BTK Születésnapi Turné - 5 évesek lettünk
A blogturnéról
Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek.
Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.
Kérdések-Válaszok
Mit szeretsz a (könyves) bloggerkedésben?
Rögtön kezdésnek egy olyan kérdés, amit nagyon nehéz röviden összefoglalni. Az evidens, hogy nagyon sok mindent köszönhetek a blogolásnak az életemben, rengeteg élményt, ismerőst, lehetőséget, munkát... De ha ezek nem lennének, valószínűleg akkor is blogolnék, szóval mélyebbre ásva a kérdésben talán azt mondanám, hogy a leginkább az önkifejezést szeretem a blogban, és azt, hogy amikor délután hazajövök egy nap után, akkor is van célom. Sokat gondolkoztam azon, vajon mivel telnének az "üres" óráim, ha nem lenne a blog, és bár biztos vagyok benne, hogy akkor sem unatkoznék, ma már nem tudom elképzelni a napjaimat a blogolás nélkül.
A blogolás olyan konstans dolog lett az életemben, hogy sokszor már-már függőségnek is érzem a késztetést, hogy ha látok valami érdekeset, akkor megírjam nektek. De a végén mindig oda jutok, hogy ez olyan függőség, amit szeretek, mert egy kicsikét hasznosnak érezhetem magam. Ráadásul nagy eséllyel fele ennyire sem lennék képben dolgokkal, ha nem lenne a blog.
Szóval valószínűleg ezt szeretem tisztán a bloggerkedésben, ha nem számoljuk azt a rengeteg pluszt, amit az elején felsoroltam.
Ráadásul annak ellenére, hogy azért sokszor nem csak jó dolgok történnek az emberrel a blogolás miatt, tulajdonképpen a blogolás konstans sikerforrás és visszaigazolás is a számomra. A rengeteg kedves visszaigazolás, akár tőletek, akár a kiadóktól eléri, hogy minden nap érezzem, hogy van miért csinálnom. :)
Mit gyűlölsz a (könyves) bloggerkedésben?
Azt mondanám, pont a legutóbbi gondolat ellentétét. Rám nagyon igaz, hogy egy-egy kedves komment nagyon jól esik, de nem marad meg bennem olyan hosszan, mint egy-egy... nos, nem annyira kedves. Sokszor még a jókedvű napjaimon is nehéz túllendülnöm azon, ha egy-egy beszólós komment érkezik. És akkor még csak egy-egy kommentről van szó, nem arról, hogy belekeveredik az ember egy egész botrányba vagy a nyakába kap egy trollt, aki lerázhatatlannak bizonyul.
Honnan jött a blogod neve?
Hát, ez esetemben nem egy nagy sztori. Amikor indítottam a blogom, még nem volt olyan óriási divat mindenféle kreatív nevet használni, a legtöbb könyves blog XY olvas néven futott, úgyhogy én se estem túlzásba az ötleteléssel. Ráadásul addigra már sokan ismertek Deszyként, így evidens volt, hogy benne kell lennie.
Olvast nem akartam, mert abból már tényleg sok volt, és mivel alapvetően az volt a cél, hogy könyveket ajánljak, ne pedig lehúzzak, ezért döntöttem a könyvajánló mellett.
Egyébként valószínűleg ha most indulnék, én is valami kreatívabb mellett döntenék.
Mindannyian követünk el hibákat. Mi a legnagyobb hiba, amit elkövettél, mint blogger és hogyan érzel ezzel kapcsolatban? Ha visszamehetnél az időben, min változtatnál?
Húúú, nagyon sok mindent elrontottam már, de igazából... nem hiszem, hogy visszamennék, jó az, ahogy most van. A legtöbb hibából tanultam.
Mindenesetre a legnagyobb hibám, hogy megígérek dolgokat, aztán nem mindig tudom valóra váltani vagy teljesen végigvinni. Igyekszem ezen változtatni, de mivel a legtöbbször a lelkesedés hajt és emellett nagyon sok oldalról rengeteg impulzus ér és rengeteg dolgom van, egyelőre nem lettem sokkal hatékonyabb ebben a tekintetben.
Volt olyan könyv, aminek olvasását majdnem feladtad, de a végén mégis örültél, hogy nem? Melyik volt ez?
Ó, több ilyen is volt. Szerintem most négyet emelnék ki.
Az egyik Stephenie Meyertől A burok - te jó ég, életem egyik legizzasztóbb olvasása volt az az első 20 oldal, és nagyjából a 100. nem különösebben indult be a sztori, utána viszont nem tudtam nem imádni, és azóta többször is újraolvastam - de bevallom, az első 100 oldalt kihagyom.
Aztán kiemelném még Guillaume Musso könyvét, amit akkor én még Szerelem életre-halálra címen olvastam. Azért is nagyon emlékezetes számomra ez a könyv, mert tisztán emlékszem az egész olvasási folyamatra. Az akkori cím és borító alapján egy könnyed kis chick-litre számítottam, pedig ez a könyv nagyon nem az - ezért is volt szerintem hatalmas mellélövés a borító és a cím, amiket egyébként azóta le is cseréltek. Ehhez képest a könyv főszereplője egy felnőtt, válságban szenvedő férfi, a kötet hangvétele líraibb, mint egy chick-lité és alapból Musso stílusához is hozzá kellett szoknom. Félre is tettem, nem terveztem befejezni. De Oroszországba vittem magammal, és nem volt nálam más - akkor még ráadásul angolul se igazán olvastam, nem mintha tudtam volna pótolni helyben, mert minden cirill betűs volt. És ez még az okostelefonok, tabletek és ebook olvasók térhódítása előtt volt, így nem nagyon volt nálam B terv, a HP hangoskönyvet leszámítva. Úgyhogy végül kénytelen-kelletlen újra nekiálltam, és fülig beleszerettem - azóta is imádom Mussot, ahogy láthattátok is, azóta egy kivétellel minden könyvét olvastam és az utóbbiakat értékeltem is.
És kifejezetten vicces példákat hagytam a végére: a Harry Pottert és a Csontvárost. Tudjátok, mennyire imádom őket, de bevallom, elsőre nagyon nem így éreztem.
A Bölcsek kövét abba is hagytam hatodikban, már az első fejezetnél, mert nagyon irritált, hogy sejtet, sejtet, de nem történik semmi, csak a fúrók meg a fura macska... (Itt még nem láttam a filmet.) Úgyhogy félbe is hagytam - de tudjuk, mára hova jutottam, és kifejezetten vicces, hogy ez a fejezet az egyik legnagyobb kedvencem.
Ami a Csontvárost illeti... nos, nagyon nem szippantott be. Ha nincs a legjobb barátnőm, aki ragaszkodott hozzá, hogy olvassam és nem hajt előre, hogy angyalos a sztori, tuti félretettem volna.
A legérdekesebb könyv, amit valaha olvastál?
Ez az érdekes szó értelmezésén múlik. Mindenesetre én most egy nagyon váratlan dolgot fogok mondani: Gabrielle Wittkop: A nekrofil.
Életem egyik legfurcsább olvasása volt, csak jó gyomorral és nem teli hassal érdemes nekiállni. Igazából az sodorta az utamba, hogy rövid volt, én pedig elalvás előtt kerestem valamit, amit gyorsan be tudok falni. Háááát... az tuti, hogy maradandó élmény volt, azóta se olvastam még csak hasonlót sem. Bár nem is biztos, hogy akarok. Viszont az az érdekes, hogy a gyomorforgató téma ellenére meglepően szépen megírt könyv.
Milyen könyvformátumot szeretsz inkább, miért? Nyomtatott vs. Ebook vs. Hangoskönyv.
Kezdjük hátulról: a hangoskönyveket nem igazán szeretem. Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon mi az, amiért a hangoskönyvek nem igazán képesek hozni nekem az olvasás élményét, és viszonylag gyorsan elveszítik a figyelmem, és arra jutottam, hogy egyrészt a hangok zavarnak, amiket még ha el is találnak és kifejezetten kellemes is hallgatni őket, nem passzolnak minden egyes szereplőhöz. Másrészt - és szerintem ez a fontosabb - nem abban a ritmusban és nem olyan hangsúlyokkal olvassák a szöveget, ahogy én tenném, ezzel pedig akadályozzák, hogy a sztori úgy összeálljon a fantáziámban, mintha én magam olvasnám. Egy hangoskönyvet szeretek csak, a Harry Pottert, nagyon sokszor arra sütök.
Ami pedig a nyomtatott vs. ebook kérdést illeti. Szeretem, ha megvannak a könyveim nyomtatott formában, mert nem hiszem, hogy a polcon ücsörgést-lapozgatást helyettesítik az ebook olvasók, viszont én nagyon szeretem az ebookokat is. Hihetetlen praktikusak, és imádom, hogy mindig lehet kézközelben olyan könyv, ami passzol a hangulatomhoz.
Használsz könyvjelzőt? Mit?
Kifejezetten vicces: gyűjtöm a könyvjelzőket, de általában nem használok, hanem szimplán megjegyzem, hol tartok. Ha meg mégis nagyon kell, nagy eséllyel nincs kézközelben, úgyhogy csak szimplán beteszek egy zsepit a könyvbe vagy ilyesmi.
Mit gondolsz a magánkiadásokról?
Aknák, aknák mindenütt.
Nagyon vicces, angolul kifejezetten élvezem felfedezni a magánkiadásos szerzőket, például nagy felfedezésem Linda Kage (jegyezzétek meg a nevét, mert amikor végre jön magyarul, olvasnotok kell!).
Magyarul viszont jellemzően inkább negatív tapasztalataim vannak, ráadásul időnként nehezíti a helyzezet a magánkiadásos szerzők személye is. Konkrét hadjáratoknak voltam már tanúja bloggerek ellen, csak mert őszintén megírta, ha valami nem tetszett neki. Szóval elég nagy rizikó magyar magánkiadásos könyveket olvasni, és bevallom, én jobbára inkább elkerülöm őket.
Hány oldalas volt a leghosszabb könyv, amit valaha olvastál?
Fogalmam sincs, de hála az Outlandernek biztosan 1100+. Szerintem a leghosszabb Outlander volt eddig a leghosszabb könyv, amit olvastam.
Szoktál jegyzetelni olvasás közben?
Nem szoktam. Mindig is csodáltam azokat a bloggereket, akik ennyire mélyen megtervezik a posztjaikat: idézeteket írnak ki, gondolatokat, érzéseket jegyeznek fel - én inkább leülök és leírom a benyomásaim egyben, a végén.
Ha lenne egy olyan könyvespolcod, ami egy rejtett szobába vezetne, melyik könyv lenne a "kilincs"?
Hűűű, tök érdekes, elsőre erre rávágtam volna valami nagy kedvencet. Viszont Függővég Andi rávilágított, hogy talán jobb választás valami olyan, amit soha senki nem akarna olvasni. Legyen a Megigézve!
Ha írnál egy könyvet, milyen címet adnál neki?
Talán egyszer majd kiderül...
Hogyan alakult meg a Blogturné Klub?
Az én első emlékem egy zárt könyves csoport felvetése Kelly részéről, és a kommentem, hogy én is szeretnék benne lenni. Nagyon izgalmas volt ez az első időszak: kitalálni, hogyan működjön, legyen mindenhez banner, bevezető, játék. Még a nevük kitalálása is több napos folyamat volt, pedig most már... olyan kis egyszerűnek tűnik.
Milyen érzés 5 évvel a hátatok mögött visszagondolni a kezdetekre?
Nosztalgikus, de jó értelemben. Legyen akármi is a jelenben, úgy érzem, valami nagyon jót sikerült összehoznunk, ami egyedülálló volt a hazai könyves blogolásban, és ami másokat is inspirált. Az pedig, hogy az olvasást népszerűsítjük napi szinten, és sok-sok olvasónkat juttattuk már nyereménykönyvvel hozzá szuper sztorikhoz... Nos, én büszke vagyok arra, amit létrehoztunk.
Emlékszem a kezdeti izgalmakra, ötletelésre, no meg sosem felejtem el az Üvegtrón blogturnét, ami a legelső volt - rengeteget készültünk rá. És a mai napig megdöbbent, hogy néhány kiadó milyen támogató volt már akkor.
Nem fásultatok még bele a turnézásba?
Őszintén? Szerintem kicsit de. De ennek rengeteg oka van. Ha jól tudom, szépen-lassan közelítünk az 1000 turnés könyvhöz, ami azért valljuk be, elég brutális szám. Nagyon nehéz ennyi időn keresztül konstans lelkesedni, főleg, hogy egy-egy turné mögött rengeteg munka van. És nagyon nehéz megújulni ilyen helyzetben, ha nem is nagyban, de kicsiben, az egyes bloggereknek is.
Egyébként... az okok közt keresgélve egyébként más is van. 5 év hosszú idő, és valójában nagyon sokunk élete gyökeresen megváltozott azóta, hogy elindítottuk a Blogturné Klubot. Én például akkor még egyetemista szingli voltam, rengeteg szabadidővel, ma pedig két munkám és barátom van, nem beszélve az unokahúgomról. És többen vagyunk hasonló helyzetben, akik még diákként kezdtünk, azóta pedig már dolgozunk, és egyértelmű, hogy egészen más így beépíteni a hétköznapjainkba a turnézást, mint előtte.
Szóval de, azt gondolom, jelenleg az egyik legnagyobb kérdés a BTK-n belül az elfásulás, szebben szólva pedig az, hogyan tudnánk továbbra is motiváltak maradni és esetleg milyen lehetőségeink vannak a megújulásra. A maga nevében ez is nagyon izgalmas, és szerintem sok szempontból még nagyobb kihívás is, mint a klub elindítása.
Mindenesetre van néhány dolog, ami mindig hajt minket előre: a könyvek szeretete, a jó könyvek, a szép közös emlékek, az esetenkénti személyes találkozások, amik könyves eseményeken összejönnek, egy-egy jó ötlet a háttérben, a jó beszélgetések, és persze az új tagok - most elég nagy növekedésünk volt, szerintem az egyik legátgondoltabb és legjobban szervezett tagbővítésen vagyunk túl, és ezt most érzem is a csapat lelkesedésén. A vérfrissítés mindig tök jó. :)
Mi a legpozitívabb élmény, amit az elmúlt 5 év alatt szereztetek a Blogturné Klub kapcsán?
Én a személyes találkozásokat mondanám. Amikor kimentem életem első Könyvfesztiválára, magányos farkasként kóboroltam standról standra. Most pedig már hihetetlenül jó tudni, hogy nagy eséllyel ott lesz egy blogturnés jóbarát, akivel végigkalandozhatjuk a napot. És hát... nem egy jó hangulatú csoportos csevegés van már mögöttünk, nem beszélve egy-két közös mozizásról.
Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?
Ugye a Blogturnén belül? Mert amúgy... fogalmam sincs. A BTK-n belül a már emlegetett Üvegtrón.
Előfordult olyan, hogy nem tetszett egy könyv, de mégis jó értékelést írtatok róla, hogy az adott kiadóval megmaradjon a jó kapcsolat?
Nem nagyon hiszem, hogy ilyen volt, én ilyenkor jellemzően inkább kiszállok vagy ha már nem tudok, akkor valami extrát vállalok.
Egyébként pedig ezen a ponton fontos megjegyezni valamit: szerintem alapvetően nem a negatív véleményekkel van a baj, hanem az értékelés hangnemével. Egy 4 csillagos értékelést is meg lehet írni úgy, hogy az kiakasztó legyen, és egy lehúzó értékelést is meg lehet írni kulturáltan, úgy, hogy ne szarozásnak hasson. Szerintem bloggerként az is feladatunk lenne, hogy egy-egy szórakoztató kivételtől eltekintve a másodikra törekedjünk, mert az az építőbb jellegű.
Történt már olyan, hogy egy könyvet nagyon nem szerettetek, mégis közepesen értékeltétek, mert időközben befolyásolt titeket a többiek véleménye?
Szerintem velem nem volt még ilyen. Kellően önfejű vagyok hozzá, hogy ne tudjanak befolyásolni a többiek :D Tibivel szoktunk rendszeresen jó kis vitákat folytatni, legutóbb talán a The Young Elites volt ilyen. Illetve nem Tibis egyet nem értés azt hiszem, legutóbb a Korcsok esetében volt velem. A többiek nagyon szerették, de nekem voltak vele gondjaim és nem igazán szippantott be. Kicsit kakukktojásnak is éreztem magam a turnéban.
Olykor előfordul, hogy olyan könyvekről is írtok, aminek nem szeretitek a műfaját. Miért van ez?
Jaj, de jó kérdés!
Már sokszor elhangzott tőlünk, hogy igyekszünk olyan könyveket összeválogatni magunknak turnés könyveknek, amiket nagy eséllyel szeretni fogunk.
Viszont én már többször meséltem róla, hogy szeretem váltogatni a könyvek zsánereit, mert úgy kevésbé csap meg az olvasási válság szele. Meg persze előfordul, hogy zsáner ide vagy oda, de felkelti az ember figyelmét valami - egy fülszöveg, egy ajánlás. Aztán vagy tetszik, vagy nem, de sokszor a kíváncsiság győz. Én például így álltam neki A marsinak, és az egyik nagy kedvencem lett.
Melyik volt az a könyv, amiről a legellentmondásosabb véleményeket írtátok?
Hű, nem biztos, hogy igazam van, de emlékszem, a Sötét elméknél elég vegyesek voltak a vélemények: a csapat egyik fele imádta, a másik nem annyira.
Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?
Nagyon sok van, ne akarjátok, hogy soroljam. :D
Van úgy, hogy nagyon szerettek egy írót, de az aktuális könyvét utáljátok? Ha igen, melyik könyv az?
Imádom Rowlingot, de sajnos az Átmeneti üresedésen képtelen voltam átrágni magam.
Ha egy könyv nagy ellenszenvet váltott ki belőletek, más oldalakon lévő értékeléseknél, ahol pozitívan áradoznak róla, éreztek késztetést arra, hogy hozzászóljatok és elmondjátok a saját véleményeteket?
Jaj, én ebben bűnös vagyok. Néha sajnos nem bírom ki a hozzászólást - bár az jobban szokott zavarni, ha egy általam kedvelt könyvet lehúznak, főleg, ha az indoklást eltúlzottnak érzem vagy egyenesen tele van olyasmikkel, amik nem is igazak, főleg, ha olyantól jön, aki amúgy sem olvas a zsánerben.
Kaptam egyet kifejezetten nekem címezve, mégpedig:
Deszy: szerintem keveset kapunk belőled, régen sokkal többet véleményeztél, visszatérsz még? :)
Jaj, de aranyos vagy, köszönöm! :)
Szerintem már sokszor sok helyen emlegettem, mindenesetre az életem napjai elég sűrűek lettek: két munkám van, emellett megszületett tavaly az unokahúgom, összeköltöztünk a párommal és persze ott vannak a barátaim is... Szóval leginkább az időhiány az ok, illetve sokszor a fáradtság, ugyanis leszívott aggyal kevesebb esély van, hogy olvassak lecsukódó szemekkel.
Ráadásul mindezeken felül elég komoly olvasói válságom is volt, nagyon nem tett jót a túlhajszoltság blogos témában és azon kívül sem.
Mindenesetre idén annyi jó könyv várható még, hogy bizony nem nagyon tudtam ellenállni. Most a motivációm kicsit jobb, mint lenni szokott, nagyon remélem, hogy nem fogom megbánni, hogy ennyi x-et tettem könyvek mellé és ha nem is frissen és üdén, de most már több időm jut az olvasásra és így ti is több turnés értékelést kaptok. :)
A többiektől kaptam:
3 olyan dolog, amitől rossz lesz egy könyv?
Ez meg mégis milyen kérdés? Hogy tudnám 3-ra szűkíteni???
Na jó, gyűjtsünk össze hármat!
Azt hiszem, az érzelmekkel kezdeném, mert bevallom, rájöttem, hogy nálam ez kulcskérdés. És nem, nem a szerelmi szálra gondolok, mert szerelmi szál nélkül rendkívül jól elvagyok - lásd például A marsit. Viszont szükségem van rá, hogy érzelmileg megtaláljon a könyv, és ne úgy érezzem magam olvasás közben, hogy egy íztelen valamit rágcsálok, hiába volt szép a tálalás. Ezt két kategóriára osztanám: vannak a steril sztorik, meg vannak azok, amik azt hiszik, ők lefedték az érzelmeket, de valójában hiteltelen, amit csináltak. Ezt pl. sci-fi regények szerelmi szálainál érzem sokszor - értem, hogy nem ezen van a hangsúly, de ha már egyszer beleszuszakolja a szerző a sztoriba, akkor legyen meg a háttere.
Aztán személyes problémám, amit nem szoktam szeretni: megmutatás helyett mesélés. Főleg a régebbi regényeknél érzem jellemzőnek és a szépirodalomban, de a magam részéről nem nagyon tudok mit kezdeni a hosszú oldalakon faltól falig szöveges regényekkel. Nem is azért, mert gondom van a leírásokkal, mert itt-ott kifejezetten imádok egy jól eltalált leírást, de úgy érzem, amikor a párbeszédeket is az helyettesíti, hogy egy narrátor mesél, hosszú tömött sorokban, könnyebben elvesztem az érdeklődésem és félreteszem a könyvet. Nagyon parádésnak és/vagy érdekesnek kell lennie a könyvnek, hogy ne így érezzek.
Hihető történet. Oké, oké, ez annak tükrében érdekesen hangzik, hogy elég sok természetfeletti szálas sztorit olvasok. Mindenesetre szerintem ezeknél különösen, de a sima, mi világunkban játszódó sztorik esetében is fontos, hogy elhiggyem, ami történik. Erről beszélgettünk már egyszer a párommal, maradjunk annyiban, hogy szerintem sokszor a könyvnek valóságosabbnak kell lennie, mint a valóságnak. Az életben természetesen vannak véletlenek, de ha az ember mindet megírja, az egy kitalált történetben már túlságosan lehetetlennek tűnik. Vagy vegyünk egy szerelmi sztorit: vehetném egy ismerősöm szerelmi életét, ha megírnám, mindenki azt hinné, egy rossz szappanopera. Miközben megtörtént. Szóval számomra nagyon fontos, hogy klisék ide vagy oda, el tudjam hinni, hogy megtörténhetnek a dolgok. Persze lehetnek véletlenek, ismétlődő dolgok, lehetetlennek tűnő fordulatok, de fontos, hogy ezek úgy legyenek akkor megírva, hogy valamiért mégis elhiggyem, és ne csak legyintsek, hogy ilyen nincs.
Hűűű, és mennyi mindent lehetne még sorolni...
Nyereményjáték
6 meglepetéskönyv kerül kisorsolásra! Minden állomáson egy-egy bloggerünk jellemzőit találod, ami alapján meg kell tippelned, kiről van szó és beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! Csak magyarországi címre postázunk, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, utána automatikusan újat sorsolunk.
Virtuális könyvtárában a Fantasy rajongók dőzsölhetnek. Egy igazi geekről van szó, a Vihartáncos és a Ready Player One hazai nagykövete, de a mozgóképek világának is nagy rajongója.
A turné menetrendje
09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 Függővég
09/09 Deszy könyvajánlója
09/10 Sorok Között
09/11 Dreamworld
09/12 Nem félünk a könyvektől
09/13 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/14 Könyv és más
09/15 Never Let Me Go
09/16 Könyvvilág
09/17 Ambivalentina
09/18 Zakkant olvas
09/19 Hagyjatok! Olvasok!
09/20 Betonka szerint a világ…
09/21 KönyvParfé
09/22 Olvasónapló
09/23 Insane Life
09/24 Szembetűnő
09/25 A Szofisztikált Macska
09/26 Blogturné Klub
Nincsenek megjegyzések