Breaking News

7+1 újítás a Lady Midnightban az előző két Árnyvadász sorozathoz képest

Úgy érzem, a Lady Midnightról hetekig tudnék beszélgetni, annyi boncolgatnivaló kérdés van benne.

Az egyik legüdítőbb az volt, milyen kellemesen Árnyvadász és kellemesen újító egyszerre ez a kötet az előző két sorozatkezdő kötethez képest. Ebben a bejegyzésben összeszedtem, pontosan milyen újdonságokra lehet számítani a könyvtől. És itt most nem az olyan nyilvánvaló dolgokra gondolok, hogy új a helyszín és újak a főszereplők, hanem olyasmikre, amik ennél sokkal általánosabbak.

A bejegyzés alapvetően spoileresmentes, a +1 pont a spoileres, de ez előtt feltűnő figyelmeztetést is kitettem, szóval nyugodtan olvassátok a bejegyzést akkor is, ha nem akartok spoilereket.


FRISS! MÁR ELŐRENDELHETŐ A MAGYAR KÖNYV IS!




1. A főszereplők nem újak az Árnyvilágban




Ez első látásra nem tűnhet nagy dolognak, de alapjaiban változtatja meg a könyv cselekményét. Az előző két sorozatban Clary és Tessa ismeretlenként csöppenek bele az Árnyvilágba, és fokról fokra kell rájönniük, hogy oda tartoznak.
A The Dark Artifices főszereplői az Árnyvilágba születtek. Egyetlen olyan szereplő sincs, aki ismeretlen világba csöppen, amit fel kell fedeznie. Ezzel nem csak az eddigi Árnyvadász kezdőkötetektől tér el a Lady Midnight, hanem egy elég nagy YA klisét is levetkőzik - tudjátok, ez tulajdonképpen az új helyre költözik, új iskolát kezd klisé fantasy változata volt eddig.
Ami itt most nincs! 
Emma és Julian Árnyvadászok, annak is születtek. Ahogy Cristina és Mark is. De a mellékszereplők is mind tisztában vannak az Árnyvilág szabályaival, még egy futó "Simon" sincs sehol.
Ez egyébként a történetmesélésen is változtat kicsit. Míg Az angyalban és a Csontvárosban a főszereplővel együtt csöppennek bele az új világba az olvasók, így vele együtt van lehetőségük felmérni az Árnyvadász világot, a Lady Midnightban a főszereplők számára minden adott.
Persze Cassandra Clare a lehetőségekhez mérten így is elmagyaráz dolgokat, de sokkal kevésbé van idő és lehetőség arra, hogy megálljunk és elmagyarázzák a szereplők, hogy mi történik, hiszen a világ alapjai számukra adottak. Hogy kik a Néma testvérek, mi a Klávé, kik az Alvilágiak stb. Számukra ez természetes, az új olvasók számára kevesebb idő van adaptálódni a világba, mint az előző sorozatkezdő köteteknél.


2. Igazi nosztalgiázás a régieknek, nehézség az újaknak




Az előző ponthoz kapcsolódik tulajdonképpen ez is. Írtam, hogy a szereplők számára adott az Árnyvilág, ebbe születtek, ebben nőttek fel. Mind, egytől egyig. Innentől kezdve nem csak a világ szabályai és szokásai adottak számukra, hanem a történelme is.
Ennek megfelelően pontosan ismerik azt az utat, amit mi, olvasók bejártunk a korábbi Árnyvadász sorozatokkal. Ismerik mind a Pokoli szerkeztek, mind A végzet ereklyéi történetét, valójában a szereplők igazi legendák és példaképek számukra, a történeteik pedig a történelmük részét képezik. Sőt, több még élő szereplőt személyesen is ismernek, mindkét sorozatból - esetleg még rokonuk és jóbarátjuk is.
Mit jelent ez? Azt, hogy kellemesen elnosztalgiázhatunk és somolyoghatunk, amikor legendaként beszélnek Claryről és Jace-ről, vagy épp azt emlegetik, milyen jól értenek a zenéhez a Carstairsek. Ez igazi csemege a rajongóknak - egyrészt lehetőség arra, hogy megtudjuk, mi van éppen a korábbi mellékszereplőinkkel, másrészt pedig kellemesen ismerőssé teszi a világot, még úgy is, hogy sok változás történt a háború miatt az Árnyvilágban.
Másrészről az új olvasók számára ez egy újabb pont, ami miatt a Lady Midnight olvasása az előző kötetek olvasása nélkül kissé nehézkesebb, mint a Pokoli szerkezetek vagy A végzet ereklyéi sorozat önálló olvasása volt, a másik sorozat nélkül. Ugyanis sok olyan dologra hivatkoznak a szereplők, amelyek az előző sorozatokban (ide értve a Pokoli szerkezeteket, A végzet ereklyéit és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról novellákat) történtek, ezzel nehézkesebbé téve a megértést az újak számára, és ami még fontosabb, sok mindent elspoilerezve. A végzet ereklyéire és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról novellákra nézve a Lady Midnight konkrétan spoileres.


3. A főszereplők ismerik egymást 




A főszereplők nem csak az Árnyvilágot és a korábbi szereplőket ismerik, hanem egymást is.
Míg Tessa és Clary úgy robbannak be a saját történetük elején, hogy egyetlen ismerősünk sincs az új világban, addig a mostani főszereplőink egytől egyig ismerik egymást. Cristina az, aki viszonylag új az egyenletben, de mire a történet elkezdődik, Emmát már ő is ismeri egy-két hónapja, és igazán jó barátnők lettek.
A többiek pedig vagy szinte születésük óta ismerik egymást, vagy még rokonok is.
Már meglévő és sokszor meglehetősen bonyolult kapcsolatokat kapunk, amelyek tovább bonyolódhatnak, nem pedig épp kialakuló kapcsolatokba robbanunk bele. (Bár azért ilyen is van, Cristina és Mark például nem ismerték egymást korábban.)
Egészen érdekes, hogy ez hogyan változtatja meg a történetmesélést is. A szereplők sokkal jobban egymásra vannak hangolódva, sokkal inkább egymásra hangoltak a szenzoraik, ismerik egymás szokásait, fájdalmát - ez nagyon más, mint ami Claryvel és Tessával megesett.  


4. Tapasztalt lány, tapasztalatlan srác




Mármint szexuálisan, és erre bizony muszáj volt kitérnem néhány mondat erejéig.
A YA regények többségében - na jó, úgy általánosságban, nem csak a YA-kban, a romantikusok többségében is - az a jellemző, hogy a női főszereplő a kevésbé tapasztalt szexuális/romantikus téren, vagy abszolút tapasztalatlan, míg a férfi főszereplőnél magától értetődik, hogy már csajozott. Vagy legjobb esetben is mindketten tapasztalatlanok.
Így volt ez az eddigi Árnyvadász regényekben is, de most változott a dolog. Emma ugyanis már pasizott, Julian pedig nem! Újabb klisé kilőve: a nő a tapasztaltabb.  


5. Nincs konkrét főgonosz




Az egyik dolog, amit a legjobban imádtam a Lady Midnightban, hogy nincs egy konkrét kikiáltott főgonoszunk, mint korábban Valentine, Sebastian vagy Mortmain voltak. Illetve... ez persze nem teljesen igaz, hiszen valaki nyilván felelős a gyilkosságokért, amik után a szereplők nyomoznak, de mégsincs olyan erős megtestesülése, mint amilyenek az előbb felsorolt főgonoszok voltak.
Imádom a jól megírt főgonoszokat, félre ne értsetek - de amikor valaki annyira ördögi, hogy pusztán őt elpusztítva meg van mentve a világ, az valahogy sokkal egyszerűbb, mintha ennél összetettebb kérdéssel állnánk szemben. A Lady Midnightban van felelőse a bűntényeknek, de nem éreztem rajta ezt a tipikus ördögi főgonosz leplet, mint mondjuk korábban Valentine-on és Sebastianön. És már csak azért sem egyszerű mindent csak egy ördögi főgonosznak betudni, mert a főszereplőink problémáit nem lehet tisztán erre a gyilkosságsorozatra levetíteni. Sokféle nehézségnek sokféle felelőse van az életükben.
Így tehát az első rész alapján az a felállás, hogy ha főszereplőnk legyőzi XY-t, még nem menti meg a világot. Tessáék szembenéztek Mortmainnel, Claryék előbb Valentine-nal, majd Sebastiannel, és hopp, a világ megmenekült. Emmáéknak ennél sokkal összetettebb lesz a dolguk, ha változtatni akarnak...


6. Már nem is a démonok elleni küzdelem a lényeg 




Ez is kapcsolódik az előző ponthoz, picit már belemásztam a kérdésbe.
Az eddigi sorozatok alapján az Árnyvadászok célja viszonylag könnyen leegyszerűsíthető arra, hogy démonokkal küzdenek. Persze, Valentine és Sebastian és maga Mortmain se démonok voltak, de mindig valamilyen démoni dologgal néztek szembe a szereplők, ha nem is nagyban, legalább kicsiben démonokkal vagy démoni teremtményekkel küzdöttek - ide értve magát Sebastiant is.
Az Árnyvilágban azonban most hirtelen a démonok elleni küzdelem háttérbe szorult. A Lady Midnightban alig néhányszor bukkannak fel démonok, és bár izgalmas jeleneteket eredményeznek, igazából egyszer sem lehet kétségünk a végkimenetelük felől, és végig nyilvánvaló, hogy a nagy tűzijátékok nem a démonokkal folytatott küzdelem miatt durrannak majd. 
A sztori egyetlen lényeges sérülése vagy konfliktusa sem démoni abban az értelemben, mint eddig.
Az Árnyvadász világ status quója megváltozott a Mennyei tűz városa végén kötött békének köszönhetően. És ahogy Magnus meg is jósolta, ennek súlyos következményei lettek.


7. Közbevetett visszaemlékezések




Ez a pont alapvetően technikai jellegű, és az előző pontokhoz képest csupán apró változás, de bevallom, engem olvasás közben meglepett.

Az eddigi regényekben ha ugrottunk az időben, az általában Prológus vagy Epilógus formájában történt, történet közben maximum egy-egy visszaemlékezés volt.

A Lady Midnightban viszont nagyon is ugrálunk az időben! A történetet itt-ott megszakítja egy-egy visszaemlékezős fejezet - ezek már csak azért is feltűnőek, mert dőlttel vannak szedve, és valamilyen módon kapcsolódnak a jelen történéseihez. Ezekben valamelyik főszereplőnk életének nagy tragédiáját élhetjük át újra - ez pedig lehetőséget nyújt arra, hogy sokkal jobban átérezzük a helyzetüket, hiszen a velük együtt átélt jelenet sokkal közelebb hozza a nehézségeket, mintha csak egy beszélgetés során visszaemlékeznénk néhány bekezdésben.


Az utolsó pont spoileres lesz, előre szólok, ezt csak az olvassa, akit nem zavar, ha meg fog tudni egy fontos történést a könyvből!


SPOILER KEZDETE


+1. Már az első részben


Az eddigi könyvek receptje alapján egy dologra határozottan nem voltam felkészülve: szexre. Ráadásul szexre a főszereplők között.
A recept alapján erre ugyanis még várni kellett volna, nagy eséllyel az utolsó kötetig, de az biztos, hogy az első részben ilyen nem történhetett volna.
De bizony megtörtént! Erre persze az is magyarázatot adhat, hogy a főszereplők - ahogy már írtam - ismerik egymást, nagyon is jól, és megvan közöttük az az intimitás, ami korábban hiányzott a nem is olyan régen megismerkedő párosok kapcsolatából.
Mindennek ellenére határozottan váratlan és nagyon is újító volt, hogy Cassie behozta rögtön az első részben! Bár az is igaz, hogy a petárdákat még nem lőtte el. De így is elég váratlan ahhoz, hogy elgondolkozhassunk: milyen váratlan húzásokra számíthatunk még? 

SPOILER VÉGE



A Lady Midnight hét eddigi bejegyzései:
   

4 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. (Köszönöm, hogy létrehoztad az oldalt! Mindig találok rajta valami újat. Köszönöm! ^.^ (Rosszul írtad: nem Mortain, hanem Mortmain, egyébként "hibátlan")

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, de aranyos vagy, köszönöm! <3 Örülök, hogy így szereted az oldalt. :)
      Ami Mortmaint illeti, köszi, hogy szóltál, javítottam. Hajlamos vagyok elrontani a nevét, egyszer rosszul rögzült, és azóta minden alkalommal el kell gondolkoznom, hogy kell-e az m vagy nem, és most pont rosszul emlékeztem :D

      Törlés
    2. Ismerős a név rosszul berögződése... Én a Fairchild-nél vagyok így! :D

      Törlés