Julie Klassen: A táncmester



Tetszett, tetszett...

Julie Klassen: A táncmester

A blogturnéról




A General press kiadó jóvoltából jelenik meg hazánkban Julie Klassen történelmi romantikus könyve, mely a Táncmester címet viseli.
A négy állomásos turné folyamán betekinthettek a könyv világába és kicsit velünk együtt visszautazhattok a viktoriánus angliába. Ha pedig játszotok, akár tiétek lehet a könyv egyik példánya!



Eredeti cím: The Dancing Master
Kiadó: General Press
Oldalszám: 424
Fordító: Stier Ágnes
ISBN: 9789636437985
Sorozat: -
Függővég:
Bechdel-teszt: 
Moly link
Goodreads link (3,60)
Megrendelési link
A londoni táncmester, Alec Valcourt hirtelen a családfenntartó szerepében talája magát. Anyját és húgait a csendes Devonshire-ba költözteti, abban a reményben, hogy itt újrakezdhetik az életüket. De igencsak meglepődik, amikor kiderül, hogy a falu úrnője betiltott minden táncot, olyan ok miatt, amely a múlt homályába vész. Alec valószerűtlen szövetségesre lel az asszony lányában. Bár kezdetben gyanakvóan fogadja Julia Midwinter nemtörődöm flörtölését, de lassan felismeri, hogy a merész külső mögött egy sebezhető lélek lakozik.

Az első mondat:


"A május elseje úgy zajlott, mint mindig."

Véleményem


Elöljáróban: A táncmester nem olyan volt, mint amire első körben számítottam. Most már azért elég sok történelmi romantikus van a hátam mögött, nagyjából érzem, mik az ismétlődő elemek, milyen a stílus, hogyan épül fel általában a cselekmény, és leginkább az apró részletekben és az író stílusában találni egyedit. Nos, A táncmester nem ezekkel az íratlan "szabályokkal" dolgozik.

Ebben a regényben ugyanis a regency korabeli szexualitás és a szerelmi szál nem annyira hangsúlyos, mint az általam megszokott történelmi romantikusoknál. Nem mondom, hogy nincs (ezt majd később még kifejtem), de sokkal nagyobb szerep jut a korabeli szokások lefestéséhez, a mellékkarakter kidolgozásának és magának a cselekménynek. Isten ments, hogy rosszat mondjak erről a zsánerről, mert imádom, de A táncmesterben nem az állandó flörté és azé a főszerep, hogy nyolcszor elolvassuk, kinek milyen izmos a karja és milyen porcelánfehér és puha a bőre. 

Szóval ennyiben mindenképpen meglepett a történet, ezért is haladtam vele picikét lassabban, mint az átlag történelmi romantikusaimmal. Normális esetben együltő helyemben befalom őket, A táncmesterrel pedig elvoltam egy-két napig. 



Persze ahogy említettem, van szerelmi szál - egy fontosabb, és sok másik, hiszen még az előző generáció szerelmi élete is szépen bekavar a mai fiataloknak. Julie egy kis faluban él, ahol édesanyjáé a legnagyobb hatalom - ha ő mond valamit, akkor az gyakorlatilag íratlan törvény. Az anyja pedig betiltotta a táncot, és most már hosszú évek óta nem is táncol senki. Így hát szépen felkavarja az állóvizet, amikor egy táncmester érkezik a faluba. Amellett, hogy végigkövethetjük, ő hogyan próbál megélni ilyen nehéz helyzetben, és hogyan sikerül megtalálnia a maga útját, fény derül rengeteg múltbéli titokra, és azért mellékágon csak kibontakozik az a szerelmi szál is. 

Őszinte leszek: a szerelmi szál nekem kevés volt. Picit talán gúnyosnak hatott, amit előbb a történelmi romantikusokról írtam általánosságban, de hát nem véletlen vagyok ennek a zsánernek a szerelmese. Imádom a még elfogadható mennyiségű cukormázat, a flörtöket, a tiltott érintkezéseket, amikor szinte sistereg a levegő a főszereplők között, és alig tudják megállni, hogy folyamatosan egymáshoz érjenek. Ebben a párosban ezt sajnos nem éreztem. Persze, tudtam az első pillanattól kezdve, hogy itt szerelmi szál lesz. Megvolt néhány összekacsintás is, lassan meg is ismerték egymást. (Ez mondjuk legalább a sztori javára írható, lassan bontakozik ki a szerelmi szál, nem ugranak bele egyből.) Tudtuk, hogy tetszenek egymásnak, néha-néha megbámulták a másikat, de ennyi. Laposnak éreztem, nem égett bennem a vágy, hogy együtt lássam őket, nem volt bennem valami gyilkos akarat, ami hajtott előre, hogy végre összejöjjön a két szereplő. Félreértés ne essék, nem feltétlen a szexjelenetet hiányoltam (bár jelentem, az természetesen elmaradt, ez a könyv annál illendőbb). Jó példa az Edenbrooke vagy a Nicola és a vikomt, amik akár ifjúságinak is elmennek - ott sem mentek csóknál tovább a szereplők, mégis éreztem a kémiát. Itt sajnos annyira nem. Szurkoltam nekik persze, de mégis hiányérzetem maradt. 

Ebben icipicit talán annak is szerepe lehetett, hogy Julie számomra sokszor túlságosan is kiszámítottnak tűnt - már ami a cselekedeteit illeti. Ez persze kicsit ellentmondás, hiszen pont a hirtelen döntések jellemzőek rá, mégis sokszor nagyon racionális volt. Például amikor teljesen ész alapon felmérte, melyik férfi is tetszik neki. Vagy amikor fűvel-fával flörtölt, és kiszúrt magának embereket, akik még nem rajongtak érte - ő meg tett róla. Nem igazán éreztem szimpatikus szereplőnek, bár azért túlzottan ellenszenves sem volt - leginkább ezekben a mindenkivel flörtölős jeleneteiben éreztem idegesítőnek. 

Viszont ezt kellemesen ellensúlyozta Alec. Nála is előfordult néha, hogy megnézett más hölgyeket is, de esetében ez valahogy nem volt zavaró, mert egészen máshogy tette, mint Julie. Alec sokkal visszafogottabb, sokkal komolyan, mint Julie, nyilván a neveltetéséből fakadóan is. Viszont élvezet volt követni, ahogyan feltalálja magát. Próbál gondoskodni a családjáról, de azért nem hajlandó lemondani saját magáról is. Ez a lavírozás a megélhetés és a szakmája szeretete között kifejezetten üdítő volt. 



A mellékszereplőkről is csak jókat tudok mondani. Illetve... Julie anyjáról tudnék mondani rosszakat, meg másokról is, de náluk ez is volt a cél, a karakterük szerves része némi antipátia, szóval tulajdonképpen ettől még jó karakterek. Desmondot kifejezetten imádtam, ahogyan az egész Allen családot, különös tekintettel Waltert. Az ő történetét határozottan szívesen olvasnám, ahogy Alec húgáét is. És még az olyan jelentéktelen szereplők is a szívemhez nőttek, mint a szomszéd pékség pitesütő bajnoka. Szóval mellékszereplők tekintetében határozottan jár a pirospont.

És hogy miért jár még? A történelmi háttérért. A táncmester ugyanis korabeli információkban nagyon gazdag. Szokások kerülnek terítékre, táncok... Például fogalmam sem volt róla, hogy szokás volt, hogy az ember egyszerre legyen táncmester és vívómester, pedig úgy tűnik, igen. Ráadásul a bibliai keresztények jelenléte még rátett a háttérre egy lapáttal. Minden fejezet elején kaptunk egy a történethez passzoló idézetet is - korabeli újságokból, ekörül íródott regényekből, vagy éppen olyan mostani irodalomból, ami kifejezetten erről a korszakról szól. Érdekes és információgazdag volt, imádtam ezeket a kis morzsákat csipegetni. 

Ami pedig a cselekményt illeti, kifejezetten tetszett a rejtély. Darabkákat kaptunk belőle, egymás után egyet-egyet, aztán próbálhattuk mi magunk is összerakni a kirakóst, mint ahogy Alec. Volt néhány vad ötletem, de végül minden a helyére került. Illetve... majdnem minden. A sztori végi nagy találkozás nekem gyors és kevés volt, bár ezt még egyrészről meg tudom érteni. Viszont ami ennél is fájóbb, hogy a szerelmi szálat is rettenetesen tessék-lássék módon, amolyan oldaljegyzetként kaptuk meg. Van, ahol ez működik (bár nem állítom, hogy azért a Büszkeség és balítéletben nem olvastam volna még részletesebben a lánykérés és az igen utáni részről), itt nekem kevés volt. Megint csak kis hiányérzetem maradt. Happy end, happy end, na de ennél több boldogságmorzsát is szórhatott volna nekünk az írónő. És ugyanezt érzem a mellékszereplők szerelmi életéről is - legyenek az idősebb vagy a fiatalabb szereplők a terítéken. 

Összességében nem volt ez egy rossz könyv, az biztos, hogy változatosságot jelentett a széttépett fűzők és a felhajtott szoknyák világa után. Sok mindennek nagyon örültem (a jól felépített rejtélynek, a kidolgozott mellékszereplőknek - bár belőlük még sokkal többet is be tudtam volna fogadni -, a korabeli szokásokról kapott információknak), de többször éreztem azt is, hogy jó, jó, de még lehetett volna... Picit erősebben tolni, picit több szenvedély, picit több ebből, picit több abból. És akkor lett volna tökéletes. 

AJÁNLOM

Blogturné extra




 

Nyereményjáték


Mr. Valcourt érkezése mindenki nyugalmát felbolygatja, hiszen az ifjú táncmester mit sem tud a várost nyomasztó titkokról. Legnagyobb szívfájdalma azonban mégis az, hogy táncmester lévén olyan helyre került, ahol tilos táncolni, így legkedvesebb szórakozását nem űzheti.
Nektek most nem lesz más feladatotok, mint kitalálni melyik állomáson milyen tánctípus rejtőzik a kiemelt betűk mögött. Segítünk, mindegyik tánc a viktroiánus korszakban közkedvelt volt.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


07.26. Deszy Könyvajánlója
07.28. Szembetűnő
07.30. Kristina blogja
08.01. Insane Life

Rendeld meg a képre kattintva!