Jamie McGuire - Teresa Mummert: Sweet ​Nothing – Édes semmiség {Értékelés + Nyereményjáték}

Jamie McGuire - Teresa Mummert: Sweet ​Nothing – Édes semmiség

A blogturnéról

Jamie McGuire már igazán a Blogturné Klub szívéhez nőtt az évek során, így nem volt kérdés, hogy az Édes semmiség sem hiányozhat a palettánkról!

A Maxim Kiadó könyvével ezúttal négy turnétag indult négy állomásos turnéra, hogy mi is megtudjuk, pontosan mi is történt Averyvel és Josh-sal. 

Ha Te is velünk tartasz, a beszámolókon kívül a könyv egy példányával is gazdagabb lehetsz.

Eredeti cím: Sweet Nothing
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 360
Fordító: Beck Anita
ISBN: 9789632617664
Sorozat: -
Kezelhető-e standalone-ként?
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,93)
Megrendelési link

Avery és Josh egy közösen átélt tragikus baleset után egymásba szeret. Együttlétüket a
múlt árnyai fenyegetik, de szerelmüket ez sem szabhat gátat, viszont amikor kiderül, hogy mindez csak álom volt, erősen kell harcolniuk, hogy valósággá váltsák…

Az első mondat:

"A Holly Road és a Jackson Avenue kereszteződéséhez érve csak azon járt az eszem, hogy végre beálljak a forró zuhany alá, aztán megigyak egy pohár sört a haverommal, Quinn-nel."

Véleményem

Hű, hát őszintén szólva kicsikét bajban vagyok, mert elég vegyes érzéseim vannak. Egyrészt ha önállóan értékelem a könyvet, mínusz kb. 20-30 oldal, akkor van egy bizonyos véleményem. De aztán csak jön az az utolsó 20-30 oldal, ami eléggé megváltoztat dolgokat. Viszont... mégis hogyan tudnám mindezt úgy elmagyarázni, hogy nem lövöm le a nagy csavart? 

Mindenesetre vágjunk bele. Ez a könyv nagyon egyszerűen elmesélhető egy mondatban, legalábbis ha nem akarunk mélyebben belemászni. Avery és Josh kibontakozó és alakuló kapcsolatát ismerhetjük meg benne. És akkor most az utolsó 20-30 oldal nélkül írok. Ami bizonyos szempontból kifejezetten üdítő volt - más szempontból meg annyira nem -, hogy ebben a romantikus sztoriban nem hagyjuk ott a párost azzal, hogy összejöttek, happy end, VÉGE. Megyünk velük tovább, jó dolgokon és rossz dolgokon keresztül. Olyan szempontból ez dicséretes, hogy nem söpri az együttélés problematikáját a szőnyeg alá. Mert igenis vannak rossz napok. Vannak veszekedések. Vannak napok, amikor még az is lehet, hogy a hátad közepére kívánod a másikat. De ettől még szereted, csak az élet sosem egyszerű. 

Ez a része tetszett... volna. Ugyanis bár jó volt, jó volt, többet is ki lehetett volna hozni belőle. Avery sokszor már idegesítően szélsőségesen reagált dolgokra, miközben Josh a szívét-lelkét kitette. Ez meg már azért is meglepő, mert Josh pálfordulása elképesztően gyorsan történik. Ha nagyon akarom, elfogadom, hogy a baleset miatt értékelt át mindent hirtelen, de azért tudnék kötekedni ezzel az instant kapcsolattal és a hirtelen változással kapcsolatban. Mondjuk, hogy nem akarok. 

Viszont akkor is problémásnak éreztem, ahogy haladtunk előre. Főleg a könyv első harmada után olyan érzésem volt, mintha nem is regényt olvasnék. Vagyis regényt, csak mozaikregényt. Avery és Josh kapcsolatából kiragadtak a szerzők egy-egy momentumot, és sokszor olyan hirtelen váltunk egyik dologról a másikra fejezetenként, hogy csak kapkodtam a fejem. Hopp, eltelt hat hét, és valami totál más történik. Tényleg olyan volt, mintha bizonyos szempontból a kapcsolat állomásait ismernénk meg, szinte novellafüzérként. Nem volt végig ilyen, de egy elég nagy részén éreztem ezt. És ettől valahogy kényelmetlenül éreztem magam, mert olyan érzésem volt, mintha valamiből kihagytak volna. Nincs gondom ezzel a mozaik dologgal, ha kommunikálva van, és biztos vagyok benne, hogy ez volt a cél. Így viszont egyszerűen azt éreztem olvasás közben, hogy kihagynak dolgokból, és talán a két szerzőnek könnyebb volt így összefűzni az egyes jeleneteket - hogy valójában nem is fűzték össze őket, csak volt egy váz, megírták, egymás után tették őket, aztán összekötő kapocsnak ott volt a fejezetszám, az már úgyis váltás. 

Aztán ez a dolog fordult meg kicsit, amikor eljutottam ahhoz a bizonyos 20-30 utolsó oldalhoz. Ugyanis az a 20-30 oldal furcsa módon magyarázatot ad erre a kényelmetlen érzésre, és most azon töröm a fejem, hogy vajon zseniális húzás volt-e, hogy ezzel a kellemetlen érzéssel félretereltek, és ez valójában nem írói hiba, hanem egy arcomba mászó nyom volt? Vagy tényleg csak egy írói hiba. Ezt már sose tudjuk meg, mindenesetre nagyon remélem, hogy az első. Mert persze attól még nem lesz kevésbé kényelmetlen az a rész, viszont legalább a végén nagyot koppan minden, és azt lehet mondani, hogy "Te jó ég!". 

Mert te jó ég, tényleg. Azt hittem, tudom, mire számíthatok, hogy mi lesz a bonyodalom, a nagy meglepetés. De nem. Nagyon nem. Sokkolt ez a fordulat, de persze nem árulom, miért. Amit még sajnálok, hogy a fordulat után minden ilyen gyorsan véget ér. Kíváncsi lettem volna még arra, hogyan tovább. Persze, ez is egy tipikusan olyan út, amit lehet, hogy nem is baj, ha az olvasó inkább fejben jár végig. Sőt. 

Összességében a könyv első felét tekintve nem lett nagy szerelem, csak egy amolyan elmegy. Viszont a vége csavart nagyon szerettem, meg tudott lepni, és nagyon zseniális húzásnak akarom látni az a kellemetlen érzést is. Legyen igazam, és legyen direkt. Úgyhogy leginkább a csavarnak köszönhetően

AJÁNLOM

Nyereményjáték

A főszereplőnk munkája minket is megihletett, mert nem tagadjuk: imádjuk a kórházas sztorikat!

Mostani játékunkban nincs más dolgotok, mint a jelenetfotók alapján kitalálni, melyik kórházas sorozatokra gondoltunk. 

Minden állomáson egy kép, minden állomáson egy helyes megoldás, a végén pedig összesen 3 nyertes egy-egy saját Édes semmiség példánnyal. Ugye jó üzlet?

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

10.06. Szembetűnő
10.08. CBooks
10.10. Deszy könyvajánlója
10.12. Dreamworld