Irodalmi zarándokhelyek, avagy amit kerestem, ahol már jártam és ahová még szeretnék menni [Témázás]
Mielőtt belevágnék a mostani témába, szeretném megköszönni a meghívást a Témázók közé. Minden bejegyzést el szoktam olvasni, nagyon szeretem őket, így nagyon megtisztelő, hogy most én is témázhatok.
***
Az aktuális témázás középpontjában egy olyan téma áll, aminek a hallatán rögtön felcsillant a szemem: könyves helyszínek. Vagyok annyira szentimentális könyvmoly, hogy elzarándokoljak helyekre csak azért, mert a kedvenc könyveimben fontosak, vagy csak szimplán jártak ott, vagy akár csak ott forgattak filmet belőlük. Úgyhogy rögtön úgy voltam vele: ez bizony az én témám.
A kép forrása |
Visszakerestem: 2014. augusztus 29-én hoztam létre a Könyvek, amik utazásra csábítanak elnevezésű polcomat, direkt azzal a célzattal, hogy nehogy elfelejtsem azokat a könyves helyeket, ahová mindenképp szeretnék eljutni.
Tekintsünk el attól, hogy ezt a polcot azóta csúnyán elhanyagoltam, mert a téma azóta is birizgálja a fantáziám, ráadásul nagy örömömre a 2014 óta eltelt 7 évben több olyan helyszín is akad a listámon, amit már ki is pipáltam.
Na de felmerül a kérdés...
Miért jó irodalmi helyszínekre látogatni?
Ez az a kérdés, ami nekem igazából nem kérdés. Egyszerűen mert csak.
De ezt mégsem válaszolhatom azoknak a nem könyvmoly ismerősöknek, akik néznek rám bután, mi a jó fenéért akarok én elmenni Londonban a számukra totál ismeretlen és semmitmondó Blackfriars-hídhoz, ami csak egy híd, és semmi épkézláb dolgot nem tud felmutatni - már ha valaki nem olvasta a Pokoli szerkezetek trilógiát, és nem tudja, hogy Jem és Tessa ott minden évben... (Megtörtént eset. Akkor és ott kimaradt a Blackfriars, de amint újra Londonba tettem a lábam, a sarkamra álltam és elrángattam az útitársaimat odáig.)
És most mondhatnám, hogy mennyi mindent lehet tanulni egy-egy irodalmi helyszínről, és még csak nem is hazudnék, helyszíne válogatja.
De ezekben az esetekben, valljuk be, a fő motiváció nem a tanulás.
Hanem az izgalom. Az érzés, ami eltölt, mikor meglátod teljes valójában azt, ami korábban csak a lapokon és a fantáziádban élt. Amikor felgyorsul a szívverésed, mert ott jársz, ahol ők! Beleülsz abba a székbe, amiben ők is ültek! Vagy ha nagyon klisés-ponyvás akarnék lenni: amikor pillangók repdesnek a gyomrodban (haha, igen, leírtam 👅), csak azért, mert ott lehetsz.
Igazából nincs ebben semmi racionális, vagy legalábbis nem ez a lényeg. Hanem az érzelmek. Kicsit olyan, mintha újra először élhetnéd át azt a pillanatot, ami a könyv olvasása közben ott és akkor...
Persze ha az ember racionálisan végiggondolja, lehet, hogy nevetséges a dolog: tudom például, hogy azt a bizonyos padot, amin Amszterdamban ültek a Csillagainkban a hiba szereplői, már többször lecserélték azóta. De nem érdekel, mert ez cseppet sem a racionalitásról szól. Pusztán az érzésről.
Tatabánya, a nem annyira irodalmi város
Na de felmerült az ötlet: nézzünk körül a saját házunk táján, és keressük meg, minek lehet örülni a szűk környezetünkben. Itt pedig, bevallom, elakadtam.
Ahogyan azt nem különösebben titkolom, tatabányai vagyok. Nem kis város, megyeszékhely is - viszont ami a történelmi, irodalmi nagyságokat illeti... nos, fiatal város is. Az én nagymamám Tatabánya területén született ugyan, de a személyi igazolványában még Bánhida volt, néztek is rá furcsán, hogy miért városrészt mond, amikor születési helyet kérnek tőle. Mert igen, Tatabánya annyira fiatal, hogy az én nagymamám születésekor még nem is létezett jelenlegi formájában.
Így aztán talán már kevésbé meglepő, hogy fiatal ipari városként nem Tatabányához kötődnek irodalmunk nagyjai. De jellemzően úgy összességében az irodalom sem. Nem azt mondom, hogy nincsenek és nem is voltak írók Tatabányán, mert az túlzás lenne - de kerestem a témát, a helyszínt, ami megfoghat, de nem találtam.
Pedig kutattam ám. Miután nem jutott eszembe semmi szimpatikus ötlet, belevetettem magam a Moly idézetes részlegébe, és... nos, maradjunk annyiban, hogy inkább kiterjesztettem a keresést a megyére.
Amit helyből is tudtam, mint talán a legnagyobb megyei irodalmi kötődés, hogy Jókai Mór (igen, az a Jókai, akivel eléggé zord a viszonyunk) Komáromban született - pech, hogy a szülőháza azóta már a határ túloldalán van, így ez kiesett. De végül így jutottam el Az aranyemberben sokat emlegetett Monostori erődig, ahol már jártam életemben, fotós nyomai viszont ezeknek a látogatásoknak nincsenek. El is kezdtem tervezgetni, hogy elmegyünk a párommal, ő még úgysem járt ott - de a COVID másként gondolta, ugyanis természetesen ez is zárva, kívülről pedig nem sokat mutat, meg hát külső fotókért azért nem utaznék ennyit, majd akkor, ha már bemehetünk.
Úgyhogy én most ezt a "feladatot" az irodalom adaptációs oldaláról fogom megközelíteni, mert helyi szinten a legtöbb, amit fel tudok mutatni az az, hogy bizony forgatási helyszín voltunk adaptációknál!
Arról már írtam bejegyzést, hogy jártunk a Vaják forgatási helyszínein, úgyhogy most az abszolút helyi, tatabányai Szelim-barlangról hozok nektek fotót, Vaják viszonylatban. Ráadásul ez a fotó sem most készült - fájdalom, nekem a kirándulás most esőnapot hirdetett, és majd egy másik alkalommal indulunk új irodalmi kalandra, talán valamelyik Árnyék és csont forgatási helyszínre.
Szóval Szelim-barlang, amivel kapcsolatban azért Eragon rajongóként meg kell jegyeznem, Eragon helyszínt is alakított már, csak ott jobban elváltoztatták.
Úgyhogy maradnak nekem a távolabbi irodalmi célok. Azokból viszont akad szép számmal - olyan is, amit már kipipálhatok, és olyan is, ami bakancslistás. Nem meglepő módon az utóbbi lista jóval hosszabb, és csak bővül.
Mindkét listáról mutatok nektek!
Néhány hely, ahol már jártam
Ha megkérdeztek, melyik irodalmi hely az, ahová már eljutottam, azt hiszem, rögtön az Outlander fog beugrani.
Életem egyik legfantasztikusabb utazása volt Skócia, gyakorlatilag abban a pillanatban fordultam volna vissza, amint elhagytuk. Természetesen a Skócia-rajongásom jelentős része az Outlandernek köszönhető, és nem is titkolt szándékom volt minél több Outlander érintettségű helyet megnézni magamnak, ami mondjuk csoportos utazásnál annyira nem is könnyű.
Szerencsére amúgy is szerepelt az úticélok között Inverness, és ha már arra jártunk, megálltunk Cullodennél is. Azt hiszem, ha irodalmi helyszínekről beszélünk, az volt a legspirituálisabb érzés, amit ott átéltem, amikor a mezőn sétáltam, és amikor megtaláltam a Fraser klán sírkövét - amin, talán senkit nem lep meg, mindig a legtöbb virágot találni, köszönhetően az Outlandernek.
És ha már ez az utazás a téma, Gretna Greent is meg kell említenem, ami szerintem minden kosztümös filmekért, könyvekért rajongó embernek ismerősen cseng. Sokat nem mutat, de azért örültem, hogy ott is jártunk - azt meg kifejezetten sorsszerűnek könyveltem el, hogy amikor megérkeztünk Gretnába, a Skye Boat Songot játszották skótdudán, ami az Outlander főcímdala. Nincsenek véletlenek, na.
Harry Potter rajongóként természetesen nem elhanyagolható célom, hogy minél több varázslóvilághoz kötődő helyre eljussak. Sajnos nem túl hosszú a már voltam listám, de azért a King's Cross-t már kipipálhatom.
Hatalmas élmény volt az is, amikor a Dreamworld blog Ramijával és a Bibliotheca Fummie Fummie-jával Dubrovnikban jártunk és Trónok harca helyszíneket kutattunk fel - ebben akkor nem voltam túl jó, nem voltam olyan felkészült, mint Rami, viszont elmondhatom: tanultam tőle, és azóta előre kutatok és készülök.
Mindenesetre a fotó, amit ott készítettünk, azóta is nagy kedvencem, még ha nem is teljesen sikerült lemásolni Danyt:
De irodalmi zarándokhely nem csak egy könyv helyszíne lehet, hanem egy régóta lesett könyvesbolt is!
Biztosan ti is találkoztatok már annak a velencei könyvesboltnak a fotóival, amiben gondola van, hátul pedig egy elképesztő könyvlépcső. Ramival és Fummie-val oda is elmentünk:
De azért senkit nem szeretnék abba a tévhitbe ringatni, hogy a könyves zarándokhelyek felkutatása csupa játék és móka, és ami még fontosabb: bizony lehet csalódás is a dolog vége.
Rómeó és Júlia rajongóként például mindig a céljaim között szerepelt Verona, és bár maga a város gyönyörű volt és nagyon szerettem ott lenni, a Rómeó és Júlia része kifejezetten csalódást keltő, sőt, le merem írni, elrettentő volt. Egy helyen láttam mindent, ami a pénzcsinálásról és a turisták legrosszabb oldaláról szól. Mindezt egy picike erkélyért meg egy "agyonmolesztált" Júlia szoborért.
Persze tudnék már olyan irodalmi helyeket sorolni, ahová már eljutottam, de senkit nem szeretnék a személyes fotóimmal untatni, meg tudom, hogy a kutya se akarja örökké olvasni ezt a bejegyzést, úgyhogy ugorjunk!
Néhány hely, ahová még szeretnék eljutni
Ha azon gondolkozom, mi az első olyan helyszín, amit tudatosan felírtam magamnak egy könyv miatt, az talán az Anna és a francia csókból a Shakespeare & Company volt - persze azóta millió helyen találkoztam már vele. Egyelőre még várat magára a párizsi utam, de remélhetőleg ami késik, nem múlik.
Skóciáról már volt szó, de vannak még ott helyek szép számmal, ahová szeretnék eljutni. Utazásaim egyik nagy tragédiája, hogy a skóciai utunk során láttam a Rosslyn-kápolna felé mutató útbaigazító táblát, de mi a másik irányba mentünk - egy Asdába. Mindenesetre amióta olvastam A Da Vinci-kódot, szeretnék eljutni oda. A Levelek Skye szigetéről pedig gondoskodott róla, hogy Skye is felkerüljön a "menniakarok" térképemre.
Harry Potter rajongóként egy sor hely vár még rám: forgatási helyszínek, a Warner Bros. londoni HP stúdiója és persze az orlandói Harry Potter park. Ja és persze a Skóciába vezető viaduktról - rögtön két legyet egy csapásra.
Nem túlságosan messzire mozdulva innen Bath is mindenképpen szerepel a listámon, ugyanabból az okból, amiért Gretna Green is - nincsen Jane Austen, és nincsenek kosztümös sztorik Bath nélkül. És akkor ezzel a lendülettel ide csaphatjuk az összes kastélyt, ahol Jane Austen filmeket forgattak, mert hát ha már álmodozunk, miért is ne?
Londonban már jártam ugyan kétszer, de egyik alkalommal sem sok időre, úgyhogy még vannak bőven felfedeznivalóim. Az egyik cél, hogy eljussak a Baker Streetre.
És még lehetne sorolni...
Még egyszer köszönöm a meghívást, örülök, hogy témázhattam.
Remekül összefoglaltad mit is jelent egy könyvmolynak a kedvenc könyvének helyszíneit felderíteni! :)
VálaszTörlésVaják kapcsán nem is tudtam, hogy nálatok forgatták egy részét! :))
A Skye sziget több posztban is felbukkan, újra is kellene olvasnom azt a könyvet :D
Örülök, hogy csatlakoztál, jó volt veled barangolni!
A Vajákot sokan nem tudják, voltak jobban felismerhető helyszínek - például, ha már szóba került, a Monostori erőd. :) De bizony, nálunk is jártak. (És egyébként sokkal tisztábban hagyták maguk mögött a barlangot, mint az Eragonnál.)
TörlésSkye szigeten én is meglepődtem, nem is gondoltam, hogy ennyien olvastuk ezt a könyvet - az már kevésbé lep meg, hogy az olvasás után mindenki szeretne eljutni oda. :D
Én meg akkor ezúton is köszönöm a meghívást! :)
Mennyi csodás helyen jártál! Skócia és a HP stúdió nekem is bakancslistás, meg persze a Blackfriars-híd is.
VálaszTörlésDubrovnikot pedig lehet, hogy kicsit túltoltam anno felkészülésben. :D
Látom van sok közös pontunk látogatás és álmok között is. :)
VálaszTörlésÓóó, Skócia, óóóó, Dubrovnik, óóó, velencei könyvesbolt! Ezekért most egy kicsit irigykedem. :D Emlékszem, mennyire tetszettek már akkor is a dubrovniki képek, mikor csináltátok. :)
Az Acqua Alta könyvesboltért én is irigykedem picit, sokszor voltam Velencében, de furcsa módon ez mindig kimaradt.
VálaszTörlésJó volt olvasni az őszinte lelkesedésedet a sok izgalmas helyszín iránt, ahol már jártál. :) Főleg azt szeretem én is, amikor turisztikailag valami tök jelentéktelen helyen történik valami egy könyvben, és azt elindulhat felfedezni az ember.
Nekem Skye csak a könyvből volt ismerős, fogalmam sem volt, hogy ennyire népszerű már az utazók körében, úgyhogy meglepődtem, hogy mennyi turista volt ott még ősszel is, de remélem, sorra tudod majd keríteni, mert szerintem a legszebb hely, ahol valaha jártam.
Ó, látom, hasonló céljaink vannak, London nekem is terv újra, és a velencei könyvlépcsőt is nagyon szeretném egyszer megnézni! :)
VálaszTörlésBocsánat a kissé kései érkezésért... :) De most végre elolvastam a posztot és megcsodáltam a képeket! Wow, nagyon szuper helyeken jártál eddig, és sok a közös pont, a már kipipált, és a bakancslistás helyeket nézve is. Az orlandói HP park egy álom lehet... De jó lenne eljutni!
VálaszTörlésMost jutott eszembe, hogy voltam Bath-ban, de mondjuk szerintem akkor nem volt sok fogalmam a Jane Austen kötődésről, még gyerek voltam.