Louise O'Neill: Örökké a tiéd {Értékelés + Nyereményjáték}
Nagyon fog fájni, de olvasd!
Louise O'Neill: Örökké a tiédA blogturnéról
Ha unod a tucatszerű, nyálas disztópiák sorát, csatlakozz a BTK hat bloggeréhez, akik március 3. és 13. között egy teljesen más szemléletű világba kalauzolnak el Benneteket Louise O’Neil: Örökké a tiéd című könyvén keresztül, amit a Tilos az Á Könyvek jelentetett meg itthon. Egy nem mindennapi történet olyan fiatal lányokról, akiket arra terveznek, hogy idővel a férfiak minden igényét kielégítsék. Csavaros és lebilincselő regény, ami biztosan meglep majd Benneteket, mert bár egyszerűnek tűnik minden, valójában senki sem az, aminek látszik.
Ha érdekel Titeket, hogyan lehet egy ilyen bezárt világban talpon maradni, mindenképpen tartsatok velünk és játszatok a kiadó által felajánlott két könyv egyikéért!
Eredeti cím: Only Ever Yours
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Oldalszám: 440
Fordító: Farkas Krisztina
ISBN: 9789634101475
Sorozat: -
Kezelhető-e standalone-ként?
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,84)
Megrendelési linkEgy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak. freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti.
Az első mondat:
"Kezdetben a Férfi
megteremtette
az új asszonyokat,
az évákat."
Véleményem
Szeretném felhívni a figyelmet az első mondatban valami nagyon fontosra: a Férfi (ami alapvetően köznév) nagybetűvel, az éva (ami tulajdonnévből lett) kicsivel. Jegyezzétek meg, mert nagyon fontos, és még visszatérünk rá!
Amikor először mutatták a többiek a könyvet, és elolvastam a fülszöveget, el kellett gondolkoznom, hogy szeretném-e olvasni. Nem azért, mert nem hangzott izgalmasan, sőt... Pont azért, mert annyira érdekesnek tűnt az alap. Viszont a bennem élő feminista nagyon nehezen viseli a nemi alapú megkülönböztetést, és itt nyilvánvalóan arra épült a disztópikus világ. Aztán a félelmem felett győzött a kíváncsiságom.
És akkor a többiek olvasni kezdték. És még jobban rám ijesztettek. A disztópiák alapvetően nem a legvidámabb olvasnivalók, még a romantikusabbak sem, ebben megállapodhatunk. De amikor sok disztópiát látott-olvasott ismerősök arról számolnak be, mennyire megviselte őket a könyv, nos akkor nehéz nem megtorpanni kicsit. Meddig terjed a könyvmoly mazochizmus?
A válasz: sokáig. És ez tipikusan az a könyv, amit olvasni kell, és át kell élni minden fájdalmát. Olvasás közben annyi érzést váltott ki belőlem, annyi gondolatot ébresztett bennem... Minden fájdalom ellenére faltam a sorokat, mert nagyon olvastatja magát.
Még csak a könyv felénél jártam, amikor az éjszakai olvasásnál letettem. Féltem tőle ugyanis, hogy ha nem egy viszonylag vidám helyen hagyom abba, annyira lesújt, hogy még aludni se fogok tudni. Másnap körülbelül egy órán keresztül beszélgettem róla édesanyámmal, mert egyszerűen muszáj volt kibeszélnem magamból - és akkor még csak se fejeztem, és vegy viszonylag optimista résznél jártam. Már akkor tudtam, hogy akár szakdolgozatnyi mennyiséget is simán írnék róla.
De mégis mitől ilyen kegyetlen ez a könyv? És miért mondom ennek ellenére azt, hogy mindenkinek olvasnia kéne? Sőt, tulajdonképpen úgy érzem, mindenkinek a kezébe nyomnám, aki a feminizmus szükségességét vitatja.
A válasz: ez a könyv abszolút hihető. Posztapokaliptikus világ, disztópikus berendezkedésű társadalommal. Nem szálltak le az ufók a Földre, nem terjedt el semmilyen zombivírus, nem kényszerítik a gyerekeket, hogy életre-halálra harcoljanak, nincsenek gyilkos vámpírok, terjedő vírusok, háborúk... Viszont az első oldalon tudni lehet, hogy valami rohadtul nincs rendben.
Ezen a ponton még lehetne egy annyira kisarkított világ, hogy csak egy kicsikét merüljön el benne az olvasó, azonosuljon a főszereplővel, aztán letegye, és folytassa az életét.
De ez a világ olyan, mint a miénk. Na jó, ez nem igaz - de a világ minden problémája olyasmire alapul, ami a mi jelenünkben gyökeredzik. Simán elhiszem, hogy 20-30-40-50 éve múlva eljuthatunk ide. És ez hátborzongató, fájdalmas felismerés.
Nincs kimondva, de nyilvánvalóan a globális felmelegés következményeként a vízszint megemelkedett, és bizonyos helyeken gyilkos forróság van, így a lakható területek mennyisége csökkent. A katasztrófát túlélő emberiség azonban nem zuhant vissza a sötét középkorba, hanem haladt tovább a technikai fejlődésben. Első pont, ami abszolút hihető - aki még nem hallott a globális felmelegedés követmezményeiről, az egy kő alatt lapulva élte az életét az elmúlt néhány évtizedben.
Az emberi társadalom pedig milyen választ adott? A kezébe akarta venni az irányítást, hiszen nekünk mindig istenkomlexusunk van. Kiirtották az állatvilágot, mert hát nincs rájuk szükség, aztán pedig a saját populációjukat is szabályozni kezdték. Nevezetesen értékesebbé váltak a fiúgyerekek a lányoknál, így beindult a születésszabályozás - a nők mindenféle gyógyszerekkel elérték, hogy fiú gyermekük szülessen. De a dolog balul sült el, ugyanis egy idő után már képtelenek voltak lányt szülni, így a nők öregedtek és nem volt utánpótlás, aki szüljön. Második kísértetiesen hihető téma: hallottatok már hasonló próbálkozásról? Na ugye. Kínából már régóta jönnek a rémhírek, hogy amiatt, hogy mindenki csak egy gyereket vállalhat, mindenfélét megpróbálnak, hogy az fiú legyen - akár még el is vetetik a gyereket, ha kiderül, kislány. Arról nem is beszélve, hogy a lombikbébi programmal már akár konkrétan bele is lehet nyúlni a gyerekek nemébe, ha nagyon akarnak...
A válasz? Az ember irányít, a technológia győz: mesterséges méhekben növesztett lányok. Viszont ha már létrehozunk nőket, miért ne tökéletesítsük őket? Legyenek szépek, tökéletesek minden tekintetben - és lőn, így lettek az első évák. Kísérteties hasonlóság három: hallottunk már arról, hogy próbálják kitalálni már petesejt-hímivarsejt szinten, hogy hogy lehetne javítani a "végeredményen". Legyen a gyerek szőke, kék szemű, tegyük össze laborban, akit a szülő megrendelt...
Tehát megszülettek az évák, akik mindenféle szempontból alárendelt helyzetbe kerültek. Minden évben háromszor annyi évát készítenek, hogy a férfi Örökösök választhassanak kedvükre. Egy évából három dolog lehet: feleség, akinek kb. semmi más funkciója, mint hogy szülje sorban a fiúkat, és lesse férje minden kívánságát; szerető (bár ez így szépítés, használjuk inkább a prostituált/pornósztár kifejezést, azt helytállóbb) és szűznővér - magyarul apáca, aki a következő évákat neveli. És ennyi.
Ezen a ponton nem tudom, rá kell-e világítanom, mennyire fájdalmasan hihető ez az egész. A teremtés koronái minden nő fölé helyezik magukat, férfiközpontú társadalmat építenek, minden hatalmat a férfiak kezébe helyezik - a nők meg mást nem is tehetnek, csak reménykedhetnek, hogy a férfiak jó életről gondoskodnak számukra. Nem is kell messzire visszamenni: rémlik még az a kor, amikor vagy férjhez mentél, vagy apáca, esetleg nevelőnő lettél? Talán még a családod nyakán is maradhattál, és bíztál a jóindulatukban, hogy nem tesznek az utcára. Ha meg szegény családba születtél, remélhetőleg férjhez mentél, dolgoztál végkimerülésig. Ha mégsem volt ennyi szerencséd, mehettél az utcára, hogy áruld a tested... Ja, nem is volt ez olyan régen. És persze sokat javult a helyzet azóta. (De csak csendben merem megjegyezni, hogy lassan fizethetjük a szingliadót - persze csak mi, nők, mert nyilván mi vagyunk az ördögi teremtmények, akik nem vagyunk hajlandóak szülni, és nincs ezermillió más oka, amiért csökken a népesség.)
No de vissza könyvre!
Ez már önmagában elég szörnyű, nem? És van még lejjebb. Az évákat az Intézetben nevelik 16 éves korukig a szűznővérek. Semmi mást nem tanulnak, csak hogy hogyan legyenek tökéletesek a férfiak számára. Ne legyenek túl értelmesek. Tegyenek mindig úgy, hogy az a férfi kedvére legyen. Öltözzenek divatosan. Ne legyenek túl soványak, se túl kövérek. (Mert aki kövér, azt nem lehet szeretni - nem viccelek, ez elhangzik.) Tudják, hogyan tehetnek szexuálisan kedvére a férfiaknak... És még sorolhatnám.
A nevelés érdekében pedig bevetnek mindent: fizikai és lelki terrorban nőnek fel, és az agymosás közepette még csak nem is tudnak róla. Az agymosást pedig szó szerint értem - még éjszaka is azt sugározzák a fülükre, hogy tökéletesnek kell lenniük. Megalázzák és arra ösztönzik őket, hogy egymással is ezt tegyék. Gyógyszereket szedetnek velük, hogy akár az egészségük árán is ideális legyen a súlyuk... Altatót adnak nekik, hogy véletlenül se gondolkodhassan életük lehetetlenségén éjszakánként.
Sok mindent felsoroltam már, és kérdezhetnétek, mi marad a könyvben a meglepetés? Higgyétek el, mindezzel még csak a felszínt kapargatom. Egyes helyeken a világ annyira... nyers. Nem folyik a vér, nem mennek bele sehol a csúf részletekbe annyira, hogy ne maradhasson YA kategóriában a könyv, de sokszor a fantázia még rosszabb, mint ha leírnák mi történt. Az egy-egy felvillantott részlet, elejtett megjegyzés, félbehagyott mondat pont elég, hogy a hideg rázzon, és azt kívánd, bár ne lenne ilyen jó a fantáziád.
Mindenesetre a szépség folyamatos hajkurászása nagyon is jelen van a mi társadalmunkban is. Olyan volt a kényszeres tökéletességmániáról olvasni, mintha görbetükröt tartottak volna elém. Sosem lehet senki elég tökéletes, pedig bármi áron hajkurászni kell azt. Nézzünk körbe, olvassunk bele egy női magazinba, és nézzünk rá kicsit olyan szemmel, mintha disztópia lenne. A végeredmény: elborzadás. Fogyitabletták, szépészeti beavatkozások, lassan már maszkká váló sminkek, amiket lemosva már fel se ismerni a viselőjét...
Ebben a világban minden hihető, minden belőlünk fakad. A szépség hajkurászása, a férfiközpontú társadalom, a gyógyszerfüggőség, a közösségi oldalakon való lógás, a tévés agymosás... Úristen, milyen hosszan tudnék még erről írni. De persze nincs rá szükség, hogy szájba rágjam, csak az kell, hogy az ember a kezébe vegye a könyvet és elolvassa.
Ami a cselekményt illeti, az kicsit olyan, mint egy kicsavart Párválasztó. Adott a tíz Örökös és a harminc éva. Az egyik a mi főszereplőnk, freida. (Igen, így kis betűvel - mert a nők még a nagybetűt se érdemlik meg. Csak nekem cseng fülembe, hogy nemecsek?) Ő épp tizenhat éves, utolsó évét tölti az Intézetben, és így szerves részévé válik a versengésnek. Még soha nem volt fontosabb, hogy tökéletes legyen, minden ezen múlik. Ha kiválasztja az egyik Örökös, feleség lehet. De a harmcinból csak tíz lány lehet ilyen szerencsés. (Már amennyiben szerencsés vagy, ha férjed mindenek ura, aki bármit kérhet tőled szexuálisan, nyíltan tarthat szeretőket, bármikor elküldhet plasztikai sebészhez, ha nem talál elég tökéletesnek, akár akarod, akár nem. Még úgy is, hogy amúgy egész életedben kezelnek, hogy még véletlenül se öregedj meg, és kb. a harmincas éveidben úgyis önkéntes öngyilkosságra köteleznek - és örülj, amiért nem kell megöregednek, mert akkor rút leszel. Feladatod meg nincs is más, mint hogy élő (fiú)babaautomata legyél.)
Az, hogy szerető váljon freidából, elképzelhetetlen. Küzdeni kell, minden ezen múlik. Az évfolyamon pedig nem feltétlenül tiszta a harc: áskálódások, klikkesedés, pálfordulás, kötelező hízelgés, féltékenység, irigység, hátbatámadás... Van itt minden.
És ha emiatt nem lenne elég baja, isabel, az egykori legjobb barátnője nagyon furcsán viselkedik. De hogy miért, az mindenki számára rejtély.
Az a nagyon érdekes, hogy nem is lehet igazán azonosulni a főszereplővel, freidával. Olvasás közben egyszerre szántam és haragudtam rá, és tartottam hülyének. De azonosulni vele csak ritkán tudtam. Pont azért, mert üvöltött a fejemben, hogy mindez mennyire helytelen és rossz, és milyen szörnyű, hogy freida mindezt szó nélkül tűri. Miközben értem, hogy bármilyen beteg is ez, számára ez a természetes. És ha valaki olyan könyvre vágyik, amiben a főszereplő nem tökéletes, ironikus módon pontosan ebben a kényszeres tökéletességvadászatban fogja megtalálni azt. Freida egyáltalán nem tökéletes, sőt... Sokszor hoz olyan döntést, ami miatt a fejedet vered a falba. Viszont minden rossz döntése okkal történik, az őt körülvevő világból fakad.
Aki már sok disztópiát olvasott, láthatja itt a mintát, főleg a könyv elején hiheti, hogy tudja, mi következik. Van egy rosszul működő társadalom, egy vezető az élén - itt Atya a neve -, egy tökéletesnek látszó főszereplőnő, még egy szerelmi szál is (bár meglehetősen későn érkezik)... Borítékolható a lázadás és a világmegváltás. Nem fogok spoilerezni, de annyit mondok: ez NEM az a történet.
Ennek a regénynek fájnia kell. De nagyon. Minden porcikádat átjárja és sokkol. Annyira, hogy amikor leteszed a könyvet, sírhatnékod van, de még csak azt se tudsz. Mert nem szomorú ez az egész, hanem sokkoló és undorító és dühítő. Csak próbálod feldolgozni, mi történt. És egyszerűen nem megy, mert vannak feldolgozhatatlan és elfogadhatatlan dolgok. És ezzel együtt azt érzed, hogy márpedig ezt olvasni kellett. Szükség volt rá, és mindenkinek olvasnia kéne.
Nincsenek benne nagy akciójelenetek. Nincsenek óriási csavarok. Na jó, van egy nagyobb, de az kitalálható, a kisebbek pedig szintén adják magukat. Pont azért, mert minden a világból építkezik. A világ felépítése adja ezeket a kicsavart karaktereket, a cselekmény nagy részét és a rengeteg érzelmet. Szóval számomra ez nem egy cselekmény- vagy karakterközpontú történet, hanem egy világközpontú.
Nagyon fog fájni. De olvasd el!
NAGYON AJÁNLOM
Nyereményjáték
A regényben a tökéleteshez minél inkább hasonlító lányokat “készítenek”, így mi is olyan filmeket kerestünk, ahol tökéletes hasonmások, klónok szerepelnek. A feladatotok, hogy felismerjétek a filmeket, amelyekben szerepelnek és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beleírjátok a filmek címeit.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
03. 03. CBooks
03. 05. Bibliotheca Fummie
03. 07. Kelly Lupi olvas
03. 09. Deszy könyvajánlója
03. 11. Zakkant olvas
03. 13. Media Addict
Nincsenek megjegyzések