Breaking News

Könyvhét 2016 - Beszámoló

Már a Könyvhét közben is gondolkoztam, mégis hogy a fenébe fogok bejegyzést írni az idei évről? Hogy miért okozott ez némi problémát, az hamarosan kiderül, mindenesetre amit kijelenthetek: ez a Könyvhét nem volt teljesen szokványos, és a legkevésbé sem tudnám az előző évek eseményeihez hasonlítani.

A Könyvhét körüli láz nálam hamarabb indult, mint az átlagnál, két okból: egyrészt a Blogturné Klub miatt sok könyvheti megjelenést már jóval hamarabb olvastam, és előre értékeltem, de ez most már lassan nem meglepő. A másik ok pedig az, hogy mivel kiadónál dolgozom, ez nem csupán a könyves örömködés, hanem a hajtás egyik időszaka is. Ráadásul a másik munkahelyemen, a színházban az évadzárás közeledtével szintén kicsit megszaporodtak a teendők, így jobbára munkával és éjszakába, alvási nyúló olvasással készültem a hétvégére. A munkám - no meg a diákéveknek (és az utazási kedvezményeknek) való búcsút intés - miatt ugyanis most már csütörtökön és pénteken sajnos nem tudtam kimenni.

Annyira sokáig nyúlt a dolog, hogy úgy alakult, a részletes programot csak szombat reggel, indulás előtt kutyafuttában tudtam végigböngészni. Így is összeszedtem hat olyan könyvet, amit dedikáltatni szerettem volna, így lelkes könyvmolyként nem hogy nagy pakkal érkeztem haza a Könyvhétről, hanem már oda is azzal indultam. Dedikáltatni csak egyet sikerült, de erről később...



Felértem szombaton, korai járatot választottam, hogy 10-re felérjek. Minél több időt szerettem volna a barátaimmal tölteni, akikkel amúgy is ritkán tudok találkozni a távolság miatt, ráadásul a Könyvfesztivál szombatja szintén munka miatt nekem most kimaradt. Körbenéztem, még pakolgatták a standokat, és bár megfogadtam, hogy túl gyorsan nem vásárolok sehol, azért a Könyvmolyképző boltjainak standjánál nagy lendülettel lecsaptam a két új Árnyvadász novellára, plusz kaptam melléjük ajándékba egy Klasszi Körképet is - igaz, ennek a tartalma nekem már nem volt meglepetés.



Némi nézelődés után találtam még egy ajándékkönyvet is, amit eltettem télire - szó szerint, mert a barátnőmnek karácsonyig már nem lesz "semmije", de ahogy a nagymamám szokta mondani: nem kér kenyeret. A pénztárcám nagy megnyugvására megállapítottam, hogy igazán olcsón nagyjából azokat a könyveket látom, amiket a Könyvfesztiválon is, így amit akartam, már beszereztem vagy olvastam a BTK miatt - nem lesznek nagy költekezések. (Haha, hát persze, hogy költekeztem még később - naná.)

Miután körbenéztem, már nagyon kezdtem hiányolni a könyvmoly társaságot, de nem láttam sehol ismerőst - pedig igyekeztem többször útbaejteni a gyanús standokat: Könyvmolyképző, Maxim. Aztán persze leesett a tantusz, mosolyogtam is magamban, hogy nem jutott előbb eszembe. Amúgy is keresgéltem már a Fumaxot, de rögtön eszembe jutott, hogy Fummie korán szokott érkezni, és ha valahol biztosan megtalálom, az a Fumax standja. Igazam is lett, innentől kezdve pedig körülbelül másfél órára elfoglaltuk a Fumax dedikálóinak asztalát, és vártuk az ismerősök érkezését.

Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy semmiképp ne számítsatok rá, hogy minden ismerőst fel fogok tudni sorolni, akivel legalább néhány percre összefutottam a Könyvhéten, ugyanis ahogy magamban megállapítottam, az ez évi Könyvhét számomra nem is annyira a könyvekről, mint inkább a társaságról szólt. Lehet, hogy kicsit unalmasnak tűnhet, ha azt mondom, egyik gyorsétteremből mentünk a másikra, és némileg talán ellent is mond a Könyvhét szellemének ez a modern "szemetetevő" cselekmény, de talán ha részletesebben elmesélem, hogy alakult így, mégis kiderül: pont így volt jó.

Szóval üldögéltünk Fummie-val, és tényleg sorban jelentek meg az ismerősök. Persze először A. M. Aranth-nak köszöntem oda, aki annyira pakolgatott, hogy először meg sem hallott, de később ő is köszönt - jót nevettünk rajta, hogy szépen elbeszéltünk egymás mellett. Aztán a várakozás perceit megragadva beletúrtam a Fumaxos sérült könyves dobozba - imádom az ilyen turis könyveket! -, de erős voltam, és nem vettem semmit, hiába próbált Fummie rábeszélni a The Partials első részére. Arra jutottam, hogy inkább megveszem majd egyben a sorozatot, mert a Menedékkel is úgy jártam, hogy az elsőt megvettem olcsón, most meg próbálom rászánni magam a második-harmadik rész megvásárlására (mert egyébként imádtam őket), de a három együtt jobban jön ki.

Fummie-tól kaptam :) Köszi!


Aztán sorban jött Lupi, CB, találkoztunk schesztivel és Nita Könyvgalaxissal, meg Mazsival. Aztán valamikor Toffy is előkerült, és futólag találkoztunk Németh Balázzsal is, több Könyvmolyképző kötet borítótervezőjével. Fél órával később már a másik Bane krónikák borítótervező is befutott, Egyed Regina le is ült hozzánk, aztán a blogturnés mekis partira is csatlakozott hozzánk. Aztán befutott Media Addict Sorok között Tibi is, nem sokkal később pedig Lapozz velem Ági, akivel ugyan most találkoztam először, de rögtön felismertem.

Ó, és közben néhány olvasó is odajött hozzám köszönni. Ahogy az várható volt, zavarban voltam, de azért csevegtünk néhány szót, és nagyon örültem nekik. (És imádtam az aranycikeszes medált!)

Na de vissza a talihoz! Végül arra jutottunk, hogy elmegyünk ebédelni, így megcéloztuk a Mekit. Mi mást? Jókat poénkodtunk, milyen témát beszéljünk ki, amit kihallgathat kedvenc trollunk - de úgy tűnik, végül nem tűnt fel. Pedig nagyon akartuk. A kilométeres sor kivárása után mindenféléről szó esett egyébként - könyvekről, blogturnéról, könyvekről, könyvről és említettem már, hogy könyvekről? No meg Lupi élménybeszámolózott, milyen volt találkozni az Odaát sztárjaival. És nem szabad szó nélkül elmenni a mangós smoothie mellett sem, amire mind lecsaptunk, hiszen tavaly is imádtuk, és máshol nem is kapható - valószínűleg a benne lévő cukor is tehetett róla, hogy úgy felpörögtünk.

Fotó: Lupi


Ezen a ponton már fájt a vállam a cipelt könyvek súlyától - közben még egy ajándék könyvet is kaptam Fummie-tól, amit ezúton is köszönök! -, de ez nem zavart. Az már sokkal inkább, hogy mikor elindultunk találkozni Kemese Fannival és Helena Silence-szel, előbb csöpögni kezdett az eső, majd esni, végül zuhogni. A H&M tető alá húzódtunk be, szerencsénk volt, még pont nem volt tömeg arra. Jót beszélgettünk, de azért mégsem volt túl kényelmes ott álldogálni, miközben a lábunkat verte a víz. Végül a biztonsági őrök a zuhogás közepette már beinvitáltak minket az üzletbe, ahol döbbenten vettük észre a disztópikus hangulatot ébresztő bábuk sorát.

Fotó: Lupi


Végül úgy tűnt, csendesedik az eső, így megint kiléptünk az ajtó elé, ahol egyszer csak a nevemet hallottam. Azt hittem, könyves ismerős, de aztán hatalmas döbbenetemre nem: a gimis tanáraimmal futottam össze, illetve a legjobb barátnőm nővérével - akinek az angol tudásom is köszönhetem -, aki szintén a gimimben tanít. Sok mindenre fel voltam készülve a Könyvhéten, de arra, hogy összefutok a vidéki tanáraimmal, a legkevésbé sem. De jót nevettünk a véletleneken, beszélgettünk pár szót, aztán ők folytatták az útjukat, én meg visszamentem Fanniékhoz. Végül kimerészkedtem annyi időre, hogy átvegyem a WOW Kiadónál a könyveimet, de már éreztem, hogy ismét kezd erősödni az eső.



A második menetnél végül a Burger Kingbe húzódtunk be - fő a változatosság -, ahol összefutottunk Vivian Hollowayjel is - ő biztosította számunkra az "alibitálcát", hogy ne zavarjanak ki minket. (Mi addigra még nem emésztettük meg az ebédre elfogyasztott krumplit meg a legendás mangós smoothie-t.) Újabb blogturnés témák kerültek terítékre, például A lány éjfélkor nyereményjátékon törtük a fejünket - addigra ismét befutott Tibi is, aki az eső elmosta dedikálásáról jött. (Ezen a ponton én még mindig emésztettem, hogy az eső miatt újfent nem sikerült dedikáltatnom Kae Westával a Karvalyszárnyont - már a bemutatón is ott voltam, de mire felocsúdtam, ő már eltűnt. Ezután a Könyvfesztiválos szombat is kimaradt, mert dolgoztam aznap, most meg az eső szólt közbe. És akkor még a másik öt dedikáltatandó könyvről nem is szóltam.) Egyszer csak azt vettük észre, hogy Nyáry Krisztián ül mellettünk, magamban elképzeltem, mennyire jó lenne, ha lapulna a tarsolyomban egy Így szerettek ők, de sajnos nem lapult. 

Tibiék végül elindultak az újabb dedikálásra, bár még mindig esett. Mi ennyire nem voltunk bátrak, úgyhogy egy ideig még ott maradtunk és beszélgettünk. De persze végül nekünk is ki kellett merészkednünk, de Lupi, Fanni és Helena elindultak haza. Én épp elhatároztam, hogy megyek Tibi dedikálására, megnézem él-e még (ekkor még csöpögött az eső), és mit ad isten? Újabb BTK taggal futottam össze, Patríciával a Szembetűnő oldalról. Úgyhogy bemutatkoztunk - mert először találkoztunk -, aztán együtt indultunk a Book 'n' Love standhoz. Tibi bátran tartotta magát a nomád körülmények ellenére is - zacskón ült, és zacskón dedikált, hogy ne legyen vizes se ő, se a könyvek. Persze túl nagy tömeg nem volt, a legtöbben hazamentek, láttam, hogy még sok standot is bezártak. Mindenesetre fotós bizonyíték is készült a körülményekről:

Fotó: Tibi


Közben elállt az eső, Tibi befejezte a dedikálást is, így az I. Aranymosás Gála végére befutottunk. Csak a végére, de így is örültünk, és megcsodáltuk a szerzők ajándékait. És ott találkoztam Borostyánnal is, sikerült néhány szót beszélgetni vele, aminek külön örültem. 



Aztán Tibinek hála Kae Westát csak sikerült elkapni: a Delta Vision standjánál ücsörgött, én pedig letámadtam a dedikálandó Karvalyszárnyonnal.  



Utána kezdődött a party, ahol is hostessé avanzsáltam - a Könyvmolyképző beleolvasóit osztogattam, némi pogácsa és édesség, valamint üdítő kíséretében. Ennyiszer garantáltan nem meséltem el még soha az Ambrózy és a Könnyek városa történetét. Még szerencse, hogy az összes osztogatott beleolvasóhoz tartozó regényt olvastam, így tudtam válaszolni a kérdésekre, míg Toffy és Fummie töretlenül osztogatták a világító gömbös lufikat. Közben találkoztam még néhány olvasómmal, hogy újfent zavarba jöttem - a fene se gondolta!


Nektek is mentettem beleolvasókat, hamarosan kisorsolok két csomagot :)


Ilyenkor még kicsit szoktunk maradni, beszélgetünk, iszogatunk (én mindig szigorúan alkoholmenteset, mert vezetek), de ez most elmaradt, ugyanis újra esni kezdett. Mondjuk így is fél 12-kor értem haza, másnap pedig korán keltem, úgyhogy talán nem is baj.


A vasárnapi Könyvhét egy szempontból mindenképp csodaszámba ment: sikerült rábeszélnem a barátnőmet, hogy jöjjön fel velem. Ez azért meglepő, mert évek óta próbálkozom, mindhiába. Most azonban Böszörményi Gyula dedikálása meggyőzte, ugyanis hatalmas Ambrózy rajongó. Meg is vette az összeset a helyszínen, aztán dedikáltatta - és jót mosolyogtak rajta, hogy jól csinálja: más példányát használja, a sajátja meg tök új. :)

Mindenesetre vasárnap vele együtt indultunk fel a Könyvhétre, a korábbi vonattal, hogy a 10 órás programra biztosan felérjünk. Úgyhogy jóval hamarabb ott voltunk, a legtöbb stand még ki se nyitott, vagy csak épp pakoltak. Ekkor jöttünk rá, hogy kicsit elszámítottuk magunkat: fáztunk. Már épp tervezgettük, hogy bemegyünk majd venni valamit a H&M-be, ha így marad a helyzet, de persze még az se volt nyitva - később meg szerencsére jobb lett az idő. 

Közben összefutottunk Bessenyei Gáborral, és vásároltam is. Nem hiszitek el: Disney DVD-ket. A szépség és a szörnyeteg, az Aranyhaj és a Herkules jöttek haza velem eredeti DVD-n, és nem bántam meg. 

Aztán elindultunk a Böszörményi beszélgetésre a színpadhoz. Egy cuki rendőrkutya bemutatóját is végignézhettük, aztán az író mesélt az új kötetről is, és a további tervekről. Lehet örülni: ugyan az Ambrózy trilógia, de nem kizárt, hogy kapunk még könyveket a világban. Ó, és együtt szurkolhatunk, hogy bejöjjön, amit Böszörményi Gyula szeretne: az Ambrózy film. A beszélgetés végén átsétáltunk a dedikálásra. Itt futottunk össze On Saijal, akivel jót beszélgettünk a Szürke szobákról, a Trónok harcáról és a rózsák háborújáról, meg az Erdős Renéeről szóló új könyvől, az Egy szabad nőről. Igen, ez mind belefért. Aztán jött az infó, hogy a dedikálás a sátorba került, úgyhogy helyszínt váltottunk, és már a tér közepén folytattuk a sorban álldogálást. 



De sok könyvmoly közt a sorban állás sem telik unalmasan. Először a mögöttem álló párral elegyedtem szóba - és mit ad isten? Ismerték a blogom. Úgyhogy innentől kezdve végigcseverésztük a sort: könyvekről, a The Cursed Child darabról, időutazásról, Endgame-ről... Egy időre egy másik olvasó is becsatlakozott, és újfent elcsodálkoztam, hogy lehetséges, hogy ennyien felismertek. De most komolyan! Mindenesetre köszönöm nektek, tényleg szuper volt a sorbanállás! Úgy elreppent az idő, hogy mire felocsúdtam, már rohantunk is, hogy elcsípjük még On Sait a színpadon. 

A sor :)


A beszélgetés már tartott, de a nagy részét szerencsére hallottuk, és ráadásul Fummie-val is összefutottunk a színpadnál. On Sai és Katona Ildikó, a Könyvmolyképző Kiadó vezetője beszélgettek a klasszirodalomról, az Aranymosásról, és persze a Szivárgó sötétség sorozatról. Például arról, hogy Késesnek mi köze Adam Lamberthez. (Válasz a blogturnéban! :D)



Fummie elújságolta azt is, hogy találkozott a KönyvParfé oldal bloggerével, de sajnos mire odamentem, már nem volt sehol. 

A barátnőmnek közben lassan indulnia kellett, úgyhogy tettünk még egy gyors kört, mert a programok és a sor miatt nem volt még időnk körbenézni. Vásároltunk - én is, pedig azt hittem, már nem fogok. Vettem két könyvet és néhány régebbi BBC History számot, és volt annyi eszem, hogy beszereztem egy könyvet olcsón, ami már megvolt... (Nem voltam benne biztos, na. Így járok, ha megveszem, de nem olvasom...) Illetve itt is gazdagabb lettem egy ajándékkönyvvel, nem árulom el, mivel, mindenesetre remélem, örülni fog neki, aki majd kapja. 





Miután a barátnőm hazaindult, Fummie-val a Burger King felé vettük az irányt, ahol csak sikerült összefutni a KönyvParfé oldal sütős-főzős könyvmolyával, aminek nagyon örültem. Sajnos nem sok időnk volt beszélgetni, tényleg futólag találkoztunk, de majd legközelebb! Bent rettentő hosszú ideig rostokoltam a sorban, de még itt is várt ránk egy kis kaland. Ugyanis megint csak megtalált néhány olvasó. Először csak állva beszélgettünk, aztán végül odaköltöztek hozzánk. Addig-addig beszélgettünk, hogy először Fummie indult útnak, aztán mire felnéztem, már este 6 volt. Beszélgettünk könyvekről is persze, de végül valahogy a sulis sztoriknál lyukadtunk ki. Én nagyon jól szórakoztam, bár ha túl sokat beszélek, nyugodtan lőjetek le. :D Mindenesetre ha olvassátok: sziasztok csajok, köszi a szép délutánt!

Úgyhogy innentől rohantam a standokra, mert még át kellett vennem könyveket, majd beköszöntem Fummie-hoz a Fumax standhoz - hol máshol is lett volna? -, és végül elindultam haza. Hatalmas pakkokkal, de azt kell mondanom, hősiesen cipeltem őket hazáig, zokszó nélkül.


+ 1 - A Gyönyörű áldozat lemaradt, mert közben olvastam :D


Szóval ez volt az idei Könyvhét: magamhoz képest keveset költöttem könyvekre, a dedikálások nagy része is elmaradt, de a társaság mindent megért, még a megázást is.

Nincsenek megjegyzések