Kalapos Éva: Massza {Értékelés + Nyereményjáték}

Fájdalmas, mert simán megtörténhet

Kalapos Éva: Massza

A blogturnéról



A napokban jelent meg Kalapos Éva új regénye, a Massza, ami a bullyng ellen kívánja felhívni a figyelmet. A kötetben végigélhetjük, hogy mi történik egy olyan fiatallal, aki folyamatos támadások áldozata.

Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg a regényt, és a Manó könyvek jóvoltából 1 példányt nyerhetsz is!

Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 240
ISBN: 9789634031338
Sorozat: -
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.

Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a kontroll.
Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy.
A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk!

Az első mondat:


"Amikor magamhoz térek, már rajta ülök."

Véleményem


Ezt a könyvet nekem nagyon erősen ketté kell szednem a vége előtti és a vége utáni részre. 

Az alaptörténet alapjaiban valószínűleg mindenkinek ismerős lesz, persze csak nagyon alapjaiban: adott nekünk egy sulis srác, akit valamilyen okból szétoltanak és a helyzet egyre jobban eldurvul. 

Viszont ezt a témát nagyon fiatalosan, és nagyon aktuális állapotban mutatja be. (Olyannyira, hogy a rengeteg mai szleng miatt sokszor már én magam is elgondolkoztam a 24 évemmel, hogy vénülök, de nagyon gyorsan.) 
Ugyanis ma már nincs szükség szekrénybe zárogatásra, az internet és a technológia épp olyan borzasztó, mint amilyen csodálatos. Régebben mentek a levelek, de nagyjából a suli időtartamára szűkült a "bántás" ideje. Viszont ahogy ez a könyv tökéletesen megmutatja, az internet lehetőséget ad a névtelenségre (például hamis profilokkal), és arra, hogy sms-ben, emailben, közösségi oldalakon félelmetes módon megalázzunk másokat, és a szívükbe gázoljunk. Talán nem is gondoljuk, hogy egy-egy mondat mennyire bántó lehet. És egy-egy ilyet talán még fel is dolgoz az ember. De amikor mindez nagy tömegben érkezik, és a technika miatt kb. 0/24-ben, akkor azt még nehezebb kiheverni. Csak kapod és kapod és kapod, és sokszor akár mindenki látja, és kérdés, hogy eljutsz-e odáig, hogy teljesen összeroppanj. 

És akkor mielőtt rátérnék a történet többi részére ehhez kapcsolódóan muszáj szólnom néhány szót a személyes példámról is. Nem vagyok már sulis, és nagyon nem vagyok már olyan befolyásolható korban, mint ennek a regénynek a főszereplői. De megvannak a magam névtelen trolljai, és igenis meg tudják keseríteni az ember életét. Könnyű azt mondani, hogy töröld, de a kíváncsiság ott lappang, és még szörnyűbb, ha szét sem tudod választani egymástól az értelmes és a trollkodó kommenteket, üzeneteket. Bele fogsz szaladni, elkerülhetetlenül. És még az is lehet, hogy reflexből törlöd - de addigra már elolvastad, és elég, ha egy gyengébb pillanatodban kap el, és kész. Nem leszel öngyilkos, nem válsz agresszívvá, de igenis fáj és bánt, és tönkreteszi a kedved. És kaphatsz ezer kedves üzenetet, az a tüske akkor is ott lesz. Az ember - nyilván nem mindenki, de a többség valószínűleg - önbecsülését félelmetesen könnyű porba döngölni, és ezt ezek a netes zaklatók tökéletesen kihasználják. Aki igazán önkritikus, az amúgy is gyakran bizonytalan, mert nem biztos benne, hogy elég okos, elég ügyes, elég vonzó... Mindig ott munkálnak benne a kérdőjelek, és elég néhány jól időzített mondat, és meg is van a baj. Sokkal könnyebben megmarad egy-egy gonosz üzenet, mint száz kedves, ha épp rosszkor talál szíven. És benned marad a kisördög, ott motoszkál a fejedben. Épp ésszel persze tudod, hogy ez a célja/céljuk, tudod, hogy nem kéne foglalkoznod az üzenetekkel, de könnyebb mondani, mint valóban így is érezni. 

Szóval igen, a könyv témája sajnos a mindennapok része, és ezért nagyon jó, hogy foglalkoznak a kérdéssel, és hogy magyar könyvek is. (Bár pont a magyar helyszín miatt a fejet a vécébe nyomós dolog nekem kicsit sok volt, valahogy ez szerintem nem annyira nálunk jellemző, mint inkább Amerikában. Vagy igen?)

Mindenesetre az üzenet gyönyörűen átjön. A könyv elején még nagyon könnyű azt az egy-egy futó üzenetet kezelni. Aztán egyre több jön, egyre durvább, egyre nyomasztóbb a helyzet, az olvasóban is egyre nő a feszültség, mert minden egyre kilátástalanabbá válik. Tökéletesen át lehet élni, amit ilyenkor átél az, aki bántanak - először nem foglalkozol vele, lehet, hogy még el is hessegeted. Aztán jön egy pont, ahol már elkezded komolyan venni - lehet, hogy igazuk van? Végül már nem tudsz szabadulni az érzéstől, folyamatosan a válladat nyomja, és egyszerűen képtelen vagy lerázni a súlyt. És aztán hirtelen minden igazán durva lesz, és már nem is tudod, hogyan orvosolhatnád, mert eddigre már esélyed sincs. Na, pont ugyanezt élheti át az olvasó is.


És hazudnék, ha azt mondanám, a főszereplőnk, Patrik nem volt hibás. Szólnia kellett volna már az elején, de picit azért azt is megérteni, miért nem tette. Főleg, amikor már tényleg nekünk is olyan érzésünk van, hogy felesleges bármit is tenni, nem lesz jobb. Ugyanis kimondom: ebben a könyvben senki sem normális, már ami a döntéseket illeti. Komolyan, tanítani kellene Patrik szüleinek példáját, ilyen a rossz szülők egyik mintapéldája. És közben persze érezni, hogy nem vérbeli gonoszak ők, nem mindig egyszerű őket hibáztatni, mert csak jót akarnak nekik, mert csak legyintenek a tinidrámázásra, ami normális, mert csak beszippantotta őket is a hézköznapok mókuskereke - csupa olyasmit csinálnak, ami teljesen reális, szeretik ők a gyereküket, közben mégis pont a lényeget nem veszik észre. 

De nem csak a felnőttekre igaz ez. Még talán a lányok, Klaudia és Dina azok, akik leginkább átlátják a dolgokat, és nem igazán hibáztathatóak - minden más fontosabb szereplőnek viszont van valami vaj a füle mögött. Csak tűrnek szó nélkül. Nem vesznek komolyan jeleket. Épp akkor fordulnak el, amikor nem kellene. Akkor nem hallgatnak meg, amikor kellene. Pálfordulnak, mert egyszerűbb, mint melletted maradni.

Ennek ellenére mind hihetőek, egyikük sem fekete vagy fehér, még a "főgonosz" szereplő sem - bár őt nagyon nehéz nem utálni, ez nyilvánvaló. De mindegyik karaktert árnyalja kicsit a háttere, a motivációi, az, hogy természetesnek hisznek dolgokat, mert senki nem mondja meg nekik, hogy nem ez lenne a természetes. 

Imádtam a Massza és a Frankenstein közötti párhuzamokat is. A sors akarta így, épp körülbelül 1,5 hete olvastam a Frankensteint, így különösen élveztem az utalásokat, a gondolatokat, és nagyon tetszett, hogy az a mondanivaló, amit itt a Frankenstein regény és a Massza együtt közvetítenek, mennyire bennem volt a másik regény olvasásakor is. Komolyan, tökéletes választás. Kifejezetten élveztem azokat a jeleneteket, ahol Patrik előadott, igazi beleéléssel, tényleg olyan volt, mintha mi magunk is a szerepbe helyezkednénk, és nagyon nehéz volt szétválasztani azt, hogy ez most mennyire Patrik és mennyire a Lény. Ugyan csak mellékágon, de szépen felmerül az a kérdés is, hogy egy művészt mennyire ránt magával, amikor valamibe ennyire mélyen elmerül. Láttunk már ebből fakadó tragédiákat nem csak a színészet, hanem más művészetek világában is - mélyen átérző lelkek egy ilyen tragikus történet hatására félelmetesen magukba zuhanhatnak, hát még ha ennyire szorosan meg is látják az összefüggéseket a saját életük és a "belehelyezkedett szerep" között.


Kb. eddig a pontig tudtam azt mondani, hogy imádtam a sztorit, és szuper és bele se tudnék kötni. Ugyanis tartottam tőle, hogy az lesz a vége, ami lett, és én ezt személy szerint nagyon sajnálom, még ha kicsit meg is értem, miért. 
Az ilyen típusú regényekbe kell a nagy sokkoló, ami szíven üt, ami ad egy lezárást a történetnek - nyilván egy happy end nem lenne hiteles, és elvenné a történet élét, az meg aztán nagyon unalmas és érdektelen lenne, ha a főszereplő csak szenvedne bele a vakvilágba és szenvedne, aztán egyszer csak vége a könyvnek. Mi lenne az, ami megráz és amit soha nem felejtesz el? 

Ennek ellenére az ilyen típusú könyvekkel sokszor pont ez a problémám is. Kiválasztanak a szerzők (például a Fogadj el! tipikusan ilyen, de még a Tizenhárom okom volt, és lehetne még sorolni) egy végtelenül szélsőséges esetet, amiből tipikus statement sztori lehet. Elkerülhetetlenül átadja a "látod, ez is lehet belőle, gondold meg, mit teszel üzenetet". Viszont attól, hogy a szélsőséges kevesek sztoriját mutatja be (azért idáig kevesen jutnak el, mint a sztori főszereplője), úgy érzem, hogy pont a hétköznapi szenvedőket picit háttérbe szorítja. Másrészt bár üt, könnyű legyinteni rá, mert hát ilyen úgyis ritkán történik, az nem lehet, hogy pont nálunk. Kis Pista Jóska, aki mindennap megkapja a suliban a szívatásadagját, nem ilyen. És persze, hogy nem ilyen, mert a bullyingot kiállók nagy százaléka nem ilyen, nem jut el idáig, csak csendesen tűr, amíg véget nem ér a suli, elballag, és szusszan egyet, majd élete végéig viseli a következményeket, ha máshogy nem is, rossz emlékek formájában.


Ugyanis bár értem, hogy ezek a sztorik mindig egy szerencsétlen áldozat lelki leépülését mutatják be, az ilyen viselkedésre, erre a szélsőségre semmi nem adhat felmentést. Sajnálom-e a szereplőket? Igen. De rohadtul haragszom-e rájuk? Igen, rohadtul. És sajnos a haragom sokszor szembekerül a sajnálatommal. Mert erre semmi nem ad jogot, és nem, nem, nem. Szuper, hogy beszélünk a problémáról, mondom, értem azt is, miért ilyen szélsőséges példákon keresztül, mégis bennem marad, hogy de miért csak így lehet a témát feldolgozni? Ráadásul még ebből is van a számomra könnyebben lenyelhető meg a nehezebben lenyelhető, ez a nehezebben lenyelhető volt...

Persze szerencsére ezt kicsit enyhíti az utolsó bekezdés frankensteines gondolata arról, hogy micsoda büntetés együtt élni ezzel - de nagyon szeretnék egyszer egy olyan könyvet olvasni a bullyingról, aminek nem ilyen a vége. 

Egyébként külön pirospont a könyvnek a kifejezetten hosszú függelékért, amelyben néhány tévhitet cáfol meg egy szakértő a cyberbullying kapcsán, és hasznos tanácsokat olvashatunk szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak címezve, és egy kis jogi kisokost is kapunk. 

Összességében elgondolkodtató és jól megírt könyv, a vége ellenére is nagyon tetszett. Igazán fiatalos, így kétségtelenül könnyen fognak tudni azonosulni vele a tizenévesek, és ez nagyon fontos, mert a tanulság levonása pont náluk a leglényegesebb. Viszont innen üzenem minden szülőnek és tanárnak, hogy tessék olvasni nagy lendülettel, tipikus útmutató ahhoz, mit NE és mit hogyan NE. 

NAGYON AJÁNLOM

U.i.: Én meg csendben haragszom tovább a Fogadj el! Petrájára meg most már Patrikra is. (Hm... van valami ezekkel a P betűs nevekkel, ez majd jusson eszembe, amikor babaneveket nézegetek a távoli jövőben!)


Blogturné extra


A Menő könyvek Facebook oldalával együtt elindult a coolbookz oldal is, ahol karakterinterjút olvashattok a könyv főszereplőjével, Patrikkal. Egy kis ízelítőt hozok, a teljes cikket megtaláljátok IDE KATTINTVA



Azért gondoltuk, hogy interjút készítünk veled a CoolBookz.hu-n, mert nagyon érdekes figurának látszol. Mondták már, hogy olyan másnak tűnsz?
Fú, hát folyton ezt tolja mindenki. Nem is értem, mit jelent. Te meg tudod mondani, mitől vagyok más? Valahogy mindenki más, nem? Te is full más vagy, mint az a másik arc ott melletted. Gondolom, azért látszom másnak, mert verseket tanulok, meg a lányos fejem miatt, nemtom. Amúgy kicsit unom már ezt a témát.

Bocs, akkor beszéljünk valami másról! Úgy hallottuk, hogy beléptél egy színtársulatba, és máris főszerepet kaptál a Frankenstein adaptációjában. Közel érzed magadhoz Mary Shelley történetét?
Mary Shelley tökre kúl volt, és akkoriban meg főleg nagy szám lehetett, hogy egy nő ilyen durva kontentet ír. A Lény a legjobb szerep evör, mindenki lepattintja szegényt, ő meg szétcsapja az összes hülyét maga körül. Nagyon bejön.


Nyereményjáték


A Massza főszereplője, Ráber Patrik bolondul a versekért, és imádja a színjátszást is. A mostani játékunkban vers részleteket kell felismerni, és beírni a mű címét és a költőt, aki írta, a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A játék során 1 példányt sorsolunk ki a regényből. A győztesnek 72 órája van válaszolni a levélre, különben sajnos újra kell sorsolnunk. A könyvet a kiadó postázza, és sajnos csak Magyarország területén belül.

A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.

Mi elmegyünk, ki tudja merre... messze,
Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak,
Valahol örök takarodót fúnak.

Vagy visszatérünk? holnap? jövendőre?
Leszünk árboctetőkön Elmo-tűz,
Titoklánc, mely szíveket összefűz?

A gyűlölségünk lesz szúró tövis,
A szeretésünk csipkerózsa -
De ah, fogunk-e tudni róla?


a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje




01.31. - Media-Addict
02.09. - Szembetűnő
02.12. - Zakkant olvas

Rendeld meg a képre kattintva!