Nyílt levél a Book a Sloth Club csapatának

Kedves BASC csapat!

Adtam magamnak, a BASC vevőknek és Nektek egy hétvégét, hogy eldöntsem, megírom-e ezt a levelet. 

Egy hétvégét adtam magamnak, hogy megemésszem a kritikán aluli szeptember YA dobozt, a vevőiteknek, hogy reagáljanak és így megbizonyodjak, csak én érzek-e úgy, ahogy és Nektek - legfőképpen Nektek. Nektek, hogy reagáljatok valamit, hogy megindolkoljátok, ami történt, hogy megnyilvánuljatok normális stílusban és hogy... urambocsá, elnézést kérjetek.

Azt hiszem, a hétvégén nagyjából sikerült megemésztenem, hogy abból a kb. 6700 forintból, amit kifizettem a szeptemberi YA dobozért, gyakorlatilag 3000 forintot kidobtam az ablakon. Mert a könyvet mindenképpen megvettem volna, és kétségtelen, a csokis kekszet is megeszem. Nem mondom, hogy nem vagyok még mindig bosszús, amikor ránézek a neonzöld kistáskára vagy a gagyi kínai Eiffel-toronyra, de azt hiszem, nagyjából megbékéltem a dologgal.

Terápiás jelleggel kiírtam-kibeszéltem magamból a dühöm és csalódásom nagy részét. Meg tudtam osztani a bejegyzésemmel, a kommenteken keresztül a többiekkel, akik a Ti csoportotokban és az én bejegyzésem alatt írtak Molyon és Facebookon. Emellett nem tagadom, a hétvégi olvasás éjszakáján is visszatérő téma volt a doboz, mert olyanok is, akik meg sem rendelték a dobozt, nem győztek sajnálkozni, amiért én igen. "Szegény, láttam, mi történt veled! Komolyan ennyi volt az egész?"

Mint mondtam, erre hagytam magamnak időt a hétvégén.

Ahogy arra is hagytam időt, hogy lássam, mit reagálnak a többiek. Még a mai felnőtt dobozos reakciókat is bevártam. Ugyanis tudom, ízlések és pofonok. Lehet, hogy egy könyvet én imádok, mások meg gyűlölnek, vagy épp fordítva. Ez pedig ugyanígy van a dobozos meglepetésekkel kapcsolatban. Viszont arra kellett rájönnöm a hétvége kommentjei alapján, hogy bizony a jelenlegi érzéseimmel nem vagyok egyedül. Nem az én egyedi ízlésem szerint volt katasztrófa a doboz, hanem összességében szinte mindenki szerint. Azt hiszem, talán egy vagy kettő pozitív véleményt olvastam, mindenki más megdöbbenve figyeli az eseményeket - és kifejezi, mennyire csalódott, esetleg az örömét, amiért ő nem rendelt és igen, már nem egy olyan kommentet láttam, aki megírta, ő bizony nem fizet elő újra, amint lejár az előfizetése.

Lassan eltemetem abbéli reményemet is, hogy esetleg bocsánatot kérjetek. Egy hozzászólást láttam Tőletek a témában, attól pedig csak inkább még dühősebb lettem, mint előtte voltam. Hogy meritek kioktatni a saját olvasóitokat ilyen pitiáner módon, megkérdőjelezve, hogy tudják-e, mit jelent a young adult kifejezés? Olyan szinten felháborodtam, hogy azt elmondani sem tudom. Illetve... kicsit ahhoz hasonlítanám, mint amikor a viccben az egyszeri autós megszólal az autópályán, mikor látja, hogy mindenki vele ellentétes irányba megy: "Itt mindenki hülye, hogy a rossz irányba közlekedik?" Talán el kellene gondolkozni, akkor végül is ki az, aki rossz irányt választott... 

Mindenesetre ez volt a harmadik dolog, aminek időt hagytam. Nektek. 

Tudjátok, sokat gondolkoztam a héten arról, vajon mitől jó egy meglepetésdoboz. A kollégáim döbbenten figyelték, ahogy sorra jöttek a dobozok a munkahelyemre, én meg próbáltam elmagyarázni nekik a lényeget. Már akkor is próbáltam megragadni a dolog lényegét, most, a csalódásom közepette pedig még egyszer elgondolkoztam, vajon miért vagyunk hajlandóak annyian kifizetni többezer forintot valamiért, ami nagy ennyire lutri.

Én a magam részéről úgy gondolom, az ilyen meglepetésdobozokkal kicsit a gyerekkorunkat szeretnénk visszahozni. Amikor még meglepetés volt a szülinapi meg a karácsonyi ajándék, nem pedig hozzávágtak az emberhez egy ajándékkártyát, hogy valami hasznosat vegyen belőle, amit tutira tetszik vagy pedig épp megkérdezték előre, mit szeretnél, aztán megvették. Amikor egy-egy ilyen dobozra várakozunk, amikor kinyitjuk, és csillogó szemmel, hevesen dobogó szívvel turkáljuk elő a dobozból az ajándékokat (amik persze nem ajándékok, hiszen ki lettek fizetve jó előre), akkor megint gyerekek lehetünk kicsit. 

Így valójában nem is, vagy legalábbis nem kizárólag a doboz tartalmáért fizetünk, hanem az izgalomért és a meglepetés boldogságáért. 

Ehhez viszont bizalom kell. 

Tudjátok, ajándékozóból is kétféle van. Vannak azok a rokonok, akik minden évben megveszik az unalmas és ronda mintájú pulcsi-zokni-nyakkendő hármast, és még csak halványan sem gondolkoznak el rajta, minek örülne az ember. Aztán vannak azok a rokonok-barátok, akikre lehet számítani. Akik belefektetik az ajándékba az időt, előveszik a kreativitásukat, megterveznek mindent és betalálnak. Lehet, hogy nem költenek vagyonokat egy-egy ajándékra, de mégis boldogságot ajándékoznak. (Többek között ezért nem szeretem, amikor karácsony előtt elszaporodnak a hitelreklámok, de ez már más téma.)

Azt gondolom, azoknak, akik meglepetéscsomagot készítenek, akármennyire is anyagi érdekek fűzik a dobozhoz, az utóbbi kategóriába kellene tartozniuk. Egy meglepetésdoboz nem kizárólag a benne lévő tárgyakból áll - persze, az is nagyon fontos, mert ez nem ingyen van, az ember fizet érte, így elvárja, hogy anyagilag is nagyjából fair legyen a dolog, de a lényeg mégsem ez. Hanem az odafigyelés. A gondosság. A kreativitás. A szeretet. A lelkesedés.

Amikor elindultatok, kedves Book a Sloth Club, ezt a lelkesedést éreztem bennetek is. Meg akartátok ismerni az embert - jelen esetben embereket -, aki(k)nek az ajándékokat szántátok. Kérdeztetek, kommunikáltatok, kíváncsiak voltatok - majd a begyűjtött infók (ha úgy tetszik, kívánságlisták) alapján összeállítottátok a nagy meglepetést. Természetesen nem lehet konstans ennyi embernek megfelelni, de éreztem, hogy odafigyeltek, hogy fejlődtök, éreztem a gondosságot és a törődést. Hogy volt a dobozok mögött egy elgondolás, és igen, belefektetett idő dögivel. 

Nem tartozom azok közé, akik fangirlként lelkesedtek már a kezdetektől folyamatosan a csoportotokban - leginkább időhiány okán, de azért mindig figyeltem. Nagyon kedvesen megkerestetek, hogy teszteljem az első dobozotokat, ekkor találkoztam veletek először, és rettentően örültem, hogy végre valaki meghonosítja nálunk az egész könyves meglepidoboz koncepciót. Azóta pedig több dobozt is rendeltem. Nem, nem tartozom azok közé, akik előfizettek több hónapra, nem is vettem dobozt minden hónapban. De ennek nem lelkesedésbéli, hanem jobbára anyagi okai voltak - meg persze az, hogy nem mindig fogott meg az adott doboz témája. 

Mostanra viszont már több doboz van a hátam mögött, és bár nem mindig tetszett minden, összességében sosem bántam meg, hogy rendeltem tőletek. Mostanáig. Most viszont nagyon. 

Könnyű lenne egyszerűen azt mondani, hogy nem tetszettek a csomagban lapuló tárgyak. Mert ez is igaz lenne, ki is fejtettem a véleményemet a dobozértékelésemben.

De az igazi probléma nem a tárgyakkal volt, hanem az érzelmekkel. A szeptemberi dobozok egyikénél sem érzem, hogy meglenne mögötte az az idő, az az odafigyelés és az a kreativitás, amiről úgy gondoltam, a BASC sajátja. Sorra jöttek újabb és újabb meglepetésdobozok, miután felbukkantatok, de valahogy az utam és a bizalmam mindig visszavezetett hozzátok. Ha rangsorolni kellett volna, nálam mindig, szinte kérdés nélkül ti lettetek volna az elsők.

Most már viszont nem érzem így. 

És ez nem is ezzel a dobozzal kezdődött. Nyár vége óta úgy érzem, valami nagyon félrecsúszott nálatok. Először csak kicsit volt ilyen érzésem, és gondolkoztam, vajon csak amiatt lehet, hogy a könyvválasztásaitokkal nem voltam elégedett (erről kommenteltem is, utólag nagy megbánva, mert eléggé le lettem hurrogva, de hát ez van.) De most rájöttem, ez volt a kisebbik gondom. A nagyobbik más volt. Az, hogy valahogy megváltozott a kommunikáció. Valahogy kiveszett az élet a csoportból, és jobbára a tájékoztatásra tevődött át a hangsúly, és már nem kérdeztetek. Amikor pedig mégis kérdezett vagy javasolt valaki, esetleg leírta, ha valami nem tetszett neki, vagy épp panaszlevelet tett közzé, mert máshol nem kapott kielégítő választ - inkább lehurrogtátok ahelyett, hogy változtattatok volna. 

A kétirányú kommunikáció és a fejlődésre való törekvés iskolapéldái voltatok. Olyan szépen indult ez az egész, már-már irigylésre méltón, ahogy felépítettétek a BASC renoméját, és hiába jöttek sorban a vetélytársak, kitartottatok. 

Most viszont azt érzem, nem jó az irány. A kommunikációtok sokszor nem hogy nem kielégítő, de még külső szemlélőként is bicskanyitogató. 

A kérdések eltűntek - helyettük pedig a dobozok régi árnyéka maradt csupán. 

Nem tudom, mi lehet a háttérben, Ti majd biztosan megindokoljátok. Azt gyanítom, az újabb és újabb dobozokkal talán kicsit túllőttetek a célon, és nem tudtátok már tartani a tempót. Ez sem gond. 

A hűséges vevők általában megbocsátóak - egy darabig. Ám ha a bizalom odavész, oda minden. 

A bizalom szót már emlegettem, de hadd térjek vissza rá újra! Ugyanis azt gondolom, a bizalom az, ami egy ilyen vállalkozást életben tart. Bizalom nélkül az ember nem mer kifizetni ennyi pénzt... valamiért, isten tudja, pontosan miért. 

Szükség van a bizalomra, hogy a csomag megérkezik épségben, hogy ha mégis gond van, segítenek és persze hogy a dobozban olyasmi lapul, amiért megérte kifizetni több ezer forintot. Persze, arra az ember felkészül, hogy lehet ott olyasmi, amivel nem tud mit kezdeni, vagy neki épp nem tetszik - de kell, hogy a végén mégis pozitív kicsengése legyen a dolgoknak.

Az ember szereti a jó meglepetéseket. A kellemetlen meglepetéseknél viszont nem nagyon van rosszabb.

Ez pedig fokozottan igaz, ha nem is csak úgy szimplán nyakába szakad az embernek, hanem még ő maga fizetett is érte - mert ilyenkor a kellemetlen érzésben bizony a csalódás mellett ott lesz a megbánás is. És ha az ember megbánta már, hogy tőletek vásárolt - akkor nagyon határozottan el fog gondolkozni rajta, rendeljen-e újra tőletek.

Én levontam a magam konzekvenciáját, és biztos, hogy jó darabig nem fogok tőletek rendelni, de lehet, hogy egy ideig más könyves meglepetésdobozostól sem. 

Azon is gondolkoztam, visszamondjam-e a Fandom dobozt, amire még várok. 

Nem teszem. Egyrészt, mert nem tudom, mi ennek az eljárása, és nem akarok további időt és energiát ölni abba, hogy lemeccseljem veletek a dolgot. Amennyire láttam, elég sok csontváz panasz előkerült a veletek folytatott privát levelezések kapcsán is kommentekben, szóval inkább hagyom a fenébe a dolgot. Erre a pénzre én most már keresztet vetek és várom, mi lesz.

A másik ok, amiért nem teszem, az Árnyvadászok iránti hűségem. És leginkább ezért írtam meg Nektek ezt a nyílt levelet. Ugyanis kérni szeretnék valamit:

Ne áruljátok el újra a belétek vetett bizalmat!

Az Árnyvadász fandom doboz már így is csúnyán csúszik. Már önmagában ez is megérdemelne egy igazi elnézést kérést részetekről (kárpótlást emlegetni nem is merek), nem csak a botrányos szeptemberi dobozok. 

Könyörgöm, legalább ha már 4 hónapot várnak rá az Árnyvadászok, hozzatok nekik, nekünk egy jó dobozt!

Egy olyan dobozt, ami újra felidézi bennünk, hogy miért is jó meglepetésdobozt kapni. A csúszásokkal és a szegényes tájékoztatással a boldog várakozási időt már úgyis hazavágtátok - és megfejeltétek azzal, hogy egy sor aggódó kommentet olvasok, látva, milyen bénára sikerültek a szeptemberi dobozok.

Az Árnyvadászokkal ajándékot kaptatok, könyörgöm, vegyétek észre!

A Fandom doboz remek ötlet, de valljuk be, a kezdetektől teljesen nyilvánvaló mindenkinek, hogy leginkább remek üzleti húzás. Egy elhivatott rajongóra, aki sokszor érzelemből cselekszik (ugye ismerjük a KELL! típusú fangirl kommenteket?), könnyű építeni. És bizony sajnos ezt a szeretetet kihasználni is könnyű. 

Sarah J. Maas rajongó az első Fandom dobozzal elég vegyes érzésekkel távoztak. Nekem tetszett az a doboz, még ha csillagos ötöst nem is adnék rá. 

Itt az újabb lehetőség az Árnyvadász dobozzal, és sajnos kicsit úgy érzem, kezditek elbaltázni. 

Ami már csak azért is sajnálatos, mert valljuk be! A Fandom dobozokkal beültök a tutiba. Adott egy rajongótábor, amit szépen felépített egy jó író, egy jó kinti kiadó, egy jó hazai kiadó, egy csapat marketinges, jó néhány rajongó, aki rajongói oldalt működtet, egy csapat másik, aki rajongói alkotásokat gyárt és így tovább és így tovább, mondjuk az Árnyvadász doboznál ide értve mind a film, mind a tévésorozat alkotóit is. Tehát volt egy nagy csapat ember, akik felépítettek valami nagyszerűt - Ti meg mondhatni, belehuppantok a tutiba, és learatjátok a magatok kis babérjait belőle. 

Ezzel persze nincs gond, csak legyen értelme annak az aratásnak!

Fogalmam sincs, mit terveztetek a dobozba és hogy pontosan miért csúszik ennyit.

De ha már ennyit csúszott, akkor most még talán van időtök korrigálni és mérlegelni. 

Adott az Árnyvadászok gyönyörű csapata - és igen, nyilván elfogult vagyok. De itt van ez a sok ember, akik egy végtelenül elfogadó, végtelenül lelkes és rendkívül tehetséges csoportot alkotnak. Akik már annyi mindent átéltek együtt: a rengeteg könyvet, a sok-sok függővéget, a várakozást a folytatásokra, a várakozást majd a csalódást a film esetében, a várakozást majd a csalódást a sorozat esetében. Egy bukott filmmel és egy elkaszált sorozattal a hátunk mögött mi, Árnyvadászok még mindig kitartunk. 

És nagyon örülnék, ha a magyar Árnyvadászok életét nem fejelnétek meg most egy bukott meglepetésdobozzal is. 

Nem csak Pokolra szállni könnyű, de az Árnyvadászoknak meglepetésdobozt készíteni is. Annyi mindenre, annyi meglepetésre ad lehetőséget ez a világ - de azt is elismerem, nagyon könnyű egy ilyen doboz esetében a könnyebbik utat választani.

Nagyon remélem, hogy Ti ezúttal nem a könnyebbik utat választjátok. Ne hagyjátok, hogy az Árnyvadász dobozzal is az történjen, ami a szeptemberi dobozokkal. Higgyétek el, nem a magam ~13.000 forintja miatt írom ezt, hanem az Árnyvadászok szíve és - komolyan - a ti vállalkozásotok miatt is. 

Ugyanis a rajongók ereje nem csak a lelkesedésben van, hanem az összetartásban is. És ha egy rajongótábornál nagyon mellétenyereltek... ők bizony nem felejtenek. 

Ne szúrjátok ki az Árnyvadászok szemét egy Aliexpressről beszerzett 200 Ft-os rúnás nyaklánccal vagy bármi mással, amire már olyan könnyű építeni egy film/sorozat után, meg egy rúnás gyertyával, két fanartos képpel és egy könyvjelzővel. Ezek mindegyike jó dolog - de ennél több kell. 

A lélek a doboz mögött, az odafigyelés és a gondoskodás - tudjátok, amiről a posztom elején írtam. Ebbe persze beleférnek ezek az olcsón beszerezhető dolgok is - de ha a szívetekkel és nem csak az eszetekkel, és főként nem csak a pénztárcátokkal gondoljátok át a dobozba kerülő dolgokat, érezni fogjátok, hogy ennyi nem elég. 

Kérlek, könyörgöm, a jobbik eszetek mellett vegyétek elő a szíveteket, a lelketeket, a kreativitásotokat, ami biztosan ott lapul valahol - hiszen az indulásnál is megvolt.

Üdvözlettel:

Deszy