom és ennek helyettesítői olyan klasszikusnak számító művekben, amelyeket ma már az iskolapadban ülő fiataloknak tanítanak. 

Találtam ilyesmit Vonnegut, Moliere, Victor Hugo, Dickens, Jókai, Mikszáth, Karinthy műveiben, és éppúgy előfordulnak a ma népszerű szórakoztató szerzőknél is, például Böszörményi Gyula, Brandon Hackett, Kalapos Éva vagy épp Leiner Laura könyveiben. Ó, a külföldi ifjúsági könyvek közül pedig szinte nem is találni olyat, amiben legalább egyszer nem csodálkozik rá valamire így az egyik szereplő - Cassandra Clare, Jennifer L. Armentrout és John Green is beálltak a sorba. 

Szóval innentől kezdve én sem szégyellem magam, velük szívesen vállalok közösséget. 

Természetesen a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhány kapcsolódó idézetet, régi és mai, szórakoztató és szépirodalmi, magyar és külföldi szerzőktől vegyesen:


    „Nézd, helyem az van, bőven. És feleségem vagy barátnőm már nem lesz, és neked se. Jézusom! Kinek kellenénk? Úgy nézünk ki, mint két gutaütött iguána!” – Kurt Vonnegut: Kékszakáll


    „- Nem volt ebben semmi rossz, semmi gyalázatos. Olyan ideál voltál nekem, amilyent sohasem találok többé. Ez pedig egy szatír arca.
    - Ez a lelkem arca.
    - Jézusom-Krisztusom, micsodát imádtam én. A szeme mint egy ördögé.” – Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe


    „– Magloire-né, máris túl sokáig és jogtalanul tartottam magamnál ezt az ezüstholmit. A szegényeket illette. És ugyan ki volt az az ember? Nyilván szegény ember.
    – Jézusom! – bizonykodott Magloire-né.” – Victor Hugo: A nyomorultak


    „- Jézusom, milyen szörnyen fáj a fejem ma reggel - mondta Mr. Lackersteen.” – George Orwell: Burmai napok


    „Csak annyit tudunk, hogy rövid szünet után Mary így szólt: "Jézusom, Weller úr, legyen már elég!" - s hogy néhány pillanattal előbb Sam kalapja leesett a fejéről - ebből a két jelből pedig hajlandók vagyunk arra következtetni, hogy egy-két csókot váltottak egymással, ha ugyan nem többet.” – Charles Dickens: A Pickwick Klub


    „HARPAGON
    Ehhez is értesz?

    FROSINE
    Értek bizony. Mutassa a kezét! Jézusmária, micsoda életvonal!

    HARPAGON
    Hol?”

és

    „FROSINE
Ne beszéljen szamárságokat! Azzal a feltétellel megy feleségül hozzá, ha hamarosan özvegyen hagyja: ezt a szerződésbe is belevesszük. Nagy pimaszság lenne tőle, ha nem halna meg negyedéven belül... De íme, ez ő személyesen.

    MARIANE
Jézusom, Frosine, micsoda alak!”
    – Moliere: A fösvény

    „Jézusom, mit beszélek: 1000 négyszögméter.” – Móricz Zsigmond levelei

    „– A nagyherceg érkezett meg a hadgyakorlatról… A kapuban elbotlott a phaéton nyerges lova, a fullajtár leesett fejtetőre, a nagyherceg pedig szájába ütötte a pipáját, s kitörte a fogát. Iszonytató dühös.
    – Óh, Jézusom! – sikolta fel a nő, s rohanni akart kifelé.” – Jókai Mór: Szabadság a hó alatt

    „ERZSÉBET felsikolt: Uram Jézusom, miért ment az a lány haza?
    A KIRÁLY: Mi történt?”  – Csáth Géza: Válogatott novellák, drámák, jelenetek (Zách Klára)

    „Tanár. Sztop! Megálljon! Jézus Mária! Megálljon! Álljon meg!
    Tanítvány rémülten. Mi történt?” – Karinthy Frigyes: Hököm-színház

    „- Jézus Mária! - sikoltott fel Estella, s halotti halaványság borította el még csak az imént pajzán arcát.” – Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

    „Erre a segítő lélek rögtön félbehagyott engemet, de én is megtöröltem a szememet és feltekintettem. S hát, Uram-Jézusom, egy nagyszakállú, vén zsidót pillantottam meg!” – Tamási Áron: Ábel az országban

    „– Azt reméltük, nem lesz belőle nagy ügy – vont vállat Archer.
    – Jézusom!” – Jennifer L. Armentrout: Opposition – Ellenállás

    „- Beszélj vele, Jocelyn! - Luke hangja határozott volt. - Komolyan gondolom. - A kilincs után nyúlt, de egyszerre kivágódott az ajtó, és Jocelyn riadtan sikoltott fel.
    - Jézusom! - kiáltotta Luke.” – Cassandra Clare: Csontváros

    „Egy kék ajkú nő mosolyog be az ablakon, a homloka közepén világító színes monitoron Carlos Santana gitározik. Reflexből lenyomom a köz-ponti zár gombját. – Jézusom, kik ezek?! – suttogja Enikô, és a rajzfüzetét szorongatja.” – Brandon Hackett: Az időutazás napja

    „Mikor a gyér fényben, mely az ablakdeszkák közt beszivárgott, meglátta az üres széket, hirtelen velőtrázót üvöltött:
    – Jézusegyatyaúristen, ez eltűnt! Megszökött!” – Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

    „- És ezért kirakták őket?
    - Nem. Azért, mert a buli végéig bezárták a konyhába a nyuggert.
    - Jézusom! - kaptam a szám elé a kezem.” – Leiner Laura: Késtél

    „Aidan szeméből sugárzott a fájdalom, ahogy lassan elvette a szájától az üveget.
    – Jézusom, Em – motyogta.” – Katie Ashley: A javaslat

    „– Az évek során mindig éhség gyötört – olvasta. Néhányan felröhögtek. Jézusom – gondolta Park –, csakis Mr. Stessman képes egy kövérkés lánnyal evésrôl szóló verset felolvastatni az első itt töltött óráján.” – Rainbow Rowell: Eleanor és Park

    „Majd megoldódik – szorította meg a kezemet Casey, miközben a házuk felé száguldottunk. Még nem esett a hó, de egyre több felhő kúszott a sötét égen világító csillagok elé. – Hazajön majd, megbeszélik a dolgokat, aztán jöhet a békülős szex…
    – Jézusom! Fúj már, Casey!” – Kody Keplinger: The Duff – A pótkerék

    „Te jó ég, azt hiszem, eltörtem valamimet, talán a májamat.
    –  Jézusom… Jézusom, megütöttem –  motyogta Luke a közelemben.” – Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr

    „Még sosem láttam ennyire feldobva Sixet. Túl kíváncsi lett hirtelenjében, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tetszik nekem.
     – Jézusom, ember! Jegeld magad!” – Colleen Hoover: Reménytelen

    „Tim vetett egy pillantást a képre, és azt mondta:
    – Ó, édes Jézusom, George, reménykedj benne, hogy legalább okos lesz!” – Tara Sivec: Csábítások és csemegék

    „– Jézus, Mária! – Amint beérünk a vécébe, Seth felém pördül, és csípőre teszi a kezét. – Hát ez hihetetlenül szexis volt.” – Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen

    „– Aha, aztán meg volt képe azt állítani, hogy azelőtt akart bocsánatot kérni, hogy beérünk a suliba, mert tudta, hogy ott már nem teszi meg. Jézusom, marhára beképzelt!” – Chanda Hahn: Bűbájtalan

    „– Valahogy szabadulj meg tőle. Menj ki a mosdóba, és gyűrd bele a retikülödbe, vagy mi tudom én. Senki sem fog rájönni – mondta Troy, majd megcsóválta a fejét, és hozzátette. – Jézusom, annyira csajos, amit csinálsz.” – Melissa Landers: Elidegenítve

    „– Tizenegyre legyél otthon!
    Mire én:
    – Jól van, na. Jesszusom.” – John Green – David Levithan: Will és Will

    „– Jézusom! Kiket hozol ide? – kérdezte egy rasztahajú, laza tartású fiú.
    – Nyugi, velem van.” – Duba Gábor: Szabadon foglak

    „Az iróniától alaposan megtisztítva küldeném vissza a világba, megszabadulva a nők mint Tris-gyanús egyedek iránt érzett megvetésétől. Na, ki a csúcs, Jézus K.?” – Rachel Cohn – David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája

    „Balázs azonban ugyanúgy fekszik arccal a homokban. Jézus. Aggódva nézünk egymásra Dettivel.” – Lovász Kinga: Zűrös társaság

    „– Hogy micsoda?! Jezusom. – A kezembe temettem az
    arcomat. – Ez most komoly?” – Kalapos Éva: D.A.C. 4. – Nem gyerekjáték

    „A sofőr, fiatal harmincéves férfi, megrökönyödve mered rá vissza – még szerencse, hogy a piros lámpánál.
    – Jézusom, borzasztóan sajnálom.” – Okváth Anna: Más állapotok 

20 megjegyzés:

  1. Szia!
    Én római katolikus vagyok, és rendszeresen gyakorolom a vallásomat. Meglepődve olvastam a cikkedet, miszerint a Jézusom istenkáromlás lenne. Az illető, aki téged megvádolt ezzel, valószínűleg a második parancsra hivatkozott - helytelenül. Sokan magyarázzák félre ezt a parancsot, én is így voltam vele kiskoromban, és mindig hihetetlenül elszégyelltem magam, amikor kicsúszott a számon, hogy "Istenem!". Aztán egy pap közölte velem, hogy ez butaság, és utólag belegondolva, tényleg az volt. :)
    Tudom, hogy te másképp állsz a valláshoz, ami teljesen rendben is van, csak szerettem volna, hogy tudd; nem minden vallásos ember fog téged vasvillával üldözni istenkáromlás miatt. ;)
    Ui: Imádom a blogod. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen a kommentet, jó volt olvasni. Amikor felmerült a kérdés, megpróbáltam utánanézni én is, találtam is ilyesmit, de ha már egy pap is úgy gondolja, hogy botorság és félremagyarázzák, akkor végképp megnyugodtam. :)
      Ja, és a dicséretet is köszönöm szépen, tényleg jó érzés volt olvasni. Felvérteztem magam, hogy kapok hideget-meleget, örülök, hogy ez volt az első reakció. :)

      Üdv:
      Deszy

      Törlés
  2. Ezek még bőven a lightosabb dolgok, én például bőven kombinálom kicsit vulgárisabb szavakkal is, mert néha ez is bevett szófordulat nálam. Ettől nem leszek rossz ember, és te sem, meg más sem, mert nekünk nem azt jelenti, mint egy nagyon mélyen vallásosnak.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem, aki neked ment panaszkodni erről, az kicsit túlságosan megszállottja a PC-nek. Nem hiszem, hogy ez istenkáromlás lenne, pedig egészen az elsőáldozásig eljutottam! (Mondjuk a bérmálásig már nem, de nem ez a lényeg.)

    VálaszTörlés
  4. Deszy,

    Én is vallásos vagyok, ha bár ma már nem is annyira szorosan a szertartásosságig, de meg van a hitem, az viszont biztos, hogy ez nem káromlás. Még a Papunk is szokott ilyeneket mondani, ezt csak a nagyon elvakultak nézik így. Minden ilyen mondat teljesen beépült a köztudatba a történelmünk miatt, (én is rengetegszer használom, hogy Ó, Atyám, vagy Ó Máriám,) de ma már nincs meg az a jelentése, inkább csak felkiáltás, meglepődés, de nem káromlás, mint kb 500 éve. Bárki is írta, nem ebben a világban él, hanem valahol elzártan. E miatt ne emészd magad.

    Aranymag

    VálaszTörlés
  5. Vallásos vagyok, katolikus gimnáziumban érettségiztem, 12 évig tanultam heti 2 órában hittant, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, bérmaszülő, a mai napig szinte minden vasárnap járok misére és naponta kétszer imádkozom (reggel és este). Családom is vallásos, nagymamám sekrestyés volt, keresztanyám pedig óvodai hitoktató. Én is és a családom összes tagja használja ezeket a szavakat a hétköznapi életben, ebben semmi rossz nincs. Valóban a 2. parancs azt mondja, hogy Isten nevét hiába ne vedd, de ez a káromkodásra, és Isten szidalmazására vonatkozik, ha Isten nevét rossz szövegkörnyezetben, trágár szavakkal együtt használod, tehát semmi rosszat nem tettél.

    DE. Az már az én szememet is bántja, amit írtál, hogy olyan történelmi személyként tekintesz Jézus Krisztusra, mint Caesarra. Jézus Isten Fia, a 2. Isteni személy, nélküle nem teljes a Szentháromság... Butaság és tudatlanság mást gondolni.

    Nem akarlak megtéríteni, de egy paptól hallottam a következőket:
    Ha Istennek tetsző, vallásos életet élünk és van Isten minden jó.
    Ha Istennek nem tetsző, nem vallásos életet élünk és nincs Isten sincs semmi baj.
    Ha Istennek tetsző, vallásos életet élünk, de nincs Isten, akkor legalább volt egy szép életünk.
    Na, de akkor mi van, ha Istennek nem tetsző, nem vallásos életet éltünk, de van Isten???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Butaság és tudatlanság mást gondolni." Nem tudatlanság, csak nem vallásosság. Én magam is tanultam a Bibliáról, olvastam belőle, még azt is le merem írni, hogy sok tanulságos és szép történet van benne. Te elhiszed, hogy mind igaz, én meg nem. Ez a különbség. Ez nem butaság vagy tudatlanság kérdése, ez hit kérdése. :) Te hiszel benne, hogy az, én meg nem. Ennyire egyszerű.

      Törlés
    2. Ó, és még egy gondolat: a szentháromságban sem hisz mindenki, még a keresztények között sem. :)

      Törlés
  6. Deszy,drága, aki nem hisz a Szentháromságban (kis betűvel Istenkáromlás) az nem keresztény, hanem unitárius, antitrinitárius stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérlek, nézz utána - a keresztény és a katolikus nem egyenló. Aki unitárius, az keresztény, de nem katolikus. Úgy is mondhatnám, bogár-rovar után szabadon: Minden katolikus keresztény, de nem minden keresztény katolikus. :)
      Szóval nem tudom, degradálónak szántad-e a megjegyzést, de ha igen, akkor Névtelen drága, járj utána! :)
      Javaslom figyelmedbe, még a Wikipédián is gyönyörűen le van vezetve: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kereszt%C3%A9nys%C3%A9g#A_kereszt.C3.A9nys.C3.A9g_f.C5.91_.C3.A1gai

      Törlés
  7. Katolikus iskolába járok (muszáj...) és hiába vagyok megkeresztelve, a vallásom nem gyakoroltam soha túl mélyen. Ott meg folyamatosan "Dicsőség Jézus Krisztusnak" szöveggel kell köszönni...Már nem azért, de a Bibliában is leírják, hogy ne bálványozzák a nevét. Mindegy.
    Szerintem nem tettél semmi rosszat, sajna iilyen elvetemült szekta-feelinges emberek vannak. Istenem, Askon meg aztán főleg :D
    U.I.: Tudsz olyan idézetet, amiben a Bibliát említik? Köszi előre is :)

    VálaszTörlés
  8. Jaj, de sokszor kerültem hasonló helyzetbe én magam is. Nem mondanám magam teljesen ateistának, inkább agnosztikus vagyok (nem hiszek, nem tagadom, és meg vagyok győződve arról, hogy egyik oldal sem fogja sosem meggyőzni a másikat a saját igazáról, kézzel fogható bizonyíték pedig sosem lesz) mégis rendszeresen belefutottam olyan kritikákba, mint amiről ez a bejegyzésed szól.
    Sokáig rágódtam ezen, sokáig bűntudatom volt amiatt, hogy talán megsértek embereket azzal, hogy nem tisztelem eléggé a hitüket, ha hasonlóképpen kiáltok fel, vagy ennél azért kevésbé cizelláltan káromkodok, de végül rájöttem arra, hogy ha feleannyira tisztelnék az én hitemet (avagy annak hiányát) amennyire én próbálom az övékét, ha csak feleannyit foglalkoznának azzal, hogy engem mi sért, amennyit én azzal, hogy őket mi, már nem lenne min elmélkedni.
    A toleranciának és az elfogadásnak kétoldalúnak kell lennie. Miért van az, hogy ha tőlem elvárják, amit nekem nem adnak meg?
    Miért kéne akkor törődnöm ezzel?
    Úgy vélem, ettől még jó ember vagyok, ha csak a 10parancsolatra vetítjük le, akkor is megtartok belőle legalább 7-et (jobb napokon 8-at is), innentől kezdve nincs miért szégyenkeznem. Buzgó hívők között is vannak rosszabb emberek...

    VálaszTörlés
  9. Én írtam neked askon Deszy, és a Hikari nevű felhasználónak üzenem, nem vagyok szektás, csak mélyen vallásos. Szerettem a blogodat, Deszy, de nekem nem tetszett, hogy szádra vetted így Jézus nevét, főleg, hogy nem vagy vallásos. Igen, a 2. parancsolatra gondoltam, és mi mindig úgy tanultuk, Isten és Jézus nevét nem szabad a szánkra venni, még akkor sem, ha nem trágár környezetben tesszük. Nem vagy vallásos, Deszy, rendben van, de úgy tudom toleráns, elfogadó ember vagy, akkor úgy gondolom, az a minimum, hogy más ember hitét, vallását és érzéseit tiszteletben tartod. Ha mégsem teszed, hát sajnálom, nekem egy másfajta képem volt rólad, nem hittem volna, hogy ennyire nehezedre esik valamihez úgy hozzáálni, hogy ne bánts mást. Még ha nem is olyan szándékkal tetted, ez rettenetesen sértő és kész. Számomra legalábbis. Arra pedig, hogy Jézust más, földi történelmi személyekhez hasonlítod, inkább nem is reagálnék... Felháborító számomra, de a te dolgod, nem próbállak meggyőzni vagy megtéríteni. Lojális vagyok, viszont te nem vagy az másokkal szemben, és elvárod, hogy mindenki hozzád igazodjon, de te egy ilyen gesztust nem vagy képes megtenni. De nyugtáztam. Sajnálom, hogy így alakult, és sajnálom, mert szerettem a blogodat, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy tovább olvassalak. Gondolom, ez téged nem zavar, egy olvasóval több vagy kevesebb, mit számít, van már több ezer, csak számok vagyunk számodra, nem emberek. További minden jót kívánok neked! Üdvözlettel: Dorina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Leírtam a véleményem és az álláspontom a kérdésben, nem hiszem, hogy Jézust akár egy szóval bántottam volna, sem most, sem korábban. Az, hogy számomra ő nem isteni lény, abból teljesen egyértelmű, hogy nem vagyok vallásos, hanem ateistának vallom magam. Nem hiszem, hogy bármi olyat írtam volna, ami nem egyértelmű, ha a világot egy fél pillanatra nem vallásos emberként vizsgálod.
      Nem írtam sértőt, hacsak a korábban vitatott kifejezést nem vesszük annak, azt viszont a posztban kifejtem, hogy miért éreztem úgy, hogy gond nélkül használhatom továbbra is.
      Jelen esetben az én meggyőződésem állt szemben a tiéddel, én pedig kifejtettem a saját nézetem és véleményem, és azt, hogy mi alapján érzem igazoltnak azt, hogy továbbra is használjam a kifejezést - akár címben is. Ismét nem volt szándékom senkit bántani, véleménykifejtés volt.

      Valójában a korábbi kommentelő álláspontján vagyok én is. Nem vallásos emberek részéről mindenki toleranciát vár el, viszont fordítva ez - mint a példa mutatja - nem működik.

      Törlés
    2. Ha nem lennék toleráns, nem fogadnám el, hogy ateista vagy, és meg akarnálak téríteni, ahogy a többi keresztény is. Elfogadom, hogy máshogy gondolkodsz, és nem sértegetlek amiatt, hogy nem vagy hívő. De te nem fogadod el, hogy a mélyen vallásos emberek számára ez mennyire rettenetesen bántó tud lenni. Úgyhogy itt nem én vagyok az intoleráns.

      Törlés
  10. Azt még kifelejtettem, hogy látszik, hogy állsz hozzá a dologhoz, mert direkt, provokálandó, ennek a bejegyzésnek is olyan címet adtál, hogy még jobban bánts...

    VálaszTörlés
  11. Deszy, ezt neked és az összes szivárványosnak is üzenem, hogy miért van az, hogy a melegeket stb. elfogadjátok és úgy kezelitek, mintha olyan emberek lennének, mint mások (pedig nem), a vallásosokat pedig nem fogadjátok el? A kereszténység Istentől jön, ha nem így lenne, nem maradt volna fent 2000 év alatt. A melegek, na ők nem Istentől jönnek....

    Miért kell őket elfogadni és minket, vallásosokat diszkriminálni? Nem inkább fordítva? Vagy Deszy, arra fordulsz amerről recit kapsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az utolsó mondatra nem reagálok, mert felesleges lenne.

      Megint csak ismétlem: semmi rosszat nem mondtam a vallásosokra, semmi gondom azzal, aki vallásos. Amíg nem szólnak bele abba, ahogyan én élek és ahogyan én gondolkozom. :) Innentől kezdve pedig a meleg párhuzamod teljesen értelmetlenné válik.

      Ugyanis melegtől még nem kaptam kommentet, hogy miért lelkesedek a heteró párosokért, vallásosoktól viszont kb. vagy ezer olyan megjegyzést kaptam, ami azt tükrözte, hogy ők nem fogadják el az én meggyőződésem - például azt, hogy a melegség nem bűn, vagy azt, hogy a Biblia számomra csak egy nagyon régi és kétségtelenül érdekes történetekkel teli könyv, semmi több. És a fenti kifejezések csak szófordulatok, ahogy bármelyik más mondat, és semmi sértő nincs benne.
      És nem állítottak meg az utcán, és nem csöngettek be hozzám, hogy aztán amikor azt válaszolom, hogy nem érdekel, milyen hitre szeretnének áttéríteni, akkor közlik, hogy az ördög így meg úgy.

      Tehát ismétlem: én az élni és élni hagyni elvet vallom - ezért nincs gondom a melegekkel is, nem bántanak, nem akarják rám erőltetni, ahogy sokan rájuk akarják erőszakolni a heteroszexualitást. Viszont ami a vallást illeti... szerintem minden nem vallásos hosszú oldalakat tudna megtölteni azzal, amikor a vallásos emberek nem követték az élni hagyni elvet.

      Más a meggyőződésünk, ennyi.

      Törlés
  12. Miért, Dezsy?Megoltek a vallásosok, vagy miért nem hagynak élni? Csak a jó útra kellene lépned, hogy amikor eljön a Végső Ítélet jól járj!!!

    VálaszTörlés
  13. Én nem akarlak megtéríteni, és nem érdekel, hogy ateista vagy, ez a tolerancia. Hogy elfogadom, hogy más vagy. Te viszont nem vagy hajlandó belátni, hogy ezzel megbántottál engem, még akkor sem, ha nem ez volt a szándékod. Én sosem mondanám neked, hogy térj meg vagy legyél keresztény. De, mindegy, nem tépem tovább a szám, semmi értelme. Dorina

    VálaszTörlés