Julia Quinn: A ​herceg és én {Értékelés}

Julia Quinn: A ​herceg és én

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 392
Fordító: Bozai Ágota 
ISBN: 9789635660674 
Sorozat: Bridgerton család 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,95)
Megrendelési link

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.

Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…

Az első mondat:

"Simon Arthur Henry Fitzranulph Basset, Clyvedon grófja születését nagy ünnepléssel fogadták."

Véleményem

Az értékelés elején szeretném leszögezni: a Bridgerton család sorozatot már sokadszor olvasom, így közel sem az első benyomásaim alapján írom ezt az értékelést, mint ahogy általában szoktam.

Hogy eddig miért nem értékeltem? Igazából nem is tudom. Első alkalommal valószínűleg azért, mert annyira imádtam, hogy gyorsan ledaráltam. Utána pedig már csak élvezetből olvastam, csak úgy, magamnak. Egyszer terveztem már egy Bridgerton hetet, de az akkor nem jött össze. 

De most, a sorozat örömére elkezdtem újraolvasni a könyveket, szóval csapjunk is bele!

A történet a regency Angliában játszódik és nem nagy meglepetésre a Bridgerton család életét mutatja be. A sorozat minden egyes kötetének a család egy-egy tagja a főszereplője, aki megtalálja a házastársát - márpedig ez akkoriban különösen központi kérdés volt, részint a nők társadalmi helyzete, részint az örökösök miatt. 

Az első könyv főszereplője nem a 8 Bridgerton gyerek közül nem a legidősebb, viszont a legidősebb lány. A szereplők korát viszonylag könnyű számon tartani, mert a Bridgerton gyerekek ABC rendben kapták a nevüket. 

A herceg és én főszereplője Daphne - de mivel ez egy család története, Julia Quinn pedig szépen előkészíti a folytatásokat, természetesen a család több tagja is szerepet játszik a regényben. 

És hogy mitől igazán különleges ez a regénysorozat?

A titok részben Julia Quinn menő ötleteiben rejlik. A Bridgerton család egy fontos főszereplője Lady Whistledown - ő egy pletykalapot tart fenn, amiben a társaság tagjairól ír meg mindenféle pletykát, teljesen őszintén, névvel együtt. 

Lady Whistledown írásai pedig valóban meg is jelennek, a fejezetek elején reflektálnak arra, ami a főszereplőinkkel épp történik. Az igazán izgalmas viszont az, hogy ezek a sorok nem csak nekünk, olvasóknak szólnak, hanem a szereplőknek is, akik reagálnak is ezekre a cikkekre. 

Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy a Whistledown a frissesség mellett rengeteg humort is hoz a történetbe. Julia Quinn amúgy is képes minden történelmi romantikus regényébe nem kevés humort csempészni, de a Whistldown erre még rá is erősít. 

Szintén nagy ereje a könyvnek, hogy a sokszor meglehetősen rideg londoni társaság egy másik oldalát is megmutatja - nevezetesen, hogy ez a világ nem is olyan különböző attól, amiben mi élünk. Itt is voltak szerető családok, családi veszekedések, egyedi hangok, egyszerű hétköznapok. Könnyű a történelmi romantikus könyvek világára úgy tekinteni a sok-sok számunkra elavult szabály közepette, mintha a benne élők szinte szobrok lennének, nem élő és lélegző emberek. Nos, Julia Quinn írásaiból tökéletesen kitűnik, hogy a más szokások ellenére a londoni társaság tagjai is csak emberek.

Na de vissza a történetre!

A főszereplőnk tehát Daphne, aki megtestesíti a lelkiismeretes jó családból származó lány mintapéldányát. Csinos, jól nevelt, szeretetteljes, jól illik a társaságba és arra vágyik, amit egy lánytól el is várnak: férjre és családra. Ennek érdekében pedig beleveti magát a szezonba - a dolgok viszont nem pont úgy alakulnak, ahogyan szeretné. Akadtak már ugyan kérői, de egyiknek sem mondott volna szívesen igent - ugyanis minimum a szimpátiát elvárja a házastársától, titkon pedig azt reméli, szerelmi házasságot köthet, ahogy annak idején a szülei is. 

Itt jön a képbe a másik főszereplőnk, Simon Basset, Daphne bátyjának egyik jóbarátja. Basset frissen örökölte Hastings hercegének címét, a lányos anyák számára a tökéletes partit jelenti - ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy nőcsábász hírében áll és esze ágában sincs megnősülni. Sőt, annak örülne a legjobban, ha a lányos anyák békén hagynák.

Így aztán furcsa szövetség köttetik a két főszereplő között: Daphne és Simon úgy tesznek, mintha érdeklődnének egymás iránt. Egy herceg érdeklődése megdobja Daphne értékét a lehetséges férjjelöltek körében, Simont pedig békén hagyják a lányos anyák, hiszen láthatóan már párra lelt. 

De persze semmi sem alakul olyan egyértelműen, mint azt tervezték.

A jó hír, hogy mindkét főszereplőt nagyon lehet szeretni. Daphne talán az, aki kevésbé tűnik ki a történelmi romantikus hősnők sorából, nála "jellegzetesebb" Bridgerton testvérek is vannak - ezzel együtt szerettem a makacsságát és az eltökéltségét. Ami Simont illeti: eltökéltségért neki sem kell messzire mennie, az ő esetében a háttérsztoriját szerettem nagyon.

Daphne és Simon együtt pedig remek párost alkotnak. Nagyon jókat nevettem a párbeszédeiken, leginkább a regény első felében. Az első találkozásukat különösen imádtam, szerintem az egyik legviccesebb első találkozás a történelmi romantikusok között.

KEDVENC LETT