KÜLFÖLDI BORÍTÓK - Poison Princess – Méreghercegnő

Nálunk a Méreghercegnő első része még az eredeti borítóval jelent meg, de sok országban meg sem próbálkoztak vele, hanem rögtön saját borítóval indították a szériát.

Nézzük, milyen borítókkal jelent meg a világon a Méreghercegnő!

Kezdjük a magyar változattal!

Mi, magyarok az eredeti borítót vettük át az első rész esetében.

Ez egy gyönyörű borító, ami nem csak egy, hanem rögtön két szereplőt is megmutat, és egyben a posztapokaliptikus hangulatot is visszaadja:

A másik amerikai kiadás merőben már irányból közelíti meg a könyvet. A sorozat teljesen új borítót kapott, az új részek pedig már ezzel a változattal érkeznek, így azokat a kiadókat, akik átvették az első borítót, eléggé megszívatták a kintiek, hiszen akkor még nem lehetett tudni, hogy az eredeti borítóváltozatot nem folytatják. Így minden kiadónak, akik azzal kezdték kiadni a sorozatot, két lehetősége van: megpróbálják olyan egységesen tartani a sorozat képét, amennyire lehet, ezért saját borítót terveznek vagy átveszik az új változatot, ám akkor nem lesz egységes a kiadásuk. 

Na de nézzük is ezt a változatot! 

Itt egy posztapokaliptikusnak szánt alapot kapunk - igaz, nekem kicsit sok benne a zöld ahhoz, hogy számomra igazán visszaadja a hangulatot. Egyébként összességében viszont betűhangsúlyos a borító, a cím a legfontosabb rajta - illetve ebben a változatban visszatérő elem a szimbólum a sorozatcím mögött. 

Innentől igazából sok variáció nincs a fő motívum tekintetében: az összes borítóváltozat egy női alakra helyezi a hangsúlyt.

A spanyol borító kézzel rajzolt, és szerintem egyébként nagyon dekoratív lett, még ha teljesen más stílust is képvisel, mint a legtöbb YA borító.

Az olaszok a legtöbb YA borító esetében saját megoldásokat készítenek, így történt a Méreghercegnő esetében is. Nem tudom, miért, de én nagyon sokszor úgy érzem, az olasz borítók sokkal hidegebb-ridegebb vonalat képviselnek, mint az eredeti változatok. (Gondoljunk csak az Árnyvadász könyvek borítóira.)

Itt is ez a helyzet, egy kék fénnyel megvilágított női alakot kapunk, így ők a színvilágot tekintve egészen máshonnan közelítették meg a könyvet. Bevallom, nekem ez a változat nem igazán jön be.

Szintén saját borítót terveztek a németek, ahogy az általában lenni szokott. Náluk is egy női alak kapta a hangsúlyt, viszont érdekes módon mintha egy virágból nőne ki. Bevallom, számomra ez egészen furcsa megoldás, összességében sem tetszik, de ami ennél is rosszabb, hogy szerintem egyáltalán nem passzol a történethez, de még csak a történet hangulatához sem.

A lengyel változat maradt a végére - erről sajnos csak ilyen fotót találtam nagy felbontásban. 

A lengyelek is saját borítót készítettek, és ők is a rajzos változat mellett szavaztak. Kreatív megoldás viszont, hogy behozták a borítóra a kártyás megoldást - mind a keretezés, mind a két női alak elhelyezése azt sugallja, hogy a borító tulajdonképpen egy kártyalap. Nem mondom, hogy óriási szerelem lett, de összességében nem rossz megoldás, a kreativitást pedig kifejezetten díjazom.