Hallgasd Hétfőn - Fall on Me
Ezen a héten sem marad el a Hallgasd Hétfőn rovat, annak ellenére, hogy ez a hétfő szünnap!
Ezen a héten egy olyan dalt hoztam nektek, amibe már azelőtt beleszerettem, hogy tudtam volna, bármi köze is van könyvhöz - pedig van, ugyanis ez a zenéje a Disney új Diótörő filmjének.
Eredetileg az angol-olasz verziót hallottam, amikor felkerült a klip. És több okból is teljesen lenyűgözött: azok közé tartozom, akik bár nem rajonganak mániákusan Andrea Bocelliért, de amikor mégis hallgatom, újra meg újra lenyűgöz, milyen különleges hangja van.
Így döbbenten jöttem rá, hogy bizony a fia sem panaszkodhat. Egyrészt teljesen megdöbbentett, milyen tökéletesen jóképű ez a srác, utána pedig rögtön az, hogy még jó hangja is van - de persze volt kitől örökölnie. Ezzel együtt, szegény, amikor elkezdett énekelni az apukája, az ő hangja már kevésbé hatott különlegesnek. (Igaz, az angol verzióban kisebbnek érzem a különbséget, így el kell ismerni, Bocelli hangjának egyébként az olasz nyelv dallamossága is nagyon jót tesz.)
Viszont ez a dal vitathatatlanul gyönyörű, mindkét verzióban - igaz, hozzám az olaszos közelebb áll, így azt is itt hagyom.
De most kijött a teljesen angol, már a filmes bevágásokkal, így indítsunk azzal. De ígérjétek meg, hogy meghallgatjátok az olaszost, a maga egyszerűségében, csak az apa-fia párossal, a fehér környezetben, ami tökéletes választás. És figyeljétek Andrea Bocelli arcát, amikor a fia elkezd énekelni - a leggyönyörűbb pillanat.
Íme a két verzió:
Ezen a héten egy olyan dalt hoztam nektek, amibe már azelőtt beleszerettem, hogy tudtam volna, bármi köze is van könyvhöz - pedig van, ugyanis ez a zenéje a Disney új Diótörő filmjének.
Eredetileg az angol-olasz verziót hallottam, amikor felkerült a klip. És több okból is teljesen lenyűgözött: azok közé tartozom, akik bár nem rajonganak mániákusan Andrea Bocelliért, de amikor mégis hallgatom, újra meg újra lenyűgöz, milyen különleges hangja van.
Így döbbenten jöttem rá, hogy bizony a fia sem panaszkodhat. Egyrészt teljesen megdöbbentett, milyen tökéletesen jóképű ez a srác, utána pedig rögtön az, hogy még jó hangja is van - de persze volt kitől örökölnie. Ezzel együtt, szegény, amikor elkezdett énekelni az apukája, az ő hangja már kevésbé hatott különlegesnek. (Igaz, az angol verzióban kisebbnek érzem a különbséget, így el kell ismerni, Bocelli hangjának egyébként az olasz nyelv dallamossága is nagyon jót tesz.)
Viszont ez a dal vitathatatlanul gyönyörű, mindkét verzióban - igaz, hozzám az olaszos közelebb áll, így azt is itt hagyom.
De most kijött a teljesen angol, már a filmes bevágásokkal, így indítsunk azzal. De ígérjétek meg, hogy meghallgatjátok az olaszost, a maga egyszerűségében, csak az apa-fia párossal, a fehér környezetben, ami tökéletes választás. És figyeljétek Andrea Bocelli arcát, amikor a fia elkezd énekelni - a leggyönyörűbb pillanat.
Íme a két verzió:
Nincsenek megjegyzések