Adam Silvera: Inkább ​boldog {Értékelés + Nyereményjáték}

Adam Silvera: Inkább ​boldog

A blogturnéról



Adam Silvera igazi szupersztárnak számít külföldön, éppen ezért örül nagyon a Blogturné csapata, hogy megjelent az első könyve itthon is.

Az Inkább boldog érdekes kérdéseket boncolgat: ha megtehetnéd, kitörölnéd a fejedből életed legrosszabb emlékeit? A főhős például beleszeret a legjobb barátjába, egy fiúba, így a melegségét feledné…

Kövesd végig a blogturnét, és játssz velünk: egy nyereménykönyv lehet a tiéd, ha minden kérdésre tudod a választ.



Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 336
Fordító: Hartinger Emese
ISBN: 9789634034223
Sorozat: nem
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,09)
Megrendelési link
A tizenhat éves Aaron Soto igyekszik újra magára találni egy családi tragédiát követő
nyáron. A barátnője, Genevieve segítségével lassanként emlékezni kezd, milyen lehet a boldogság, ám amint összebarátkozik Thomasszal, minden összezavarodik, amit a múltjáról és a jövőjéről gondolt. Aaron és Thomas egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és Aaron önmaga előtt sem tagadhatja le többé az érzelmeit. A Leteo Intézet memóriatörlési eljárása lehet a megoldás, hogy újra a régi legyen. Ám ezzel együtt az igazi önmagát is elveszítheti.

Az első mondat:


"Kiderült, hogy a Leteo eljárása mégsem kamu."

Véleményem


Nagyon nehéz erről a könyvről írni spoilerek miatt. Ugyanis... van egy nagyon fontos eleme, ami nagyjából mindent felülértékel, ami a könyv elején történik.

És te jó ég, hogy ennyire mennyire szükség volt! Mert én leírom: lehet, hogy ha nem vagyok ilyen kitartó és nem blogturnés a könyv, leteszem a könyvet még az elején, annyira kiakasztott, amit ez a könyv sugallt. Haladtam a regény elején, és végig azon gondolkoztam, hogy a fenében lett ennek ekkora rajongótábora, ilyen jó értékelései? És hogy lehetséges, hogy senki nem háborodott fel?

Aztán persze jött a regény második fele, ami tényleg felülírt mindent, és így már el tudtam fogadni, ami a regény elején történt.

Na de maradjunk a sztori elején, és valahogy kibontakozunk majd anélkül, hogy mindent elspoilerezzek.

Adott nekünk a főszereplőnk, Aaron. Viszonylag hamar elég sok minden nyilvánvalóvá válik vele kapcsolatban: árva, az apja öngyilkos lett. Az anyja emiatt nincs a helyzet magaslatán, de azért kitart. Van egy bátyja, aki jóformán semmivel sem törődik, csak a számítógépével. Aaron maga is öngyilkos akart lenni, de már nem akar. Vannak barátai és van egy gyönyörű barátnője is, aki még lefeküdni is hajlandó vele.

Aztán megjelenik Thomas... Thomas, aki havernak indul, aztán egyre többé válik. Szerelmi háromszögről írni viszonylag nehézkes, mert igazából abból nem lesz senkinek gondja, hogy párhuzamosan futnak kapcsolatok, el kell ismernem, Aaron elég korrekt a kapcsolataiban.

Akkor mégis mivel volt a problémám?

A regény elején határozottan erőltetettnek éreztem a meleg szálat. Értem, hogy Thomas és Aaron teljesen összekattantak, tök jól érezték magukat együtt, de nem igazán éreztem ezt a meleg dolgot. Annyira nem, hogy egy ponton olvasás közben megálltam, és felnéztem a Goodreadsre, hogy biztosan jól emlékszem-e, hogy ez egy LMBT történet. (És ja, az - nem véletlen a szivárványszín a magyar borítón.) Úgyhogy folytattam az olvasást, de abszolút nem éreztem köztük a szexuális kémiát - még akkor sem, amikor Aaron rájön, hogy ő tulajdonképpen Thomasra bukik.

Ráadásul a beleerőltetésnek része volt a kötet elején, amikor Aaron ízig-vérig heterónak tűnik, számtalan olyan "utalás", amivel az ember szemét bökdösi a szerző, hogy: "Itt meleg szál lesz, itt meleg szál lesz, látod?" Egy ponton azon gondolkoztam, strigulázni kéne az olyan megjegyzéseket, mint "Semmi buzulás!" vagy "Nem homózásból mondom". Ezeket szó szerint a könyvből veszem.

Szóval a gondom egyik fele az volt, hogy abszolút nem éreztem a szexuális kémiát Thomas és Aaron között, és csak ilyen mondvacsinált utalásokat találtam rá, majd puff: Aaron hirtelen egyik pillanatról a másikra belezúgott Thomasba, és lett heteróból homó.

A másik problémám - és ez az, amit majd semlegesít kicsit a regény második fele - az volt, hogy a könyv első fele azt sugallja, hogy a homoszexuális nem vele született, hanem valahol útközben kialakuló dolog. Ez volt az a pont, ahol azon gondolkoztam, hogy miért nem háborodott fel mindenki ezen a könyvön? És nem csak amolyan utalásokra gondolok a témában, a könyv elején Aaron kétségtelenül heterónak tűnik. E/1-ben ismerjük meg a sztorit, így 100%-ig biztosak lehetünk benne, hogy Aaron 1) kívánja a barátnőjét szexuálisan 2) mellekről fantáziál és még sorolhatnám.

Én meg a hajamat téptem, és reménykedtem, hogy legalább biszexualitás lesz ebből, nem homo, mert azt ilyen gondolatok mellett nem tudom elfogadni.

Aztán jött a regény második fele. Nem fogom elmondani, mi történik a regény második felében, mindenesetre legyen elég annyi, hogy ha nem is teljesen, de ezt a problémámat részben orvosolta - tudom, hogy nehéz elképzelni, hogy ebből ki lehessen jönni, de ki lehet, olvasás közben kiderül.

És ekkor már tényleg olyan üzenetet dob be a szerző, ami miatt megértem, miért lett ennyire elismert a könyv. A második felét olvasva ugyanis a könyv fő témájává az elfogadás válik. Nagyon érdekesen körüljárja ezt a témát Adam Silvera, és szerintem nagyjából minden irányból megközelíti. Találkozunk meleggyűlölettel, szó esik a családi és baráti körben történő elfogadásról, és igen komoly témává válik saját magunk elfogadása. Talán ez utóbbi volt a legérdekesebb kérdés.

Összességében ettől a könyv egyébként kicsit fájdalmas volt. Nem annyira, hogy örök traumát okozzon, vagy sírjak olvasás közben, vagy annyira sokkoljon, hogy le kellett tennem, de annyiban mindenképpen, hogy elég megrázóan mutatja be, milyen reakciókat válthat ki, ha az emberről kiderül, más a szexuális orientációja.

Ami még határozottan a kötet mellett szól, és szerintem nagyban hozzájárul a sikeréhez, hogy sokat lehet róla beszélgetni. Biztos vagyok benne, hogy Tibivel például nagyon hosszan tudnánk vitatkozni a könyv egyes elemeiről, bár persze ehhez kellenek azok a bizonyos spoilerek. És ha egy könyv beszédtéma, akkor az azt jelenti, hogy csak beindított valamit.

Ennyit az üzenetről, és akkor beszéljünk kicsit konkrétabban a sztoriról és a karakterekről!

Amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy a könyv nem teljesen a mai világban játszódik, bármennyire is ezt gondoltam. Nem kell távoli jövőre vagy fantasyszálakra gondolni, van viszont egy új orvosi eljárás - ami egyébként nagyon érdekes gondolat és nagyon érdekes kérdéseket vet fel. Maga az ötlet talán még jobban is tetszett, mint a kifejtése, bár értem, hogy a sztori és az üzenet kibontásában igazából így vált fontossá.

A szerző stílusáról is szót kell ejtenem... Bevallom, nekem nem jött be annyira. Teljesen olvasható volt, félreértés ne essék, és igazából kötekedni sem tudnék. De ráébresztett, hogy nehezebben szippantanak be a pasik által írt, pasi főszereplők tini problémáiról E/1-ben mesélő történetek. Ez nyilván persze egyéni problémám. Valószínűleg kevésbé tudok azonosulni az ilyen problémákkal és a a pasis gondolkozással. (Talán egyedül John Green jelent kivételt.) A stílus ugyanis nekem sokszor... túl pasis, a szexuális poénok dobálásával és a pasi szereplők nyilván kevésbé gondolkoznak érzelmi alapon, mint a női szereplők - és ez a furcsa nem érzelemmentes "érzelmetlenség" engem kevésbé köt le.

Ami a történetet illeti... óriási akcióra ne készüljön senki, sőt a szereplők időnként kifejezetten gyerekesek. Felnőttes problémákkal és dolgokkal foglalkoznak, úgy is mint szex (leginkább), korai terhesség és még sorolhatnám, közben meg 10 oldalanként fogócskáznak (elnézést "vadásznak") vagy más idióta játéknak állnak neki.

El kell ismernem viszont, hogy a csavar, illetve a csavarok a könyv második felében jók voltak. Meglepődtem, mégis logikusak voltak és ahogy írtam, sok mindenre magyarázatot kaptam, amit nem értettem.

Üzeneten kívül a karakterek sem válnak igazán ütőssé. Leginkább 3-4 szereplőt ismerünk meg, mindenki más igazából csak kellék - becenéven futnak, egy-egy sarkított tulajdonságukat megismerjük, de ettől még nem válnak igazán érdekessé, csak úgy vannak. A 3-4 főszereplő közül pedig talán kettő van, aki szimpatikus: a barátnő, Genevieve és a pasi, Thomas. Aaron viszont sajnos nem vált igazán szimpatikussá. Nem utáltam... csak úgy, nem éreztem semmit.


Összességében azt tudom mondani, hogy a regény második fele miatt kicsit értem, miért alakult ki ekkora láz a könyv körül. Bátran bedob kérdéseket, amik kényesek, és úgy foglalkozik velük, hogy párbeszédeket indít el és határozottan eléri, hogy járjon az ember agya ezeken a témákon és foglalkozzon ő maga is a kérdésekkel. Viszont mint történet, nem igazán ragadott magával. Sem a stílus, sem a szereplők, sem a cselekmény nem szippantott be igazán, inkább csak kellékeknek éreztem őket a kérdések kibontásához. 

EGYNEK ELMEGY/AJÁNLOM


Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés,


Nyereményjáték


Adam Silvera Instagram oldaláról, és a nyilatkozataiból is jól tudhatjuk, hogy a srác sok sztáríróval ápol jó barátságot.

A mostani játékunk során minden állomáson találtok egy közös képet, amin Adam van, és egy közeli barátnője. A feladat egyszerű: találd ki, hogy kivel pózol Adam, és írd be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.




a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


- 02.05. - Sorok Között
- 02.07. - Deszy könyvajánlója
- 02.09. - Spirit Bliss
Adam Silvera: Inkább ​boldog {Értékelés + Nyereményjáték} Adam Silvera: Inkább ​boldog {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 2/08/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.