Breaking News

Olvass bele Az Ősök jogara című regénybe - 3. rész

Az Ulpius közel tíz éve már megjelentette Derek Landry sorozatának első részét Skrupulus Fondor címen, egy elég hátborzongató borítóval. Most pedig érkezik az újabb kiadás, egy szerintem sokkal hívogatóbb borítóval és címmel. 

Az Ősök jogara főszereplője Skrupulus Fondos, egy négyszáz éves nyomozó - akinek gyilkos a humora, tűzlabdákat dobál és nem mellesleg egy két lábon járó csontváz! A sorozat első részében egy 12 éves Stephanie nevű kislány segítségére siet, aki szeretne rájönni, mi (vagy ki?) okozta tulajdonképpen nagybátyja halálát. Eközben pedig - ha már csontváz nyomozó - mindenféle természetfeletti lény is előkerül! 

Teljes fülszöveg:

Bemutatjuk Skrupulus Fondort! Oké, lehet, hogy a fickó néha elveszti a fejét (amit egyébként egy pókerpartin nyert), de akkor is több, mint aminek tűnik – ami jó hír, tekintve, hogy egy csontváz!
 Bár Skrupulus több száz éve halott, mégis nehéz lenne hozzá hasonlóan éles eszű, szellemes és hatékony nyomozót találni – márpedig ha egy ősi gonosz lény fenyegeti a világot, akkor minimum egy ilyen különleges hős kell! Ehhoz viszont kell Stephanie is, aki nem retten vissza attól sem, ha be kell törnie éjjel a múzeumba, vagy ha fegyvert kell fognia.
 Hogy ilyen furcsa páros nem képes megmenteni az emberiségett? Ó dehogynem! Ahogy Skrupulus mondaná, senki nem veheti át a világuralmat, maximum a holttestén keresztül! (Ööö, ja hogy halott? Ezt most hagyjuk!) Derek Landy az egyik legnépszerűbb és legszórakoztatóbb ifjúsági szerző, regényei meghódították az egész világot – beleértve Hollywoodot is.
 Nem szokásom könyveket ajánlani borítókon, de ezt mindenkinek el kell olvasnia! Az egész családom rajong a Skrupulus-sorozatért!”
Rick Riordan, a Percy Jackson és az olimposziak-sorozat szerzője
Szerintem elég izgalmasan hangzik, ráadásul készül belőle a film is, aminek forgatókönyvét maga a szerző, Derek Landry írja. 

De ha ez még önmagában nem hangzott volna elég izgalmasan, a CoolBookz oldalon összegyűjtöttek néhány érdekességet a könyvről és a szerzőről, ezzel már határozottan megvettek maguknak. Ha a könyvvel kapcsolatban egyszerre hangzik el Sherlock és Tim Burton neve, akkor a válasz: KELL!

A Menő Könyveknek hála a könyvbe már bele is olvashatunk, három adagban kaptuk meg a részleteket, a harmadik részt itt olvashatjátok! ;)

>>> 1. rész <<<

>>> 2. rész <<<


3. rész:


A szobában tartózkodók némán meredtek az idegenre, a sáljára, a kesztyűjére, a napszemüvegére és vad loboncára. Csodálatosan szép nap volt odakint, határozottan nem olyan zord, hogy ennyire fel kelljen öltözni. Stephanie ezúttal közelebbről megnézte a férfi haját. Nem tűnt igazinak.
Az ügyvéd megköszörülte a torkát.
– Khm. Ön lenne Skrupulus Fondor úr?
– Szolgálatára – felelte a férfi. Stephanie naphosszat el tudta volna hallgatni a hangját. Stephanie édesanyja bizonytalanul elmosolyodott, de az édesapja olyan gyanakvással meredt az idegenre, mint még soha senkire. De a következő pillanatban a furcsa fintor eltűnt az arcáról, udvariasan bólintott, és visszafordult Mr. Fedgewickhez. Fergus bácsi és Beryl néni még mindig a jövevényt bámulták.
– Valami baj van az arcával? – kérdezte Beryl néni. 
Fedgewick ismét megköszörülte a torkát.
– Rendben, tehát most, hogy mindannyian itt vagyunk, neki is láthatunk. Pompás. Remek. Ez itt, természetesen, Gordon Edgley végakarata, amit közel egy évvel ezelőtt módosított utoljára. Gordon húsz éven át volt az ügyfelem, és mivel ennyi idő alatt igen jól megismerhettem, engedjék meg, hogy mint rokonainak és mint barátjának tolmácsoljam legmélyebb...
– Igen, igen, igen – vágott közbe Fergus bácsi, és legyintett. – Kihagyhatnánk ezt a részt? Így is el vagyunk maradva. Ugorjon oda, ahol szétosztjuk a szajrét. Kinek jut a ház? És a villa?
– Kit illet a vagyon? – kérdezte Beryl néni, és előrehajolt a székében.
– A jogdíjak – mondta Fergus bácsi. – Kié lesz a könyvek jogdíja?
Stephanie Skrupulusra pillantott a szeme sarkából. A férfi falnak vetett háttal és zsebre vágott kézzel figyelte az ügyvédet. Vagy legalábbis úgy tűnt, mintha Mr. Fedgewicket nézné; a hatalmas napszemüveg rejtekéből ugyanis bárkit figyelhetett. Stephanie tekintete visszatért az ügyvédre, aki felemelt egy lapot az asztalról, és elkezdte felolvasni.
– „Fivéremre, Fergusra és gyönyörű feleségére, Berylre – olvasta, és Stephanie alig bírta visszafojtani a vigyorát – az autómat és a hajómat hagyom, illetve egy ajándékot.”
Fergus bácsi és Beryl néni csak pislogott.
– Az autóját? – kérdezte Fergus bácsi. – A hajót? Miért hagyná rám a hajóját?
– Utálod a vizet – szólalt meg Beryl néni, kellő dühvel a hangjában. – Tengeribeteg leszel.
– Mi az hogy! – csattant fel Fergus bácsi. – És Gordon ezt nagyon jól tudta!
– És már van autónk – mondta Beryl néni.
– És már van autónk – visszhangozta Fergus bácsi.
Beryl néni annyira a szék szélére húzódott, hogy szinte rálógott az asztalra.
– Ez az ajándék – szólalt meg suttogó, fenyegető hangon – a vagyon?
Mr. Fedgewick idegesen köhintett, majd egy dobozkát húzott elő a fiókjából, és feléjük csúsztatta. Fergus bácsiék a dobozra meredtek. Egy darabig csak nézték. Aztán egyszerre kaptak utána, még egymás kezére is rácsaptak. Végül Beryl néni szerezte meg a dobozkát, lekapta az asztalról, és feltépte a tetejét.
– Mi van benne? – kérdezte Fergus bácsi vékonyka hangon. – Egy széf kulcsa? Egy bankszámlaszám? Az? Na!? Mondd már, asszony!
Beryl néni arcából kifutott minden vér, és remegni kezdett a keze. Nagyokat pislogva fojtotta vissza a könnyeit, majd úgy fordította a dobozt, hogy mindenki láthassa, mi van benne: a plüss bélésen egy bross feküdt, akkora, mint egy poháralátét. Fergus bácsi némán bámulta.
– Még csak ékkövek sincsenek rajta – mondta Beryl néni elfúló hangon. Fergus bácsi néhányszor eltátotta a száját, mint egy fuldokló hal, majd Fedgewickhez fordult.
– Mi más jutott még nekem? – kérdezte halálra váltan.
Mr. Fedgewick megpróbálkozott egy újabb mosollyal.
– A, hm, a testvére szeretete?
Stephanie átható, éles nyüszítésre lett figyelmes, és beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy a hang Beryl nénitől jön. Fedgewick újra a kezébe vette a végrendeletet, és megpróbált úgy tenni, mintha nem látná Fergusék elszörnyedt pillantását.
– „Jó barátomnak és vezetőmnek, Skrupulus Fondornak a következő tanácsot hagyom. Az út, amin jársz, a tiéd, és nem kívánlak elbizonytalanítani, de néha a legnagyobb ellenségünk önmagunk, és a legnagyobb harcot a bennünk lakozó sötétséggel kell megvívnunk. Vihar közeledik, és olykor megesik, hogy a biztos menedék kulcsa rejtve marad előttünk, míg néha közvetlenül az orrunk előtt van.”
Stephanie a többiekkel együtt meredt Mr. Fondorra. Az első pillanattól kezdve, amióta csak meglátta, tudta, hogy van az idegenben valami egzotikus, valami titokzatos, valami veszélyes. Ami Mr. Fondort illeti, ő csak lehajtotta a fejét: ez volt egyetlen látható reakciója. Gordon üzenetének értelmét megtartotta magának.
Fergus bácsi megveregette a felesége térdét.
– Látod, Beryl? Autó, hajó, bross, nem olyan vészes ez. Egy ostoba tanácsot is kaphattunk volna.
– Jaj, fogd be már a szádat! – hördült fel Beryl néni, mire Fergus bácsi azonnal összekucorodott a székében.
– „Másik fivéremnek, Desmondnak – olvasta tovább Mr. Fedgewick –, a család szerencsés tagjának a feleségét ajándékozom. Szerintem kedvelni fogjátok egymást. – Stephanie szülei szomorú mosollyal megszorították egymás kezét. – Most, miután eltulajdonítottad a barátnőmet, esetleg elvihetnéd a franciaországi villámba, amit szintén rád hagyományozok.”
– Ők kapják a villát? – sivította Beryl néni, és felpattant.
– Beryl – mondta Fergus bácsi –, kérlek...
– Tudod te, mennyit ér az a villa? – folytatta Beryl néni, és úgy tűnt, mindjárt ráveti magát Stephanie szüleire. – Mi brosst kapunk, ők egy villát? Csak hárman vannak! Nekünk ott van Carol és Crystal! Többen vagyunk! Nem férünk el! Miért ők kapják a villát? – Stephanie-ék felé lökte a dobozkát. – Cseréljünk!
– Mrs. Edgley, kérem, foglaljon helyet, különben estig sem végzünk – mondta Mr. Fedgewick. Beryl néni egy darabig kidülledt, üres szemmel meredt a többiekre, végül leült.
– Köszönöm – mondta Mr. Fedgewick egy olyan ember arckifejezésével, akinek aznapra bőven elég volt az izgalmakból. Megnedvesítette az ajkát, megigazította a szemüvegét, és újra a végrendeletbe pislantott.
– „Ha valamit bánok az életemben, az az, hogy nem született gyermekem. Megesik olykor, látva Fergus és Beryl próbálkozásának gyümölcseit, hogy ettől szerencsésnek érzem magamat, de néha bizony majd megszakad a szívem. Végezetül itt essen szó unokahúgomról, Stephanie-ról.”
Stephanie meglepetten kapta fel a fejét. Micsoda? Ő is kap valamit? Gordonnak nem elég, hogy a szüleire hagyta a villát?
Mr. Fedgewick továbbolvasott.
– „A világ nagyobb, mint gondolnád, és félelmetesebb, mint képzelnéd. Az egyetlen, aminek értéke van, ha magadat adod, és az egyetlen célkitűzés, amit hajszolni érdemes, hogy megtudd, ki vagy valójában.”
Stephanie magán érezte Fergus bácsi és Beryl néni tekintetét, de próbált nem törődni vele.
– „Tegyél meg mindent, hogy a szüleid büszkék lehessenek rád, és boldogok legyenek, amiért otthont adnak neked, mivel rád hagyom a tulajdonomat és minden ingóságomat, vagyontárgyamat és a könyveimből származó jövedelmet. Fentieknek azonnal a birtokosa leszel, amint betöltötted a tizennyolcadik életévedet. Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy a magam módján elmondjam nektek, hogy szeretlek benneteket, még azokat is, akiket nem kedvelek különösebben. Ez rád vonatkozik, Beryl.”
Fedgewick levette a szemüvegét, és felnézett.
Stephanie-ban most tudatosult, hogy mindenki őrá mered, de halvány fogalma sem volt, mit mondhatna. Fergus bácsi újra egy fuldokló hal arckifejezését öltötte magára, Beryl néni pedig hosszú, csontos mutatóujját szegezte Stephanie-ra, de megszólalnia minden igyekezete ellenére sem sikerült. Szülei döbbent meglepetéssel nézték. Skrupulus Fondor volt az egyetlen, aki megmozdult. Stephanie mögé lépett, és finoman megérintette a karját.
– Gratulálok – mondta, majd az ajtóhoz sétált. Amint kattant mögötte a zár, Beryl néninek is megjött a hangja.
– Ő? – sikította. – Ő?

1 megjegyzés:

  1. Hirtelen azt hittem, végre valahára folytatja egy kiadó a sorozatot... De az már biztató, ha újra elkezdik! O.O

    VálaszTörlés