Róbert Katalin: Kezdjetek el élni! {Nyereményjáték}

Fájdalmasan élethű

Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

A blogturnéról

Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé. Ismerd meg a főhősöket, járd velük végig az utat, akik közel a harminchoz úgy döntenek, végre elkezdenek élni, szívből, igazán!

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 296
ISBN: 9789633995112
Sorozat: -
Függővég: van (mondjuk)
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?

Az első mondat:

"Pontosan tíz perccel az óra csörgése előtt hangzott fel a kaparászás az ajtón."

Véleményem

Kicsit félve álltam neki ennek a könyvnek, ugyanis a Szívből, színből, igazán Lillája egyike az általam legutáltabb szereplőknek. Ez még önmagában nem jelentene semmit, de aztán eljutott hozzám az infó, hogy az új könyv egyik szereplője egy olyan nő, aki hobbiból csábítja el mások férjét. Bevallom őszintén, elbizonytalanodtam, de végül mégis a kíváncsiságom győzött. (Azután még a könyv címe is változott, és tovább súlyosbította a helyzetet, hogy azon kevés emberek egyike vagyok, aki nem szereti a Kezdjetek el élni! dalt.)

Milyen volt a könyv? Nos, félelmetesen igazi.  

Ahogy a fülszövegből is kiderül, a történet egy szereplő távozásával kezdődik. Ez mintha az egész környezetét felrázná álmából, ennek és néhány más esemény gondoskodik róla, hogy gyakorlatilag mindegyik szereplő elgondolkozzon az életén. 

Barka, az eltávozó Marci felesége próbál rájönni, hová tűnt a férje, és vajon mi késztette a távozásra. Ezt megspékeli még valami, amire rájön (a sztori elején kiderül, de nem akarok spoilerezni), és így együtt el kell gondolkoznia a házasságán. Mi az, ami összetartja Marcival? Vajon mikor süppedtek bele a hétköznapok mókuskerekébe? Mikor vált a kapcsolatuk puszta rutinná? Van még, ami összetartja őket? Érdemes még küzdeni, vagy ez az esemény végleg megváltoztatott mindent? (Egyébként Vencel és Gábor mellett ő volt még az, aki számomra szimpatikus volt.)

Aztán ott van Marci két legjobb barátja, Zsófi és Vencel. Zsófi az a bizonyos házasságtörő csaj, akit már említettem a bevezetőben. És ha nem lenne elég súlyos, hogy direkt nős férfiakra vadászik, tovább súlyosbítja a helyzetet az, hogy előre kiszámítottan összebarátkozik a szeretői feleségeivel. Őszintén szólva rettenetesen beteg, amit csinál, és mivel hűséges típus vagyok, ezt képtelen vagyok neki megbocsátani. Furcsa, nem tudtam igazán utálni, pedig erre számítottam. Viszont sejtettem is, később pedig már tudtam is, hogy okkal teszi, amit tesz - ez mégsem kielégítő indok nekem ahhoz, hogy elfogadjam a tetteit. Szóval összességében Zsófi nem egy szimpatikus karakter. Talán az egyik legmegkeseredettebb, viszont marha jól álcázza. 

Vencel viszont mosolyt csal az arcomra. Neki is van párja, Gábor, aki egyébként Barka munkatársa. Bizony, meleg párról van szó. Vencelnek is megvan az életben a maga problémája, illetve több is akad, de a legfőbb a munkája. Annak idején kénytelen volt abbahagyni a tanulmányait, most pedig már úgy érzi, késő. Viszont hiába robotol eladóként egy könyvesboltban, reménye sincs az előlépésre. Döntéshelyzet előtt áll: bátor lesz, és belevág a tanulásba újra, vagy beletörődik, hogy egész életében eladó maradjon. 

Aztán ott van még nézőpontkarakternek Margó, aki a legidősebb közülük - ő Marci édesanyja. A gyermekei kirepültek a fészkéből, a férjével pedig már nem együtt élnek, hanem egymás mellett. Csak a megszokás és a gyerekek tartják együtt őket. Margó pedig tépelődik, nyilvánvalóan nem boldog, hiányzik valami az életéből. És nem tud nem Lászlóra gondolni... (Aki persze nem a férj.)

Azt hiszem, ebből a kis összefoglalóból kitűnik, mi a sztori lényege, és miért a cím. Kapunk egy sor életbe belefásult karaktert, akiknek komoly problémái vannak. Marci eltűnése felkavarja az állóvizet, és sorban jönnek elő a problémák, amik arra kényszerítik őket, hogy végiggondolják az életüket. Merre haladjanak tovább? Érdemes-e változtatni, vagy marad a mókuskerék. Avagy: a bizonytalan kaland vagy a biztos unalom? 

Ebben a regényben az a különösen félelmetes, hogy rettentő könnyű azonosulni a nagyon nem szimpatikus szereplőkkel is, mert rettentő közös azonosulni a fásult, beszürkült élettel. Mind úgy indulunk el az életben, hogy tele vagyunk álmokkal, vágyakkal, célkitűzésekkel - aztán a legtöbbünknél ezek nagy része elveszik, lemorzsolódik, és csak a szürke hétköznapok maradnak. Sehol sincsenek a világkörüli utak, nincsen világbajnok fizetés, nem leszünk énekesek, színészek balettáncosok, tűzoltók és rendőrök, nem kapjuk meg a szép, nagy házat... De még ha meg is kapjuk, kiderül, hogy nem pont azt kapjuk, amire számítottunk. 

Azt hisszük, sínen van az életünk, aztán hopp - eltelt 2 év, 10 év, 20 év, az életünk meg csak elrohant, az álmainkkal együtt. 

Szóval ezért írtam címnek, hogy fájdalmasan élethű. A könyv olvasása közben képtelenség nem a mi szürke hétköznapjainkra gondolni. Muszáj feltenni magunknak a kérdést: mi van a saját életünkkel? Mindent megtettünk, hogy ne járjunk úgy, mint a szereplők? Egyáltalán megvalósítható az a boldog élet, amiről álmodozunk, vagy elkerülhetetlenül belesüppedünk a megszokás posványába? Ilyen egyszerűen megtanulunk boldogtalannak, kiüresedettnek lenni? 

Hogy még jobban ráerősítsen arra, hogy saját magunkénak érezzük a sztorit, a regény strukturája szinte olyan, mintha a saját emlékeinkre tekintenénk vissza. Már említett, hogy váltott szemszög, sok szereplő szemén és életén keresztül bontakozik ki a nagy egész. De a történetben nem lineárisan haladunk előre. Ugrálunk az időben ide-oda, ugrálunk a szereplők között is, szinte puzzle-ként állnak össze a múlt és a jelen töredékei. Ez pedig arra kényszerít minden egyes alkalommal, hogy eszünkbe juttassa a saját múltunkat: amikor mi voltunk egyetemisták, amikor mi csalódtunk, amikor nekünk jött el a nagynak hitt szerelem... (Ezt erősíti sok olyas apróság a visszaemlékezésekben, amik akár nosztalgiával töltenek el: Corvinus helyett közgáz, régi típusú felsőoktatást, Facebook előtti IWIW...) 

És ha önmagukban nem lennének kellően lesújtó kérdések azok, amiket felteszünk magunknak - és nem túl biztató válaszok -, a helyzeten tovább ront Marci. A sztori elején Marci rejtélye a fő mozgatórugó az olvasásra - hova a fenébe tűnt Marci? Mi is ugyanerre vagyunk kíváncsiak a szereplőkkel együtt. 

Aztán megkapjuk a válaszokat. Természetesen nem lövöm le ezt a poént se, de annyit mondhatok: Marci az, aki a leghamarabb kezébe veszi a sorsát, aki elkezd küzdeni, hogy megvalósítsa a célját. Azt hinnénk, hogy ezzel ő lehet a példa, akit magunk előtt látunk: mer változtatni, mer küzdeni. De épp ezért nagyon fájdalmas a rádöbbenés: Marci baromira nem jó példakép. Persze, halad előre, hogy megvalósítsa az álmokat, amit a többi szereplő nem biztos, hogy meg mer tenni. De ezen az úton egy törtető, önző és összességében nem túl szimpatikus szereplő lesz a végén. Legalábbis számomra ilyen volt.

Tovább megyek: nem csak Marci, a regény vége is azt a tudatot erősíti, hogy az élet ilyen. Nem kívánságteljesítő gyár, ahogy a Csillagainkban a hibában elhangzik. Ugyanis a vége... Nem mondom, hogy függővég, hiszen ez nem lenne igaz. Sok mindenre választ kapunk, mégis minden nyitott marad. Olyan, mint maga az élet: nem kapunk mindenre választ, amíg nincs vége az életnek, addig érnek váratlan dolgok, addig marad a biztos bizonytalanság. Épp ezért bár elsőre picit sokkolt a befejezés, tulajdonképpen nem tudok haragudni rá. 

Azért hogy valami vidám hírrel is szolgáljak: azért van miért örülni is. Van, aki szereti a hivatását, és őszinte örömmel űzi (pl. Gábor), Vencel, Marci és Zsófi barátsága irigylésre méltó, egyébként Vencelé szinte mindenkivel... És ott van Vencel és Gábor, akik a nagy nyomasztóság közepén is képesek voltak mindig mosolyt csalni az arcomra, igazi mintapár. (Ez pedig egy kis odaszúrás a homofóboknak: ebben a könyvben talán az egyetlen normálisan működő párkapcsolat a homoszexuális páré, erre varrjatok gombot! Mindenesetre imádtam őket.)

Nagyon-nagyon hosszan lehetne még írni erről a könyvről, már így is volt egy hosszú beszélgetésem róla, és gyanítom, a rengeteg gondolatébresztő kérdés miatt bárki bárkivel jókat tudna beszélgetni róla. Bár azt hiszem, minél idősebb az ember és minél több csalódás érte, minél inkább elhagyták az álmai, annál könnyebb belebújni a történetbe - épp ezért a Szívből, színből, igazánnal ellentétben ez nagyon nem tinisztori. (Az sem teljesen az, de az még azért inkább fiatalok szerelmi sztorija, még ha rendhagyó is.) Aztán, hogy ki az, akit lelomboz, és ki az, akit esetleg cselekvésre késztet, az már egyéni...

AJÁNLOM

Olvass bele a képre kattintva!

Blogturné extra - A szerzőről

Róbert Katalin 1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Középiskolai Pályázatán, ahol 2002-ben bronzminősítést ért el. 2009-ben az Aranyvackor meseíró pályázaton több száz nevező közül a legjobb harminc közé került, 2013-ban részt vett az Aranymosás irodalmi pályázaton, amelyben a nyertesek közé került.

2014 nyarán megjelent Nalávia titka című meseregénye, 2014 őszén pedig a Könyvmolyképző Kiadónál a pályázatban részt vett Szívből, színből, igazán című regénye.

Írói blog: http://robertkatalin.blog.hu/

Facebook oldal: https://www.facebook.com/robert.katalin.iro

http://konyvmolykepzo.hu/cimke/robert-katalin

Nyereményjáték

A regény egyik főhőse egy könyvesboltban dolgozik, és gyakran találkozik lehetetlen vásárlói kérésekkel, amikor egy-egy rövid leírás alapján kéne kitalálnia, melyik könyvet keresi az illető. Most kiderül, hogy Te milyen lennél egy könyvesboltban! Íme, öt regény, ahogy egy vásárló kérné. Felismered mire gondol? Ha igen írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok sikert!

A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

“Elnézést, meg tudná mondani van-e abból a könyvből, amiben azok a vadászok vannak? Tudja, film készült belőle, a moziban láttam”

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

12.05. – Media-Addict.hu
12.12. – Deszy könyvajánlója
12.20. – Kelly & Lupi olvas
12.27. – Szembetűnő
01.02. – Zakkant olvas