Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban {Értékelés}
Ez a sorozat addiktív!
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánbanKapcsolódó bejegyzések:
Eredeti cím: Dragonfly in Amber
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 992
Fordító: Farkas Veronika, Balogh Eszter
ISBN: 9789632455983
Sorozat: Outlander 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: Váltott E/1
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,30)
Megrendelési linkClaire Randall húsz éven keresztül megőrizte titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér
Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye, az idő korlátain átívelő szerelem és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között a saját korába való visszatérés helyett.
Ezúttal a vér és a szenvedély öröksége állítja próbatétel elé Claire gyönyörű, rézvörös hajú lányát, Briannát, miközben ezzel párhuzamosan folytatódik Claire önfelfedezésének útja Stuart Károly intrikával teli párizsi udvarában, ahol férjével együtt versenyt fut az idővel, hogy elejét vegyék a kudarcra ítélt felföldi felkelésnek, és elszántan küzd azért, hogy megmentse mind gyermekét, mind a szeretett férfit.
Az első mondat:
"Háromszor ébredtem fel a hajnal előtti sötétségben."
Véleményem
Az első rész után viszonylag sok idő telt el addig, hogy a másodikat olvassam. Ennek nem az volt az oka, hogy nem szereztem be, valójában hónapok óta ücsörgött a polcomon. Egyszerűen csak féltem.
Tudtam, hogy az első rész alapján a folytatásban is kemény dolgok várnak a főszereplőkre, és őszintén szólva, elégedett voltam azzal, ahogy ott hagytuk őket az első rész végén. Féltem, hogyan fog belerondítani ebbe a boldogságba Gabaldon - már csak abból kiindulva is, amit a skót történelemről tudok, egyértelmű volt, hogy nem lesz sétagalopp Claire és Jamie történetének folytatása. (Egyékbént a félelmeim tök jogosak voltak.)
Ha ez még önmagában nem lett volna elég ok a félelemre, ráadásként még nyakamba kaptam néhány spoilert, amik kicsit kétségbe ejtettek - na jó, nem kicsit.
De abban biztos voltam, hogy a második évad előtt szeretném olvasni a könyvet, a harmadik kötetet pedig már a megjelenés környékén - ki nem hagytam volna a blogturnét, a mostani Skócia rajongásommal.
Szóval húztam, húztam, de végül belevetettem magam. És azt kell mondanom, Diana Gabaldonnak nem kell G. R. R. Martinhoz fordulnia, már ami a szereplői kínzását illeti. De az benne az igazi mocsokság, hogy ezt képes úgy tenni, hogy egyszerűen képtelen legyen az ember nem tovább olvasni. (Ilyenkor mindig fülembe cseng a mazochista könyvmolyok jelmondata, amit Ron mondott a Harry Potter harmadik részében: szenvedni fogsz, de nagyon boldog leszel - a filmben kicsit más a fordítás.)
Szóval ja, nem volt sétagalopp a második kötet. Ha az első rész egy izgalmasabb történelmi és akciószálakkal átszőtt romantikus történet, akkor a második kötetre az arányok kicsit változnak - bár megmarad a románc, de sokkal fontosabbá válik minden más.
Rögtön az elején sokkol minket az írónő valami olyasmivel, ami utána végig, a teljes történelmi szál alatt ott motoszkálhat a fejünkben: Claire 1968-ban van. Ismétlen, Claire 1968-ban a könyv elején. Jöhetnek sorban a kérdőjelek: hogyan, mikor, de legfőképp MIÉRT?
És ez még nem is az első sokk, hiszen ott van még Brianna, Claire lánya is, aki tovább borzolja a kedélyeket.
Bevallom, eleinte féltem az 1968-as száltól, pont azért, mert... Jamie! De aztán hamar rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen nem csak Jamie, és Jamie és Claire párosa viszik a hátukon ezt a történetet. Bizony nagyon izgalmas tud lenni az is, amikor épp nincsenek együtt, és Jamie csak említés szintjén bukkan fel. (Na nem mintha nem vártam volna, hogy újra legyen Jamie rendesen!)
Nagyon is izgalmas és érdekes lett a 68-as szál is. Briannáról olvasni, és belegondolni a körülményekbe könnyeket csal az ember szemébe. Közben pedig ott van Roger, lehetne egy unalmas, száraz alak a történelmi kutatásaival, de nem az. És meglepő, de a kutatás nagyon is izgalmas. Hiszen mi magunk is keressük a válaszokat azokra a kérdésekre, amikre Claire, ehhez pedig csak szurkolni lehet, hogy gyorsabban, gyorsabban, válaszokat! Mindezt spékeljük még meg olyan jelenetekkel, amikor Claire vissza tér régi helyekre, visszaemlékszik rég volt ismerősökről, és a sír...
Eleinte mérges voltam, hogy nem a Jamie-Claire szálat folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, de aztán beszippantott Roger szemszöge. Csak hogy mire pont úgy igazán elkezdtem élvezni, hirtelen teljesüljön a kezdeti kívánságom, és újra a régmúltba kerüljünk. De legalább Jamie vigaszt nyújtott.
Innentől kezdve Claire és Jamie elindulnak a lehetetlen(?) küldetés megvalósítása felé: meg akarják akadályozni Cullodent, a skót történelem nagy tragédiáját. És ezzel kezdetét veszik az intrikák, pálfordulások, politikai cselszövések sora. És mondhatom, amit Diana Gabaldon képes volt összehozni, az nem semmi! Sokszor már szinte nekem fájdult bele a fejem abba, hogy kinek mi a célja, mit kéne tenni és mikor... Kettősügynöknek lenni nagyon nehéz.
Ráadásul mindez egy másik országban, Franciaország, egy teljesen más világban. És ez bizony nagyon érződik a történeten is. De azért nem kell megijedni, szerencsére nem mondunk le Skóciáról sem, pánikra semi ok.
Őszintén szólva azt javaslom, ne lefekvés előtt olvassátok a könyvet. Nem csak azért, mert nehéz lesz letenni, hanem azért is, mert olyan sokkoló események is történnek, amik után elaludni nem könnyű. Legalábbis nekem bizonyos dolgokon nagyon járt az agyam, és még hosszú ideig forgolódtam, míg nem túl nyugodt álomba merültem egy bizonyos rész után.
Természetesen a francia udvar egy sor új szereplőt von magával. Némelyik felejthetőbb, némelyik viszont feledhetetlen. Az én személyes kedvencem a kis Fergus, imádtam róla olvasni - egy rossz származású, rossz helyre született kissrác, aki csak úgy csüng Jamie-n. (Ki ne értené, miért néz rá fel ennyire? :D)
Olvasás közben végig ott a feszültség - egyrészt a cselszövések miatt, másrészt pedig amiatt, hogy tudjuk, elkerülhetetlenül közeleg valamilyen tragédia, ami szétválasztja hőseinket. Ráadásul Diana Gabaldon elég hűséges történelmileg, innentől kezdve pedig Culloden is közeleg...
Rengeteg esemény vár az olvasóra ebben a könyvben, igazából olvasás közben többször is arra gondoltam, vajon mi jöhet még? Még mindig nincs vége? És bizony nincs, de valahogy mégsem tűnik erőltetettnek ez a sok minden, simán hihető, hogy aki így beleássa magát a politikába, az erre számíthat. Nem életbiztosítás, és a talpraesettség sem feltétlenül véd meg mindentől, sőt...
A hangulat még mindig verhetetlen, akár a francia udvarban, akár Skóciában járunk - bár azért az én szívemhez Skócia áll közelebb, talán nem meglepő módon. Kifejezetten érdekes szokásokat és információmorzsákat szőtt bele az írónő a történetbe, egyre többet megtudhatunk a korabeli orvoslásról, a a babonákról, a hétköznapi szokásokról vagy például igen... konkrét részleteket a kivégzésekről.
Kifejezetten meglepett, hogy egy bizonyos szereplőnek - akinek a nevét nem írom le, mert spoileres, de majd úgyis mindenki rájön, kire gondolok - megismertük az emberibb oldalát, bár nem bánom, hogy nem lesz belőle több, erőltetett lett volna ebből az irányból még több patront ellőni.
Ó, és egyébként a főszereplőket is szépen árnyalja az írónő: itt bizony senki sem tökéletes. Jamie-re és Claire-re is haragudtam egyszer-kétszer, de pont az az érdekes, hogy igazán haragudni nehéz is, mert annyira nehéz a helyzet, hogy fene se tudja, bírná-e mindezt bárki ennél jobban. (Nem valószínű.)
És a vége! Te jó ég, a vége! Rögtön nyúltam is a folytatásért.
Összességében mindenképpen ajánlom, de készítsétek fel magatokat, nem semmi érzelmi hullámvasút!
KEDVENC LETT
Olvass bele a képre kattintva!
Nincsenek megjegyzések