John Corey Whaley: Kobak {Értékelés + Nyereményjáték}
John Corey Whaley: Kobak
Travis Coates akár átlagos tinédzser is lehetne, ha nem történt volna meg vele a legnagyobb csoda - új testet kapott. Viszont mint mindennek, ennek a csodának is ára van: öt év telt el a két műtéte közt, a világ pedig nem állt meg. Travisnek meg kell szoknia, hogy semmi nem olyan, mint régen volt. A Blogturné klub hat bloggere vállalkozott arra, hogy lélekben támogassa a fiút. Ha pedig ti is velünk tartotok, megismerhetitek Travist, Kylet, Hattont és Catet, valamint esélyetek lehet megnyerni John Corey Whaley regényét.
Az Unwind értékelésemben már érintettem, hogy miért áll közel hozzám a transzplantáció tematikája. Mindenesetre erre a könyvre előzetesen valahogy nem gondoltam "transzplantációs" könyvként. Így természetesen az lett a vége, hogy sokkal inkább érintette a témát, mint számítottam rá.
A stílus is megérdemli a pirospontot. Travisnek számtalan érdekfeszítő gondolata volt, és ezt érthetően, mégis összetett módon fogalmazta meg a szerző. Simán elhittem, hogy egy tizenhat éves fiú - kellően forrófejű és álmodozó. Ezzel együtt a nehéz helyzet - meg persze mindaz, amit azelőtt betegként át kellett élnie - előhozza a komoly oldalát is. És ez egyébként az egész helyzetet is szépen tükrözi: nem is tizenhat, nem is huszonegy. A tizenhat évesek között koravén, a huszonegy évesek között éretlen. Faramuci helyzet, amiből egyszerűen nincs kiút. Ettől ilyen fájdamas ez azegész szituáció, meg vele együtt a regény is.
Ő volt az:
További külföldi borítók:
Nálam határozottan a magyar borító győzött.
07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld
A blogturnéról
Travis Coates akár átlagos tinédzser is lehetne, ha nem történt volna meg vele a legnagyobb csoda - új testet kapott. Viszont mint mindennek, ennek a csodának is ára van: öt év telt el a két műtéte közt, a világ pedig nem állt meg. Travisnek meg kell szoknia, hogy semmi nem olyan, mint régen volt. A Blogturné klub hat bloggere vállalkozott arra, hogy lélekben támogassa a fiút. Ha pedig ti is velünk tartotok, megismerhetitek Travist, Kylet, Hattont és Catet, valamint esélyetek lehet megnyerni John Corey Whaley regényét.
Eredeti cím: Noggin
Kiadó: ÉTK
Oldalszám: 256
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789635132379
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,81)
Megrendelési link„Képzeld csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz
egy újban.”
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.
– National Book Award (Nemzeti Könyvdíj, USA) 2014 döntős a Gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában
– New York Times ̶ 2014 Figyelemre méltó ifjúsági regényei listán
– Publishers Weekly ̶ 2014 legjobb ifjúsági könyvei listán
„Nem olvastam ennél jobb fejátültetéses szerelmes történetet, és azonnal az egyik kedvenc ifjúsági regényem lett. Az ember szinte a kezében érzi a regény szívdobbanásait.” – Matthew Quick, a Napos oldal c. bestseller szerzője
Az első mondat:
"Ide hallgassatok, egyszer valamikor éltem, aztán nem éltem."
Véleményem
Hú, mennyire imádtam én most ezt a könyvet!
Az alapötlet elsőre kissé abszurd: vegyünk egy halálos beteg fiút, jobban mondva csak a fejét, fagyasszuk le, aztán ültessek át néhány évvel később másik testre. Abszurdnak tűnik... egyelőre. De legyünk őszinték! Kétszáz évvel ezelőtt az a gondolat, hogy létezni fog vese- vagy szívtranszplantáció, legalább ilyen abszurdnak tűnhetett. Ötszáz évvel ezelőtt pedig kész blaszfémia lett volna olyasmire akár gondolni is, mint a vérátömlesztés. Szóval lehet, hogy a fejátültetés, mint olyan, ma őrültségnek hangzik, de hát... ki tudja?
Az Unwind értékelésemben már érintettem, hogy miért áll közel hozzám a transzplantáció tematikája. Mindenesetre erre a könyvre előzetesen valahogy nem gondoltam "transzplantációs" könyvként. Így természetesen az lett a vége, hogy sokkal inkább érintette a témát, mint számítottam rá.
Mindenesetre tekintsünk el a fejtranszplantáció abszurd mivoltától, és inkább a következményeket vizsgáljuk a tény helyett, hogy ez létezhet-e vagy nem. Persze a könyv címe nem véletlenül Kobak, és előkerül mindenféle fejvesztős vicc, és nézegetik a szereplő nyakán a sebhelyet... De ennél sokkal fontosabb témákat érint a könyv.
A legtöbb olyan történetnél, amiben a szereplőt hibernálják vagy más módon "alszik el", majd felébred, vagy olyan sokára történik mindez, amikor is már senkije nem él, vagy minimum öreg már mindenki. Gondoljunk csak a Halhatatlan szerelem című filmre, az Amerika kapitányra, a Túl a végtelenenre, hogy csak néhány példát hozzak. A Kobak esetében viszont pont az az érdekes, hogy nem telnek el évtizedek vagy évszázadok az ébredésig - csupán öt év. Öt év, ami kevés, ha az ember arra gondol, hogy az ismerősei és rokonai többsége nagy eséllyel még mindig él és virul, talán még külsőre is majdnem pont ugyanúgy néz ki. Viszont nagyon sok, ha arra gondolunk, mennyi minden megváltozhat öt év alatt.
Ennek a könyvnek és Travis életének pont ez a nagy tragédiája. Mi sem lehetne jobb hír a gyors ébredésnél? Csakhogy pontosan attól lesz minden igazán fájdalmas, hogy a legtöbb dolog ismerős, mégis idegen. Megvan minden ismerős és rokon, de felnőttek, miközben ő a tizenhatodik évében ragadt. A legjobb barátja és a barátnője felnőtt, ő még mindig gimis. A legjobb barátja húga, akire kislányként gondol, most már egy évvel idősebb is, mint ő. Eközben pedig ugyanabba a gimibe jár, ugyanazt az ofőt kapja meg másodszorra is, és még sorolhatnám.
És ez igazán elgondolkoztató. Milyen lehet, ha az embert kivonják öt évre forgalomból? Öt év elrohan, minden változik, te meg benne ragadsz az öt évvel korábbi múltban. Öt év semmi. Öt év rengeteg. Hogyan lehet feldolgozni mindezt? Hogyan lehet együtt élni azzal, hogy minden és mindenki változott, miközben a te fejedben valamilyen kép él róluk? Hogyan lehet feldolgozni, hogy mindenki elengedett, és pont annyi idő telt el, hogy a gyászt is feldolgozzák, aztán egyszer csak visszatérsz? Egyáltalán... ez volt a jó döntés? Vagy merő önzés, hogy remélte, így túlélheti és visszatérhet? Milyen lehet együtt élni a szeretteidnek a gondolattal, hogy elveszítettek, mégis bármelyik pillanatban visszahozhat valaki? Hogy lehet így megküzdeni az élettel?
Ilyen érdekes kérdéseket feszeget a könyv. Fájdalmas, nosztalgikus, nem egyszer szorult el a szívem Travis helyett is. Meg akart szakadni érte. Annyira magával ragadott a szívfacsaró története, annyira bele tudtam élni magam, hogy egy szuszra elolvastam a könyvet.
 |
| Nekem is nagy kedvencem, nem csak Travisnek :) |
Emellett egyébként nagyon érdekesen feszegeti a transzplantáció kérdését a regény, még ha csak részlegesen is. A kapott "szerv" - és ebben az esetben az egész test - mennyire Travisé és mennyire a korábbi tulajdonosé? Van-e testemlékezet? Travis irányít, de mi van, ha a testről váratlan dolgok derülnek ki? Mennyire köszönhető ez a korábbi "tulajnak"? Hogyan lehet együtt élni a gondolattal, hogy a saját tested - vagy mondjuk hogy a való életnél maradjunk, a tested egy része - előtted valakié volt? Ez már önmagában is rendkívül furcsa, hát még ha eszedbe jut, hogy a korábbi tulajnak meg kellett halnia, hogy a tiéd lehessen?
Na, ezekért a kérdésekért és ezért a roppant érdekes alapötletért imádtam ezt a könyvet leginkább.
Persze, ez még nem lett volna elég ahhoz, hogy ennyire szeressem. Szükség volt egy sor érdekes szereplőre, és arra, hogy az ő élettörténetük lekössön és beszippantson a múltban és a jelenben is. Mindenkinek megvan a maga baja, és számtalan könnyfakasztó - vagy legalább a könnnyezés előtti szorító érzést kiváltó - jelenetet olvashatunk a könyvben.
A stílus is megérdemli a pirospontot. Travisnek számtalan érdekfeszítő gondolata volt, és ezt érthetően, mégis összetett módon fogalmazta meg a szerző. Simán elhittem, hogy egy tizenhat éves fiú - kellően forrófejű és álmodozó. Ezzel együtt a nehéz helyzet - meg persze mindaz, amit azelőtt betegként át kellett élnie - előhozza a komoly oldalát is. És ez egyébként az egész helyzetet is szépen tükrözi: nem is tizenhat, nem is huszonegy. A tizenhat évesek között koravén, a huszonegy évesek között éretlen. Faramuci helyzet, amiből egyszerűen nincs kiút. Ettől ilyen fájdamas ez azegész szituáció, meg vele együtt a regény is.
De azért mindezekkel együtt sem válik depresszióssá, mert sok kedves, megmosolyogtató vagy épp jó értelemben megható jelenetet kapunk. Itt-ott némi boldogságot is, és a néha morbid humor is terítékre kerül.
Ó, és csak apróság, de engem minden egyes alkalommal megmosolyogtatott, és olvasás közben már alig vártam, mi lesz a fejezet vége, és a következő fejezet címe. Ugyanis - ahogy majd észre fogjátok venni - a szerző nagyon érdekes módon a fejezetek utolsó szavait használja a következő fejezetek címének. Például a második fejezet utolsó mondata: "Hogy érezhetem, hogy semmi sem változott, amikor nyaktól lefelé én nem én voltam?" A harmadik fejezet címe pedig: Nyaktól lefelé. Apróság, kicsi ötlet, de én ilyennel még nem találkoztam, szerintem nagyon eredeti és izgalmas megoldás.
Ó, és csak apróság, de engem minden egyes alkalommal megmosolyogtatott, és olvasás közben már alig vártam, mi lesz a fejezet vége, és a következő fejezet címe. Ugyanis - ahogy majd észre fogjátok venni - a szerző nagyon érdekes módon a fejezetek utolsó szavait használja a következő fejezetek címének. Például a második fejezet utolsó mondata: "Hogy érezhetem, hogy semmi sem változott, amikor nyaktól lefelé én nem én voltam?" A harmadik fejezet címe pedig: Nyaktól lefelé. Apróság, kicsi ötlet, de én ilyennel még nem találkoztam, szerintem nagyon eredeti és izgalmas megoldás.
Összefoglalva imádtam ezt a könyvet. Nagyon-nagyon érdekes olvasmány volt, egyszerre szórakoztató, és elképesztően elgondolkodtató. Ha valamibe bele kellene kötnöm, akkor az a lezárás. Nem pont erre számítottam, nem pont így, és kicsit... hiányérzetem van. Értem, miért így, bizonyos szempontból még igazat is tudok adni neki, de olvasói oldalról azért kicsit olyan érzésem volt, hogy hiányzott még egy tíz-húsz oldal.
KEDVENC LETT
Olvass bele a képre kattintva!
Blogturné extra - Külföldi borítók
Be kell vallanom, én már beleszaladtam néhány külföldi blogon ebbe a könyvbe, és jó nagy lendülettel lapoztam is tovább. És ennek bizony a borító volt az oka, egyszerűen nem tudtam komolyan venni. Utólag pedig sokkolt, amikor rájöttem, bizony a Kobak ez a könyv.
Ő volt az:
További külföldi borítók:
Nálam határozottan a magyar borító győzött.
Nyereményjáték
Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Az akkor 14 éves lány számára egy álom vált valóra, mikor egy új szívet kaphatott. / Az álom azonban rémálommá vált, mikor az új szív nem működött megfelelően. A körülmények miatt a lányt mesterséges szívvel tartották életben közel 4 hónapon, 118 napon keresztül.
A turné menetrendje
07/23 Always Love a Wild Book
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések