Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

Gyakrabban kéne gyerekkönyvet olvasni
Minden dolgok könyve

A blogturnéról

Minden kisgyermek tudja, hogy vannak dolgok, amiről nem lehet beszélni. Így aztán, hogy mégiscsak kiadhassák magukból, leírják azokat.

Így tesz Thomas is, s ezáltal megszületik a Minden dolgok könyve. Szeretnéd tudni, mi áll benne? Tarts velünk november 17-21-ig a könyv exkluzív blogturnéján és megtudhatod!

Sőt egy virtuális felolvasóestre is meghívunk Titeket, ahol - ha ügyes vagy - megnyerheted a Kolibri Kiadó által felajánlott könyvpéldányok egyikét!

Eredeti cím: Het boek van alle dingen
Kiadó: Kolibri
Oldalszám: 128
Fordító: ???
ISBN: 9786155450112
Sorozat:nem
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,15)
Megrendelési link

Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Guus Kuijer holland gyermek- és ifjúsági író. Gyermekkorában nem rajongott az iskoláért, így maga sem gondolta volna, hogy tanítóként dolgozik majd. 1975-ben megjelent első, gyerekeknek szóló könyvét több mint harminc nagy sikerű ifjúsági regény követte.

Kuijer népszerűségének titka, hogy éppolyan komolysággal és nyíltsággal fordul fiatalabb olvasóihoz, mintha felnőtteknek írna: nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezeken keresztül elfogadásra és megértésre tanít.

Véleményem

A koromból fakadóan a gyerekkönyvek fő célközönsége nyilvánvalóan nem én vagyok. De észrevettem magamon, hogy amikor hírét veszem egy újabb Magasfeszültség könyvnek, várom, nagyon. Így volt ez a Minden dolgok könyvével is, elöljáróban semmit nem tudtam róla, de már nagyon kíváncsi voltam.

Gyakorlatilag a bevezető gondolatokkal már megvett. Adott nekünk egy már sikeres gyerekkönyvíró,

akit megkeres egy ismerőse a saját történetével. Ami csöppet sem mázas, viszont nagyon is igaz. Egy gyerek története, aki a boldogságot keresi az életében, minden nehézség közepette. És amikor valamilyen gondolata támad róla, azt rögtön le is jegyzi.

Így hát a szerző félretette addigi ötleteit és úgy döntött, minden kockázat ellenére megírja ezt a gyerekregényt.

És milyen jól tette!

Thomas édesanyjával, édesapjával és nővérével él. Külső szemlélő talán azt gondolhatná, minden tökéletes az életükben, hiszem mintacsaládnak látszanak. Apuka elmegy dolgozni, anyuka a gyerekekkel van és ellátja a ház körüli tennivalókat, este pedig meleg étellel várja férjét. Vasárnaponként templomba járnak, a gyerekek nem különösebben rosszak, és egyébként is, egy fiú, egy lány, mintha még a sors is a tökéletes kis családot akarta volna összehozni.

Viszont amint az ember megkapargatja a felszínt, a család élete már egyáltalán nem idilli. Három fő kérdés járt a fejemben olvasás közben, és ha csak ezt a három dolgot leírom, mindenki tudni fogja, hogy gyerekkönyv ide vagy oda, bizony komoly témákat érintünk. Vallás. Családon belüli erőszak. Feminizmus.

Soha nem gondoltam volna, hogy pont egy gyerekkönyvvel kapcsolatban írhatom majd ezt le, de úgy tűnik, mégis így van: ez a történet pontosan úgy foglalkozott a vallással, ahogyan az nekem kellett. Könnyű lett volna elmenni a túlbuzgó vallásosság irányába, ahogyan Thomas édesapja miatt vallásellenes kiáltvánnyá is könnyen válhatott volna a regény. De szerencsére egyik sem lett. Thomasék családja, leginkább az apa, mélyen vallásos. Követniük kell a parancsolatokat, minden este a Bibliából olvasnak fel, és ami a megdöbbentő, hogy a Biblia bizonyos elveit kicsavarva az apa mindenre feljogosítva érzi magát, mert "a Bibliában is az van". (A részletekről mindjárt.)

De ami ezzel együtt érdekes, hogy magát a kiutat is a vallásban találja meg Thomas. Nincs szükség arra, hogy belegondoljunk, hogy amikor Thomas éppen Jézussal beszélget, akkor az mennyiben képzelt barát szindróma, vagy mennyire akarunk rögtön csodát kiáltani. Ez tulajdonképpen lényegtelen is. Thomas és az édesapja a két ellenpólus: az egyik tisztaságot és reményt talál a vallásban, a másik pedig minden keresztény tanítást kiforgat, hogy feljogosítva érezhesse magát.

Ez a konfliktus egyébként olyan szempontból is érdekes, hogy megjelenik benne az apa-fiú szembenállás, miközben az erőviszonyok nyilván nem kiegyenlítettek: egy kisfiúról meg a felnőtt apjáról beszélünk.

Na de mire érzi magát feljogosítva a családfő? Mondhatni, ő a teremtés koronája, akit a családnak körbe kell ugrálnia. Ha pedig valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, akkor rögtön az agresszió a válasz. Veri a feleségét és a gyerekeit. Nem is kicsit, amikor apróságokra rögtön a fakanál a válasz. Egy rettentően kemény és önfejű, és ha engem kérdeztek agresszív, remény nélküli férfiról van szó, aki egész egyszerűen a saját kudarcélményeit a családon tölti ki. Félelmetesen jól kezeli a családon belüli erőszak kérdését a könyv, hiszen nem tusol el semmit, mégsem válik olyan keménnyé, hogy ne merjük egy gyerek kezébe adni a könyvet.

Nagyon tetszett, ahogyan Thomas anyja mellett itt is megjelent az ellenpont: az apa nővére felháborodva érkezik, hogy szörnyülködve számoljon be férje borzasztó tettéről, aki megütötte őt. Az egyik legjobb jelenet volt, hogy mindenkit hogy leforrázott ez a hirtelen jött családtag, a maga határozott elveivel.

És ha már befutott a nagynéni, szót kell ejteni a szomszéd néniről is, akit első körben mindenki boszorkánynak hisz, miközben egy sokat látott, rendkívül bölcs asszonyról van szó. Ők ketten megmutatják, hogy miért nem szabad belesüppedni a nőknek az elfogadásba. Mert akármit állított is a férfi - ne feledjük, ez a regény nem ma játszódik! -, igenis a feleségnek is vannak jogai. Thomas édesanyjának is rá kell erre jönnie, nagyon tetszett a jellemfejlődése. Először csak a gyerekeiért áll ki, aztán szépen lassan önmagáért is.

Persze rajtuk kívül kapunk mellékszereplőket is, akik futólag fel-feltűnnek, például a sánta Eliza, akibe a kis Thomas fülig belehabarodott. Igazából ő is jól mutatja, hogy itt mindenkinek megvan a maga baja. Senki sem lehet probléma nélküli, hiszen ez maga az élet.

De persze a legfontosabb nekünk maga Thomas. Érdekes ezt a rengeteg borzalmat egy kisfiú szemén át nézni, aki még talán nem is fog fel mindent, de jóról és rosszról azért már bőven van elképzelése. Viszont még megvan a bátorsága ahhoz, hogy merjen lépni, hogy megtegye azt, amit az édesanyja és a nővére nem mernek. Persze Van Amersfoort néni végig egyengeti Thomas sorsát, és talán még jól is szórakozik Thomas kreatív, kétségtelenül sokat mondó, bár talán kissé gyerekes módszerein.

Hogy mi lesz a történet vége, azt nem árulom el. Mindenesetre tanulságos kis sztori, kicsiknek is, nagyoknak is. És nem is túl hosszú, szóval hajrá!

NAGYON AJÁNLOM

Blogturné extra - Hallgassátok azt, amit Thomas!

Ezúttal két dalt hoztam nektek, amelyeknek valami köze van a könyvhöz. Az Örömódát biztosan hallgatják Thomasék, méghozzá németül, ezért is így hozom nektek. Louis Armstorn neve pedig többször is előkerül, de azt nem tudjuk meg, konkrétan melyik dalokról van szó, ezért választottam egyet én magam.

Nyereményjáték

Voltatok már Olvasóklubban? Vagy felolvasóesten? Mi most meghívunk egyre, ide, közénk - ahogy azt Thomas is tette az ismerőseivel.

Hallgassuk meg együtt Thomas felolvasóestjének zenéit és az általa olvasott könyvek rövid ismertetőit! Ha felismerted őket, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, hogy melyik blogon mit találtál (szerzőre és címre vagyunk kíváncsiak!).

A helyesen válaszolók közül kisorsoljuk a Kolibri Kiadó által felajánlott könyv 3 példányát!

Jó szórakozást!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

“– Jézus! És még ez a kisbőrönd is – sziszegte Mici néni. – Ez meg minek?
– Ezt is elemeltem.
– De hát mi van benne?
– Hálóing. Egy fogkefe. És egy mosdókesztyű meg szappan.
– Szóval már nem nyállal mosakszol?
– Nem.
– Akkor minden elveszett.”