Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara {Értékelés + Nyereményjáték}

Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara

A blogturnéról




A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Sarah J. Maas nagysikerű sorozatának második kötete, a Köd és harag udvara, mely fenekestül felforgatja az eddig megismert világot. Feyre-nek ezúttal szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell sorsáról, miközben háború közeleg.
Tartsatok a Blogturné Klub nyolc bloggerével, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, a turné végén pedig vigyétek haza a regény egy példányát.

Kapcsolódó bejegyzések:




Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 750
Fordító: Hetesy Szilvia
ISBN: 9789634570943
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 2.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,71)
Megrendelési link
Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva…
Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.

A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

Az első mondat:


"Lehet, hogy a lelkem mélyén mindig is össze voltam törve, és örök sötétség honolt bennem."

Véleményem


Az értékelés alapjáraton spoilermentes, viszont a fő szerelmi szálról elég nyíltan írok, kikövetkeztethető, ki mellett köt majd(?) ki a harmadikban Feyre!

Talán még emlékeztek rá, hogy voltam az első Tüskék és rózsák udvara kötettel. Jó volt, jó volt, de nem értettem ezt az óriási lázat. Ráadásul még kevésbé értettem azt az óriási rajongást, amit Rhys irányában tapasztaltam mindenhonnan. 

Viszont akkor többen azt mondták, várjam ki a második részt. Egyrészt elszakadunk A szépség és a szörnyeteg alaptól (ami amúgy nem annyira csábító nekem, mivel én szeretem A szépség és a szörnyeteget és az erre épülő sztorikat), helyette áttérünk Hades és Persephoné alapjára (ami örvendetes, mert nagyon szeretem, de ez egyben azt is jelenti, hogy új pasi a láthatáron), másrészt mindenki azt ígérte, meg fogom érteni, miért Rhys és miért nem Tamlin. Ezt egyrészt nagyon vártam, mert tudni akartam végre a miértekre a választ, másrészt rettegtem. 

Kb. az egyetlen dolog, amit nem szeretek Sarah J. Maas írásaiban, az az, hogy milyen gyorsan cserélgetik a hősnők a pasijaikat. És ja, lehet nekem arról magyarázni, hogy azért, mert a szereplők változnak, és bizonyos mennyiségben ezt még el is tudom fogadni. Egy mennyiség után viszont az én hűséges lelkem besokall. Egyrészt mert hűséges vagyok, másrészt mert vagyok olyan régimódi, hogy hiszek abban, hogy megtalálhatjuk a párunkat egy életre - akivel a kapcsolat nem tökéletes, de akivel összecsiszolódik az ember, és akik alkalmazkodnak egymás változásaihoz, már persze egészséges mértékben. És még a váltással sem lenne problémám, mert hát, annyiban modern gyerek vagyok, hogy nem hiszem, hogy feltétlenül meg kell maradni mindenkinek az első párjánál,  ámde ha az első könyvben örök szerelemről szól a fáma, akkor kevésbé lenyelhető nálam a váltás. Mert egyszerűen hiteltelenné teszi mindazt, ami előtte történt. 

Nos, attól féltem, ezzel is ilyen problémám lesz, ráadásul azzal megspékelve, hogy cserébe még az egyik kedvenc mesémet is megtiporjuk, hogy meglegyen a hab a tortán. Meglepő módon azonban sokkal jobban fogadtam azt, ami történt, mint bármelyik Üvegtrón kötetben. 

Kezdjük az elején! 



A sztorit a nagyjábóli happy enddel indítjuk, ahol ott hagytuk Feyre-t és Tamlint. Tamlin újra szabadon uralhatja a Tavasz udvarát, és párosként az esküvőjükre készülnek. Meglepő módon Rhys sem jelentkezett már hónapok óta, hogy behajtsa a havi egy alkalmas látogatást Feyre-n. 

A dolgok mégsem olyan tökéletesek, mint azt az ember jogosan várná. Feyre-t rémálmok gyötrik. Emellett Tamlin túlfélti, és jobbára semmit nem tehet szabadon, mert mndenhvoá őrszemek kísérik - ha egyáltalán kimozdulhat. Emellett a nyakába varrtak egy papnőt is, akinek elvileg az udvari életre kellene felkészítenie - de ez egyre inkább börtönnek tűnk. Hiába lehetnek egymáséi Tamlinnal, a férfival alig találkozik, akkor is jobbára éjjel; Tamlin nem vonja be a komoly döntésekbe, sőt, titkolózik előtte; az igazi problémáiban, például a rémálmaiban Tamlin valahogy nem bizonyul támasznak; a Tavasz udvara vezetőjének párjaként olyan feladatokat, szerepeket és tulajdonságokat aggatnak rá, ami egyszerűen nem ő. 

Végignézhetjük, ahogy egy erős, határozott és okos hősnő hervadozik a saját happy endjében. 

Bevallom, ezt eleinte kicsit eltúlzottnak éreztem, puzta eszköznek, hogy jöhessen a másik pasi. De minél többet éltem át Feyre mellett Tamlin udvarában, aztán később azon kívül is, annál biztosabb voltam benne, hogy ez így volt jó. Nagyon féltem ugyanis attól, hogy a Tamlin-Feyre-Rhys szerelmi háromszöget az egy hetes látogatásokkal amolyan igazi erre is, arra is húz dologként fogjuk átélni, és a szerelmi háromszögekben adott huzavona minden stresszét és szenvedését átélhetjük majd, míg a könyvben Feyre ide-oda pattog, mint egy labda, földrajzilag és érzelmileg is. Szerencsére viszont nem így lett, ugyanis a Rhys nélkül eltöltött könyv eleji viszonylag hosszú idő lehetőséget adott arra, hogy Feyre és Tamlin kapcsolatát Rhys beavatkozása nélkül vizsgáljuk.

Magyarul a problémák gyökerét nem egy harmadikban kereste az írónő - persze, ott várakozott a sarkon egy harmadik, de az már csak következmény volt. Feyre és Tamlin kapcsolatában lehetett megtalálni a gondokat. Azt, hogy milyen, amikor két ember (oké, tündér) szereti egymást, de valami mégsem passzol. Mert talán mégsem illenek össze valami miatt. Mert lehet, hogy egyikük vagy másikuk megváltozott, és ez tényleg kihat a kapcsolatukra, mert egyszerűen képtelenek újra a másikhoz idomulni. Mert esetleg rövid távon működik a dolog, hosszú távon viszont mások a szükségleteik. 

Hosszan lehetne elemezgetni, hogy Tamlin micsoda elnyomó, és tulajdonképpen ez igaz is - szét lehetne cincálni ezt a kapcsolatot, ezt az idő rövidsége miatt most nem teszem meg. 

Viszont az az érdekes, hogy bár nagyon haragszom Tamlinra, valahogy... mégsem érzem gonosznak, mint ahogy szóba került egy beszélgetésemben Tibivel. Nem érzem, hogy démonizáltuk - bár kétségtelen, hogy az írónő eléggé sarkított Rhys javára. Ezzel együtt számomra Tamlin esendő, aki rossz döntéseket hoz - abból nem is keveset, ez kétségtelen tény, főleg a könyv végén, akkor meg tudtam volna ütni. Ezzel együtt kicsit megértem. 



Úgy érzem, Rhys és Tamlin figuráiban valójában egy régimódi férfi találkozik egy modernnel. Bárhogyan is hasonlítjuk össze őket, ebbe botolhatunk. Rhysnek világegyesítő ideái vannak, Tamlin a régi világ értékeit vinné tovább. És ez csapódik le a kapcsolataikban is. Tamlin világnézetében teljesen helyénvaló, hogy a nőnek a férje Ura, aki irányít, és bármi áron védelmez - még akkor is, ha ezzel a nő nem ért egyet. Ebben a nézetben megfér az, hogy a nő otthon marad és vezeti a háztartást, szép ruhákba bújik, mosolyog, és ha a férje mond valamit, akkor azt ő követi. Rhys ezzel szemben a modern férfi: aki egyenrangú partnerként képes elfogadni a nőt, aki nem gondolja, hogy a nők nebáncsvirágok, akik nem hozhatnak önálló döntéseket.  Nekünk, modern nőknek ezért fájó Tamlinról olvasni, ahogy az erős akaratú Feyre sem tudja igazán lenyelni, hogy szerelem ide vagy oda, őt bizony elnyomják. 

Ilyen szempontból számomra ez a könyv rendkívül feminista olvasmány. Rámutat arra, mennyire fontos a szabad akarat és mennyire fontos, hogy nő és férfi egyenlő legyen. Akár globálisan, akár mikrokörnyezetben, mondjuk egy párkapcsolatban. 

Ezért én mondhatni lubickoltam abban, ami Tamlin, Feyre és Rhys között ebben a könyvben történt. Gyönyörű ellentéteket és párhuzamokat találni ebben a könyvben. 

De nem csak ezért tetszett az érzelmi szál kibontása. Szerintem szépen, lassan, fokról-fokra bontakozott ki, még ha ismertük is a problémákat már a könyv elején, Feyre nem váltott egyik pillanatról a másikra. Nem voltak hosszú szenvedések, vagyis... időben igen, de nem volt idegesítő nyavalygás, de nem volt hirtelen átkapcsolás sem. Hiszen egy problémás viszony (legyen akár párkapcsolat, akár barátság, akár más) felismerése nehéz dió, és utána dönteni még nehezebb. Szerintem Maas ennél szebben még sosem oldotta ezt meg. 

Emellett nagyon tetszett az is, hogy kapunk egy NAGY magyarázatot az érzelmi szálon, de nem válik erőltetetté, nem varrta az írónő a nyakunkba már a könyv elején, hogy nesze - ez lesz, és kész. Inkább egy már meglévő kapcsolatra tette fel vele a koronát, határozottan jó döntés. Ráadásul az, hogy ez a dolog utólag számtalan korábbit megmagyaráz, még az első könyvből is... zseniális. Minden összeért. 

Még annyit muszáj megjegyeznem, hogy igaza volt azoknak, akik nagyon határozottan nem akarták a VP-be tenni ezt a könyvet - ebben a részben ugyanis már elég sok, és elég konkrét erotikus jelenetet és beszélgetést kapunk.

Ami csak és kizárólag Rhyst illeti. Mea culpa. Most már minden rajongást megértek. Olvadoztam a lapokon. (Ezzel együtt, és ismerve Rhys motivációit is, még mindig azt mondom, hogy az elsőben a falra másztam tőle.) Rhys mindenért bőségesen kárpótolt, amit az elsőben nem szerettem, határozottan álompasi listás, ez nem is kérdés. Nem fokozom tovább, így is hosszú az értékelés, sok még a téma - Rhyst meg úgyis imádni fogja mindenki, olvassátok a könyvet. 

Ennyit a romantikus szálról, ugyanis sok még a téma, amit fel kell dolgozni, és te jó ég, mennyit lehetne erről a könyvről írni még! 

Ami a könyv hangulatát illeti, az valami félelmetesen jó volt. Most éreztem azt igazán, hogy jó ebben a világban elmerülni. A leírások csodálatosak voltak, de eltúlzottak, tényleg szinte láttam magam előtt, amit Feyre - ez persze nem csak csupa szépséget jelentett, ha valami borzongató volt, hideg, félelmetes, akkor azt is átéltük. Szerelmes lettem a könyv egy bizonyos helyszínébe, nem lövöm le a poént, úgyis tudni fogjátok, mire gondolok. 



A szereplőkre se lehet panaszunk, mert jó szereplőkből kaptunk egy egész készlettel. Egyrészt fontosabb szerep jut most Feyre két testvérének, alig várom, hogy ez a folytatásokban hogyan bontakozik majd ki. Másrészt kapunk egy egész csapatnyi barátot - és lehet, hogy inkább családnyit kellett volna írnom, mert bár mind nagyon imádnivalóak külön-külön is, nekem együtt váltak igazán, szívszorítóan kedvenccé. Ahogy ezek a szereplők egymást szeretik, támogatják, az valami elképesztő. Megint csak nem lövök le poénokat, úgyis tudni fogjátok, kikre gondoltam. Még annyit tennék hozzá, hogy dobjuk be még Lucient ebbe a körbe, és te jó ég, az alakuló szerelmi szálak! Te jó ég! FOLYTATÁST!

Fontos szólni még a cselekményről is néhány szót, mert azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy érzelmi szálas ömlengések és elemzések ide vagy oda, azért ez a könyv elejétől a végig (na jó, az első 20-30 oldal azért nem olyan eseménydús) tele van akcióval. Mindig történik valami, mindig van valami izgi. Egyrészt ott az érzelmi szál, ami alapból nem marad komoly konfliktusok nélkül. Másrészt Feyre-nek szembe kell néznie a bűntudatával és a rossz emlékeivel. Harmadrészt van egy elég szép politikai szál is: ki melyik oldalra áll, kit támogat, egy esetlegesen közelgő háborúban? Emellett a könyv nagy részében van egy határozott cél, mondjuk úgy, hogy egy rejtélyt kell megoldani, amihez több helyről kell összeszedni dolgokat. Ennek megfelelően kapunk rejtvényeket, izzasztó apróbb kihívásokat, politikai tárgyalásokat, intrikát, beszökést-betörést ide-oda és harcjelenetekben sincs hiány. 

A könyv végén pedig a dráma a tetőfokára hág, és te jó ég, milyen izgalmas végjátékot hozott össze Sarah J. Maas. Rengeteg szereplőt mozgat benne, hatalmas a feszültség, egy jeleneten belül több csavart is kapunk, és így a könyv vége maga is egy váratlan fordulat - egy nem kifejezetten függő függővéggel, a kérdés mindenesetre nagyon sok és hihetetlen izgalmat ígér a harmadik részre. 

Ha nagyon-nagyon kötekedni akarnék, az egyetlen dolog, amit most Maas ellen fel tudnék hozni az az, hogy nagyon hosszú ez a könyv. Én ebookban olvastam, de nyomtatott verzióban bátran felveheti a versenyt egy téglával. De valahogy mégsem akarok igazán belekötni ebbe, mert a nagy érzelmi ív és a cselekmény így kerek, nem látom bene azt a pontot, ahol meg lehetett volna törni, és végig izgalmas is volt, egy ponton sem untam. Csak hát őrjítő volt, hogy hányszor voltam kénytelen letenni, mert késő éjjel lett vagy reggel már menni kellett munkába...

KEDVENC LETT




Olvass bele a képre kattintva!


https://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7709_kod_es_harag_udvara-20171204_125011.pdf?ap_id=Deszy


Nyereményjáték


A zene sokak számára inspirálóan hat, ez Sarah J. Maas esetében is igaz. A Köd és harag udvarának megírásakor nem kevesebb, mint 289 zene került fel a listájára, köztük rengeteg film és mese dalával. Mostani turnénkon ezek közül válogattunk.
Minden állomáson találtok egy címet, melynek betűit összekevertük (arra figyeljetek, hogy a megoldás lehet több szó is). Nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni a betűket és beírni a rafflecopter megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

tavara

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


01/18 Könyvvilág
01/20 Függővég
01/22 Sorok Között
01/24 Insane Life
01/26 CBooks
02/01 Spirit Bliss
02/03 Dreamworld
02/09 Deszy könyvajánlója
Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara {Értékelés + Nyereményjáték} Sarah J. Maas: A ​Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 2/09/2018 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.