Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar {Értékelés + Nyereményjáték}

A második részben sem csalódtam!

Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

A blogturnéról




A Sötétség sosem hal meg. Ezt pedig Alinánál és Malnél jobban senki nem tudja. Habár sikerült átjutniuk a Zónán, a veszélyek még koránt sem értek véget. A Blogturné Klub öt bloggerinája pedig arra vállalkozott, hogy elkíséri őket útjukon az eddig ismeretlen világban. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három darab példányt Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvéből. A fény legyen velünk!


Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: Siege and Storm
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 416
Fordító: Sziklai István
ISBN: 9789639492806
Sorozat: Grisa trilógia 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont:  E/1
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,12)
Megrendelési link
Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában
vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.


Az első mondat:


"A fiú és a lány egykor hajókról álmodott, réges-régen, még mielőtt látták volna az Igaz-tengert."

Véleményem


Az Árnyék és Csont értékelésemben valószínűleg már sokat áradoztam róla, hogy milyen jól felépített a világ és a szereplőket is mennyireszeretem, satöbbi, satöbbi. És tulajdonképpen mindez igaz is, leginkább négy dolog maradt meg bennem hosszú távon a sorozat első részéből: hogy mennyire zseniális egy fantasyvilágot ráhúzni a cári Oroszországra, a grisa képességek, a sztori vége és persze Éjúr - nélküle sötétebb lenne ez a világ, bármilyen ellentmondásnak is tűnik ez első blikkre. 

De azért mindezekkel együtt is féltem kicsit visszatérni a világba. Nem azért, mert nem vártam nagyon-nagyon a könyvet, sokkal inkább személyes okai voltak. Újra kellett volna olvasnom az elsőt, de kölcsönadtam, és féltem kicsit, hogy ha túl magasról vetem bele magam a második kötetbe, nem fogok emlékezni lényeges részletekre. Jelentem: nem volt gond, így végül a becsapódás nagy fájdalmait elkerültem, és szépen, nyugodtan siklottam vissza a Grisa világ vizébe. 

A sztorit ott folytatjuk, ahol az első résznél abbahagytuk. Mal és Alina szerelmesek, és menekülnek, remélve, hogy maguk mögött hagyhatják a sok nehézséget és szörnyűséget. Viszont talán nem okozok túl nagy meglepetést azzal, ha elárulom, hogy ez nincs így, és még inkább belekerülnek a sodrásba, mint az első részben. Ugyanis ott Alina még csak kezdte felfedezni a hatalmát, és ott volt mellett Éjúr, az irányító, ezúttal már magára van utalva, és magának kell megtalálnia a helyes utat a politika és az ármánykodás szövevényes világában. 

Ha megkérdeznétek, a mostani kötetből mi volt számomra a legmaradandóbb, azt válaszolnám, hogy a hatalom kérdése. Alinának most már kétsége sem lehet afelől, hogy az ereje különleges és hatalmas, és igazából azt sem kérdőjelezheti meg senki, hogy ha van valaki, aki legyőzheti az Éjurat, az ő, és csakis ő. Nélküle nem fog menni - még ha egyedül ő maga sem képes rá. Ez két kérdést vet fel: mennyire akar megfelelni Alina ennek a tehernek és pontosan hogyan alakulnak a szövetségek a két alak körül? 

Az Ostrom és viharban számomra ez volt a legfontosabb kérdés. Milyen felelősség jár a hatalommal, megteheti-e az ember, hogy nem aknáz ki egy ilyen képességet, és egyszerűen hátat fordít neki? Mennyire formálja az embert, ha kénytelen élni a hatalmával, és mennyire teszi tönkre, ha egy jó cél érdekében akár rossz dolgokat is meg kell tennie a hatalma növelése érdekében? Vajon ebben az esetben Alina hataloméhsége mennyire tükörképe az Éjúr hatalomvágyának? Ha ugyanarra áhítoznak, ugyanolyanokká válnak, még ha a végső céluk más is? 

Szerintem roppant érdekes kérdések ezek, nekem ez a vonal tetszett leginkább a történetben. Alina vívódik, és végig vívódik. Viszont minden cselekedetében nagyjából ezek a kérdések köszönnek vissza, legyenek azok politikai döntések, vagy akár a szerelmi élete. Ez a belső vívódás az alapja mindennek, innentől kezdve pedig gyakorlatilag minden más szereplő Alina döntéseihez alkalmazkodik bizonyos módon. 

Persze önmagában a belső vívódás elég uncsi lenne egy teljes regényen keresztül, úgyhogy természetesen a kapunk egy elég összetett cselekményt is, amit azért le lehet írni nagyon röviden is. Nagyon röviden: Alina és Éjúr szövetségeseket gyűjtenek és próbálnak magukhoz ragadni minden olyasmit, ami segítségükre lehet a végső összecsapásban. Éjúr ebben a részben kissé háttérbe szorul, ami szerintem roppant sajnálatos, mert én nagyon szeretek olvasni róla, de remélem, a harmadik részben visszatér úgy igazán. 



Ami Malt illeti, ő ebben a részben kissé... hisztis. Nem mondom, hogy nem tudom megérteni a reakcióit, ő is Alina farvizén utazik, ez pedig háttérbe szorítja. Feladott mindent, szereti Alinát, de ő is látja, hogy egyszerűen más ligában játszanak. Ez pedig nagyon nehéz, és elég bonyolulttá teszi a kapcsolatukat. Voltak pontok, ahol Alinára haragudtam, és jó sok, ahol a Malt küldtem volna el a fenébe, mert nem hittem el, hogy nem érti meg a helyzetet, amikor is Alinának egy egész világ sorsáról kell nagyon nehéz döntéseket meghoznia. Viszont ha a nagyobb képet néztem, rögtön minden világosabbá vált, és rájöttem, hogy tulajdonképpen Alina és Mal interakcióiban ebben a kötetben nem is az apróságok számítanak. Ugyanis ez is a hatalom kérdése, az ő kapcsolatukon keresztül is ez köszön vissza. Mennyit hajlandó egy ember feláldozni a hatalom oltárán, a magasztos célért? És vajon egy földi halandó számára mennyire lehetséges adaptálódni ehhez az egészhez? Ha túlságosan könnyen siklottak volna bele ebbe a helyzetbe - mint ahogy én vissza a könyv világába -, akkor valahogy nem lett volna reális a dolog... 

A sok nyomasztó szál mellé azért kapunk valami vidámabbat is, egy új szereplőt, aki minden komolyságával és titokzatosságával együtt egy kis napfényt csempész a sztoriba - bár persze ez a napfény is olyan Grisa napfény. Nem full optimizmus, viszont itt-ott kifejezetten üdítőek az elejtett kétértelmű megjegyzései és a kiszámított(?) cselekedetei. Ráadásul minden tiszteletem az övé, mert igazán ütős csavarral szolgál egy olyan világban, ahol hatalom és fontosság tekintetében alul kellene maradnia Alina és Éjúr mellett - mind a világon belül, mind az olvasó szemében. De ő, akit nem akarok nevén nevezni, mert majd meglátjátok, a furmányosságával félelmetes dolgokat visz véghez. Hihetetlenül jó karakter, nagyon várom, hogy olvashassak róla. 

Összességében pedig talán az a legjobb a történetben, hogy bár érezhetően előkészítő jellegű kicsit - előkészülünk a végső összecsapásra -, egy percig sem volt unalmas. Hozza azt, ami elvárható tőle az első rész után - bár talán kicsivel kevesebb Éjúr van, mint szerettük volna -, de ezen felül is tud újítani. Témájában, az új karakterekkel, új meglepetésekkel és csavarokkal, és új rejtélyekkel, amiknek a nyomába eredhetünk. Ráadásul amit nagyon szeretek benne, hogy érezhetően nagyban gondolkozik az írónő - zajlanak persze az események kicsiben is, kapunk csatajeleneteket, szerelmi civódásokat, de a lényeg mégiscsak az ország sorsa és a végső harc. Haladunk előre, de annyit mégsem, hogy ne várhassuk izgalommal az utolsó kötetet, hiszen annyi kérdés és rejtély maradt még megválaszolatlan. És ha ez még önmagában nem lett volna elég, a vége! Te jó ég, az a meglepi a végén! 

Nagyon-nagyon várom a folytatást, két karakter visszatérését kifejezetten és persze azt, hogy vajon hogy sül majd el ennek az egésznek a vége - főleg a második rész vége után. Alig várom!

NAGYON AJÁNLOM



Blogturné extra - Borítómustra



Japán

Lengyel

Német

Svéd


Nyereményjáték


A Grisa krónikák egy olyan világban játszódik, amelyet az Orosz Birodalom inspirált. Ennek okán a mostani nyereményjáték is ehhez kötődik. Minden állomáson találhattok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, melyik cárra gondoltunk, és beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A résztvevők közt pedig kisorsolunk három példányt, a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott, Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvből.

19-20. század fordulóján uralkodó, Romanov-házból származó cár, akit családjával együtt az I. világháború befejezésének évében végeztek ki családjával együtt.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


03/31 Dreamworld


Rendeld meg a képre kattintva!