Breaking News

Louis Sachar: Stanley kincse {Értékelés + Nyereményjáték}

Szép emlékek, és még most is tetszik!

Louis Sachar: Stanley kincse

A blogturnéról



Stanley furcsa kaland részesévé válik, ahogy a Zöld-tó táborba kerül. De nem egyedül indul el, ugyanis vele tart a Blogturné Klub is! Április 15-től 5 állomáson keresztül mutatjuk be nektek Stanley és a többi táborlakó kalandjait. És ha ennyi nem lenne elég a kalandokból, egy kis "kincskeresős" játék keretében meg is nyerhetitek a Könyvfesztiválra megjelenő könyvet a Maxim Kiadó felajánlásából. Hajrá!

Eredeti cím: Holes
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 264
Fordító: Loósz Vera
ISBN: 9789632617121
Sorozat: Holes 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,91)
Megrendelési link
Stanley Yelnatson egy átok ül. Ez az átok legelőször a mocskos disznólopó ük-ük-ükapjára csapott le, azóta pedig a Yelnats család egyetlen generációja sem úszta meg szárazon… Így hát Stanley sem kivétel. Egy nap valahonnan az égből a fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan – igazságtalanul – egy fiúknak való javítóintézetbe, a Zöld-tó táborba találja magát. A tó már rég nincs sehol, teljesen kiszáradt, és a puszta földet most hatalmas lyukak tarkítják. Ugyanis az itt lakóknak az a feladata, hogy egész gödröket kell ásniuk, ezzel fejlesztve személyiségüket.
Nem tart sokáig, mire Stanley rájön, hogy többről van szó, mint személyiségük fejlesztéséről. Azért kell ásniuk, mert a felügyelő keres valamit… Vajon mi lehet eltemetve egy kiszárad folyó medre alatt? Rejtély és kaland vár Stanleyre, aki megpróbál fényt deríteni az igazságra.

Az első mondat:


"A Zöld-tó táborban nyoma sincs tónak."

Véleményem




Amikor megláttam, hogy érkezik a könyv újra magyarul, szinte el se akartam hinni. Látnotok kellett volna, milyen gyermeteg öröm lett úrrá rajtam. Pedig túl sok mindenre már nem is emlékeztem a könyvből, sokkal inkább a hatása az, ami maradandó. 

Storytime. Ötödikes voltam, amikor az egyik tanárnőnk elkezdett nekünk felolvasni egy könyvet. A Bradley, az osztály réme volt, Louis Sachar másik könyve. Aztán amikor épp elkezdtünk izgulni és beszippantott a történet, egyszerűen abbahagyta. Mindenki olvassa el, és akkor megtudja, mi lett a vége. Mindenki olvasta is. Aztán a következő órára behozott egy másik könyvet, ez volt a Stanley, ugyanattól a szerzőtől, ha már az elsőt annyira szerettük. És megint eljátszotta ugyanazt - behozta, elkezdte felolvasni, aztán félbehagyta. Emlékszem, abban a hónapban mindenki Bradley és Stanley lázban égett, kivettük a sulikönyvtárból, együtt mentünk néhányan a városiba, hogy arra a példányra is lecsapjunk, sokan meg is vették, aztán kézről kézre járt az ő példányuk is. Szinte mindenki elolvasta őket. Napi beszédtémává vált, ki melyiket szerette jobban. És voltunk néhányan, akik... ottragadtunk a könyvtárban. Több könyvet nem hozott be a tanárunk, de a csírát elültette. Akkor iratkoztam be először, és azóta is rendszeresen járok könyvtárba - igaz, azóta a városiról a megyeire váltottam. 

Én egyébként a Stanley-sek sorát erősítettem. Nem a Stanley volt az első könyv, amit szerettem olvasni, még csak nem is az első regény, ami tetszett. De valahogy addig egyik után sem éreztem a kényszert, hogy újabb és újabb köteteket kutassak fel. A mai napig élénken él bennem az emlék, milyen volt, amikor először olvastam a könyvet. Mint mondtam, ötödikes voltam. Előző este már nekiálltam, bár erre tényleg csak következtetni tudok. Mert a nagy részét egy szombat délelőtt faltam be, a szüleim ágyában fekve, és ki se lehetett robbantani a kezemből. Már édesanyám, aki maga is könyvmoly, jött be szólni, hogy tegyem már le. De nem tettem. A Stanley volt az első könyv, amit addig olvastam, míg a szemem is belefájdult, mert egyszerűen be kellett fejeznem. 

Az évek során persze a történetet nagyrészt elfelejtettem. 13 vagy 14 év telt el azóta - leírni is szörnyű -, így csak halvány benyomások szintjén élt bennem tovább. Viszont az olvasás élményét és azt, amit magával hozott, soha nem felejtettem el. A Stanley-nek köszönhetem, hogy könyvmoly lett belőlem. Nem ez volt életem legmaradandóbb olvasmányélménye, mégis hosszú távon az egyik legnagyobb hatású. Hogy beleszerettem volna-e az olvasásba, ha akkor nem kezdi el a tanárnőnk a magánakcióját? Fene se tudja. Szerettem én már előtte is a könyvet, bár inkább az ismeretterjesztőket. És hát, mint mondtam, édesanyám nagy könyvmoly, csak épp nem a jó könyvekkel próbálkozott addig. Hajlamos vagyok azt hinni, előbb-utóbb előtört volna belőlem a könyvmoly énem így is, úgy is. De ki tudja, hogy rátalálok-e az általános iskolás éveimet meghatározó kedvenceimre, amiket egytől egyig a könyvtárból kölcsönöztem, ahová a Stanley hajtott? Ráleltem volna vajon a Rettentő töri és tudomány sorozatra, a gagyibbnál gagyibb tinilány könyvekre, a Fiúk kizárva sorozatra és Meg Cabotra? Nem biztos...

Szóval ennyit arról, mennyire kötődök ehhez a könyvhöz érzelmileg, és hogy miért örültem annyira annak, hogy újra kiadják. Új kiadó, új fordítás, új cím - de remélhetőleg sokaknak ugyanaz a varázslat, amit én akkor átéltem. 

Furcsa volt újra nekiállni most a könyvnek. Mostanában ha egy könyv tetszik, időről időre újraolvasom, így hosszabb távon is belém égnek még a finomságok is. Akkoriban ez nem volt rám jellemző, aztán szép lassan kinőttem azt a korosztály, amelynek a könyv íródott, így azóta nem volt a kezemben - illetve volt, de csak a tapizásig jutottam. Ez a 13 év épp elég hosszú idő ahhoz, hogy csak érzetek és halvány benyomások szintjén maradjon meg bennem, mi is történt. Emlékeztem a gödrökre, az égből pottyant tornacipőre (bár ha főbe lőnek se tudtam volna megmondani, ez pontosan hogyan is okozta Stanley bűntetését), emlékeztem a sivatagi vándorlásra, valamilyen meghatározhatatlan folyadékkal teli üvegekre és legfőkébb a névre, ami visszafelé is ugyanaz. (Ezt akkoriban roppant viccesnek találta az osztályban mindenki.) Voltak kapaszkodópontjaim, de hogy mindez hogyan állt össze történetté... 

Szóval sok szempontból olyan volt most a Stanley kincsét olvasni, mintha egy új könyvnek álltam volna neki. Nem csak az új fordítás miatt, hanem az eltelt hosszú idő miatt is. Érdekes élmény volt, mondhatom. Olvasás közben halvány emlékek törtek elő, de annyi nem, hogy pontosan tudtam volna, mi fog történni. És ez így volt szuper, mert így újra átélhettem mindent. 

És tudjátok mit? Azt kell mondanom, az ötödikes jómagamnak nem volt rossz ízlése, most így 25 éves fejjel is nagyon tetszett ez a regény. És nagyjából pont ugyanazokat a dolgokat szerettem benne, mint akkoriban. A múlt és jelen összefutó szálait, a kedves és némileg tragikus szerelmi sztorit, ami száz évvel később is formálja a világot... A szerencsétlen fiút, aki semmiről sem tehet, mégis mindig bajba kerül. A hagymát, Samet, Zérót... 

Ezt a könyvet nem lehet nem szeretni. Pont annyira rejtélyes, hogy törje az ember a fejét, és egyébként is tele van izgalommal. A nagy kérdőjelek miatt! Nem kell nagy akciójelenetekre számítani, ez nem az a könyv. Mégis végig leköti az embert, kedves, izgalmas, magával ragadó. 

Stanley-t még mindig nagyon szerettem. Könnyű vele azonosulni, mert egyszerre okos srác, és mégis valahogy olyan... esetlen, mint bárki más. Zéró hatalmas kedvencemmé vált, valószínűleg az ő történetére most így, felnőtt fejjel eléggé más szemmel nézek, mindenesetre hatalmas pirospont érte. A hagymán nagyon jókat nevettem, szinte minden alkalommal, amikor előkerült. És a kotyvalék! Á, a kotyvalék, ami hosszú éveken keresztül is bennem maradt! (Mármint átvitt értelemben, természetesen. :D És ne kérdezzétek, hogy lehetséges, én magam is megdöbbentem, de amint elolvastam a kotyvalék szót, bombaként robbant az agyamban a régi fordítás: katyvasz! Hogy lehetséges, hogy valamire nem emlékszik az ember, aztán hirtelem, bumm! Ott van, mert valahol, mélyen elraktározta azt az egy szócskát, 13 évre. Vajon mennyire imádhattam én ezt a könyvet akkoriban, ha így belém égett?)

Még egy furcsa élmény, hogy mennyire máshogy éltem meg most a könyvet. Az a regény, ami anno úgy maradtam meg bennem, hogy hosszú órákon keresztül megállás nélkül bújtam - nos, mára már rövidke lett, amit 1-2 óra alatt elolvastam, mindenféle kapkodás nélkül. És az epic sivatagi kaland, ami olvasmányélményeim egyik legjobb kalandjaként élt az emlékeimben, sokkal rövidebb, mint gondoltam volna. Így változik az ember... 

Mindenesetre ettől nem imádtam kevésbé, sőt... A szép emlékek összekapcsolódtak a mostani szuper élménnyel, így most már duplán szerethetem. Ha valamit fel tudnék hozni negatívumként, az talán a gyors lezárás lenne, és a kérdés, hogy mi a fene a történt a többi tábori gyerekkel. Na de épp az előbb tudtam meg, hogy folytatás is íródott az egyik régi nagy kedvencemhez, és én még csak nem is tudtam róla! (Így jár, aki akkoriban nem tudott angolul, azóta meg nem böngészett elég figyelmesen.) És ha jól láttam, választ kaphatok az utóbbi kérdésre, úgyhogy minden megbocsátva még ezért is. 

Végtanulság: olvassatok Stanley-t, és próbáljátok meg a gyerekek kezébe nyomni. Működik. De tényleg. Bizony lehetséges, hogy egy egész osztály, jó tanulók és rosszak vegyesen, könyvet olvassanak. Akkor a tanárnőm és Louis Sachar csodát tett az osztályunkkal, és remélem, ez az új kiadás újfent csodát tesz még sok osztállyal, ahogy annak idején nálunk. 

KEDVENC LETT


U.i.: Bocsánat, hogy ez ennyire sztorizgatós értékelés lett, de sajnos (nem is annyira sajnos) nem tudtam elkerülni.

Nyereményjáték


Nem áruljuk el, konkrétan hogyan, de a Stanley kincse történetében visszatérő részlet a barack és a hagyma, és ha elolvassátok a könyvet, azt is megtudhatjátok, miért olyan fontosak.
Mindenesetre ezúttal ehhez a gyümölcshöz és zöldséghez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson találtok egy képet, amin Stanley és Zéró ásnak - csak a változatosság kedvéért. Viszont minden képen elbújtak barackok és hagymák, de hogy mennyi, na az itt a kérdés! Lehet, hogy Stanley-éknek csak barack, csak hagyma vagy mindkettő is jut. Számoljátok meg, melyik állomáson hány barack és hány hagyma bújt el a képen, ha pedig megvan, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába! 
Plusz pontot érdemel, aki a végén még össze is adja, és azt is megírja, összesen hány barackot és almát gyűjtöttek be főszereplőink! 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway



A turné menetrendje


04.19 - CBooks
04.21 - Szembetűnő
04.23 - Letehetetlen

3 megjegyzés:

  1. O, igen. Nálam is meghatározó volt ez a két könyv, csak meg hozzajott az emlékek őre is.:)

    VálaszTörlés
  2. Na meg is van miért almákat számoltam az állomásokon barack helyett...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért? Mindenesetre ha a darabszám stimmel, elfogadjuk, ha félrenézted a gyümölcsöt - amíg nem a hagymával keverted össze. :D

      Törlés