Elizabeth Wein: Fedőneve Verity


Nem könnyű, de tetszett
Elizabeth Wein: Fedőneve Verity

A blogturnéról


 
Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.
A Blogturné Klub különleges utazásra hív, ismerd meg a Fedőneve: Verityt és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.


Eredeti cím: Code Name Verity
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 392
Fordító: Todero Anna
ISBN: 9789633992814
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: nagyon átment
Moly link
Goodreads link (4,10)
Megrendelési link
1943. október 11.
Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.

Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.

Az első mondat:


"GYÁVA VAGYOK."

Véleményem


Hadd kezdjem néhány nem közvetlenül a történethez kapcsolódó gondolatommal az értékelést. Először is imádom ezt a borítót! Nagyon jól passzol a történethez, mind motívumaiban, mind hangulatában. Ráadásul a dombornyomás most kifejezetten hatásos, a kötél szálain simíthat végig az ember. 

Másrészt viszont a Vörös pöttyös besorolással nem igazán tudok mit kezdeni. Úgy érzem, ez a történet nem tipikus Vörös pöttyös, sem hangulatában, sem stílusában nem oda sorolnám, ráadásul a 14 éves kortól ajánlás is korai számomra. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni Arany pöttyösben a történetet. Nem mondom, hogy nem olvashatja az, aki a YA könyveket szereti, de...
Ráadásul egy spoiler miatt a fülszövegre is haragszom.

ATA pilótanő


Na de akkor most már kezdjünk el magával a történettel foglalkozni. A második világháborúban járunk. Főszereplőnk brit kém, akit foglyul ejtettek a németek egy francia kastélyban, és mindenféle változatos kínzással elérték, hogy eláruljon dolgokat. Végül a kezébe nyomtak egy köteg papírt, a viszonylagos nyugalomért cserébe pedig ekkor még névtelen főszereplőnk mesélni kezd. Mesélni kezd egy Maddie nevű lányról, és arról, hogyan vált Maddie pilótává a háborúban. Már a kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy Maddie és a főszereplőnk (nem árulom el a nevét akkor sem) közel állnak, álltak egymáshoz. A kémnő pedig csak mesél és mesél, egészen hosszan, míg végül Maddie oldalát is megismerhetjük. 

A regény elbeszélésmódja kifejezetten különleges. Eleinte a főszereplőnk jegyzeteit olvashatjuk, ez pedig azzal jár, hogy rengeteg a hozzáfűzött megjegyzése. Simán elkezdi szidni a sztori közepén a nácikat, vagy épp a fogvatartóiról fűz bele egy-egy gondolatot a mesébe. Így bepillantást nyerünk kicsit az ő jelenébe is, illetve az érzelmi világába. Ez kifejezetten izgalmas, ráadásul a megjegyzései oldják kicsit a hangulatot, sokkal emberközelibb, és néhol még vicces is - már amennyire egy ilyen sztori vicces lehet. Ami meglepő, hogy a történetet nem is a saját, hanem Maddie oldaláról kezdi el mesélni. Ő a mesélő, aki időnként megjegyzéseket fűz a sztorihoz, de a főszereplőnk a mesében nem ő, hanem Maddie. Ez különösen a sztori egy pontján válik nyilvánvalóvá, amikor még csak nem is sejtjük (na jó, talán egy kicsit mégis), hogy már ő maga is megjelent a színen. 

A másik érdekesség az, ahogy ez a sztori kronológiája bekavar. Elindulunk a főszereplőnk jelenéből, de abban, amit ír, a jóval korábbi múltba csöppenünk vissza. In medias res ott vagyunk a háborúban, és mi is, ahogyan a náci tisztek, csupán a meséből tudjuk meg, hogy jutott ide a szereplőnk. Közben is izgulunk, hogy mi történik, de végtelenül várjuk, hogy eljussunk a döntő pillanatig. 

Emellett persze más motivációnk is van az olvasásra. Tudni akarjuk, kiszabadul-e a kémnő, de tudni akarjuk azt is, vajon mi történt Maddie-vel és hol van most. Él még? 

Aztán jön egy váltás a történetben, innentől kezdve pedig valóban Maddie szemszögébe kerülünk. Míg a történet első felében a kémnő mesél E/3-ban a Maddie nevű főszereplőről, a regény második felében már E/1-ben ismerjük meg Maddie-t. Ez kifejezetten érdekes és izgalmas volt. 

A kérdések, a történet ugyanaz, csak máshogyan. Imádtam, ahogy a két szálat összefűzte az írónő, apró utalásokkal, fel-felbukkanó szereplőkkel, akik más szerepet játszanak a két nő életében. 

És hogy azért magáról a sztoriról is meséljek: egy skót kémnő és egy angol pilótanő a második világháború forgatagában. Azt hiszem, innentől kezdve mindenki nagyjából el tudja képzelni, hogy a két főszereplőnek számtalan nehézséggel kell szembenéznie, sokszor életveszélyes helyzetekben. Nem kell véres jelenetekre számítani, és hosszú oldalakon keresztül kifejtett kínzásokra. Ez nem az a könyv, itt leginkább az emberi és érzelmi részre koncentrálunk. Szó esik sebesülésekről és kínzásról, de ezeknek leginkább a hatás szempontjából van szerepük. 

Viszont a két nő szemén keresztül tökéletesen átélhetjük, milyen lehetett a második világháborúban fiatal nőként szolgálni a seregben. A mindennapok nehézségei is előkerülnek, olyan apróságoktól kezdve, hogy nincs elég cigi és parfüm, az olyanokig, amikor családok szakadnak ketté, mert más-más oldalt támogatnak, és hogy akár hónapokon keresztül nem tudod, él-e egyáltalán az, akit szeretsz.


Van persze izgalom bőven, nem is várnánk mást két ilyen fontos feladatot ellátó nőtől, de számomra leginkább a háború emberi része volt az érdekes. Hogy hogyan szövődtek barátságok, hogyan támogatták egymást idegenek is, hogyan vesztették szinte jelentőségüket a rangbéli különbségek. És persze ami miatt kifejezetten izgalmas a történet, hogy hogyan boldogulhat két tehetséges nő a férfiak uralta világban. 

Őszinte leszek: megviselt a Fedőneve Verity. Nagyon izgalmas volt, de fájdalommal távoztam. Nem mondanám, hogy rossz a vége, mert ez nagyon leegyszerűsített lenne. De mégiscsak a világ legborzalmasabb háborújában járunk, nem távozhatunk veszteségek nélkül, vigyorogva. 

Egy valaki volt, aki oldotta kicsit számomra ezt a légkört: Jamie, a kémnő bátyja, aki szintén pilóta. Meg kell állapítanom, a skót Jamie-k úgy tűnik mind a kedvenceimmé válnak. (Aki esetleg nem tudja, a másik skót Jamie az Outlander férfi főszereplője.) Jamie szála az, amiről szívesen olvastam volna még kicsit többet, és itt kicsit kerekebb lezárásnak is örültem volna. Hozzáképzelem, amit szeretnék, de jó lett volna... Bár azt is megértem, miért nem akarta így lezárni az írónő a történetet, hiszen nem ez a szál volt a főszerepben, nem kaphatott ilyen hangsúlyos szerepet a sztori legvégén. 

Összességében kifejezetten érdekes olvasmány, annak ellenére, hogy nem könnyű, azért sokszor mosolyt csalt az arcomra. Leginkább a kémnő kétértelmű megjegyzései és a nácik válogatott szidalmazása a szövegben, valamint Jamie... Az pedig, hogy háborús pilótanőről és kémnőről szóljon a mese, zseniális ötlet volt. 

NAGYON AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/elizabeth-wein-fedoneve-verity-6995?ap_id=Deszy


Blogturné extra - Borítómánia



 
 

Nyereményjáték


A játék természetesen most sem marad el! A könyvben fontos szerepet kapnak a vadászrepülőgépek, így a feladatotok a következő: ismerjétek fel a leírásból és a képről a repülőgépet, és írjátok be a rafflecopter dobozba, hogy mely ország használta. A google jó barát ;)
Három könyvet sorsolunk, az e-mailre kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.


Német rakétahajtású vadászrepülőgép volt a második világháború idején. Konstrukciója forradalmian újnak számított, a maga idején egyedülálló repülési teljesítményeket ért el. 1944-ben 1123 km/h sebességet értek el vele.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


07/27 Deszy könyvajánlója
07/29 CBooks
07/31 Kelly & Lupi olvas
08/02 Always Love a Wild Book
08/04 Tekla Könyvei
08/06  Media Addict

Rendeld meg a képre kattintva!