Ta-mia Sansa: A menekülés éve {Értékelés + Nyereményjáték}

Ta-mia Sansa: A menekülés éve

A blogturnéról

A Delta Vision retró turné újabb állomása Ta-mia Sansa könyvéhez érkezett, A menekülés évéhez. Július 25 és 27 között megismerhetitek ezt az ijesztően valóságos jövőképet, és ha szerencsések vagytok, még nyerhettek is.

Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 376
ISBN: 9786155314520
Sorozat: Gender krónikák 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Megrendelési link

A ​​XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült
Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.

Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.

A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.

Az első mondat:

"Ahhoz, hogy egészében és összefüggésében értsük a menekülés évének, majd a pavonis háborúknak a hátterét, elsősorban a 2000-2100-as évek profit- és termelésorientált társadalmának az egyéni pszichére gyakorolt kórképeivel kell megismerkednünk."

Véleményem

Fun fact: annak idején, a Fogoly a sötétben blogturnénál én voltam az egyik, aki ragaszkodott hozzá, hogy külön hangsúlyozzuk, ez a könyv +18-as. Akkoriban volt egy kis vitánk abból, hogy kell-e ez vagy nem, és hogy döntsük el, minél legyen ez kiírva, és minél nem. Mert hát ennyi erővel bármelyik olyan könyv lehetne 18-as karikás, amiben szex van, tehát tulajdonképpen bármelyik erotikus vagy erotikusabb jellegű NA. Én mindenesetre ragaszkodtam hozzá, pedig - ha valaki emlékszik - nem is vettem részt a turnéban, mert kiléptem.

Hogy ennek mi köze A menekülés éve értékelésemhez? Nos, ha akkor ennyire ragaszkodtam hozzá, bizony most is ezt kell tennem: ez a könyv szigorúan 18-as karikás, az a szám nem véletlenül díszeleg a könyv hátulján. Higgyétek el, nem véletlenül tértem ki erre az értékelés elején.

És akkor ehhez kapcsolódóan rögtön muszáj azzal kezdenem, amiért A menekülés éve és én nem voltunk túlságosan... kompatibilisek. Ez a könyv az én ízlésemnek túlságosan brutális volt. Amolyan gyomorforgatóan, hányingerkeltően, úristen, ezt most le kell tennem módon. Nem fogok hazudni: egy ponton fontolgattam, hogy nem olvasom tovább. Nem azért, mert rosszul volt megírva, nem azért, mert nem izgalmas a világ vagy mert rosszak a karakterek. Egyszerűen van az a szint, amit az ember gyomra már nem bír bevenni, és nálam ez a könyv átlépte ezt a szintet. Az igazat megvallva többször is. Nyilván ez egyéni érzékenység kérdése. Azt hiszem, elég sok mindent elég jól el tudok viselni olvasás közben, de ez nálam már átlépett egy határt. (Bár alapjáraton határfeszegetés okán merültem el a Delta Vision turnékban, ez kétségtelenül sikerült.)

Pont ezért vagyok bajban ezzel az értékeléssel. Ugyanis ha a sztorinak ezt a részét félreteszem, tulajdonképpen semmi problémám nincs a könyvvel. 

A világ gondolata érdekes, bár kétségtelen, hogy a fülszöveg alapján ennél több agyalást vártam volna a nemi szerepek tekintetében. Előkerült a téma itt-ott, de nem olyan lényeges eleme volt a történetnek, és nem úgy, ahogyan arra a fülszöveg alapján számítottam. Mindenesetre az elüzletiesedett világ ábrázolása nagyon tetszett, és pont azért volt olyan jó az elgondolás, mert nem tűnik légből kapottnak. Nem egy olyan jövőbeli világ, ami szinte varázslatosnak tűnik. Helyette viszont szembesít azzal, hová juthat a világ, ha így folytatjuk.

A fő cselekménnyel szintén nem volt problémám. Egyrészt egy bűnügyi szálat kapunk, igazi maffiózókkal a főszerepben, és mivel a főszereplő is elmerült ebben a világban, nyakig, elég közeli és csúf képet kapunk róla, ahogy bepillanthatunk a korrupcióba és az érdekkapcsolatok vezérelte politikába is. Ezzel együtt érzelmi oldalon egy szinte kapcsolat nélkül, üres, szintén érdekek vezérelte házasság alakulását követhetjük, két ember furcsa táncát, miközben próbálnak rájönnek, éreznek-e egymás iránt valamit, és ha igen, akkor az elég-e arra, hogy legyen is belőle valami. 

És bár ez a bizonyos házaspár, nevezetesen James és Sandra helyenként már idegesítő módon túlzásba vitték a szenvedést, tulajdonképpen a karakterekkel sem volt problémám. Bár érezhetően volt rossz és jó oldal, ennyire mégsem volt fekete vagy fehér a kép. 

Mellékszereplők szintén is jó volt a felhozatal: Adamet, a sofőrt kifejezetten megkedveltem, bár igazából többet vártam volna egy ilyen érdekes szereplőtől hosszú távon. Tom karaktere is nagyon tetszett, és ki kell emelnem Mike-ot is - határozottan ő volt a kedvencem a bűnbandából, már ha lehet ilyet mondani. 

De mindezeket sajnos nálam felülírta a brutalitás, ami végig átszövi a történetet. Főként a visszatekintéseknél éreztem azt, hogy ez már nekem túl sok. Nem akarok spoilerezni, így nem mennék bele, mire is gondolok, mindenesetre hardcore jelenetekre érdemes készülni, és nem véres harcjelenetekre gondolok, a hullákra nem is pislantottam. 

Mindezeken felül amikor ezen végre sikerült nagyjából túllépnek - bár időről időre visszatértünk a dologhoz, úgyhogy nem nagyon tudtam menekülni -, a sztori a végére olyan szinten begyorsult, hogy csak kapkodtam a fejem. A regény elején elég sokáig nem történik semmi, és ezt szó szerint kell érteni. Az eltartott feleségek semmittevő hétköznapjaiban szenvedünk Sandrával, teljes apátiában - és bár ez kétségtelenül megalapozza a hangulatot, ehhez mérten extra gyorsnak éreztem, ahogy végigrohantunk a könyv utolsó negyedén. Rengeteg dolog történik, sok mindennel kapcsolatban maradtak bennem kérdőjelek, és érdekes módon az elején elindított cselekményszál a végére egy (szinte) semmiből érkező új szál mellett elsikkad. 

Összességében azt tudom mondani, hogy bár voltak érdekes részei a sztorinak, bizonyos elemek tetszettek, viszont ez a brutalitás sajnos nekem sok volt, és ez minden mást háttérbe szorított. Bizonyos jelenetek szerintem egy életre belém égtek, és ez ebben az esetben nem jó dolog. Bár kétségtelenül elborzasztóak voltak, szóval az érzelmi oldal átjött, és valószínűleg ez volt a cél. És pont az ebben a zavaró, hogy ha tisztán az írást nézem, akkor ötös, átjött, elborzasztott. Olvasóként viszont...

EGYNEK ELMEGY

Nyereményjáték

Jól tudsz figyelni? Ha elég ügyes vagy megtalálod a választ. Nincs más dolgod, mint az állomásokon feltett kérdésekre helyesen válaszolni, és máris tiéd lehet A menekülés évének egy példánya.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Az íráson kívül még mivel foglalkozik az írónő?

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

07. 26. Bibliotheca Fummie
07. 27. Függővég
07. 28. Deszy könyvajánlója