Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4. - Barátok


Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4. - Barátok


Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 444
ISBN: 9789635397341
Reni és Virág ismét nagyon jó barátok a nagy konfliktus után. Virág nemcsak Doriánnal szakított, hanem emós külsejével is: mostantól vidám cuccokban jár, és még a szemüvegét is hajlandó hordani.
Reni igyekszik kihasználni minden percet, amit Arnolddal tölthet, ám Cortez ezt egyáltalán nem nézi jó szemmel, ezért a két fiú között egyre nő a feszültség…
Mindezek mellett fontos szerepet kap még a második félévben egy mangakiállítás, Ricsi új robogója, Cortez nagymamája, egy éjszaka a Balaton-parton és az iskolai könyvtár…
Az osztály továbbra is a „legbalhésabb” társaság az iskolában, és a tanulásban sem jeleskednek. A sok panasz miatt még a nyár eleji párizsi csereutazás is veszélybe kerül…


Véleményem:

Ha a harmadik résznél azt írtam, hogy kezdtem rájönni, hogy miért is szeretik olyan sokan az SzJG-t, akkor a negyedik rész volt az, ahol én is beleszerettem a gimis sorozatba. 

Ebben a részben rengeteg olyasmi történt, ami miatt már nem éreztem azt, hogy ez a sorozat semmi másról nem szól, mint Reni szenvedéséről. Nyilván Reni alaptermészetének ez is része, de a negyedik részben még ő is kezd egy kicsit a sarkára állni. Már mer visszaszólni Corteznek, meri ott hagyni a fenébe és egy időre még az a célja is elég tűrhetően halad, hogy megpróbál nem ilyen fokon rajongani Cortezért. (Más kérdés, hogy általában rossz pillanatokat választ a határozottságra.) Mindenesetre érezhető, hogy Reni elkezdett idősödni, és talán kicsit érettebbé vált. Ez még kiegészül a külsőbeli változásával is, így határozottan azt kezdtem érezni, hogy jó úton haladunk. Reni megtalálta a helyét a lapnál, megtanulta kezelni Kingát, megint jóban van Virággal, és kifejezetten örültem, hogy ilyen közel került Ricsihez és Dave-hez is.

Az egyetlen szenvedős kérdés még mindig Cortez maradt persze. Ebben a részben már nagyon is érezhető, ahogy kerülgetik egymást, és Cortez és Arnold kakaskodása is egyre szórakoztatóbb. (Van egy jelenet, ahogy kimennek ketten beszélgetni, mint férfi a férfival, na, azt például imádtam. Még így is, hogy nem tudtuk meg, konkrétan miről is folyt a szó.) De amíg ezek ketten egymást nyúzzák, újabb fiúk bukkannak fel Reni életében, akikért egyikük sem lelkesedik: az emó Peti és Levi, a menő végzős. 
Reninek persze végig Cortez tetszik, és vannak kifejezetten jó pillanataik. Imádom például azt a részt, amikor Cortez nagymamája rosszul lesz, és Reni ott van neki támaszul. Aztán ott van a Cortez interjú, a szülinapi ajándék, a közös motorozás... 

A szerelmi szenvedések mellett azonban még mindig megmaradt végig az a vidám SzJG-hangulat, ami már az előző részben is megmutatta magát, csak ezúttal még sokkal erősebb lett. Tényleg egyre inkább olyan érzése van az embernek, hogy ő is a Szent Johannába jár, bekapcsolódunk a csínyekbe és röhögünk az órai poénokon. És sok olyan apróság is történik, amelyek miatt a többiek is egyre közelebb kerülnek hozzánk: Virág emóból hirtelen hippivé változik, Zsolti gyúrni kezd...

Természetesen kell valami fő cselekmény is, egy szál, ami végigvezet a részen, és ez megint megvan. Ezúttal Arnold szolgáltatja, aki ösztöndíjat kapott egy párizsi iskolába. De ez még titok, senkinek sem mondhatja el Reni, és igen, jól sejtitek, ez szül jó néhány bonyodalmat, és a már emlegetett Arnold-Cortez jelenetek egy része is ebből fakad. 

De amire ebben a részben jöttem rá igazán, hogy én mennyire szeretem a Ricsi-Cortez párost. Volt néhány olyan jelenet, ami miatt mélyen elgondolkoztam azon, hogy mennyire szeretném megnézni a hátterét a történeteknek, hogy miről beszélgetnek Ricsi és Cortez, amikor ketten vannak. Például amikor Virág azon kijelentésére, hogy ő szívesen elmenne Ricsivel a bálra, Cortez rögtön rávágja, hogy menjen, neki nem gond. Vagy amikor Ricsi meglepődik, hogy Cortez megadta a titkos számot Reninek. Csupa olyan jelenet, aminél azt éreztem, hogy Ricsi és/vagy Cortez szemszöget szeretnék! Legalább novella szintjén. Bár ez sajnos nagy eséllyel nem fog megtörténni, igazán imádom a két fiú barátságát. 

Összességében tehát az első négy részből kétségtelenül ez a legjobb, és bár a vége kicsit függővég, épp annyira boldog, amennyire kell, és épp annyira kelt kíváncsiságot, amennyire kell ahhoz, hogy kétségbeesetten kapkodj a folytatásért.

NAGYON AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!