Anna Todd: After ​Ever Happy – Miután boldogok leszünk {Értékelés}

Kapcsolódó bejegyzések:

Miután 1-3.

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 400
Fordító: Gondáné Kaul Éva
ISBN: 9789634061908 
Sorozat: Miután 4.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,08)
Megrendelési link

Tessa ​és Hardin kapcsolata eddig minden nehézséggel dacolt, de vajon boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak?

Miután boldogok leszünk,

az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt.

Tessát és Hardint már elég meglepetés érte. A köztük lévő kötelék erősebb, mint valaha, de az újabb és újabb kihívások alapjaiban rengetik meg a kapcsolatukat, és Hardin áthatolhatatlannak hitt páncélján is rést ütnek. Miközben mindkettejük családjáról megdöbbentő titkok kerülnek napvilágra, egyértelművé válik, hogy nem is különböznek annyira egymástól. Tessa már nem az a kedves, egyszerű, jó kislány, mint amikor megismerte Hardint, és Hardin sem ugyanaz a szívtelen, mogorva fiú, akibe Tessa beleszeretett. Tessa már megérti a Hardinban kavargó sötét érzelmeket, és tudja, hogy csak ő csillapíthatja le, amikor ezek a démonok a felszínre törnek. Hardinnak szüksége van rá. De minél több részlet derül ki Hardin múltjából, ő annál zárkózottabb lesz, el akarja magától taszítani Tessát, és mindenkit, aki közel áll hozzá. Eljön az az idő, amikor Tessa már nem biztos abban, hogy önmaga feláldozása nélkül meg tudja menteni Hardint. Megéri-e a szerelem, hogy feladja érte a saját egyéniségét? Nem akar meghátrálni, de igazából kiért harcol? Hardinért vagy saját magáért?

Az első mondat:

"Sokszor éreztem magam feleslegesnek, és sehova sem tartozónak."

Véleményem

Ott hagytuk abba, hogy eredetileg egyben terveztem értékelni az After sorozat négy kötetét, mert újra meg újra meg újra ugyanazt ismételtük, így pedig nehezen tudtam volna újat mondani.

Aztán jött a negyedik rész... és rájöttem, hogy ez bizony külön értékelést érdemel, ugyanis végre változtak a dolgok (na nem túlságosan), és végre tudtam olyasmit mondani, amit az előző kötetek kapcsán nem!

A harmadik kötet egy elég nagy függővéggel zárul, ami jóféle fanfiction vonás, de igazából nekem regényekben sincs vele problémám. Nanáhogy az ember egy olyan lezárás után rögtön nyúl a folytatásért.

Ráadásul ez a lezárás végre reményt adott nekem arra, hogy kimozdítanak minket a jól bejáratott After sínekről, és új utat talál a történet.

Nos, ez a vágyam egy ideig teljesült is. Szinte el sem akartam hinni, hogy a negyedik regény elején új konfliktus jött a történetbe és úgy éreztem, végre a főszereplő párosunk is megtanulta a leckét, és az állandó se veled-se nélküled kapcsolat helyett már azon lesz a fókusz, hogy a problémáikat együtt oldják meg.

Az a helyzet, hogy ez a regényindítás hamis illúzióba ringatott. Becsapott. Átvert. Megvezetett. 

Mert bármilyen kecsegtető volt is a Miután boldogok leszünk eleje, nem tellett bele sok időbe, hogy ennek a kellemes változatosságnak búcsút intsünk és megint elinduljon a szokásos huzavona.

Hozzáteszem, a történet mentségére szóljon, hogy most legalább a körítés némileg jobbra sikeredett, valódibbnak éreztem ezt a drámát, mint az eddigieket. Illetve dráma eddig is akadt, de most elkezdett a dráma hatással lenni a szereplőkre, nem pedig random körítés volt csupán.

Persze a marhaságokat itt sem úsztuk meg, Hardin például olyan orbitális baromságot hozott össze, hogy az már tényleg nem megbocsátható - normális emberek esetében, természetesen ebben a regényben betudjuk gyerekes ostobaságnak, és mellékszálon eltusoljuk. Vannak fontosabb dolgaink, például Tessa és Hardin huzakodása - megint.

Na de nem azért a külön értékelés, hogy lefussam ugyanazokat a köröket, úgyhogy ezen lépjünk is túl. 

Mi történik még a nagy lezárásban?

Az egyik érdekesség, hogy ez a könyv sokkal keserűbbre és depresszívebbre sikerült, mint az eddigiek. Bevallom, a cím és az eddigi részek tükrében nekem ez óriási meglepetés volt. Ez a könyv tele van lemondással, gyásszal és búcsúval, amire nem számítottam, szóval legalább a meglepetést szállította valamelyest az írónő.

Valószínűleg az is a nagy csavar része, ami Tessával történik, ugyanis a főszereplőink némileg szerepet cserélnek ebben a könyvben. 

Mindkét főszereplőnk kifordul kicsit magából... és sajnos azt kell mondanom, nekem ez nem igazán működött. Tessát eddig sem bírtam különösebben, de ebben a részben elviselhetetlenebb, mint valaha. Ami pedig Hardint illeti, ő egy határozott párfordulással igazi papuccsá változik. 

Hardin nekem nem lett óriási kedvencem az eddigi részekben sem, erről már írtam, de azért az, hogy egy karaktert, akiért valamilyen csodával határos módon ennyien rajonganak, egyszer csak kiherél az írónő... nos, meredek lépés.

Ezzel együtt a fapapucs Hardint még mindig jobban kedveltem, mint a régit, és nagyon határozottan ki merem jelenteni, hogy ebben a kötetben Hardin a normálisabb kettejük közül. Nem gondoltam, hogy ezt valaha le fogom írni, de hát így alakult. A mérce mindenesetre nem én vagyok, mert én nem szerettem, de valahogy az az érzésem, hogy aki viszont igen, az meglehetősen értetlenül álhatott az új Hardin előtt.

Az igazi problémát viszont még csak nem is ez jelentette.

Valahol a könyv írása közben Anna Todd is rádöbbenhetett, hogy ezt most már azért le kéne zárni. Nem tudom eldönteni, hogy ennyire megunta, hogy a One Direction láz lecsengése miatt kellett kapkodnia magát, vagy addigra már könyvben publikált és ott tényleg kötötték a keretek - bevallom, ennyire nem néztem utána a regény történetének.

Mindenesetre tény, ami tény, a negyedik kötet második felében sokkal több dolog történik, mint az addigi három és félben összesen. Ettől a történet nagy egészének arányai elképesztően eltolódnak, és olyan érzésem volt olvasás közben, hogy három részen keresztül olvastam egy jó hosszú bevezetést, hogy aztán egy könyv alatt letudjuk a tárgyalást és a lezárást is. 

Ezt a rengeteg történést, változást pedig az írónő már nem tudta épkézláb módon beszorítani ezek közé a keretek közé, ezért a legrosszabb módszert választotta megoldásként: ugrálunk az időben.

Bevallom, rettentően becsapva éreztem magam. Négy részen keresztül követtem egy páros történetét, hogy aztán az igazán izgalmas rész előtt, amikor a marakodáson kívül más is történhetett végre, például személyiségfejlődés, azt mondja az írónő, hogy jó, akkor most ugrunk.

De ezt tényleg így képzeljétek el. Jön az izgi rész, aztán ugrunk néhány hónapot, és hopp, két sorban megtudjuk, mi történt útközben és hol állnak épp a szereplőink.

Ráadásul ha ez nem lenne elég gáz, akkor ezt többször is eljátsszuk.

Olyan érzésem volt a regény második felével kapcsolatban, mintha valaki bekapcsolta volna a DVD-n a pörgetést, és egyes részeket gyorsítva olvastam volna, egyes részeket pedig teljesen át is ugrottunk.

Kulcsfontosságú részeket, miközben pitiáner jeleneteken 50 oldalakat maszatoltunk a korábbi könyvekben.

A szereplők fél könyv alatt alapjaiban megváltoznak, az életük teljesen átalakul, öregednek néhány évet... mi pedig ebből maximum összefoglalókat kapunk.

Csalódást keltő, és akkor még finoman fejeztem ki magam.

Aztán persze visszatérünk a románchoz - de minek? Addigra azokat a szereplőket már nem ismerjük, csak a múltjukat. És bár eredetileg is meggyőződésem volt, hogy Tessának és Hardinnak jobb lenne külön, itt még az érzelmi részt is megtiporja az írónő egy kicsit, hogy most már érzésre is szinte idegeneket kapjunk és így örüljünk majd annak a bizonyos marha boldog happy endnek. Amiben valójában már egyáltalán nem is vagyunk érdekeltek.

És még hab is jut erre a katyvasztortára.

Mire ide jutott a sorozatban, addigra Anna Todd nagy eséllyel már rengeteg kritikát kapott a története kapcsán. A negyedik kötetre pedig talált egy megoldást arra, hogy mindenkinek fityiszt mutasson, és mintegy legitimizálja Hardin és Tessa kapcsolatát. Spoilerek nélkül nehéz erről írni, de arra gondolok, ami Hardin karrierjévé válik. Bevallom, ez nagy meglepetést nem jelentett, már részekkel ezelőtt volt erre utaló nyom és ki is találtam, hogy ez lesz. Már csak azért is várható volt, mert Anna Todd a vágyait írta meg ebben a szériában, így pedig a szerelmi és szexuális vágyakon kívül ez a vágy is utat talált a sztoriba. De hogy ezt mintegy igazolásul használja arra, hogy igen, Hardin és Tessa kapcsolata olyasmi, amit rengetegen átélnek, yay... Köszi, de nekem ez már tényleg sok(k) volt. 

Összefoglalva: nem vártam sokat ettől a lezárástól, de végül még ezeket a várakozásaimat is sikerült alulmúlnia. Elkapkodott volt, rohanós, rengeteg kihagyott lehetőséggel.

EGYNEK ELMEGY/CSAK MAZOCHISTÁKNAK