MondoCon - Ó, Jézusom!

Sziasztok!

Múlt hétvégén a MondoConon jártam két bloggertársammal, a Dreamworld Ramijával és Fummie-val. És az, hogy a bejegyzésnek az Ó, Jézusom címet adom, már a helyszínen eldöntetett. Minden harmadik mondatom ez volt ugyanis a helyszínen. Hogy miért, az kiderül a beszámolóból.

Még Skóciában voltam, amikor érkezett egy meghívás a MondoConra. Már régóta sok jót hallottam róla, így nem sokat gondolkoztam, jelentkezzek-e. Hiába tudtam, hogy alig két nappal a hazaérkezésem után ez újabb utat jelent Budapestre, nem volt kérdés, ott a helyem. 

Szombat reggel korán útnak is indultam, és már ekkor jókat mosolyogtam, ugyanis már a tatabányai vonatállomáson cosplayerekbe botlottam - kék és rózsaszín hajú, vidám fiatalok rohangáltak a peronon. Ahogy egyre közelebb értem a rendezvényhez, a beöltözöttek száma csak egyre nőtt, mígnem már én kezdtem magam kicsit kívülállónak érezni a sima Harry Potter felsőmben és az időnyerős nyakláncommal. (Bár azért a MondoCon másnapján egy rajongói csoportban megtaláltak, szóval valakinek azért tetszett. :D)

A buszállomáson találkoztam Ramivel és Fummie-val, innentől kezdve az egész napot együtt bámészkodtuk végig. Nézni pedig határozottan volt mit. Először is a kilométeres sort a kapuknál. Nem hiszem, hogy láttam már ekkora sort bármilyen rendezvényen, itt pedig tovább színesítette a helyzetet, hogy a legtöbben jelmezben jelentek meg. Volt minden, mint a búcsúban. Talán ekkor hagyta el először a számat az "Ó, Jézusom!" mondat. 

Amikor bejutottunk, a főépületben még több ember várt ránk. Vágni lehetett az tömeget, az is legalább negyed óránkba került, hogy az épület másik oldalára érjünk. De nem panaszkodom, látnivaló akadt bőven útközben. Talán le se tudom írni azt a színes forgatagot. 

Én magam nem vagyok különösebb anime-rajongó, alig néhány áll a hátam mögött, mégis elhűlve néztem a jelmezeket, leginkább a térd alá érő, színes parókák döbbentettek meg, és az, hogy mennyire tabu nélkül vállalta mindenki magát és azt, amit szeret. Magam is rajongó vagyok, és a kívülállók sokszor furcsán néznek rám, nem értik meg rajongásom hevét. Itt viszont az első pillanattól éreztem, hogy mindenki elfogad mindenkit, és tiszteletben tartja mások esetleges furcsaságait. Tényleg felszabadult érzés volt ott lenni, mintha körülöttem mindenki ledobta volna a mindennapok terheit és végre önmaga lehetett volna - valaki másnak öltözve, és tudom, hogy ez ellentmondás. 

Fummie közben leragadt a Fumax standjánál - milyen meglepő :D -, de aztán újra összeszedtük, és rögtön egy Effie Trinket-hasonmásba botlottunk. Ó, nem említettem még? Ugyan az animéké a főszerep, bőven megfértek a regények, tévésorozatok rajongói is a MondoConon. A nap során találkoztam Pitonnal, Bilbóval, Danyvel, csak hogy néhány könyvszereplőt említsek.

 

Mentünk tovább, kerestük a Gyűrűk ura cosplayerek standját, útközben meg-megálltunk fotózkodni valakivel. Eleinte vicces volt teljesen idegen embereket leszólítani egy fotó kedvéért, de a végére belejöttünk. Végül azért eljutottunk a célunkhoz, ahol kigyönyörködtük magunkat a fegyverekben, sisakokban, és végül Fummie belerángatott egy játékba is. Az első két állomást sikerrel vettük, aztán a rengeteg program miatt végül befejezetlen maradt az állomáslistánk. De nem bánom, így is jól szórakoztam.

Ugyanis innentől kezdve programról programra jártunk, bár nagyjából a Kultúr Korner színpada volt a törzshelyünk, ugyanis itt rengeteg volt az irodalmi program, és szinte minden érdekelt minket. Hallgattunk előadást arról, hogyan készíthetnénk (mert azért ehhez én még mindig kevés vagyok) akár otthon is középkori fegyvereket, aztán azt is megtudhattuk, hogyan készülnek a keményvonalas Star Wars-rajongók fénykardjai. Vártuk nagyon a Gyűrűk ura jelmezeiről szóló előadást, ehelyett végül Númenor történetét hallgathattuk meg, de szerintem egyikünk sem bánta. Én magam még nem olvastam végig a Gyűrűk urát, hét még A szilmarilokat, de a mesélő minden szavát ittam. Tényleg rettentő érdekes volt, és jókat mosolyogtam magamban, hogy olyan volt az egész, mint egy érdekesebb törióra - évszámokkal, fontos történelmi alakokkal. És újfent elkönyveltem magamban, hogy Tolkien elképesztőt alkotott. 

Ezután Varga Bea mesélt a young adult irodalomról, kifejezetten pszichológus-szemmel. Nagyon jókat nevettem, és ez a téma aztán már tényleg igazán közel állt hozzám. Még pár szót beszélgetni is volt vele időnk, és vigyorogva néztem, hogy többen dedikáltatták vele a könyveit is. Ezután a Főnix Könyvműhely szerzői és a steampunk került terítékre, megemlékeztünk a nemrégiben elhunyt Christopher Lee-ről (rengeteg olyasmit hallottam róla, ami nekem újdonság volt), az estét pedig egy roppant kimerítő előadással zártuk az időutazásról.

Varga Bea a YA könyvekről mesél

A Főnix szerzői, a téma pedig: steampunk!

Ami a programban csak úgy szerepelt: Időutazás.
Mondtam Anyának, hogy ne várjon haza... :D

 
Brandon Hackett is a beszélgetőpartnerek között volt, azóta pedig megosztott egy nagyon aranyos, témába vágó kisfilmet is, ezt elhoztam nektek is.

Összességében elképesztően jó napot zártunk. Megállapíthatom, hogy a MondoCon nem csak az animerajongók, hanem minden geek és rajongó otthona, ahol semmi sem furcsa, maximum kicsit sokszor hagyja el az ember száját, hogy "Ó, Jézusom". De a lényeg a jó hangulat, a felszabadult öröm, ez pedig kétségtelenül megvolt. Ahogy egy kiadós leégés is dukált a szabadtéri programokhoz. Jótanács a jövő nyári kilátogatóknak: vigyetek naptejet!

Végül egy kis Harry Potter, meg képekkel jól megtűzdelve az igazi a poszt:

Fummie beszámolója