Breaking News

Guillaume Musso: Az angyal hív {Értékelés + Nyereményjáték}

Guillaume Musso: Az angyal hív

A blogturnéról




Guillaume Musso visszatér! A Park Könyvkiadó gondozásában érkezik a legújabb regénye, ami ismét izgalmasnak ígérkezik. Mennyi mindent határozhat meg egyetlen ütközés, egyetlen pillanat! Ennek a nyomába indul a Blogturné Klub három bloggere június 21-e és 27-e között.
Tarts velünk, és fedezd fel azt is, mennyi mindent elárulhat rólad a mobilod!

Eredeti cím: L'appel de l'ange
Kiadó: Park
Oldalszám: 416
Fordító: V. Detre Zsuzsa
ISBN: 9789633552063
Sorozat: -
Nézőpont: váltott E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,03)
Megrendelési link
New York. Kennedy repülőtér. A zsúfolt csarnokban egymásnak ütközik egy férfi és egy nő. Némi vita után mindketten folytatják útjukat. Madeline és Jonathan korábban soha nem találkozott, és soha nem kellett volna viszontlátniuk egymást. De a holmijukat összeszedve véletlenül elcserélik a mobiljaikat. Mire észreveszik a tévedésüket, már 10 ezer kilométer választja el őket egymástól: a nőnek virágboltja van Párizsban, a férfi egy San Franciscó-i éttermet vezet. Kíváncsiságuknak engedve mindketten átnézik a másik telefonjának tartalmát. Kettős indiszkréció és egy nagy felfedezés: életüket összeköti egy titok, amelyről azt hitték, sikerült örökre eltemetniük.

Az első mondat:


"Egy mobil?"

Véleményem


Megint nem csalódtam Guillaume Musso könyvében, még ha nem is volt tökéletes. 

A szerelmem a szerzővel jó néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor is magammal vittem Szerelem életre-halálra című könyvét az orosz cserediák programra. Nem pont arra számítottam, amit kaptam. A borító és a cím alapján azt hittem, hogy valami chick-lit sztori vár majd, ami kellőképp kikapcsol a nyaralás szabad perceiben, de nem szippant be annyira, hogy képtelen legyek letenni. És őszinte leszek: félrevezettek. (Más kérdés, hogy aztán az Ulpius maga is rádöbbent erre, és visszaváltottak az eredeti címre, már egy kevésbé félrevezető, cserébe viszont meglepően taszítő borítóra.) Elkezdtem olvasni a könyvet, és annyira más volt, mint amit kívántam és amire számítottam, hogy félretettem. 
De mivel ez még az okostelefonok és e-book olvasók térnyerése előtt volt, én meg repülővel indultam neki az orosz sztyeppéknek, nem volt nálam másik könyv, mit volt mit tenni, folytattam. És másodszorra úgy beszippantott, hogy szinte észre se vettem, már faltam a sorokat. 
Aztán beszereztem Musso másik könyveit is, és bár egyik szerelem sem volt akkora, mint az És azutánnal (igen, ez a cím már sokkal jobb), a stílusát még mindig imádtam.

Aztán megszűnt az Ulpius, az író meg francia, és szomorúan lemondtam róla, hogy bámikor is olvashatok még tőle. Aztán jött a hír idén év elején: bizony érkezik a Park Kiadó gondozásában az újabb Musso. Miután lecsengtek a fangirl pillanataim, nagy erőkkel csápolva jelentkeztem, hogy bizony, nekem ezt a könyvet olvasnom kell. 

A történet alapja meglehetősen érdekes és persze kissé válószínűtleg - Musso eléggé hisz a sors és a nem véletlen véletlenek filozófiájában. Mindenesetre két főszereplőnk, Jonathan és Madeline összeütköznek, és ami ennél is rosszabb: összecserélik mobiljukat is. Egy óceán választja el őket, hiszen a szerencsétlen(?) eset épp egy reptéren történt. Az emberi kíváncsiság pedig nagy úr, nem bírják ki, és kutakodni kezdenek egymás mobiljában, újabb és újabb meglepetéseket tárva fel. Még csak egyszer találkoztak futólag, de már olyan intim dolgokat tudnak egymásról, amit senki más sem. 

Ez volt az egyik dolog, amit imádtam ebben a könyvben: az ötlet. Természetesen az összecserélős sztoriknak vége-hossza, filmek, könyvek készültek már a témában, önmagában nem ez az, ami új. Hanem a mobil. A regény felvezetése is elgondolkoztatja az ember: mennyire rá vagyunk utalva a kis kütyünkre. Mozdulni sem tudunk lassan nélküle, és annyi mindent feljegyzünk benne, bele sem gondolva, mi történik, ha illetéktelen kezekbe kerül. Elmentett jelszavak, sms-ek, e-mailek, telefonkönyvek, naptárba feljegyzett időpontok, fotók és videók, akár meglepően intim helyzetben.


Innen indulunk tehát, ebből a kényelmetlen és egyben izgalmas helyzetben vagyunk. Egyrészt az olvasó fejében ott motoszkál, ő maga vajon kellően "tisztán" tartja-e a telefonját, másrészt emberek lévén nem tudunk szabadulni a kíváncsiságtól. Hát persze, hogy fordított helyzetben mi is kutakodni kezdenénk! 

A másik, amit nagyon szerettem a könyvben, a két szál összefűzése volt. Felváltva ismerjük meg a történetet a két főszereplő szemszögéből, ami alapból rengeteg ellentétet-különbséget jelent. Kapunk egy női és egy férfi szemszöget. Egy amerikai és egy francia helyszínt. Egy virágboltost és egy szakácsot. De nem merül ki ennyiben az érdekességek sora. Az író tudatosan állítja szembe és egymás mellé a két szemszöget. Hol egymásnak ellentmondó dolgokat tesznek az egymás utáni bevágásokban - például az egyikük leteszi a cigit, miközben a másikuk, aki évekkel ezelőtt leszokott, rágyújt -, hol pedig pontosan ugyanazt gondolják vagy teszik anélkül, hogy tudnának róla. Ezeken mindig jót mosolyogtam, mert nem csak arra voltak jók, hogy tényleg megteremtsék a kapcsolatot a két szereplő szála között kicsiben is, hanem élvezetes kikacsintások voltak - mi, olvasók tudjuk, amit ők nem, és somolyoghatunk. 

Musso stílusát is változatlanul imádom. Nem igazán szeretem a hosszú leírásokat, és emlékszem, amikor először olvastam tőle könyvet, furcsa volt, hogy bizonyos időközönként megállunk kiértékelni egy-egy helyszínt, még ha csak néhány mondat erejéig is, de elmerengünk a múltján, a szokásokon. Azt is furcsállottam, mennyi francia és nemzetközi utalás van a könyveiben - dalokra, filmekre, regényekre. De miután megszoktam, rájöttem, hogy pont ez teszi különlegessé. Nem kell oldalas, unalmas leírásokra számítani - de arra igen, hogy szinte érzi az ember a levegőben szálló virágok vagy ételek illaták. Ilyen szempontból mindig az jut eszembe, mennyire francia is a szerző - elmerülünk az érzékek és múlt világában, miközben a szereplőkkel kalandozunk. 

Szintén jó hír, hogy mindkét főszereplőt nagyon megkedveltem, még ha nem is voltak tökéletesek. Élvezetes volt róluk olvasni, és kíváncsi voltam a titkaikra, és hogy hová futnak ki a dolgok. (Nem pont arra, amire a regény elején számítottam, ennyit mondhatok.) 

Egy sor érdekes kérdés is előkerült útközben, az egyik legizgalmasabb, hogy a dolgok mennyire feketék vagy fehérek. Nem csupán akkor, amikor szó szerint is elhangzik, hanem a főszereplők cselekedeteiben is. 

De írtam a bevezetőben, hogy azért mindennek ellenére nem volt tökéletes a regény. Izgalmas volt, érdekes volt, a stílus megint elvarázsolt, a fejezet eleji idézetek megint csak jó érzékkel voltak összeválogatva, a két szál összefűzése is tetszett, és a szereplőket is szerettem. Mégis hiányérzet maradt bennem. A regény egy pontján nagyon hirtelen begyorsulta az események. Ez egyrészről jó volt, tényleg nagyon izgalmas lett, csak úgy kapkodtam a fejem. Viszont eltekintve a "bonyodalom" száltól a szereplők hétköznapjait és érzelmeit mintha kicsit elfelejtette volna a szerző útközben. Annyira begyorsultak, hogy bármennyire szerettem is külön-külön a szereplőket, a hirtelen újra találkozást nem is igazán tudtam kiélvezni - túl gyorsan történt, nem kaptuk meg igazán a jelenetet, inkább csak elmesélve. Elfogadtam, de nem voltam elégedett. Ahogy a hirtelen száguldással sem. Olyan volt, mintha egy kellemes gőzösről egy francia TGV-re pattantunk volna különösebb előkészület nélkül. 

És talán pont ezért, de a regény végét is túlságosan gyorsnak éreztem. A rejtélyeket persze szépen elvarrta a szerző, tetszett is. Viszont sok kérdés bennem szakadt, leginkább a főszereplők magánéletét illetően. Mintha a nagy rejtély mellett elfeledte volna a szerző, hogy azért voltak még ott kérdések: a volt feleségről, a vőlegényről, néhány mellékszereplőről. Örültem volna, ha ezekre is választ kapunk. 

Mindenesetre összességében élvezetes olvasmány volt, még mindig nagyon szerettem Mussót, semmiképp se hagyjátok ki, ha még nem olvastatok tőle. 

NAGYON AJÁNLOM

U.i.: Egyszerűen nem tudom megérteni a címet. Elhangzik persze valamiféle magyarázat a regényben, de ezzel együtt sem értem, miért pont ez. 





Blogturné extra - Külföldi borítók





















Nyereményjáték


Minden egy repülőtéren kezdődött…
Úgyhogy mi most annak a nyomába indulunk, mennyi minden történhet egy repülőtéren. A blogturné minden állomásán egy ismert film repülőtéren játszódó jelenetéből találtok fotót.
Nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik filmről van szó, és beírni a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Természetesen nem leszünk szigorúak, elfogadjuk a magyar és az angol címeket is.)

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


06.21 Szembetűnő
06.24 Deszy könyvajánlója
06.27 Kristina blogja

Nincsenek megjegyzések