Breaking News

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka {Értékelés + Nyereményjáték}

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka

A blogturnéról




Robog tovább a Delta Vision retro turnénk, aminek heti főszereplője J. Goldenlane rendkívül szórakoztató poszt-apokaliptikus sci-fije, a Holdnak árnyéka.  A július 22-től július 24-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.


Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 598
ISBN: 9789633951507
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
„Mindenkit lemészárolok! – Ez volt az írói alapkoncepció, mert már régóta szerettem volna írni egy olyan rettenetesen komoly mélylélektani művet, amit egyetlen szereplő sem él túl.
Sajnos nem sikerült. A hősök pokoli elszántan küzdöttek az életükért.”

J. Goldenlane őszinte vallomása a regény megalkotásának hátteréről

A Napnak fénye világában, de annak árnyékos oldalán játszódó történet szélhámosok, terroristák, csavargók és más gyanús egzisztenciájú elemek között.
Mire számíthat egy nő, aki sosem veszti el a fejét, akinek nem létezik leküzdhetetlen helyzet – ha egyetlen reménye egy pasas, aki olyan mint egy szélvihar, méghozzá súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és veszettül kaotikus szélvihar.

J. Goldenlane új regénye felhőtlen szórakozást ígér az olvasmányos, könnyed stílust kedvelőknek, poszt-rejtői humorral és váratlan fordulatokkal kínál feledhetetlen élményt fiataloknak és időseknek egyaránt.

Az első mondat:


"- VI24 jelentkezzen!"

Véleményem


Jó tanács a Molyhoz: NE nézzétek meg az Enciklopédiában a szereplők listáját! De tök komolyan mondom, nem azért, hogy most egyből mindenki odamenjen megnézni. NE! Ellő valamit, amit szerintem kár, és én sem fogom ellőni az értékelésemben.

És most, hogy ezt tisztáztuk, belekezdhetek a véleményembe is. 

Alapvetően két oka volt annak, hogy jelentkeztem ennek a könyvnek az olvasására: az egyik, hogy rettentő sokat hallottam már Goldenlane-ről (általában ódákat zengtek róla), és már nagyon-nagyon idegesített, hogy nekem meg nincs saját véleményem, merthogy még nem olvastam tőle. Sürgősen pótolni kellett a hiányosságokat.

Másrészt a Delta Vision turnéimmal kicsit az is volt a célom, hogy a kockázati zónában kalandozzak egyet, a komfortos övezetemen kívül. Nem nagyon szoktam sci-fiket olvasni, hacsak nem számítjuk annak a mostanában divatos YA disztópiákat, és egy-két kósza könyvet, ami valami okból a kezembe akadt. És néha nem árt feszegetni a határokat. 

Ez a határfeszegetés most határozottan kifizetődött, nem is akárhogyan! 

Ha röviden akarnám, egy mondatban összefoglalni ezt a könyvet, akkor az valami ilyesmi lenne: "Félelmetesen vicces fogócska a radioaktív szavannán." És ezzel bizony a történet nagy részét el is mondtam. Ebben a posztapokaliptikus világban nincsenek világmegváltó küldetések, minden szereplő valami nagyon egyszerűre hajt: a túlélésre, lehetőség szerint minél nagyobb adag pénzzel nyakon öntve a boldoguláshoz. 



Úgyhogy a következő alapszituációt képzeljétek el: adott egy csomó csempész és más bűnöző, egy fickó, akit kb. mindenki üldöz valamiért, de igazából semmit sem tudunk róla, meg egy japán csaj, aki egy roncsba szorult, és klasszikus módon várja a megmentőjét. (De azért talán senkit nem lepek meg vele, ha elárulom, igazából ettől eltekintve nem egy megmentésre váró virágszál.) Ez a csapatnyi ember ide-oda járkál a szavannán, időnként egymásba botlanak, lövöldöznek egymásra, átverik egymást, megint mennek egy kicsit, megint összetalálkoznak valakivel. (Fene se gondolná, milyen kicsi a sivatag, nem igaz?) És ez megy végig a regényben. Persze közben van egy lényegesebb helyszínváltás, de ez gyakorlatilag csak földrajzilag fontos, a kergetőzés ugyanaz marad. 

Bár önmagában ez a cselekmény talán nem tűnik túlságosan izgalmasnak, nagyon is az. És ehhez két dolog kellett nagyon. Egyrészt a szereplők, másrészt a humor. 

A történetben több nézőpontot is kapunk, gyakorlatilag a sztori valamelyik pontján szinte minden bűnöző szemszögében megfordulunk (ez néha nagyon idegesítő is volt, amikor pont valami izgi rész jött volna egy szálon), de érezhetően két főszereplőnk van. Egyrészt a férfi, akiről nem tudunk semmit. De olyan szinten nem tudunk semmit, hogy hosszú-hosszú oldalakon keresztül abban sem lehetünk biztos, hogy ezt a szerencsétlen egyáltalán hogy hívják. Nem John, nem Smith - ennyi bizonyos. És ami még biztos: IMÁDTAM! Ha valaki esetleg ismeri, kicsit On Sai Calderonja ugrott be róla, csak talán még nála is csavarosabb a fickó észjárása. Mindenkit át tud verni, minden helyzetből kidumálja magát, és mindezt annyira ügyesen csinálja, hogy abszolút hihető, egyáltalán nem jutott eszembe, hogy "ilyen már a mesében nincs". Komolyan, minden helyzetben feltalálja magát, az ő gyakorlati érzékének csak a felét szeretném. Vagy a negyedét, azzal is jól ellennék szerintem. És ami a legszebb, hogy ez olyan szinten frusztráló, hogy az elképesztő. Olvasod a könyvet, olvasod, imádod a szereplőt, mert annyira nagy arc, de közben nem tudod a nevét, nem tudod, honnan jött, nem tudod, miért üldözik... Egy nagy kérdőjel. És ez nagyon-nagyon hajt előre, még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Mert egyszerűen tudnod kell. 
Egyébként ezt a frusztrációt szépen építi is a szerző: nem is tudom megszámolni, a könyv elején hányszor hangzik el, hogy nem John, nem Smith, és még sorolhatnám, hányféleképpen írja körbe a szerző a férfit azzal, hogy mi NEM. Azt, hogy mi igen, nem tudjuk. De hogy mi nem... Nagyon-nagyon frusztráló (és nagyon vicces), de a legjobb értelemben. 

A másik dolog, ami pozitívan az agyamra ment: Mitzuki és a kapcsolata előbb említett nem John, nem Smith-szel. Mitzuki az a bizonyos bajba jutott japán lány. Egyrészt muszáj gyorsan szót ejtenem arról, mennyire szerettem ezt a japán szálat, ugyanis a két japán szereplőn keresztül - az egyikük Mitzuki, a másikról nem beszélek (csak egy kicsit, később), mert véletlenül sem szeretnék spoilerezni - nagyon szépen átjön, hogy még a radioaktivitással fertőzött világban is hogy őrzik a hagyományaikat. Ez a csipetnyi "másság" nagyon feldobta a szereplőt a többiek között, és tökéletesen átjött a neveltetése. Mitzuki és nem John, nem Smith, kellemesen mások és hasonlóak egyszerre. Egyébként pedig hogy ne áruljak zsákbamacskát: Mitzuki bizony szamuráj, szóval amikor azt írtam, nem megmentésre váró virágszál, komolyan is gondoltam. Határozott, kemény csaj, megmondja a tutit nem John, nem Smithnek is - bár valami van ebben a pasiban, aminek még ő se tud ellenállni, egyszerűen nem lehet nem imádni az ámokfutást, amit lerendez. 
Nem John, nem Smith-szel pedig szuper párost alkotnak. Egyetlen probléma van: odáig el is kell jutni. 
Az alapszituáció ugyanis a következő: Mitzuki lezuhant, és beragadt a gépbe. És nem John, nem Smith is gép nélkül van a szavanna közepén. Amikor fogja a lány vészjelzését, végül úgy dönt, elindul megmenteni. Nyilván nem sikerül neki rögtön, sőt... Szerintem mindennél többet mond, ha bemásolom a chatbeszélgetést, amiben megírtam, mit is érzek olvasás közben: 

"Felvágom az ereimet mire nem John, nem Smith, nem másodpilóta és édes kis tizenhat évesem találkoznak végre."
és
"Amikor a fickó közölte, h már közel van, de elmegy aludni, azt hittem, megfejelem"

Szóval igen, szurkoltam, hogy végre, végre... 

A nagy kérdőjeleken kívül - vajon miért akarja mindenki levadászni a szereplőket, és ki a fene egyáltalán nem John, nem Smith? - kisebb rejtélyek is akadnak: mi van a ládában, hány álneve van még nem John, nem Smithnek, sikerrel járnak-e végül a vadkutyák? (Na jó, hozzátenném, őket meglepő módon nagyon megkedveltem... már amolyan sötét humor címen.)



Rajtuk kívül akad egy sor mellékszereplő, akik asszisztálnak, jobban nem mennék bele egyikük sztorijába se, legyen elég annyi, hogy ők is szórakoztatóak. Hármat emelnék csak ki.
Egyrészt a vén Vangot, aki pénzért bárkit elvisz bárhová, és nagyon jó a marketingje: bármi történik, ő valahogyan beépíti a beszélgetésbe, hogy igazából senkihez sem hű, és egyébként jó pénzért vállal fuvart. Ráadásul az öreg bölcsnek egy furcsa típusát képviseli, aki csendben üldögél, játssza a tehetetlen öreget, akinek azért még hasznát venni, de csak annyira, hogy ne kelljen megölni, közben pedig teljes lelki nyugalommal számolgatja a hullákat. 
A másik Atieno százados, egy szakértő katona, aki megy előre, és meglepően hűen képviseli az elveit, már amennyire egy ilyen világban ez lehetséges. 
Harmadikként pedig a másik japánt emlegetném, Takamurát, aki nagyon más, mint Mitzuki, de pont ezért volt a hűvös, külső szemlélő nézőpontja olyan szórakoztató. Ahogy rácsodálkozik dolgokra, és teljesen máshogy értékel helyzeteket, mint ahogy kellene, pusztán a neveltetéséből fakadóan, az igazán szórakoztató volt. 

És nagyjából ezzel le is írtam a sztori lényegét. Semmi több cselekményre nem kell számítani. Vannak a szereplők, és igyekeznek egymást kinyírni egy gigantikus sivatagi fogócska keretei közt. Azt viszont olyan fordulatosan és furmányosan teszik, hogy nincs is szükség másra. Közben pedig hullanak a szereplők, még George R.R. Martin is megirigyelhetné a vérfürdőt, bár egyébként különösebben nem véres a könyv. (Ezt nem is bántam.)

Viszont cserébe félelmetesen vicces! Sokszor, nagyon sokszor hangosan kacagtam olvasás közben, és nem John, nem Smith-t (akit már nem vagyok hajlandó máshogy hívni) napokon keresztül emlegettem, egy-egy viccesebb részletet még fel is olvastam ismerősöknek. Viccesek a helyzetek, a beszólások, a konfliktusok, az átverések, a fordulatok, gyakorlatilag mindenen lehet nevetni.

Egy szó mint száz: ez a könyv rettentően szórakoztató. Bátran merem ajánlani bárkinek, és most nagyon-nagyon olvasni akarom a Napnak fényét is. Csak az vigasztal, hogy itt van már a kezem ügyében a Farkastestvér - bár elég magasra tette a mércét a Holdnak árnyéka. 

NAGYON AJÁNLOM


U.i.: Egy-két sor erejéig még a végén hadd jegyezzem meg, milyen szuper, hogy ez a könyv magától értetődően tele van erős női karakterekkel, akiket nem kell megvédeni, és akik tökéletesen boldogulnak pasik nélkül is. Vagy ha mégis van mellettük egy, akkor határozottan egyenlő társaik-partnereik tudnak lenni, sőt...




Nyereményjáték


Írd meg hozzászólásban valamelyik állomáson, hogy ha egy atombunkerben rekednél, melyik könyvszereplőkkel NEM szeretnéd azt megosztani! Fejtsd ki miért pont rájuk esett a választásod!

Figyelem! A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én válaszom:
Nekem erre a kérdésre helyből két szereplő ugrott be: Umbridge a Harry Potter sorozatból - nyilvánvaló okokból -, és a Párválasztó sorozatból Eadlyn - te jó ég, csak tőle mentsen meg az ég, a hisztis, önző, pofoznivaló péklapáttal ütni való formájától...

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


07. 22. Bibliotheca Fummie
07. 23. Függővég
07. 24. Deszy könyvajánlója

6 megjegyzés:

  1. Kedves Deszy, köszi a játékot!
    Egy légtérben összezárva lenni elég megerőltető lenne Katyvel(luxen), folyton Daemon után sírna, beleunnék, és inkább megenném.
    Nagyon gondolkodtam a pasikon is, de valahogy szinte csak a nők tudnak ilyen borzalmasan idegesítőek lenni.
    Vagy 3-4 női karaktert mellé tudnék csapni :D

    VálaszTörlés
  2. Bella Swan ön- és közveszélyes, saját magán és a szerelmi háromszögén kívül nem érdekli senki és semmi. Nem vagyok erőszakos típus de az ő fejét gyakran szerettem volna megismertetni a fallal, könyvről könyvre egyre gyakrabban.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Köszi a lehetőséget, és a véleményt! :)
    Ha egy atombunkerben rekednék semmiképpen nem szertnék kettesben maradni Az Árnyvadászok sorozatból Clare-rel, alapvetően jó karakter de még a végén kitalálná, hogy mindegy mi van a külvilágban minjünk ki a biztonságot nyújtó bunkerből és vágjunk neki a világnak nem utolsó sorban azért, hogy Jace is velünk lehessen.

    VálaszTörlés
  4. A Sakállal a Vörös Lázadásból, még egy ilyen sunyi dög nincs, hát kinek kell egy ilyen bunkertárs. :D

    VálaszTörlés
  5. Nehéz egy szereplőt írni, a Trónok harcából kapásból hárman is eszembe jutottak. Ott van Jeoffrey, aki egy elkényeztetett pukkancs és halálra idegesítene (bár lehet, hogy pár pofon segítene rajta:), aztán ugyanúgy nem bírnám elviselni Cerseit az önző és számító viselkedése és Sansát se az örökös nyavalygása miatt.

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Szóval most én nekem is sikerült elgondolkodnom ezen... :D Fogós kérdés.
    Bella az Alkonyatból biztos megőrjítene, így elsőként a listára is kerül.
    Trónok Harcából Sansa és a kis pukkancs herceg szintén ide kerülne, azaz inkább a közelembe se jöjjenek.
    Harry Potterből Voldemorttal és Bellával sem szívesen záratnám össze magam, hisz az utóbbi egy őrült, az előbbi meg mégiscsak egy nagyon jól megalkotott sötét, gonosz karakter.
    Így elsőre ők ugranak be, de biztos lennének még többen is.

    VálaszTörlés