15 emlékezetes idézet a ma 15 éves Főnix rendjéből
A Harry Potter és a Főnix rendje a Harry Potter sorozat talán legvitatottabb, és legtöbbet kritizált darabja. A legtöbbször, amikor szóba kerül, Harry Potter hisztijeit emlegetik.
Érdekes, hogy pont most van a megjelenésének 15. évfordulója, mert nem is olyan régen értekeztem röviden egy ismerősömmel a kötetről. És igen, elismerem, hogy Harry meglehetősen... frusztrált ebben a kötetben. De ki ne lenne az az ő helyében? Tombolnak a hormonjai, Dumbledore furcsán viselkedik és nem hajlandó tudomást venni róla, míg Hermione és Ron prefektusok lesznek, ő minden szempontból háttérbe szorul, talán most először, nem is olyan régen nézte végig, ahogy meggyilkolják Cedricet, ráadásul abba a lányba van belezúgva, aki az előbb említett Cedricet gyászolja. A keresztapjával továbbra sem találkozhat és tarthatja a kapcsolatot nyíltan. Emellett tudja, hogy Voldemort visszatért és az élete veszélyben forog, ráadásul mivel ezt a legtöbben el sem hiszik neki, nem is tesznek semmit, hogy megvédjék őt és az embereket tőle. A sajtó pluszban még meglehetősen nyilvánosan le is járatja, és nem izgatottan és dicsérőn súgnak össze miatta a folyósón a diákok, hanem azért, mert őrültnek hiszik. Folyamatos látomások kísértik, nem tud egy jót aludni, közelednek a vizsgái, mindennek a tetejében pedig még megkapja a nyakába Umbridge-ot és a Minisztériumot. Csodálkozunk? De tényleg! Nincs meg minden oka arra, hogy kiakadjon és hisztizzen?
Mindenesetre szerintem a lenti idézetek is bizonyítják, hogy minden idegessége ellenére Harry igenis vicces ebben a kötetben, ráadásul számtalan olyan maradandó jelenet kötődik a Főnix rendjéhez, amiket én imádok: például Dumbledore serege (bár ebből elviseltem volna még többet is), McGalagony pillanatai Umbridge-dzsal vagy Lockhart újbóli felbukkanása.
Kigyűjtöttem most nektek 15 idézetet a könyvből, hogy kicsit felidézzük az emlékezetesebb pillanatokat - bár kétségtelen, hogy ezeken kívül még sok ilyen van a kötetben.
Ti miket látnátok még szívesen a listán?
– Igaz, hogy kiabált Umbridge professzorral?– Igen.– A szemébe mondta, hogy hazudik?– Igen.– Megmondta neki, hogy Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért?– Igen.McGalagony professzor leült az íróasztalához, s egy darabig némán nézte Harryt. Azután így szólt:– Egyen egy kekszet, Potter!
– El se merem hinni! El se merem hinni! Ron, kis drágám, ez csodálatos! Prefektus leszel! Minden gyerekem az volt!– Mi mik vagyunk Freddel, az unokáid? – méltatlankodott George, miután anyja félretolta, hogy átölelhesse legkisebb fiát.
Umbridge ekkor köhintett egyet, de valahogy úgy, mintha azt próbálgatná, milyen halkan tud.McGalagony nem vett tudomást róla.(…)Umbridge megint köhögött, ezúttal valamivel hangosabban. McGalagony behunyta a szemét, majd egy másodperc múlva kinyitotta, és tovább beszélt.(…)Umbridge ezúttal pregnánsan köhintett.– Ha kívánja, tudok adni köptetőt, Dolores – vetette oda McGalagony, rá se nézve a főinspektorra.
– Egyszerre ennyi mindent nem érezhet valaki, mert felrobbanna.– Csak azért, mert te egy teáskanál érzelmi színvonalán állsz, nem kell másokról is ezt feltételezned.
– (…) Harry, írtam egy levelet a nagynénédéknek, hogy ne aggódjanak…– Nem fognak… – dörmögte Harry.– …hogy nincs semmi bajod…– Szomorúak lesznek.– …és hogy jövő nyáron viszontlátnak.– Ahhoz nem ragaszkodom.
– Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked! Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled, Potter!Azzal Lily sarkon fordult, és elrohant.– Evans! – kiabált utána James. – Evans, várj!A lány azonban hátra se nézett.James lebiggyesztette ajkát, és csalódását ügyetlenül leplezve megjegyezte:– Fogalmam sincs, mi baja.– Mintha burkoltan arra célzott volna, hogy egy cseppet beképzelt vagy, pajtás – ironizált Sirius.
– Ne félj, épp olyan normális vagy, mint én.A lány halványan elmosolyodott, és bemászott a fiákerbe. Harry követte, de közben arra gondolt, vajon jó-e olyan normálisnak lenni, mint Luna Lovegood.
– Hogy tetszett a tizedik kérdés, Holdsáp? – kérdezte Sirius, miután a négyes kilépett a bejárati csarnokba.– Zseniális volt! – felelte Lupin. – Írd le a vérfarkas öt jellemzőjét! Klassz kérdés.– És mondd, sikerült összeszedned a jellemző jegyeket? – kérdezte megjátszott aggodalommal James.– Azt hiszem, igen – válaszolta nagy komolyan Lupin. A tölgyajtó felé araszoltak a napsütötte parkba igyekvő diákok tömegében. – Egy: a székemen ül. Kettő: az én ruháimat viseli. Három: Remus Lupinnak hívják.
– Potternek a legcsekélyebb esélye sincs rá, hogy valaha is auror legyen!McGalagony is felállt, s ez az ő esetében jóval hatásosabb mozdulat volt: toronyként magasodott Umbridge professzor fölé.– Potter! – szólt csengő, éles hangon. – A szavamat adom, hogy aurort csinálok magából. Ha kell, minden este együtt gyakorlunk, de garantálom, hogy el fogja érni a szükséges eredményeket!
Tonks szapora bocsánatkérések közepette a helyére vonszolta a súlyos troll-lábat; Mrs Weasley feladta a függönnyel vívott harcot, és képtől képig rohanva kábító átokkal sújtott minden egyes hangoskodó festményt. Közben feltárult az ajtó, amivel szemben Harry állt, s egy hosszú, fekete hajú férfi sietett ki rajta.– Fogd be a szád, undok vén banya! – rivallt rá a nagy portréra, majd a kép elé érve megragadta a függönynek azt a szárnyát, ami kifogott Mrs Weasleyn.Az öregasszony elsápadt a dühtől.– Tee! – bömbölte kidülledő szemmel. – Véred árulója, banditák csatlósa, családunk elfajzott szégyene!– Azt mondtam, fogd be a szád! – ordította a férfi, majd Lupinnal együtt nagy nehezen összehúzták a függönyt.Az öregasszony ordítása elhalkult, majd elhalt, és már csak a fülekben visszhangzott tovább.Sirius Black hátrasimította arcába hullott fekete fürtjeit, és keresztfiához fordult:– Szervusz, Harry – szólt kissé feldúltan. – Látom, megismerkedtél anyámmal.
– Johnson mutatkozik be… – hallatszott a közvetítés –, megszerezte a kvaffot. Csodás hajtó ez a lány, évek óta mondom neki, mégse akar járni velem…– Jordan! – csattant fel McGalagony.– Csak érdekességnek szántam, tanárnő…
– Az igazgatónő beszélni akar veled, Potter – szólt vészjóslóan Frics.– Nem én voltam – felelte automatikusan Harry
– Szerintem név is kellene a csoportnak – mondta vidoran a lány, le se eresztve a kezét. – Az erősítené az összetartást és a csapatszellemet, nem gondoljátok?– Lehetnénk Umbridge-ellenes Liga? – kérdezte reménykedve Angelina.– Vagy legyünk Mulya a Mágiaügyi Minisztérium Csoport – javasolta Fred.– Inkább olyan név kellene – szólt Hermione, miközben lesajnáló pillantást vetett Fredre –, amit mások előtt is nyugodtan kimondhatunk, mert nem árulja el, hogy mit csinálunk.– Akkor legyünk Defenzív Szakkör – mondta Cho. – Vagy csak röviden DS, és akkor senki sem értheti, miről beszélünk.– Igen, a DS jó – szólt Ginny. – De a jelentése Dumbledore Serege legyen, hiszen attól fél a legjobban a minisztérium, nem?A javaslatot nevetés és helyeslő, egyetértő moraj fogadta.– Ki támogatja a DS-t? – kérdezte Hermione, és feltérdelt a párnán, hogy megszámolja a kezeket. – Ez a többség – indítvány elfogadva!Hermione felállt, a falhoz lépett, és kitűzte rá az aláírásokkal teli pergament. Aztán felírta a lap tetejére:DUMBLEDORE SEREGE
(…) csütörtökön pedig a sötét varázslatok kivédése következett. Ez volt az első olyan vizsga, ami után Harry biztosra vette, hogy nem bukott meg. Az írásbeli kérdésekre a kisujjából rázta ki a választ, a gyakorlati vizsgán pedig külön örömöt jelentett számára, hogy a megfigyelőként jelen lévő Umbride szeme láttára mutathatta be a sok ellenrontást és defenzív bűbájt.– Bravó – kiáltott fel Dombors professzor (..)– Gyönyörű! Nos, készen is vagyunk, Potter… hacsak…Az öreg professzor kissé előredőlt a székében.– Úgy hallottam kedves barátomtól, Tiberius Ogdentől, hogy patrónust idézni is tudsz. Nos, esetleg néhány pluszpontért…Harry felemelte a pálcáját, Umbridge szeme közé nézett, és elképzelte, amint a főinspektor megkapja a felmondását.– Expecto patronum!Pálcája hegyéből teljes szépségében kiszökkent az ezüstszarvas, és végigvágtatott a nagytermen. A vizsgáztató professzorok mind elgyönyörködtek benne, s miután a szarvas köddé vált, Dombors professzor lelkesen összecsapta csontsovány kezét.– Csodálatos!… Köszönöm, Potter, fáradj ki!
A varázslati traumák osztályára nyíló ajtó kis ablaka mögül az üvegnekpréselt orral egy varázsló nézett rájuk. Göndör szőke hajú, kék szemű férfivolt; széles, bárgyú mosolyra húzott szájából vakítóan fehér fogakvillantak ki.– Azt a... ! – suttogta a varázslóra meredve Ron.– Te jó ég! – sikkantott Hermione – Lockhart professzor!A volt sötét varázslatok kivédése tanár kinyitotta az ajtót, és hosszú, lilahálóköntösében odalépett hozzájuk.– Szívélyes üdvözletem! – szólt. – Autogramot szeretnétek kérni tőlem,igaz?
Most döbbentem rá,az idézeteket olvasva,hogy én még nem olvastam HP könyveket.
VálaszTörlésEz hogyan lehet?
TörlésÉn az összeset csak már az igen régen volt
VálaszTörlés