Ryan North: To Be or Not To Be {Értékelés}

Én nagyon jól szórakoztam rajta

Ryan North: To Be or Not To Be

Oldalszám: 768
ISBN: 9780982853740
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (4,08)
Megrendelési link

A To Be or Not To Be a Hamlet útválasztós verziója, a New York Times bestseller szerző,
Ryan North tollából. Játszd Hamletként, Opheliaként vagy Hamlet királyként - ha meg akarsz halni az első oldalon, légy a szellem. Szuper érzés! Az olvasók követhetik az eredeti történetet, a shakespeare-i cselekményhez közel maradva, vagy teljesen eltérhetnek és alternatív lehetőségeket élhetnek át puzzleként, sok humorral.
A könyv minden befejezéséhez egy színes, teljes oldalas illusztráció tartozik, ami 65 sikeres mai művész keze alól került ki, így minden újraolvasás meglepetéssel kecsegtet. Ryan prózája, ahogy mindig, köznyelvi és ismerős, de tele van okos utalásokkal, elképesztő képzelőerővel és viccekkel.
A To Be or Not to Be igazi siker lett: több, mint 15.000-en szántak rá pénzt alig egy hónap alatt, ezzel még mindig az elsőszámú a Kickstarteren a kiadással kapcsolatos projekteknél.
Lenni vagy nem lenni: ez a kaland! 

Az első mondat:

"Don't read this book like a regular book!"

Véleményem

Erre a könyvre teljesen véletlenül találtam rá, amikor először hallottam a következő kötetről: útválasztós Rómeó és Júlia? Még jó, hogy felkeltette az érdeklődésem. Aztán hamar kiderült, hogy a Hamlet változat volt előbb, és Kickstarteren óriási siker volt, ezen a ponton már kérdés sem lehetett, olvasni akarom-e. 

Nagyjából azt is kaptam, mint amire számítottam. Ez az egész könyv egy nagyon poén. Egy jól átgondolt, nagy finanszírozású, sok művésszel operáló óriási vicc. 

Az alapsztorit mindenki ismeri. Hamlet, dán királyfi hazaérkezik, apja meghalt, anyja hozzáment apja testvéréhez, aki elfoglalta a trónt. Kiderül, hogy ő volt az apa gyilkosa, Hamlet bosszút esküszik, hogy helyretolja a világot, aztán mindenki meghal. Nagyon röviden így lehetne összefoglalni a sztorit, és nincs is értelme tovább boncolgatni, hiszen nagy eséllyel úgyis mindenki megkapta már ezt az irodalom órán. (Akár duplán is, ha a rosencrantz és Guildenstern halotthoz is volt szerencséje, mint ahogy például nekem.) 

Viszont ebben a könyvben búcsút intetünk a Shakespeare által használt szerkezetnek, a nehezen megérthető szóhasználatnak. Ahogy a fülszöveg is írja, ez a könyv teljesen köznyelvi - annyira, hogy igazából bármelyikünk írhatta volna, de pont ettől válik extra módon viccessé. Persze, tele van poénokkal, mindenféle-fajta poén előkerül, olyanok is, amikre legvadabb álmainkban sem számítanánk. (Szuperhős a Hamletben? Meg radiátor? Feminista Ophelia? Ja, ez mind megvan.) De mindezeken felül az az igazán vicces, hogy olyan, mintha barátok egymás közt beszélnének a kötelező olvasmányokról - szétcincálja az eredetit, igen, de félelmetesen szórakoztató módon. 

A barátnőmmel egyszer nagyon unatkoztunk, miközben álltunk a buszmegállóban, és elkezdtünk filózni, vajon mi történt volna Rómeóval és Júliával, ha túlélik. Vadabbnál vadabb ötletek születtek, egyre jobban belelovalltuk magunkat, és most, még évekkel később is emlékszem rá, annyira jókat nevettünk. Na, ez a könyv ilyen. Mintha Ryan North összejött volna pár haverral egy sör mellett, akik megpróbálták betegebbnél betegebb módon kitekerni a Hamlet eredetijét. Mindezt persze úgy, hogy akkor legyen igazán vicces, ha ismered az eredetit is. 

Ami számomra még érdekes volt, hogy a könyv eleje rögtön választással kezdődik. Eddig még csak olyan útválasztós könyveket olvastam, amikben a főszereplő adott volt, és csak az ő döntési helyzeteiben ágazott ketté a történet. 

Itt már rögtön az elején három választási utat kaptunk, ugyanis nézőpontkaraktert is nekünk kellett választani. A fülszövegből ki is derült, lehetünk Hamlet, Hamlet apuka vagy épp Ophelia. Ez már alapból lehetőséget adott, hogy eltérjünk a drámától, hiszen ott például Opheliáról vagy Hamlet apjának történetéről vajmi keveset tudunk meg. Pedig bizony az ő szemszögük is nagyon érdekes lehet. 

A kedvencem Ophelia lett. Nagyon nem olyan lett a szereplő, mint amilyennek az eredeti alapján gondoljuk, viszont pont ez dobta fel igazán azokat a történetszálakat, amelyekben Ophelia a POV karakter. Egy igazi feminista, aki feltaláló, aki harcol, aki szembeszáll az apjával és elküldi a fenébe a bátyját, ha úgy adódik. Meglepett, mennyire megkedveltem ezt az Ophéliát. 

Összességében nagyon jókat nevettem a könyvön, beteg viccek is voltak benne, viszont némelyik szálon azt is elérte, hogy kicsit jobban elgondolkozzak az eredetin is - vajon mit miért csináltak a szereplők? És mennyire máshogy alakulhatott volna, ha... És egyébként is, oké, ezt élte át Hamlet. De mi van a többiekkel? 

Ha valaki egy jót szeretne nevetni, annak nagyon ajánlom. Viszont ha valaki nagyon ragaszkodik az eredetihez, nem tudja feldolgozni a Hamlet világában lehetetlen jeleneteket és a változtatásokat, illetve a sokszor az eredeti "rovására" elsütött poénokat hajlamos a szívére venni Shakespeare nevében is, akkor ez a sztori nagyon nem neki van kitalálva. (Egyébként mentségére szóljon, nem csak az eredeti drámán, hanem a feldolgozáson is poénkodik, néha kiszól az olvasónak, hogy épp mi szül problémákat az ilyesfajta történetvezetésben, és ettől most tekintsen el mindenki.)

Várom a Rómeó és Júliát is, szerintem azt még ennél is jobban fogom szeretni.

AJÁNLOM