Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció – Mi zajlott a színfalak mögött? {Értékelés}
Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció – Mi zajlott a színfalak mögött?
Kiadó: XXI. Század
Oldalszám: 430
Fordító: Magyari Andrea
ISBN: 9786156122087
Sorozat: -
Moly link
Goodreads link (3,74)
Megrendelési linkJó reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot?
Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek – és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat – tehetséges megalkotóinak köszönhetően – szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.
De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!
Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről.
A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja.
Az első mondat:
"Pár percenként újabb és újabb csoportok bukkantak fel."
Véleményem
Ez a könyv a legjobbkor talált meg.
Sosem tartoztam az igazi Jóbarátok rajongók közé, tehát nem biztos, hogy helyből a könyv célközönsége lettem volna. Ismertem a sorozatot, természetesen az évek során, ha nem is sorrendben, de láttam az összes epizódot, sokat többször is. De igazából sosem foglalkoztatott különösebben a Jóbarátok jelenség. Aztán Netflixünk lett, és a párommal elkezdtük az elejéről, angolul újranézni a sorozatot. Lassan haladunk, nem száguldunk végig rajta, de már közben elkezdtünk róla beszélni, milyen érdekes, hogy itt van egy sorozat, ami vagy ezer éves, és mégis még mindig tudunk rajta nevetni - mindketten, és nem érezzük azt, hogy egy 20 éves sorozatot nézünk.
A Jóbarátok mintha másként öregedett volna. Akadnak persze benne részek, amik ma már óriási felháborodást váltanának ki és valószínűleg nem is kerülnének képernyőre úgy, ahogy régen - gondoljunk csak néhány szexista vagy LMBT közösséget ekéző poénra, Monica kövérségére és persze a mostanában oly sokszor emlegetett nagy hiányra a diverzitás terén.
Ezzel együtt a Jóbarátok mégis képes volt arra, hogy még mindig mainak hasson. A jelmezeket és díszleteket nézve, de még a poénokat és kifejezéseket hallgatva sem tűnik avíttnak. A szituációk, az üzenet pedig határozottan kortalan.
De még így is nagyon érdekes, hogyan válhatott a Jóbarátok ennyire kultsorozattá, amit vígan néz együtt férfi és nő, olyan, aki vele nőtt fel és olyan, aki nem is élt még akkor, amikor forgott...
Nem mondom, hogy ezekre a kérdésekre határozott választ adott ez a könyv, de igazából nem is tudna erre pontos választ adni, hiszen bár vannak rá magyarázatkezdemények, valójában nagyon nehéz megfogni ennek a sorozatnak a sikerét. De tény, hogy van neki, töretlenül.
A könyv olvasása közben pedig határozottan feltámadt bennem a lelkesedés, és most is igencsak erőltetnem kellett, hogy leüljek végre megírni ezt az értékelést, és ne egy újabb Jóbarátok összevágásnak álljak neki a Youtube-on. (Hosszú órákat lehet eltölteni a videók böngészésével, ami a legjobb/legviccesebb/legcukibb pillanatok összevágásától a kulisszák mögötti videókon és interjúkon keresztül a bakiparádéig terjednek.)
Ha ki kellene emelnem a fontosabb élményeimet a könyv kapcsán, akkor valószínűleg két dolgot említenék.
Az egyik, hogy nagyon tetszett, milyen hűen mutatja be, mennyire esetleges lehet a siker. Nüanszokon és sokszor véletleneken múlik. Olyasmi válik sikerré, amire az ember sosem tippelt volt, biztosnak tűnő szálak pedig elhalnak az oldalvonalon. Eközben egy dolog állandó: a kemény munka. Megdöbbentett például, milyen tempóval vették fel az egyes részeket, és mekkora csapatmunka is volt. Tudtátok, hogy az írók ott voltak az egyes részek felvételén is, és ha érzékelték, hogy a közönség nem reagál egy-egy poénra, ott azonnal kitaláltak helyette újat, amit aztán a színészek gyorsan betanultak a színfalak mögött és rögtön vették is fel újra? Döbbenet.
A másik, ehhez egyébként szorosan kapcsolódó dolog pedig az, amire számítottam is: rengeteg-rengeteg kulisszák mögötti kis apróság arról, hogyan lett a sorozat, ami. Hogy nem tervezett volt a kultikussá vált taps a főcímben, hanem véletlenül alakult így. Hogy Courtney Coxot Rachelnek akarták eredetileg. Hogy ez a banda tényleg annyira összetartó volt, hogy a színészek kiharcolták, mindenki ugyanannyit keressen. Hogy hogyan találták ki az egyes szereplők ruhatárát. Hogy mennyire az aktuális közönségreakció érdeme volt, hogy Monica és Chandler tényleg összejöttek. És még jóóóóóó hosszan lehetne sorolni.
Ez a könyv tele van információkkal. És bár itt-ott ezek talán már kicsit soknak is tűnnek, azért kár lett volna húzni belőlük. Főleg a könyv elején éreztem, hogy picit lassabban indul a dolog, ugyanis a számomra kevésbé ismert, háttérben dolgozó alkotókkal kezdődött a kötet. De utólag azt tudom mondani, szuper, hogy ez a könyv eltávolodott a színészektől, és megmutatta a nagyobb egészet. A képernyők előtt ülve, a színészeket látva hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy igazából ez az egész nem is velük kezdődött, és az út során végig ott volt mögöttük kismillió ember munkája, az íróktól kezdve a rendezőkön keresztül a díszletes és jelmezes kollégán át egészen a titkárig. Olvasás közben viszont egyértelművé válik, mennyi-mennyi ötlet és munka került be onnan, hátulról, a sosem látott csapatból.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, azóta sem tudtam lekattanni a sorozatról, sőt - sajnos mindenkit az újonnan szerzett Jóbarátok anekdotákkal szórakoztatok, még anyukámat is, aki egyébként sosem rajongott a sorozatért. Ennyire súlyos a helyzet. Azt tudom mondani, ha legalább közepesen szerettétek a sorozatot, még ha nem is vagytok hardcore rajongók, ez a kötet érdekes lehet nektek. Izgalmas látni, hogyan lesz egy kávézó ötletéből egy 10 évig forgatott és azóta is nézett kultalkotás. Viszont most, hogy elmerültem már egy sor Jóbarátok videóban, azt is hozzá kell tennem, hogy sok-sok kulisszatitok van, ami ebbe a kötetbe nem került bele, szóval azt azért a nagy rajongók se várják tőle, hogy minden egyes kulisszatitok benne lesz - annyi van belőlük, hogy talán össze se lehet szedni őket egy könyvbe.
Sosem tartoztam az igazi Jóbarátok rajongók közé, tehát nem biztos, hogy helyből a könyv célközönsége lettem volna. Ismertem a sorozatot, természetesen az évek során, ha nem is sorrendben, de láttam az összes epizódot, sokat többször is. De igazából sosem foglalkoztatott különösebben a Jóbarátok jelenség. Aztán Netflixünk lett, és a párommal elkezdtük az elejéről, angolul újranézni a sorozatot. Lassan haladunk, nem száguldunk végig rajta, de már közben elkezdtünk róla beszélni, milyen érdekes, hogy itt van egy sorozat, ami vagy ezer éves, és mégis még mindig tudunk rajta nevetni - mindketten, és nem érezzük azt, hogy egy 20 éves sorozatot nézünk.
A Jóbarátok mintha másként öregedett volna. Akadnak persze benne részek, amik ma már óriási felháborodást váltanának ki és valószínűleg nem is kerülnének képernyőre úgy, ahogy régen - gondoljunk csak néhány szexista vagy LMBT közösséget ekéző poénra, Monica kövérségére és persze a mostanában oly sokszor emlegetett nagy hiányra a diverzitás terén.
Ezzel együtt a Jóbarátok mégis képes volt arra, hogy még mindig mainak hasson. A jelmezeket és díszleteket nézve, de még a poénokat és kifejezéseket hallgatva sem tűnik avíttnak. A szituációk, az üzenet pedig határozottan kortalan.
De még így is nagyon érdekes, hogyan válhatott a Jóbarátok ennyire kultsorozattá, amit vígan néz együtt férfi és nő, olyan, aki vele nőtt fel és olyan, aki nem is élt még akkor, amikor forgott...
Nem mondom, hogy ezekre a kérdésekre határozott választ adott ez a könyv, de igazából nem is tudna erre pontos választ adni, hiszen bár vannak rá magyarázatkezdemények, valójában nagyon nehéz megfogni ennek a sorozatnak a sikerét. De tény, hogy van neki, töretlenül.
A könyv olvasása közben pedig határozottan feltámadt bennem a lelkesedés, és most is igencsak erőltetnem kellett, hogy leüljek végre megírni ezt az értékelést, és ne egy újabb Jóbarátok összevágásnak álljak neki a Youtube-on. (Hosszú órákat lehet eltölteni a videók böngészésével, ami a legjobb/legviccesebb/legcukibb pillanatok összevágásától a kulisszák mögötti videókon és interjúkon keresztül a bakiparádéig terjednek.)
Ha ki kellene emelnem a fontosabb élményeimet a könyv kapcsán, akkor valószínűleg két dolgot említenék.
Az egyik, hogy nagyon tetszett, milyen hűen mutatja be, mennyire esetleges lehet a siker. Nüanszokon és sokszor véletleneken múlik. Olyasmi válik sikerré, amire az ember sosem tippelt volt, biztosnak tűnő szálak pedig elhalnak az oldalvonalon. Eközben egy dolog állandó: a kemény munka. Megdöbbentett például, milyen tempóval vették fel az egyes részeket, és mekkora csapatmunka is volt. Tudtátok, hogy az írók ott voltak az egyes részek felvételén is, és ha érzékelték, hogy a közönség nem reagál egy-egy poénra, ott azonnal kitaláltak helyette újat, amit aztán a színészek gyorsan betanultak a színfalak mögött és rögtön vették is fel újra? Döbbenet.
A másik, ehhez egyébként szorosan kapcsolódó dolog pedig az, amire számítottam is: rengeteg-rengeteg kulisszák mögötti kis apróság arról, hogyan lett a sorozat, ami. Hogy nem tervezett volt a kultikussá vált taps a főcímben, hanem véletlenül alakult így. Hogy Courtney Coxot Rachelnek akarták eredetileg. Hogy ez a banda tényleg annyira összetartó volt, hogy a színészek kiharcolták, mindenki ugyanannyit keressen. Hogy hogyan találták ki az egyes szereplők ruhatárát. Hogy mennyire az aktuális közönségreakció érdeme volt, hogy Monica és Chandler tényleg összejöttek. És még jóóóóóó hosszan lehetne sorolni.
Ez a könyv tele van információkkal. És bár itt-ott ezek talán már kicsit soknak is tűnnek, azért kár lett volna húzni belőlük. Főleg a könyv elején éreztem, hogy picit lassabban indul a dolog, ugyanis a számomra kevésbé ismert, háttérben dolgozó alkotókkal kezdődött a kötet. De utólag azt tudom mondani, szuper, hogy ez a könyv eltávolodott a színészektől, és megmutatta a nagyobb egészet. A képernyők előtt ülve, a színészeket látva hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy igazából ez az egész nem is velük kezdődött, és az út során végig ott volt mögöttük kismillió ember munkája, az íróktól kezdve a rendezőkön keresztül a díszletes és jelmezes kollégán át egészen a titkárig. Olvasás közben viszont egyértelművé válik, mennyi-mennyi ötlet és munka került be onnan, hátulról, a sosem látott csapatból.
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, azóta sem tudtam lekattanni a sorozatról, sőt - sajnos mindenkit az újonnan szerzett Jóbarátok anekdotákkal szórakoztatok, még anyukámat is, aki egyébként sosem rajongott a sorozatért. Ennyire súlyos a helyzet. Azt tudom mondani, ha legalább közepesen szerettétek a sorozatot, még ha nem is vagytok hardcore rajongók, ez a kötet érdekes lehet nektek. Izgalmas látni, hogyan lesz egy kávézó ötletéből egy 10 évig forgatott és azóta is nézett kultalkotás. Viszont most, hogy elmerültem már egy sor Jóbarátok videóban, azt is hozzá kell tennem, hogy sok-sok kulisszatitok van, ami ebbe a kötetbe nem került bele, szóval azt azért a nagy rajongók se várják tőle, hogy minden egyes kulisszatitok benne lesz - annyi van belőlük, hogy talán össze se lehet szedni őket egy könyvbe.
NAGYON AJÁNLOM
Nincsenek megjegyzések