Nicholas Sparks: Az utolsó dal {Értékelés + Nyereményjáték}

A film után végre olvastam is!

Nicholas Sparks: Az utolsó dal

A blogturnéról

Nicholas Sparks milliók szívét meghódította már, és csalt könnyeket a szemükbe. A Blogturné Klub tavaszi, öt állomásos Nicholas Sparks turnéján két könyvét is megismerheted. Ismerd meg velünk Te is Az utolsó dal és az Engem láss című könyveit, és ha ügyesen játszol, a Te polcod is Sparks könyvvel gazdagodhat!

Egy turné, dupla élvezet!

Eredeti cím: The Last Song
Kiadó: General Press
Oldalszám: 448
Fordító: Szabó Ágnes
ISBN: 9789636438593
Sorozat: -
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,13)
Megrendelési link

Nicholas Sparks legújabb könyve egyszerre két ember megható történetét hozza közel hozzánk: egy lányét és egy apáét. A lány regénye kamaszkori lázadásról, barátságról, az első szerelem öröméről és fájdalmáról, az apáé egy házasság kudarcáról, a gyerekek iránti feltétlen szeretetről szól.
Az elvált Steve a nyári szünidőt gyermekeivel tölti tengerparti szülővárosában. Jonah, a kisfia boldog, hogy újra együtt lehetnek, de Ronnie, a nagylány, aki három éve nem áll szóba apjával, megbántottnak és csalódottnak érzi magát a kényszerű utazás miatt. Apja embersége, a kettejüket összekötő zenei tehetség, egy dal és egy titok segíti őket abban, hogy újra egymásra találhassanak. A megrázó történetet baljós sejtelmek és közössé váló álmok alakítják.
Az utolsó dal mégiscsak egy szerelmesregény; arról az érzésről szól, amely először gyújtja meg a szívet, boldogságot és kétségeket szül, és van olyan erős, hogy két fiatalt összekössön.
Mint a szerző annyi korábbi könyve, ez a mű is megihlette a mozgókép világát, Miley Cyrus és Greg Kinnear főszereplésével filmvászonra álmodva figuráit.

Az első mondat:

"A hálószoba ablakában bámészkodó Ronnie azon tűnődött, vajon megérkezett-e már Harris lelkész a templomba."

Véleményem

Mindenkinek tartozom egy vallomással: ki nem állhatom Miley Cyrust. És ez nem valami újkeletű dolog, nem az új, vad külső meg a botrányai miatt van ez így, jóval korábban is ez volt a helyzet. Nem igazán tudnék rá racionális magyarázatot adni, mert konkrétan a dalaival nincs bajom, azt a két filmet, amiben szerepelt és láttam, szerettem, de legalábbis nem volt vele gondom. Mégis...

A két említett film közül az egyik Az utolsó dal volt, amit még Miley Cyrus ellenére is szerettem. Aranyos és megható történetnek találtam, ráadásul Liam Hemsworth-t nem lehet nem imádni. És valahogy még szebbé tette a filmet, hogy a főszereplők között valóban románc szövődött - igen, azok közé tartozok, akik még ennek is tudnak örülni, még akkor is, ha egyébként nem kedvelem őket, vagy legalábbis egyiküket.

Na de visszatérve a lényegre, szerettem a filmet. Úgy általában a Nicholas Sparks filmeket szeretem (egy-két kivételé van csak), így ezzel sokat még nem mondtam. De Az utolsó dal minden alkalommal megríkat, és nem azon az "úristen, egy újabb Nicholas Sparks, aminél sírtam a románc okán" módon, hanem az apa-lánya kapcsolat miatt.

Nem mindenben persze, de az apját elveszítő lánnyal nagyon is tudam azonosulni. Ezt megspékelve pedig még a romantikus szálat is nagyon szerettem benne. Úgyhogy mindenképp szerettem volna elolvasni, de kicsit tartottam is tőle, hogy mennyire visel majd meg lelkileg.

Jelentem: túlságosan azért nem, úgyhogy nem kellett volna félnem.

A történet az én ízlésemnek kicsit lassan indult be. Elég sok idő telik el onnantól, hogy Ronnie megérkezik az apjához, oádig, hogy bármi lényeges elindulna akár az apa-lánya, akár a romantikus vonalon. Viszonylag hosszan merülünk el a felvezetésben. A cél valószínűleg az volt, hogy megértsük, milyen rossz helyzetből indul Ronnie és az apja kapcsolata, és ez sikerült is, ám ettől sajnos még jó lett volna kicsivel több "akció" az elején is.

Viszont nagyon meglepett, hogy nem csupán Ronnie szemén keresztül követhetjük az eseményeket, hanem külön szemszöget kapott Will (ez még a kevésbé meglepő), az apa és a rosszfiú is. Utóbbi inkább csak érdekesség volt, előbbi pedig a történet lelki síkját képviselte. A gondolatai sokszor nagyon tetszettek, és a téma is kifejezetten érdekes, ettől eltekintve viszont nem vallásos emberként a hit és Isten témája nekem sok volt. Nem tudom nem a filmhez hasonlítani, ott is elő-előkerült a kérdés, de inkább csak mellékesen. Persze az egyik fontos kérdés, hogy Steve lelkileg hogyan küzd meg az elkerülhetetlen, és ilyenkor persze valószínűleg elkerülhetetlen a kérdés, mégis örültem volna kicsit több... materiális gondolatnak is.

Mindenesetre nagyon tetszett az út, amit a szereplők bejártak. Ronnie szépen, lassan magára talált, feldolgozta a szülei válását és újraépítették a kapcsolatot az apjával. Steve feldolgozta, mi vár rá, és sikerült elérnie, hogy újra közel kerüljön a gyerekeihez. Will megküzdött a lelkiismeretével... Tulajdonképpen minden fontosabb szereplő elé gördült valami megoldandó feladat, de egyiküknek sem volt könnyű dolga, mert egyik problémára sem voltak egyértelmű válaszok. Ez és a fokozatosság nagyon tetszett.

Ehhez pedig nagyon fontos szerep jutott úgy általánosságban a kapcsolatoknak. Persze le lehet képezni a két legfontosabb kapcsolatra - az apa-lánya és a Ronnie-Will kapcsolatra - a regényt, ha nagyon akarjuk, de kár lenne, mert ennél több van benne. Ott van például a testvéri viszon Ronnie és az öccse között, vagy az egészen más jellegű kapcsolat Will és a családja között. Vagy Ronnie szüleinek története. Will és a legjobb barátja kapcsolata. És még sorolhatnám. Sok-sok kapcsolat, a szálak itt-ott összeérnek, hatással vannak egymásra, minden összefügg. Ez az, ami viszont sokkkal jobban átjött a könyvben, mint a filmben.

Szintén nagyon tetszett a rengeteg apróság, ami színt vitt a történetbe, feldobta és egyedivé tette: a tűzlabdázás, a zongora, Ronnie öccsének kekszmániája, a teknősök, a röplabda... Sok-sok apróság, de ezek teszik picit élettel telibbé az egyébként elég lassú, és különösebb akcióktól mentes történetet.

A regény vége kicsit más, mint a filmé, ez elsőre meglepett. Nagyon. A sokk után picit gyorsnak éreztem a hirtelen lezárást, örültem volna, ha ennél hosszabb a zárójelenet, de azért szerencsére legalább nem maradt függővég.

Összességében talán kissé lassú volt számomra a regény, de a történetet még mindig imádom. Ha tetszett a film, érdemes elolvasni a mélyebb kapcsolatok kedvéért, viszont arra készüljön fel mindenki, hogy nem egy az egyben ugyanaz a kettő.

AJÁNLOM

Nyereményjáték

Mostani játékunk Nicholas Sparks rajongóinak gyerekjáték lesz!

Minden állomáson találtok egy-egy képet valamelyik Nicholas Sparks adaptációból. A feladatotok csak annyi, hogy kitaláljátok , melyik filmből származik a jelenetfotó, és beírjátok a KÖNYV címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ugye nem is nehéz?

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.