Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara {Értékelés + Nyereményjáték}

Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara

A blogturnéról




Sarah J. Maasról már az Üvegtrón sorozatánál kiderült, hogy hatalmas mesemondó, aki szereti a megszokott történeteket újraírni. Az ACoTar külföldön már meghódította az írónő rajongóit, így most itt az idő, hogy nálunk is megismerjétek Feyre, Tamlin, Rhys, Lucien és a többiek történetét, a Szépség és a Szörnyeteg egy új feldolgozásában.
Tartsatok velünk, mert az értékelések mellett érdekességeket tudhattok meg a regényről, illetve egy kilenc állomásos “próbán” bizonyíthatjátok a rátermettségeteket, a három legügyesebb és legszerencsésebb pedig a könyv egy-egy példányával lehet gazdagabb!

Eredeti cím: A ​Court of Thorns and Roses
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 512
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789633996751
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 1.
Kezelhető-e standalone-ként? so-so
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,3)
Megrendelési link
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.

A Kristen Cashore és George R. R. Martin rajongók imádni fogják.
Szexi, akciódús sorozat első kötete.

Az első mondat:


"Az erdő hő- és jéglabirintussá változott."

Véleményem


Kénytelen vagyok viszonylag távolról indítani a bejegyzést, de remélem, megbocsátjátok, hiszen helyettem is áradozott már erről a könyvről mindenki eleget. 

Szóval... Jártatok már úgy, hogy a saját és a rajongók csapdájába estetek egy könyvnél? Kifejtem, mire gondolok, a konkrét példán keresztül. Nagyon szeretem az Üvegtrón sorozatot, innen indultunk, és nagyon szeretem a tündérmeséket, ráadásul ezek közül is a kedvencem A szépség és a szörnyeteg. Aztán meghallottam, hogy Sarah J. Maas, az Üvegtrón szerzője egy A szépség és a szörnyeteg sztorin alapuló fantasyt ír, és már ekkor nagyon érdekelt. Aztán jött a borító, ami szerelem lett. Aztán jött a rengeteg külföldi vélemény, hónapokon keresztül kaptam az áldást, a rengeteg ÚRISTEN, DE JÓ véleménnyel. Közben már elkezdtek szivárogni a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fanartok, és a helyzet csak egyre jobban eldurvult, ahogy folytatódott a sorozat. Töménytelen mennyiségű Rhys így meg úgy szeretlek bejegyzést láttam, elképesztően gyönyörű, lélegzetelállító fanartok sorát, és gyakorlatilag képtelen voltam úgy felmenni Tumblrre, hogy legalább napi egy szépség ne jöjjön szembe velem - és akkor még a gyönyörű Instagram fotókat nem is számoltam. Ezt még spékeljük meg azzal, amikor már a közvetlenül ismerőseim között is akadt néhány - ráadásul bloggerek -, akik szerelmesek a sorozatba, és napokon keresztül töményen kaptam az égi áldást. És rajongóként abszolút megértem. 

Mindenesetre ezzel a kezdőhelyzettel vágtam bele a könyvbe, ami két dolgot jelentett:
- Elképesztően magasra tettem a lécet a rengeteg elvárással.
- Nagyon, szinte már görcsösen akartam szeretni, de igazából kétségem sem volt afelől, hogy ha nem is az év olvasmánya, de minimum toplistás lesz. 



Na, így zuhanjon az ember a maga - és mások - ásta verembe. 

Ugyanis félre ne értsetek, a könyv tényleg jó. Nagyon élveztem az olvasását, még ha voltak is dolgok, amik nem tetszettek annyira. 

A világ jól kitalált, és minden ízében érződik, hogy nem csak egy újabb A szépség és a szörnyeteg átirat, hanem valóban van mögötte gondolat és fantázia, nem is akármilyen. Ez a világ is képes úgy beszippantani, mint az Üvegtrón, és pont attól olyan izgalmas, hogy egyszerre meseszerűen varázslatos és hátborzongatóan veszélyes. Fantasy, és nem kendőzi el a vadászélet és a veszélyes véres valóságát - hah, micsoda alliteráció -, egészen nyíltan, néhol akár nyersen beszél a szexualitásról. Adott egy meseszerű alap, mindez reálisan tálalva - még ha ez ellentmondani látszik is annak, hogy fantasyvel van dolgunk. De szerintem aki olvassa, érteni fogja, mire gondolok. 

Aztán persze ott van a főszereplő páros, akik külön-külön is érdekes, mindkettejüknek megvan a maga története, és az összezártságnak hála elindul a közös is. A sztori maga ismerős lesz már A szépség és a szörnyetegből, de Sarah J. Maas keretet ad neki: világot teremt hozzá, elmerül a részletekben, legyenek azok véresek, ismerkedősek, romantikusak, lelombozóak, fájdalmasak, félelmetesek vagy bármi más... Fantasyvilág, de valódi emberek vagy épp tündérek vannak mögötti. Valódi lények, érzésekkel, nehézségekkel, bizonytalanságokkal. 



Tehát aki ezeket szereti az Üvegtrón sorozatban, itt sem fog csalódni. 

Ami a romantikus szálat illeti, nem kell igazán nagy rózsaszín románcra számítani, de azért nyilván az alapból kiindulva nem szakadunk el teljesen a romantikától sem. Főleg a könyv első felében tetszett ez, a lassú építkezés, a csendes feszültségben pukkanó szikrák... Aztán volt egy pont, ahonnan nekem hirtelen túl gyorsan lettek nyilvánvalóak a dolgok, de még túlságosan ez sem zavart igazából. 

Aztán valahol a regény harmadik harmadánál volt valamiféle váltás. Nem megyek bele, mert nyilván nem szeretnék spoilerezni, de ott kissé bizonytalanná váltam. Bizonyos tekintetben elszakadtunk a mesétől és mégsem. Tulajdonképpen az írónő a klasszikus cselekménybe beletoldott némi mesei próbatételt. Ami a próbatételeket illeti kicsiben, imádtam őket. Izgalmasak voltak, fordulatosak, meghökkentőek, váratlanok. 

De... És ezt a de-t sajnálom. Sokszor bizony azt éreztem, hogy Feyre esze és képességei ellenére hirtelen kicsit visnyogó főszereplő lett, amikor épp nem akcióban volt. Amint a közelébe került a szerelmi szálnak, valahogy átalakult. Ez azért sajnálatos, mert szerettem a romantikus szálat is, Feyre-t is önmagában, a sztori harmadik harmadában viszont a realisztikus dolgokkal ellentétben valahogy túl... magától értetődően tündérmeséssé vált ez a szál, amit sajnáltam. 

Mindezeken belül bejött egy új szereplő. Anélkül, hogy részletekbe mennék, maradjunk annyiban, hogy ódákat hallottam már zengeni erről a szereplőről, és arra számítottam, hogy most aztán jön majd valaki, aki - elnézést - leolvasztja a képzeletbeli olvasóbugyimat, akitől majd eldobom az agyam, és Jace-estől, Jamie-stől maga mögé utasít majd aztán mindenkit. De akkorát puffantam, hogy a padló adta a másikat. 

Készséggel elfogadom, hogy a karakter és a nagy láz velejét a folytatás adja. Még azt is értem, mi az érdekes a szereplőben, amiből majd tovább lehet építkezni, és elhiszem, hogy lesz ebből érdekes második kötet. Már csak azért is, mert a második kötetet ihlető Perszephoné mítosz az egyik kedvencem. 

De nekem ez a szereplő egyszerre volt túl sok és túl kevés. Túl sok abban az értelemben, hogy baromira antipatikusnak találtam - érteni véltem, mit kéne éreznem, de nekem a nagy tragikus hős, aki így vezeti le dologhoz túl volt tolva. Látom benne, de erőltetettnek éreztem kissé. Másrészt túl kevés, mert nagyon rövid idő alatt nagyon fontos szereplő lett, és nem éreztem, hogy igazán lett volna időnk ezzel együtt élni. Oké, oké, ott a folytatás, de akkor miért nem csak epizódszereplő lett ebben, tényleg felvezető jelleggel, hogy aztán majd a folytatásban igazán át tudjam élni, hogy lehet ő az a bizonyos harmadik. Ha meg mégis fontos már ebben is, akkor legyen idő hagyva neki, főleg, mert egy elég nehéz szituációba kerül bele. Ha minden igaz, ezen a ponton az olvasó teljes vállszélességgel kell, hogy tolja a főszereplő párost maga előtt, be a happy endes célvonalba - ha nem így van, akkor ott valaki gond van. Viszont így van, és ebben a helyzetben ez a bizonyos szereplő nekem az idegesítő Simon, az idegesítő Jacob lett a sztoriban - csak nem kedves, megértő fiú szerepben, hanem az idegesítő, mindenhová bekúszó Lokiként. Csak Lokit jobban szerettem. 



Azóta, hogy befejeztem a könyvet, próbálom megtalálni a magyarázatot erre a kényelmetlen érzésre, ami bennem maradt. Mert hát összességében jó volt a könyv, tényleg. Csak hát... valahogy mégis a csalódás érzése maradt bennem. Arra jutottam, hogy nagyjából a fentieket hibáztathatom érte. Azt, hogy ennyire magasra tettem a lécet, köszönhetően a full lángon lobogó rajongóknak. Azt, hogy a nagyon kevés spoiler - akkor még nem gondoltam, hogy ennek a bizonyos karakternek a puszta rajongótábora is annak minősülhet, de igen - elérte, hogy végig bizonytalan maradjak az alakuló szerelmi szálban, mert hát tudom, hogy... Azt, hogy annyira szeretem az eredetiben a Szépséget és a Szörnyet együtt, hogy konkrét fájdalmat jelent számomra, ha ebbe valamiféle szerelmi háromszöggel akar bárki belerondítani - még ha az Sarah J. Maas is egy jó sztoriban. Azt, hogy annyira akartam, hogy az akarás valahogy... pont ellenkezőleg sült el. 

Szóval itt állok, egy jó könyvvel a hátam mögött, egy baromi nagy fekete köddel a fejem fölött, és egy sor kérdőjellel magam előtt. Nem hiszem, hogy valaha ennyire ambivalens érzéseim voltak egy könyv kapcsán - furcsa érzés, amikor valami tetszik, de úgy érzem, Damoklész kardjaként lebeg fölöttem a folytatás meg a rajongótábor. Meglátjuk, mi lesz. Gondolom, majd megértem, miért ez a nagy láz, miért a szerelmi belenyúlás, miért a sok miért. De egyelőre úúúúgy szeretném, ha nem lenne belerondítás, és egyszerűen csak lehetne örülni, hogy eljött a happy end. Mert jó volt, csak az a csak ne lett volna.

AJÁNLOM


Olvass bele a képre kattintva!


http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7401_tuskek_es_rozsak_udvara-20161122_110345.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra


Tinikoromban gyakran problémát jelentett számomra a nevek kiejtése, ugyanis német másodnyelvesként angol nyelvterületről érkezett könyveket olvastam. Emlékszem a pokoli időszakra, amikor nem hogy az épp divatos dalok szövegét, de még a címét se tudtam normálisan kimondani. 

Egyébként regények szempontjából van is kedvenc példám. Meg Cabot, Mediátor sorozat. Cee-Cee - én a világért se tudtam Szíszínek hívni, nekem Cece volt és kész. Pedig nála még tudtam is, hogy kéne kiejteni, csak nem állt a számra. Vagy a Harry Potter: Trelawney. Évekig egyszerűen idézem, "trívlájn"-nak hívtam, mert lövésem nem volt, hogy kéne kiejteni. Aztán ott volt még a Harry Potterből Szeámusz és Kedrik is. 

Nem sorolom tovább, a lényeg bizonyára átjött. 

Aztán elkezdtem angolul tanulni, hirtelen megnyílt a világ, és hopp, ezek a dolgok már nem is jelentettek problémát. 

Kivéve, amikor mégis. Így voltam a Tüskék és rózsák udvarával is, férfiasan bevallom, csak a regény végén jöttem rá, hogy sok nevet abszolút nem úgy ejtettem, ahogy hivatalosan kellene. 

Szóval most következzen egy kis segítség arra nézvést, hogy is kéne kiejteni a regény neveit: 



Nyereményjáték


Feyrének a regényben különböző próbákat kell kiállnia, ezért úgy gondoltuk, hogy Nektek is ez lesz a dolgotok. Minden egyes blogon egy-egy feladatot/fejtörőt kaptok és a helyes válasz(oka)t kell beírnotok a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Most mindenképpen érdemes tüzetesen végigolvasni az értékeléseket, mert jó pár kérdésre ott kaphattok válaszokat. És mi lesz a jutalmatok? Három ügyes játékos 1-1 könyvvel lesz gazdagabb!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!


A leírásból találjátok ki a könyvbeli szereplőt és írjátok be a nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe: 
Faj: főtündér
Külső: Aranyszőke haj, zöld szem. Magas, harcos testalkat. Jóképű arcának egyik felét maszk fedi.
Személyiség: Hirtelen haragú, könnyen feldühödik. Nehezen tudja uralni a benne lévő vadállatot. Időnként önző és irányításmániás lehet. Azonban tud kedves lenni azokkal, akikkel törődik.
Kedvenc időtöltése: udvari teendők.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


November 20 - Kelly Lupi olvas
November 21 - Függővég
November 22 - Sorok között
November 23 - Insane Life
November 24 - MFKata gondolatai
November 25 - Deszy könyvajánlója
November 26 - Always Love a Wild Book
November 27 - CBooks
November 28 - Könyvvilág

2 megjegyzés

Írj megjegyzést
Klodette
AUTHOR
2016. november 25. 22:43 delete

Ezzel a könyvvel nekem is óriási elvárásaim vannak, pedig én még sosem olvastam az írónőtől. Az Üvegtrón sorozat egyáltalán nem fogott meg, de erről annyi jót és szépet olvastam és hallottam.
Hmhmhmh. Most kicsit elbizonytalanodtam, de azért nagyon várom már a megjelenést. :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2016. november 26. 7:23 delete

Lebeszélni senkit nem akarok róla, mert tényleg jó könyv, és mindenki szerint a másodiktól lesz igazán jó, de tényleg túl magasra tettem az elvárásaim, és ez sajnos az élményt magát is befolyásolta.

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!