Megint Trónok harcát néztem

Most hétfőn is felkeltem munka előtt Trónok harcát nézni, bár ennyire nehéz még talán soha nem volt. Tegnap 11 után posztoltam még az értékelésem, ma meg már 5:30-kor kelni kellett, de hát... Inkább, mint a spoilerek. 

Őszinte leszek: részek óta olyan... előkészítés érzésem van. Leginkább az előzőben, de a mostaniban is nagyon. Érezhetően vannak ütősnek szánt pillanatok, de valahogy... olyan igazi átütő nincs. 




A mostani részben azért voltak olyan pillanatok, amik ütősek voltak, még ha nem is olyan igazi Trónok harcásan ütősek. 

Rögtön az elején a lovas felbukkanása borzolta a kedélyeket. Bevallom őszintén, nem igazán értettem ezt a sokáig magán tartott maszkot - egyrészt rögtön ő volt a tippem, másrészt volt egy villanás az arcáról már az első jelenetében, és annyira felismerhető volt. Amikor pedig a tűz körül megjegyezte, hogy milyen kicsi volt még Bran, amikor utoljára látta - na, ott már egyértelmű volt, így a nagy maszklerántás pillanat számomra elmaradt. Így se volt rossz, a felbukkanása pedig határozottan érdekfeszítő, főleg így, hogy nem csak simán túlélte, hanem természetfeletti is van a dologban. Sejtettem, hogy még fel fog bukkanni, de a nagy Snow feltámadás előtt azt hittem, majd azon a szálon, Brannél nem számítottam rá. 



A másik nagy pillanatot számomra Arya szállította, ami meglepetés volt nekem, ugyanis nem igazán kedvelem. A színházi jelenet már szerencsére rövidebb volt, mint az előző, és tetszett a kontraszt Arya reakcióiban - bár még így is kicsit hosszúnak éreztem. Viszont most megbocsátom, mert ami utána jött... Annyira örülök, hogy Arya a saját feje után ment, és végre nem hajolt meg az Arctalan követelés előtt. Ismételgethette részeken keresztül, hogy csak egy lány, de ő egy Stark, a legkevésbé sem "csak egy lány". Ráadásul nem is akármilyen Stark - Arya mindig is önfejű volt, és most jöttem rá igazán, hogy ezzel a Faceless Men szállal nekem az volt a fő gondom, hogy Arya viselkedése nem volt igazán... aryás. Én azt a tökös Aryát szeretem, aki meghozza a saját döntéseit és megy a maga feje után. És bár tudom, hogy azért akart ide beállni, mert célja volt, de az, hogy bármit megtett volna... Szóval örülök, hogy nem lett belőle egy sima bérgyilkos. Kíváncsi vagyok, hogyan tovább így, hogy most már ők is el akarják tenni láb alól. 



Tetszett Samék szála is - az apja pont olyan idegesítő kis... nem mondok csúnyát, mint amilyennek képzeltem. Őszintén szólva amellett, hogy sajnáltam őt, kicsit mérges is voltam rá, amiért simán ott akarja hagyni Szegfűt és a kicsit. Egy ilyen embernél, na de komolyan? Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor visszajött a szobába, és széles vigyorral az arcomon szinte összedörzsöltem a kezem örömömben, amikor magához vette a családi kardot is. Valériai penge, ne felejtsük el, amint elhangzott, rögtön felcsillant a szemem - annak a kardnak még szerepe lesz, és örülök, hogy Samnél van. Bár nyilván bonyolítja a dolgokat, hogy vele lesz Szegfű, kíváncsi vagyok, merre tovább. 

A nagy meglepetés talán a Vörös nászos fickó felbukkanása volt, aki még mindig legalább olyan aljas, mint eddig. Már Fricsként se volt semmi a fickó, de ennek a mostani karakternek csak jelenthet. Mindenesetre ettől eltekintve, bevallom őszintén, kicsit... lóg a levegőben nem ez a szál, nem igazán tudom hova tenni. Váratlan, az kétségtelen, de annyira váratlan, hogy nem is értettem. 

Persze kiderül, hogy Jaime kapcsolódik majd ehhez a szálhoz, de még így is... 

És ha már Jaime. Lannisterek. Hát sajnálom, de nekem ez még mindig végtelenül unalmas. Most még történés is volt, Tommen vs. minden értelmes gondolkodó ember, de még az akció közben is uncsi volt. Margaerynál nem tudom eldönteni, hogy most nagyon okos vagy nagyon hülye - remélem, előbbi, és az a kis mosoly, amikor meglátta a katonákat, remélem, erre utal. Nem szeretem túlságosan a karakterét, de ha tényleg bedőlt ennek a vallási maszlagnak, az már a kapcsolatunk végét jelenti. :D



Aztán kaptunk még Danyt. Nem mondom, hogy nem volt hatásos a jelenet, mert az hazugság lenne. Már nagyon vártam Drogon felbukkanását, gondoltam, hogy hatásos jelenet lesz, és kétségtelenül az is volt. A mérete elképesztő, és szépen meg is csinálták. Külön élveztem Daario Naharis fejét - komolyan, nézzétek meg, ha nem figyeltétek, zseniális az a lenyűgözöttség. 
Viszont megmondom, miért nem éreztem igazán átütő befejező jelenetnek. Nagyon hangulatos Dany hangja, amikor Dothraki nyelven buzdítja a tömegeket. Nagyon hatásos a sárkány is. A technika is tök jó volt. De olyan... céltalannak éreztem az egészet. Elvileg ugyanazt a hatást ismételtük meg, ami már egyszer megvolt a tüzes jelenettel - nem volt semmi plusz célja, ami megadta volna azt a pluszt, hogy igazi ütős Trónok harca rész lezárás legyen. De lehet, hogy én várok már túl sokat. 



Mindenesetre nem volt Snow és Sansa, nem volt Tyrion, nem volt Theon, úgyhogy várom a következő részt. És akkor a szokásos promó: 


Rendeld meg a képre kattintva!