Kim Holden: Bright Side {Értékelés + Nyereményjáték}

Kim Holden: Bright Side

A blogturnéról

A WOW Kiadó jelenteti meg a Könyvhétre Kim Holden: Bright Side című regényét, amit már nagyon várnak a new adult műfaj magyar rajongói. Ez a könyv garantáltan szívfacsaró, nincs olyan olvasó, akire ne lenne hatással Kate Sedgwick azaz Bright Side története. Kövessétek végig a nyolc állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a WOW Kiadó által felajánlott példány egyikét.

Eredeti cím: Bright Side
Kiadó: WOW
Oldalszám: 496
Fordító: Bótyik Bettina Zora
ISBN: 9786158027076
Sorozat:Bright Side 1.
Kezelhető-e standalone-ként?
Nézőpont:
Függővég:
Bechdel-teszt:
Moly link
Goodreads link (4,49)
Megrendelési link

Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene.
Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Az első mondat:

"– Mi újság, kiscsillag?"

Véleményem

Gondolkoztatok már rajta, hogy vannak olyan olvasó-könyv kapcsolatok, amelyek az égben köttettek? Amikor nem tudtok magyarázatot rá, de imádtok egy könyvet, amit lehet, hogy sokan utálnak? Vagy éppen fordítva? Hogy van egy könyv, amiről csupa jót hallottál mindenkitől, és neked valahogy mégsem csúszik?

Na, nekem most pont ilyen érzésem van a Bright Side-dal kapcsolatban. Nem tudom rá azt mondani, hogy rossz volt. Tudok sorolni dolgokat, amik tetszettek, meg olyanokat is, amik nem. Az ismerősöktől csupa-csupa jót hallok róla, mindenki áradozik, a Goodreads felhasználók imádják (4,49-en áll, te jó ég), én meg itt állok értetlenül - mert nekem valahogy nem lett ennyire átütő az élmény.

A történet főszereplője Kate, aki elkezdi a főiskolát, és új helyre költözik. Ezzel együtt maga mögött hagyja legjobb barátját, Gust is, aki épp turnézni kezd a bandájával. Kate és Gus testi-lelki jóbarátok, közös szenvedélyük a zene. De most a lány egyedül van egy idegen helyen - nem kell viszont félteni, hamar új ismerősökre és barátokra talál, és szerelemre is. Csakhogy mindenkinek vannak titkai és nehézségei az életben, Kate, Keller - a másik főszereplő - és a többiek sem jelentenek kivételt.

Ha már a sztori mesélését Gusszal kezdtem, akkor kezdjük is vele, ugyanis ő volt az egyik szereplő, akit nagyon szerettem. Kicsit őrült, de hatalmas a szíve, és az, ahogyan Bright Side-ot szereti - a becenév is tőle származik -, igazán csodálatra és irigylésre méltó. Ami azt illeti, össze is tört érte a szívem, leginkább a könyv végén egy bizonyos jelenetnél, és tulajdonképpen az ő fájdalma - meg az a beszélgetés abban a jelenetben - konkrétan jobban megrázott, mint a könyv összes többi drámája együttvéve.

Szóval nagyon szerettem Gus és Kate barátságát, illetve nagyjából minden más barátságot a történetben. Azt hiszem, ezeket szépen sikerült megjeleníteni, és még ha kicsit emelkedett is ez a nagy önzetlenség minden baráti kapcsolatban, amit látunk, azért kellemes volt róla olvasni.

És úgy alapból azt tudom mondani, a regény legjobb részét a kapcsolatok jelentették - a mély szeretet, a bonyolult kapcsolat, a furcsa haverság, a családi kötelékek, plátói szerelem, viszonzott szerelem, volt itt minden. Nagyon megkedveltem például Petert, és még inkább Clayt - ők Kate koleszos barátai. Viccesek voltak, mosolyt csaltak az arcomra minden alkalommal, amikor megjelentek. És bár nem sok szerepe volt, de Dunc, Keller szobatársa is kifejezetten a szívemhez nőtt - nem igazán tudom megmondani, pontosan miért. Talán a hűsége és a humora miatt.

Ezek tényleg nagyon tetszettek, bár ami a fő szerelmi szálat illeti, szívesen elmélyedtem volna benne ennél jobban. Nem a szexjelenetekre gondolok, mert abból bőven elég volt nekem annyi is, amennyit kaptunk, pont ilyen részletességgel. Viszont volt egy pont, amikor hirtelen annyira begyorsultak az események - miközben előtte elég lassan haladtunk -, hogy pont ettől maradt bennem hiányérzet. Mintha minden más kapcsolat fontosabb lett volna a románcnál, vagy legalábbis a sok-sok kapcsolat háttérbe szorította volna ezt egy kicsit.

A sztori fő mozgatórugójában is nagy szerepe volt a mellékszereplőknek és a kapcsolatoknak - ez az összetettség megint olyasmi, amit szerettem. A két főszereplőnk titkokat és tragédiákat őrizget, a mellékszereplőknek meg mindenféle nagy dráma játszódik le az életében. A tikokkal az volt a fő problémám, hogy nem ütöttek igazán, mert mindkettőt nagyon hamar kitaláltam. Elfogadtam, olvastam, de nem ütöttek igazán. A mellékszereplők tragédiával pedig megmondom, mi volt a fő gondom: egyszerre volt túl sok és túl kevés belőlük.

Egyrészt túl sok, mert ennyi drámát könyv nem látott még, mint amennyit ebbe a sztoriba akart belecsempészni az írónő. De komolyan, volt itt minden, mint a moziban, anélkül, hogy túl nagyot spoilereznék: melegprobléma, tinikori botlások, halállal kapcsolatos tragédiák, betegségek, abortusz, alkoholista szülő, hideg szülő, pályaválasztási gondok - némelyik kategóriából több is.

Olyan érzésem volt, mintha minden ötletet egyszerre akarnának a nyakamba zúdítani, és a sok gond között elvész a lényeg. Voltak persze jó pillanatok, félre nem értsetek, de pont azért, mert ennyi volt a dráma, számomra kicsit hihetetlenné vált a történet. Meg pont ettől éreztem azt, hogy túl kevés is - egy csomó témába belenyúltunk, de nem lett kifejtve igazán, vagy nem is kapott lezárást. (Például a nagynéni drámája.) És sok esetben inkább a nagy optimista főszereplőnk evangéliumának éreztem a bemutatásukat is - jött Kate, a full optimista lány, akit mindenki megkedvel, aki szép, tehetséges, vicces és menő, és még ráadásul bölcs is, és úgy osztogatja az életvezetési tanácsokat, mintha egy példázatban lennénk.

És akkor ezzel el is érkeztünk a másik fő problémámhoz: Kate-hez. A főszereplő ugyanis konkrétan tökéletes. És hagyján, hogy tökéletes, ezt még talán meg is tudnám neki bocsátani, azzal együtt is, hogy kb. mindenkit szinte első látásra levesz a lábáról - de úgy... mindenkit. (Kivéve azokat, akikkel osztozik a genetikai állományán.) Szóval ezt még talán megbocsátanám, de mindezek tetejében még mártír is. Az a tipikus dobj meg kővel, én meg visszadobom a kenyeret fajta. Ott van például a nagynénje, akinek minden egyes megjelenésénél a falra akartam mászni és jól megrázni Kate-et, hogy küldje már el a fenébe. De bárhogy veri át, bárhogy szól be neki, bármilyen gonosznak tűnik, Kate segíteni akar neki. Régen óriási szappanopera fogyasztó voltam, valószínűleg azért lettem érzékeny a "tökéletes mártír" típusú szereplőkre, de nekem Kate határozottan ez a kategória. Így amikor a végén elérkeztünk a tetőponthoz, a full drámához, valahogy... nem rázott meg annyira semmi, mint kellett volna. (Kivéve azt az egy jelenetet, amiről feljebb már írtam.)

Na de hogy azért mondjak még valami jót is: maga az üzenet nagyon tetszik, amit a címben is felhasznált Bright Side gondolattal szeretne közvetíteni a könyv. Tényleg rettenetesen fontos, hogy próbáljunk optimisták maradni a nehéz pillanatokban is, megéljük a pillanatokat és kihasználjuk az életet. Olyan tanács ez, amit mindenki milliószor hall az életben, a végtelenségig lehet ismételgetni - megfogadni viszont rettentő nehéz.

És ezzel kézenfogva rettentően jó volt a könyvben a zenei rész. Nem vagyok nagy zeneőrült, így csak távolról figyeltem Kate beszélgetéseit és vitáit a zenéről, viszont amikor valóban elmerült benne, játszotta vagy hallgatta, az nagyon magával ragadó volt.

Összességében azt tudom mondani, a poszt eleji gondolatot továbbvíve, hogy mi ketten a Bright Side-dal most nem igazán találtunk egymásra. Voltak jó pillanataink, és tudom, hogy másnak elég csak rá gondolnia a könyvre, és rátörnek a fangirl gondolatok, de sajnos nálam ez elmaradt. Nem volt rossz olvasmány, de nagy szerelem sem szövődött. Nem köttetett égi frigy.

EGYNEK ELMEGY

Blogturné extra - Könyvelőzetes

Nyereményjáték

Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk kötődik a játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!