Breaking News

Mozizni voltam: A beavatott


Sziasztok!

Gondoltam írok egy rövid beszámolót arról, hogy tetszett a Divergent film (bocsi, az angol címén fogom emlegetni, az jobban a számra áll), mert már többen kérdeztétek. 

A moziélményről most inkább nem szólnék, a Facebook oldalon már emlegettem, hogy a nézősereget illetően életem egyik legrosszabb moziélménye volt, de igyekszem ettől függetlenül értékelni a filmet. 

Az értékelésem tartalmazhat spoilereket a filmre és a könyvre nézve is, előre szólok!

Nem most olvastam a könyvet, direkt nem olvastam újra, hogy ne zavarjon a dolog, de azért elég sok mindenre emlékszem még belőle, és igen, észrevettem, hogy voltak változtatások. Valaki azt emlegette, hogy hűségesebb volt, mint a Futótűz, én ennyire messzire azért nem mennék. Voltak dolgok, amelyeket megváltoztattak, leginkább apróságok, de komplett kimaradt részek is. Kimaradt például a szülői látogatás, a megvakítás. Aztán megváltoztatták azt is, hogy ki szerzi meg a zászlót, és az sem derült ki, hogy mekkora kuriózum volt, hogy Trisnek ilyen kevés félelme volt. De egyikkel sem volt gondom, igazából az összes változtatást indokoltnak éreztem, szóval a könyvhűséggel nekem nem volt gondom.

Sőt volt két változtatás, amit kifejezetten értékeltem. Az egyik az, hogy a félelemszimulációnál kicsit máshogy kezelték azt, hogy végül Tris hogyan néz szembe Négyes félelmeivel. Nekem nagyon tetszett, ahogy Tobias tanítgatta Trist, hogy egy bátor hogyan cselekedne, és végül ezt követte Tris is a végén. A könyvben ez picikét máshogy van, de szerintem a filmben ez így érthetőbb és feldolgozhatóbb volt mindenki számára.

A másik nagyobb változtatás, amire gondolok, az a legvégén történt, amikor is Tris szembeszáll Jeanine-nel, ez a szérumos dolog nekem kifejezetten bejött, még ha fel is vetett néhány kérdést. (Tobias simán tudta irányítani a számítógépet, hogy Jeanine agyát irányítsa, de az összes többit nem tudta kezelni...)

Ami a többit illeti... A világ felépítését szerintem nagyon ügyesen elmagyarázták, nem volt száraz, mégis tökéletesen érthető volt azoknak is, akik nem olvasták. 
Kifejezetten tetszett a választási ceremónia megvalósítása, ahogyan Tris vére sistergett a köveken, elképesztően jó lett. Meg az is izgi volt, ahogy bizonytalankodott, és már majdnem cseppent a vére... Jó volt benne az a kis feszültség. Jó ötlet volt, hogy megmutatták nekünk a kis Trist is, mert míg a könyvben le tudta írni, hogy mi vonzza annyira a Bátrakban, itt meg kellett mutatni. Rettentően jól megjelenítették a Bátrak felszabadultságát és vidámságát, tökéletesen át lehetett érezni, hogy mennyire ellentétes Tris kötöttségekkel teli világával. Nagyon hatásos volt az elején a zene is, amit bekevertek, amikor megjelentek a Bátrak és kiugráltak a vonatból, tényleg úgy éreztem tőle, hogy én is velük tartanék, ha választanom kellene. Ugyanezért tetszett az is, ahogy az első vacsorán felemelték őket a teljes jogú Bátrak, szép jelenet volt. 

Kicsit sajnáltam, hogy nem derült ki Tris tetkójának jelentése, és talán hiányoltam picit a végén a Tris-Marcus interakciót, persze Tris csúnyán nézett, de a könyvben kifejezetten élveztem, hogy milyen hideg és távolságtartó volt vele, és milyen nyíltan ki merte mutatni, mit gondol róla. Ennek itt is örültem volna.

Összességében azonban a fő szálat és a kulcsjeleneteket megtartották, és ami a Vámpírakadémia után nagyon fontos: a hangulatot is. 

Nagyon tetszett, hogy a film nem lett sem túl véres, sem túl romantikus. Mindkét irányba könnyedén elvihették volna, de szerencsére nem tették. Még a kvázi romantikusabb jelenetek sem voltak szerintem nyálasak, és ezt a Csontváros után nagyon tudom értékelni. 

Kíváncsi voltam, milyen lesz majd testvérként együtt látni Trist és Caleböt, ugyanis rettenetesen várom a Csillagainkban a hiba filmet, ahol majd szerelmespárt alakítanak. Azt kell mondjam, gyanítom, én majd abban jobban fogok őket szeretni. 

És hát, akiről még nem ejtettem szót, és mindent vitt: Négyes. Komolyan mondom, Theo Jamesnél tökéletesebb választás nem is lehetett volna. Elképesztően jó volt!

A látvány is nagyon tetszett, a zenét is imádtam, összességében azt kell mondanom, hogy kifejezetten elégedett vagyok vele. A Futótűz még mindig a legjobb adaptáció a YA-k közül, de ez is megérdemel minden dicséretet. Filmben talán kicsit furcsának érzem, hogy ilyen kurtán-furcsán lett vége, ez az, ami számomra kicsit levon belőle, nem igazán éreztem a lezárást. Könyv esetében szerintem a függővégeket mindenki jobban kezeli, filmben viszont kevésbé érződik kereknek a történet, még így is, hogy mindenki tudja, hogy majd érkezik a folytatás.Kíváncsi voltam, hogy oldják meg, de valahogy többet vártam ennél.

Ja, és imádtam az írónő cameoját, nem tudtam, hol lesz, de rögtön kiszúrtam és örültem magamnak, hogy észrevettem.

Szóval mindenkinek csak azt tudom mondani: MENJETEK MOZIBA MEGNÉZNI!

Nincsenek megjegyzések