Kosztümös Kalandok #4 - Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember
A Bridgerton család sikerén felbuzdulva gondolkozom már egy ideje, hogy
össze kellene szednem egy toplistát olyan kosztümös filmekkel és
sorozatokkal, amiket ajánlok azoknak, akik szerették A Bridgerton
családot, de még nem olyan ismerősek a kosztümös filmek terepén - vagy
azok, de nyitottak minden olyasmire, ami esetleg kimaradt az eddigi
élményeikből.
Viszont mivel nagyon szeretem az ilyen történeteket, végül arra jutottam,
nem egyetlen listát szedek össze, hanem indítunk egy egész rovatot, ami
arról szól majd, hogy bemutatok nektek általam kedvelt kosztümös
sorozatokat.
A Kosztümös Kalandok bejegyzésekben egyaránt ajánlok majd olyan kosztümös
filmeket, amik valamilyen klasszikus könyvet dolgoznak fel, és időnként
olyasmit is, ami nem feltétlenül klasszikus vagy nem adaptáció.
Majd meglátjátok!
Eredetileg a harmadik Kosztümös Kalandok témája lett volna, de a Hamupipőke nap miatt mostanra csúszott - de végre itt van a mai filmünk is, a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember.
Oscar Wilde váratlan fejlemény volt annak idején az életemben. Nem tudom, miért, de valamiért a neve hallatán akkoriban valamiféle száraz klasszikus ugrott be. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Oscar Wilde sziporkázott, a humora szerintem verhetetlen.
A The Importance of Being Earnest az egyik drámája, ami nálunk jobb híján Bunbury néven fut - az eredeti címet nem igazán adja vissza, de legalább van köze a drámához. (Az avagy jó, ha szilárd az ember már valamivel közelebb áll az eredeti szóvicchez, nem véletlenül választották.)
A Bunbury története kissé kusza, bár egyáltalán nem követhetetlen.
Alapvetően négy főszereplőnk van.
Jack egy bájos ifjú hölgy, Cecily gyámja. Szép vagyont örökölt, és bár tökéletes gyámja fogadott húgának, időnként jól esik neki kiereszteni a gőzt - ilyenkor kitalált testvérére, a léha Szilárdra hivatkozva a fővárosba utazik, és élvezi az életet.
Származása eléggé megkérdőjelezhető - szó szerint, ugyanis annak idején egy táskában találtak rá, így fogalma sincs, kik az igazi szülei. Ezzel már egészen megbékélt, csakhogy a fővárosban rátalált a szerelemre, így szeretne megnősülni. Boldogsága útjában azonban ott áll szerelme, Gwendolen édesanyja, aki nem adja hozzá a lányát egy kétes származású férfihoz.
Így tehát Jack előtt ott a feladat: valahogy meg kell találnia a családját.
Itt jön a képbe negyedik főszereplőnk, Algy, Gwendolen unokatestvére, és egyben Jack jó barátja. Neki is megvan a maga kitalált ismerőse, Bunbury, akire hivatkozva elfuthat a gondok elől, legyenek azok a nagynénje terhes estélyei vagy a hitelezők.
A hitelezők elöl menekülve azonban új ötlete témad: vidékre utazik - méghozzá Jack házába, ahol testvérének, Szilárdnak adja ki magát, és beleszeret Cecilybe.
Nem göngyölítem tovább a dolgokat, a két férfi játszmái igencsak vicces félreértésekhez vezetnek. Ráadásul ezt még tetézi Jack titokzatos múltja.
A darabban Oscar Wilde nem titkoltan kiparodizálja a kor nemeseinek életstílusát - és teszi ezt úgy, hogy az ma is hihetetlenül vicces.
A film szereposztása is megérdemli a figyelmet. Jacket Colin Firth, Algyt pedig az Oscar Wilde darabokra született Rupert Everett alakítja. Gwendolen szerepében Frances O'Connort, Cecily szerepében pedig Reese Witherspoont láthatjuk. Lady Bracknell, a szigorú anyuka-nagynéni pedig a zseniális Judi Dench.
Ha egy könnyed, vicces kosztümös filmre vágytok, ezt jó szívvel ajánlom. (És még visszatérünk egy másik Oscar Wilde filmre is később, amit talán még ennél is jobban szeretek.)
Egyébként Oscar Wilde köré szabályos kultuszt alakult ki, mai regényekben is gyakran hivatkoznak rá. És igencsak különleges módon nem csak a műveire, hanem a személyére is - hiszen ő maga is legalább olyan szórakoztató volt, mint a művei. Cassandra Clare rajongóinak mondom: a legújabb Árnyvadász sorozatban, a The Last Hours-ben Matthew nagy Wilde rajongó, így többször szóba fog kerülni.
Nincsenek megjegyzések