Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. - Ketten


Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. - Ketten

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 514
ISBN: 9789635397655

December 20-a Reni életének legboldogabb napja, és ettől kezdve minden megváltozik.
De vajon csak jó értelemben? Vajon meddig tart a váratlanul jött boldogság? És Reninek sikerül-e nemcsak megszerezni, de meg is tartani Cortezt? Mi mindennel kell megküzdenie a saját félelmein, gátlásain kívül? Hisz Cortez a suli legmenőbb sráca, mindenki rajong érte, Reni viszont, legalábbis a saját megítélése és persze Kinga szerint, a „nyomik” táborát erősíti…
A 11. osztály 2. féléve is tele van izgalmakkal, akárcsak a korábbiak: Dave például élete eddigi legnagyobb próbatételén megy keresztül, Kinga még önmagát is felülmúlja egy diszkóban, Corteznek iskolapszichológushoz kell járnia, Viki „kiborítja a bilit”, Reninek pedig váratlan vendég érkezik a születésnapjára…


Szent Johanna ügyben így a hatodik rész tájékán már nehéz újat mondani. Mindenki ismeri a stílust, a szereplőket, nagyjából azzal is tisztában vagyunk, akármi történik is, a Cortez-Reni love story folytatódik... 
De azért mégis megpróbálok valami újat mondani, bár nem merem kijelenteni, hogy egyáltalán nem fogom ismételni önmagam. 

Szóval, Reni és Cortez az előző rész végén összejöttek, az örömködés emiatt pedig nyilván még ebben a részben is folytatódik. Még friss a dolog, és Reni még fel sem dolgozta igazán, hogy valóra vált, amiről álmodott, ő és Cortez egy pár. Pontosan ebből fakadhat a problémája, ami már az előző részben is előkerült futólag. Úgy érzi, nagyon kevés dolog változott. Cortez nem jelöli be a közösségi oldalakon, hogy barátnője van, ezért csak kevesen tudnak róla, aki pedig mégis, az hitetlenkedik. (Persze az osztálytársak kivételével, akik páholyból nézhették végig a két év szenvedést.) Ehhez pedig hozzájön, hogy sulin kívül keveset találkoznak, Cortez pedig még a hónapfordulót is elfelejti. (Na jó, ezen a hónapforduló dolgon azért én is fogtam a fejem, nem csak Cortez. :D) A többi azonban hellyel-közzel jogos, és megérte miatta panaszkodni, mert így megkaptuk az egész sorozat egyik legjobb jelenetét (Cortez szerelmi vallomása!), másrészt tényleg sokkal többet találkoznak.

Ezenkívül igazi történetszálat nem tudnék kiemelni, zajlanak a szokásos Szent Johanna hétköznapok. Viszont valószínűleg annak köszönhetően, hogy Reni lényegesen keveset sír Cortez miatt, ezt az űrt a könyvben sokkal több poén és különleges ötlet töltheti be. Nem beszélve persze a Cortez-Reni romantikus jelenetekről, amelyekből nyilván jó adaggal kapunk így a kapcsolatuk elején. 

Különleges ötletek alatt olyasmiket értek, mint például Cortez szülinapi vacsija, a flashmob vagy éppen a netmegvonós kihívás. Apró dolgok ezek, de úgy megtöltik a könyvet, hogy az ember egyáltalán nem unatkozik, ráadásul mindig kapunk valamit, amin nagyon jót tudunk nevetni. Külön kedvencem például Ricsi szülinapja, amire meglepivel készülnek, és valahogyan el kell csalogatni az ünnepeltet. Konkrétan sírtam a röhögéstől, muszáj bemásolnom:

Ebédszünetben Kinga odalépett Cortezhez, és suttogva megszólalt.
- Vidd ki Ricsit.
- Jó. Lehívom a büfébe.
- Nem, az nem jó, meglátja a tortáját! - rázta a fejét.
- Akkor hová hívjam? - kérdezte Cortez.
- Hívd ki magaddal a mosdóba.
- Kinga! Lehet, hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általában megoldjuk egyedül is - közölte.
- Nem érdekel! Hívd el!
Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát.
- Felőlem - mondta, majd Ricsi felé nézett. - Megyek a mosdóba. Jössz?
- Mi van? - kérdezte Ricsi elképedve.
Én visszafojtott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérőn Zsoltihoz fordultam, aki szerencsére kapcsolt.
- Én megyek veled.
Ricsi összevissza kapkodta a fejét, végül feltápászkodott.
- Akkor menjünk együtt - hagyta rájuk.
- Kell még valakinek? - kiáltotta Zsolti. Az egész osztály felröhögött, mire mindhárman kimentek a teremből.

Csak egy egyszerű jelenet, de jól megmutatja a Szent Johanna-féle humort. Gyakorlatilag ilyen és ehhez hasonló jelenetekre kell számítani folyamatosan. Szinte minden oldalon akad valami, amin az ember jól szórakozik. Csupa olyan jelenet, amelyeknél az ember késztetést érez, hogy megoszthassa valakivel és együtt nevethessenek. (Kiss Ádám mondta (illetve a nővére), hogy a szotyinak közösségépítő ereje van. Ki merem jelenteni, hogy az SzJG-nek is, valószínűleg ezért is lett ilyen nagy az SzJGerek tábora.)

Írtam, hogy az előző résznél szerettem bele igazán a sorozatba. Erre a részre pedig azt tudom írni, hogy már nem csak egyszerűen nosztalgiáztam, hanem elkezdtem magam igazi Szent Johanna tanulónak érezni, mintha én is az osztály szerves része lennék. Tudtam, hogy péntek délután vár Zsolti garázsa, ahol majd idegen nyelven rendelünk kaját, hogy szívassuk a telefonost, tudtam, hogy Zsolti válasza mindenre muhaha lesz, meg úgy alapvetően minden szereplő olyan lett, mintha az én osztálytársaim, barátaim lennének. 

Egy szálat még így a végén muszáj kiemelnem, ami megint csak nosztalgiát keltett bennem. Cortez autója! Sajnos azt nem mondhatom, hogy nálunk az osztályban tömegesen jártak autóval suliba, de nálunk is kicsit hamarabb kezdett a jogsiszerzés, illetve abban mérve, hogy a végzős évünk előtt, mert nulladikosok voltunk. Úgyhogy nagyon tetszett ez a szál, még akkor is, ha Cortez profin levezetett rögtön Fehérvárra. :D

Összességében ezt a kötetet is imádtam, rettentően örültem, hogy annak ellenére (vagy tán pont azért) nagyon jó tudott lenni, hogy már nem Cortez és Reni előtt, hanem alatt vagyunk. (Nem szó szerint, muhaha.)

KEDVENC LETT

Rendeld meg a képre kattintva!