Régiekről dióhéjban: 1984
Ebben a rovatban olyan könyvekről írok nagyon röviden, maximum 10
mondat terjedelemben, amelyeket még a könyves blogom létrehozatala
előtt olvastam, ezért akkoriban nem írtam róluk értékelést. Viszont
valamilyen okból mégis úgy érzem, ezek a könyvek megérdemlik, hogy
legalább néhány szót ejtsek róluk.
George Orwell: 1984
duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban -csak- keserű üdvözlet lesz ez a regény a jövőben, örök emlékeztető a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatbűn, a gondolatrendőrség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerős:„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a
A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő
S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén – talán túlságosan is könnyedén – azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.
Nagyon nehéz lesz erről a könyvről 10 mondatban beszélni, de...
Egy iskolai feladatnak köszönhetően szántam rá magam végül az olvasására, de nem bántam meg, egyszerűen beleszerettem. Nem egy könnyed történet sőt, meglehetősen kemény, de ha ezzel az ember megküzd, akkor egy nagyon könyvet kap. Egy igazi, klasszikus disztópia, ami rengeteg olyan kérdést érint, amellyel manapság egyébként küzdünk (cenzúra a médiában, központi megfigyelés [a Nagy Testvér helyett a Google meg a Facebook lát mindent]), és amelyeken érdekes komolyan elgondolkozni. A kérdés most még így a választások előtt aktuális is. Nem fogok hazudni, kisebb depresszióba zuhantam olvasás közben, de minden percét élveztem még így is. Azóta nagy divattá váltak az ifjúsági verziók (Hunger Games, Divergent stb.), ha azokat szereted, ezt is érdemes elolvasni, bár sokkal komolyabb hangvételű, de rengeteg érdekes filozófiai kérdéssel. Felfedezni benne a történelmi párhuzamokat, az újbeszél pedig (negatív értelemben), de kifejezetten elvarázsolt. Érdekes gondolat, hogy behatárolja a gondolkodásunkat is a nyelvhasználat. Azóta is vannak olyan részletek, amelyeket bizonyos időközönként újra és újra elolvasok, főleg abból a bizonyos könyvből. (Ha elolvasod, tudni fogod, mire gondolok. :D) És még egy: ne a filmet nézd! Szerintem az pocsék.
Nincsenek megjegyzések