Sarah Bannan: Súlytalanul {Értékelés + Nyereményjáték}

Sarah Bannan: Súlytalanul

A blogturnéról




Sarah Bannan regénye sok fontos témát jár körbe. A Súlytalanul főszereplői mind középiskolások, ahol a zaklatás, a másiknak való megfelelés, a beilleszkedés, és a kamaszkori bizonytalanságok sokszor előfordulnak. A Súlytalanul a maga durva valójával megmutatja, hogy milyen kemény is lehet az iskolai közeg. A Ciceró által megjelentetett könyv úgy meséli el Carolyn Lessing történetét, hogy felnyitja mindenkinek a szemét, aki a olvassa ezt a történetet.

A Blogturné Klub 5 bloggere is végigjárta Carolyn útját, és mesélt nektek Sarah Bannen könyvéről. Tarts velünk te is, mert a turné végén lehetőség van megnyerni a könyvet.

Eredeti cím: Weightless
Kiadó: Ciceró
Oldalszám:
Fordító: Heinisch Mónika
ISBN: 9789635399925
Sorozat: -
Nézőpont: T/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,73)
Megrendelési link
Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.
Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képest fest első regényében.

Az első mondat:


"Hármas csoportokban érkeztek, egyforma rövidnadrágban és pólóban, hajukban narancssárga és fekete szalagokkal. "

Véleményem


Hát, ez nagyon nem az én könyvem volt...

A fülszöveg elég sok lehetőséget ígér, de a legnagyobb ígérete az, hogy bemutatja a sötét kamaszkort. El kell ismernem, ezt sikerült ábrázolnia, tökéletesen. Szinte minden kamaszprobléma előkerül, kendőzetlenül: új diák a suliban, népszerűségi verseny, bullying, szexközpontúság, tomboló hormonok, bulizás, ivás, sminkelés, márkás ruhákra vadászat és úgy összességében a külsőségek fontossága, klikkesedés, alakoskodás, menőnek látszani vágyás bármi áron, bagózás, anorexia és bulimia, tanárok cikizése, beadandók, járás, szakítás, barátságok, barátságok felbomlása, képmutatás, kétszínűség, közösségi oldalas zaklatások... Van itt minden, mint a moziban. És azt, hogy mindez mekkora terhet ró a fiatalokra, mennyire elveszítik azt, amik valójában, hiszen sokszor a saját egyéniségüket adják fel a közösért, és nem mernek nemet mondani, és szótlanul tűrnek dolgokat vagy maguk is csatlakoznak, csak hogy őket ne bántsák... Na, ez mind benne volt a sztoriban.

Tehát kétségtelen, ezt az ígéretét a könyv betartja, nem is akárhogyan. Kifejezetten nyomasztó és sötét a történet helyenként, főleg a második felében. 

Azt is a javára lehet írni, hogy ne tussolja el mindezek következményeit, és bemutatja, hogy bizony ennek az árát meg kell fizetni. Egyrészt azzal, amit már fent is írtam, hogy az egyediség és a saját személyiség kárára megy ez a középiskolai becsatlakozás a hullámba. Másrészt Carolyn (nevezhetjük főszereplőnek? jó kérdés) és az őt közvetlenül körülvevő szereplők sorsára is rányomja súlyos bélyegét.


Szintén érdekes volt a történetben a furcsa elbeszélés. Nem hiszem, hogy életemben valaha olvastam olyan történetet, ami T/1-ben meséli el az eseményeket. Mi ezt tapasztaltuk, mi ezt láttuk, mi utólag belegondolva már máshogy cselekednénk... Tulajdonképpen tökéletes választás ez a regényhez olyan szempontból, hogy erősíti a fő üzenetet: egyszerűen nincs egyetlen személy, aki kezébe venné az irányítást, és elmesélné, mi is történt, még ha szubjektíven is. Csak a mismásolás van és a közösségi hullám, ami magával sodor - egy egységes gondolkozás, a mi, aminek nem igazán lehet nemet mondani. Nem mondja azt az elbeszélő, hogy ÉN ezt láttam vagy ÉN ezt cselekedtem, mindig csak a mi van, mintha nem is merne önálló gondolatot és véleményt alkotni. Szóval az biztos, hogy nagyon jó választás volt a sztorihoz, aminek pontosan az az egyik sötét oldala, és pontosan az szüli a gondok nagy részét, hogy mindenki meg akar felelni a csoport elvárásainak, és "én" helyett "mi"-ben gondolkozik - kivéve ha arra van szükség, hogy "én" hogy tudnék kijönni jól a "mi"-ben.

Sajnos nagyjából ennyivel ki is merítettem, ami tetszett a regényben. Elgondolkodtathat, elborzaszthat és sokkolhat - sok szempontból kendőzetlenül mutatja be a tiniélet nehézségeit.

Viszont sajnos untam. Rettenetesen. Olvastam tovább, remélve, hogy jön majd valami óriási meglepetés vagy fordulat, valami olyan, ami miatt esetleg a sztori végén azt fogom tudni mondani, hogy "oké, lehet, hogy uncsi volt az eleje, na de a vége olyan ütős lett, hogy mindent megért". Nem lett. Nem mondom, hogy nem sokkoló kicsit, de az a helyzet, hogy körülbelül erre számítottam. Nem ért igazán meglepetésként. 

Így viszont a bukdácsolás, ami az egész regényben tart, csak még rosszabb. Gondolkoztam, vajon mitől lehetett, hogy ennyire nem szippantott be a sztori. 

Egyrészt talán pont a "mi"-ből is származó személytelenségből. Egyik szereplőhöz sem tudtam igazán kötődni érzelmileg. A legtöbb, amit kiváltottak belőlem, az az utálat vagy undor voltak. Carolynnál éreztem még itt-ott némi együttérzést, ott viszont sajnos beárnyékolta ezt, hogy őt meg annyira tökéletesnek ábrázolták a sztori nagy részében, hogy egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen lány létezik. Gyönyörű, kedves, okos (jó a reál és humán tárgyakból is), tehetséges sportoló, tehetséges festő, könnyen kijön az emberekkel, mindenkit levesz a lábáról... Akit meg nem utáltam, azzal jobbára megmaradtam a semlegességnél, és csak úgy voltak...



Ami pedig a cselekményt illeti... Az első 50 oldalt bukdácsolva olvastam, reméltem, hogy ez csak a felvezetés, és majd felpörög a sztori, ha már valóban elkezdenek suliba járni. (Az első 50 oldal tényleg nagyon küzdelmes volt, ugyanis azzal indítunk, hogy a "mi" egyesével bemutat minden fontosabb szereplőt. Na ebbe próbáljatok izgit csempészni - olyan volt, mintha egy pletykalap leírását olvasnám olyan emberekről, akiket nem is ismerek. Valami hatásosabb indítással fel lehetett volna dobni a labdát, hogy mire a bemutatáshoz érünk, már valóban érdekeljen is a szereplők bemutatása.) De sajnos nem lett pörgősebb később sem. Nem igazán tudom azt mondani, hogy semmi sem történt: volt bálozás, járás-szakítás, pizsiparti, meg a sulis hétköznapok úgy alapjáraton. És ez akár elég is lehetne, sok olyan sztorit olvastam, ahol a sima, egyszerű hétköznapok is lekötöttek, mindenféle plusz cselekményív nélkül - pl. a Szent Johanna gimi. De sajnos hiányoltam valamit, akármit, amitől tényleg élő lett volna a dolog, és beszippantott volna. Egy olyan szál sem volt, amibe kapaszkodni tudtam volna - egy barátság, aminek szurkolhattam volna, egy románc, aminek kicsit örülhettem volna, valami, bármi, ami miatt legalább szomorú vagy igazán dühös lettem volna a végén.

Szóval összességében nem igazán kötött le. Értem, fontos az üzenet, szuper, hogy tabutémákkal foglalkozik és őszinte, de ettől még nem lesz olyan könyv, amit megjegyzek. Végigolvastam, vártam valami áttörést, de sajnos elmaradt. Nem kellett volna megelégednie az üzenet közvetítésével, kellett volna még valami, ami miatt tényleg nyomot hagy bennem, ami miatt szívesen emlékszem rá vissza - még ha a sokk miatt is. De mivel egy szereplő sorsa se igazán foglalkoztatott, a pilanatnyi elgondolkodtatáson kívül hosszú távon nem fog nyomot hagyni bennem. 

EGYNEK ELMEGY


Nyereményjáték


A Súlytalanul könyv borítóján egy fiatal és kifejező tekintetű női alak kap főszerepet, akiről a könyv története is szól. Mi most olyan borítókat hoztunk el nektek a Ciceró Kiadótól, ahol szintén a női arcok kapják a főszerepet. A te feladatod az lesz, hogy felismerd az eltorzított borítókat a blogokon, és a Rafflecopter dobozba a könyv címét beírd.

Ha minden turné állomáson helyesen válaszolsz neked is esélyed van megnyerni a Ciceró Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét! Játékra fel!



Raffle: a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


06.01. Zakkant olvas
06.03. Deszy Könyvajánlója
06.06. Kelly és Lupi olvas
06.07. Dreamworld
06.08. Sorok Között

Rendeld meg a képre kattintva!