Breaking News

TOP10 kedvenc Angelfall - Angyalok bukása idézetem

Az Angelfall sorozat utolsó része nem is olyan régen jelent meg a Könyvmolyképzőnél, én pedig arra gondoltam, ennek örömére összeszedem néhány kedvenc idézetemet az első részből, már csak azért is, mert lassan-lassan érik egy újraolvasás. 

Imádtam mind a három részt, így nem kérdés, hogy ez valamikor - amikor végre időm lesz rá - be fog következni, addig is pedig ezekkel az idézetekkel vigasztalódom. Azt hiszem, talán senkit nem fog meglepni, hogy Rafi és Penryn civakodásai a kedvenc részeim. 

Azoknak pedig, akik esetleg még nem ismerik a sorozatot, íme az értékeléseim:







„– Tényleg arkangyal vagy? – kérdem suttogva. 
Öntelten elvigyorodik. 
– Le vagy nyűgözve? 
– Nem – hazudom. – Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen. 
– Fordulj az ügyfélszolgálathoz!”


„– Mi van, ha nem engednek be minket? – kérdem, próbálva nem mozgatni a számat. 
– Be fognak engedni – feleli a hátsó ülés előtti sötét mélyedésből. 
– Honnan tudod? 
– Mert pontosan olyan vagy, mint amilyeneket keresnek. 
– És az milyen? 
– Nagyon szép.”


„– Várj, mindjárt megmutatom, hogy kell használni. Add a lábad! 
– Az angyalok világában ez meglehetősen bizalmas, intim kérésnek számít. Általában túl vagyunk a vacsorán, némi borozgatáson és kellemes csevegésen, mire hajlandó vagyok odanyújtani a lábamat.”


„– Elárulom Neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – Olyan közel áll hozzám, hogy a lehelete a fülemet simogatja. 
– Ó, kérlek! Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged.”


„– Mi a neved? – kérdezi a főnök. (…) 
– A barátaim csak Haragnak hívnak – mondja Rafi. – Az ellenségeim azt szokták mondani, hogy Kérlek Könyörülj Rajtam.”


„– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal. 
– Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te.”


„– Mért nem futottál el, ahogy mondtam? – A hajamba suttogja a szavait. – Megmondtam már az elején, hogy a makacsság és a hűség fogja a halálodat okozni. Csak arra nem gondoltam soha, hogy ez a hozzám való hűséged lesz.”


„– Sss. – Halk, csitító hang susog a fülembe. 
Érzem, ahogy a dívány párnáját kihúzzák a hátam mögül, aztán körbeburkol a meleg. A párna helyett kemény izmok nyúlnak felém, hogy átöleljenek. Félálomban érzékelem, ahogy egy férfi karjai fonódnak körém, a bőre puha, mint a tollpihe, az izmai akár a bársonnyal bevont acél. Az ereimben olvadásnak indul a jég, tovatűnik a rémálom. 
– Sss. – Egy érdes hang susog a fülembe. 
Beleolvadok a meleg ölelésbe, és hagyom, hogy a tetőn kopogó eső hangja újra álomba ringasson.”


„– Csak be vannak tojva, vagy tényleg rosszfiúk? 
– Mindenki, aki székhez kötöz, és fegyvert szegez rád, az rosszfiú. Tényleg el kell ezt magyaráznom neked?”


„– Eredj vissza mosni, asszony! 
– Viccelsz velem? Melyik században élsz te?”

Nincsenek megjegyzések